Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-04 / 57. szám

XXX11. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap, junius 4. 57 szám. BEKESHECrTEI iozlohi POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 16 fillér. Főszerkesztő : Dr. SATLER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Nemzeti közigazgatás. Békéscsaba, junius 3. Uj eszmékkel, uj színekkel telve a levegő. Mintha egy uj éra küszöbén állanánk. A kép még nem tisztult ki egészen, a helyzet még nem bontako­zott ki, de sejtjük a színeket, alakokat a képen. Sejtjük az ecsetvonásokból, amelyek mindegyike egy hatalmas esz­mét akar kidomborítani, egy-egy nem­zeti gondolatnak nemzeti kifejezést adni. Legyen minden nemzeti! — hang­zik a jelszó. Politika, vámterület, had­sereg, bank, külképviselet stb. Mind­eme követeléseket, amelyek mindegyike magán hordja a jogosság bélyegét, csak hazafiúi kötelességgel irja alá minden magyar ember. Az elmúlt hét elején azután kö­vetkezett Békésvármegyének az ellen­zéke. A függetlenségi párt szervezke­dett, egy táborba való tömörülése a nemzeti eszmék megvalósítása felé való törekvést dokumentálja. Ezen a szer­vezkedő gyűlésen hangzottak el be­szédek, amelyek körülírták a szervez­kedés célját, működésének mikénti mó­dozatait. A többek között olyasmi is hangzott el, hogy: legyen a közigaz­gatás is nemzeti ! Ezt is aláírjuk és velünk Békés­vármegyének minden polgára. Még a megcsontosodott mamelukok is, akik legalább annyira kívánják a nemzeti állam kiépítését, mint az ellenzéki ha­zafiak. A cél egy, csak a kivitel módja változik. Tehát aláírjuk a nemzeti köz­igazgatás követelését — bár igazán nem tudjuk megérteni, hogy Békés­vármegye évekkel ezelőtt, vagy akár a héten is, ne nemzetinek mutatkozott volna. Ha valamit követelek, amihez jus­som van, tudnom is kell, hogy mit kérek. Ez csak természetes. Azoknak, akik a nemzeti közigazgatás jelszavát hangoztatják, tudniok is kell tehát, mit követelnek s mily nagyjelentőségű a követelésük nem csupán színében, de tartalmában is. Ha a nemzeti közigazga­tás fogalma alatt a nemzeti munka, és erő kifejezését akarják kidomborí­tani, párosítva azzal, hogy a haladás­sal összeillesztik megvalósító eszkö­zeit, akkor mindenkinek hirdetni kell a nemzeti közigazgatást, amelyért ilyen formán küzdeni nemcsak hazafiúi kö­telesség, hanem a szeretet hitvallásának a parancsolata. A közigazgatás nemzeti szellemének azonban a korszerű hala­dás szempontjából össze kell fornia a haladással és lerázni mindazon sal­langokat, melyek a munka, az erő és nemzeti öntudat érvényesülésére alkal­matlanok. Mert az élet annyira anyagi, hogy csak a gyakorlati alapot fogad­hatjuk el igazi alapul a lét küzdelmé­ben. Ha pedig a közigazgatás a köz­jólét érdekeinek szolgál, akkor arra kell törekednünk, hogy közigazgatá­sunkat ilyen korszerű és gyakorlati alapokra keli fektetnünk. És ezen a téren való munkálko­dásra bőséges alkalom nyilik. Mindjárt elsőnek kulturális téren a népiskolák­nak gyakorlati alapokra való fektetése, mert az elméletek nem nyújtanak ke­nyérkeresetet. Azután az anyagiakban és erkölcsiekben jövedelmet hajtó be­fektetések, az ehez szükséges kölcsö­nök felvétele, amitől igazán mondva, a nemzeti közigazgatás jelszavát han­goztatok is irtóznak, mint a hideg­lelősök a lúdbőrtől. Pedig okúképen­séggel nincs rá és ha mégis okot vél­nek, követelésük hangoztatásával éppen önmagukat hazudtolják meg. Mert kul­turális, ipari, kereskedelmi, gazdasági, közegészségügyi és szociális közhasznú intézmények létesítésére befektetett tő­kék nem vesznek el, sőt megmaradnak anyagban, s ha látszólag meg is eről­tetik a polgárságot, tényleg könyitenek ugy a köz, mint a magánterheken, amennyiben köztulajdont képezve, épen a közjólét emelésére, szolgálatára álla­nak. De hogy lehetne ez elérhető ? Maga a nemzeti közigazgatás a tör­vényhozással egyetértőleg létesítene pénzintézeteket, amelyek a legelőnyö­sebb kölcsönöket folyósítaná a köz­hasznú intézmények létesítéséhez szük­séges befektetésekre s épen ezen elő­nyös és humánus szolgáltatásával kény­szerítené hasonló gazdálkodásra és működésre a magánpénzintézeteket. És ha már most a közigazgatás saját pénzintézetétől venne fel befektetési köicsönöket, ezek sem terhelnék annyira a polgárságot, amennyiben a közigaz­gatási bank, nem törekedvén minél magasabb osztalékra, nyereségét közjót szolgáltató intézményekben, alkotások­ban juttatná a polgárságnak, mely fen­tartja. De ezt megelőzőleg is a nem­zeti vagyonosodás útját kellene meg­találnia a nemzeti közigazgatásnak. Es a hasonló, de az ósdi felfogá­súak szemében ma még talán fantá­zia szüleményeinek látszó eszmék egész sorozatát vethetik föl azok, akik a nem­zeti közigazgatás megteremtésére vál­lalkoznak, ambicionálják magukat. Csak azt ne tévesszék egy pillanatra sem szem elől, hogy ezen, mindenesetre ha­zafias és elismerést érdemlő vállalko­zásukban szigorúan a korral, annak szellemével haladjanak, különben ered­ményeket egyáltalán, vagy nagyon cse­kélyei érnek el. A korral haladó munka gondolata termékenyítheti csak meg anyagilag és erkölcsileg az ilyetén tö­rekvést, amely minden körülmények . között elsöpri azokat, akik elég boto- í rok ellenségévé szegődni a nemz</ haladásnak. A válság. - Levél fővárosi munkatársunktól. — Közéi félezredéve, hogy töl.'',-kov sebb fegyverszünet kötéssel háborút viselünk nemzeti akaratunk érvenyesü­lóséért. Igaz, hogy pártokra szakadva Az egyik párt azonnal kívánja, a nnirtk fokozatosan. A nemzeti akarat érvé­nyesülésének most az előbbi módozatát a hatalomra jutott többség követeli. A nemzeti többség követelése pedig, mint az egész nemzet követelése tiszte­letet parancsol és beteljesedést vár. E helyett a £ meddő közjogi harcokban odáig jutottunk, hogy végre valahára kormányt ugyan fogunk kapni, de amdv nem fog skrupulizálni abban, hogy meg. sérti-e az alkotmány biztosítékait, vagy nem, hanem akként fogja kormányozyi az országot, ahogy jól esik. Szomorú jelenség, igy ígérkezik. Bajos ugyan elhinni, de nincs kizárva. A mai helyzetet egyébként legjob­ban az jellemzik gróf Tisza István pén­teki kihalgatása és az ennek kapcsán Békésmegyei Közlöny tárcaja. Pál gazda. Pál gazda szól: no anyjukom, Riska borjút behajtom a vásárra, istrimfliszár, ládafia menykó'iires, - elillenék az ára ; az interért szőrit Icig, itt a fertály, kétévi már az adó ! aztán mög ni, fékomadta, kopottas ám rajtad is a viganó! Igaz biz' a, mind szent igaz! mond az anyjuk,-s leginkább a viganó; nem kétéves, mint az inter, m.nyasszonynak varta biz azt a szabó; Kajla, Kajla ! - mondja búsan ­és, szeméhez emeli a kötényét... babos lögvön a viganóm, csak mögnézze jól a színét, a fényét! Vígan rúgja Kajla a port, Pál gazduram búsan ballag utána; Kézzel, lábbal, bottal számol: a viganó árát meg nem tanálja • a fél borjú interbe megy, ' másik felét pedig viszi az adó, századszor is számolja már: nem telik ki sehogysem a viganó! Újra kezdi; izzad bele: f ha kifutn egy lábának az ara ? s hogy nem futja : dühbe gurul, s nagyot üt a jámbor állat farára; Kajla pedig fordul egyet, fordul kettőt, s az útszélen ellen:!, a porba is rug még egyet, aztán szépen jobbik-létre szénái riil Palatínus József Visszaemlékezések. A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta: Zlinszky István. H. Eközben szervezték a nemzeti őrsé­get falunkban is. Boldogult édesatyámat választották kapitánynak. Képzelni lehet egy 48 éves ember, akinek háta megett kilenc gyermek és egy szerető feleség állt, minő vitéz lehetett volna a csatá­ban, ha arra kerül a dolog! (Engem dobosnak tettek, nyakamba akasz­tottak egy ménkű nagy dobot, melyet alig bírtam, s naponta több órán át ta­nultam a dobolás művészetét egy ki­szolgait dobos — akkor csizmadia — Révéfez Márton uramtól. Nemsokára szük­ségem is lett tudományomra. A nagykátai felkelő nép jött keresz­tiil falunkon, mintegy 80 kocsin, Yerbász és Szenttamás felé igyekeztek a rác hor­dákat megsemmisíteni. Hát ha ekkor eléjük kerül a rác, nem mondom, hogy széjjel nem verték volna, mert alaposan fel voltak villanyozva. Persze, vagy hat falut keresztül jártak i>:ár, mire hozzánk értek, s minden falu­ban újra töltötték kulacsukat; lelkesedés volt hát, de nagy!.. Éppen ebédeltünk - már t. i. kapitány uram és én, — midőn a portánk végén levő kaszinó vendéglőse, Meiszner, egy jámbor sváb embernek eladó leánya, kétségbeesetten rohant be az ebédlőbe, s alig tudta ki­nyögni szegény, hogy a kátaiak agyon­verik az apját, a pincét feltörték, a bort kieresztették — már t. i. a kulacsokba és az ágyneműt is hordják már ki­felé! . . Atyám alarmot veretett velem, mire a nemzeti őrség sietve gyülekezett össze, minek láttára a józanabbak gyorsan ko­csira rakták embereiket, s mire a nem­zeti őrség odarukkolt, a kátai honmen­tők már ungon-berken túl voltak teli kulacs és tarisznyával, mit a szegény Meiszner pincéje és kamarája bánt meg; de még ő is ám, mert hogy azzal bán­totta meg a haza megmentésére vállal­kozó hazafiakat, hogy ingyen nem akarta megtölteni a kulacsokat,.hát biz őt úgy elverték, hogyha mindenik egy-egy rácot ugy el látott volna, kevesebb bajt okoz­nak vala a szegény közéjük került ma­gyar családoknak. A nemzetőrök és népfelkelők azon­ban nem mutatkozván elegendőnek a fellázadt nemzetiségek legyőzésére, — persze nem is lehetett elegendő, mert azok a kasza, dárda s legfeljebb Alrin­cyra emlékeztető kovás puskával, de leginkább kulacscsal felfegyverkezett családapák az osztrák által jó fegyverek­kel, ágyúkkal s vezetőktúl jól ellátott felkelőkkel nem állhatta ki a harcot, s az első — oly szokatlan — ágyú szóra ugy elszaladtak, hogy némely része hazáig sem állt meg. De nem minden vidék nemzetőrsége s népfelkelője volt ilyen futós, mert a java része ott maradt, s jól megállta helyét és sok jó magyar családot mentették meg a vadrácok kegyetlenkedésétől. A haza kerültek rém­séges dolgokat beszéltek a rácok ke­gyetlenkedéseiről, ami, fájdalom —igaz is volt, mert nem rémlátás volt, hogy Temerin, Yerbász és Szt. Tamás körül­levő magyarokat éjjel orozva megtámad­ták, s válogatott kínzásokkal irtották ki. Sokakat elevenen pörköltek, még má­sokat szétfürészelték, elevenen temet­ték el. A nemzetgyűlés 1 honvéd zászló­alját szavazott meg, s megkezdődött a verbuválás, mert önkéntesekből alakult az első 12 zászlóalj. A mai fiatalság nem is képzel olyan lelkesedést, s fáidalmom, azt kell hin­nem, hogy nem is tudna ugy lelkesedni, mint az akkoriak.De nemcsak az ifjúság, de családos emberek is ezertmkint tó­dultak a zászlók alá. Pestre, ahol, .a to­borzás folyt, s lelkesedve álltak be hon­védeknek. Láttam és magam is ott voltam ak­kor Pesten. A verbungos ifjúsággal jár­tam utcáról-utcára, s nem volt fiatal em­ber, diák, iparos, kereskedő, paraszt — olyanok is akik egy szót sem tudtak magyarul, a mi még akkor Pesten nem ment ritkaság számban, — aki lelkesedve ne csatlakozott volna hozzánk. A Nemzeti Muzeumban folyt a soro­zás ; oda vittük csapatostul azokat, akik felcsaptak. De hát olyan sokan jelent­keztek, hogy csak a szinét-javát sorozták be. Sokan, 'meglett férfiak is, sirva tá­voztak, mert nem váltak be. Azért lett aztán az az első 12-ik zászlóalj olyan vitéz, mely vitézségnek hírét a 3-ik és 9-ik zászlóalj, a veressipkások világra szólóvá s örökhirűvé tettek. Én és egy magamkoru iskola társam és pajtásom, Csókás Ferkó, szinte be­akartunk állni, meg is vizsgáltak, de persze nem vettek be, azt mondák: Fiaim, ráértek még, majd rátok is kerül a legki álób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbeteg-ség-ftknél, légzőszervek hurutos bajai"*' úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után aján i/ieli a/, étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést 03 a köpetet é3 m3g3ziinteti az éjjeli izz adást. - Kellemes szaga és jó ize r ÍVormekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenv'nt 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen F. Hoffman-Lai Roche & Oo. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents