Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám
1905-05-28 / 54. szám
XXX!!. évfolyam. Békéscsaba. 1905. Vasárnap, május 28. 54 szám. SEEESH airi KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre <5 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lő fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. DviKtér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Földet a népnek! Békéscsaba, május 27. , Földéhes a magyar nép, amelynél az egzisztenciát a föld adja meg. Ha van föld, van tekintély s ha nem is jólét, de bizonyos megelégedettség. Kimondhatatlan szeretettel ragaszkodik a magyar nép a földhöz, amely még ma is főjövedelemi forrása s innen a földéhség és onnan, hogy a mi hazánk egyik legnagyobb baja, a helytelen a birtokeloszlás. Túlságosan sok a fölötte nagy latifundium és folyton kevesbedik a közép- és kisbirtok. Még a török uralomra vezethetők ennek okai vissza, amikor temérdek apró gazdasági egzisztencia ment tönkre. Az akkori egyoldalú nemesi félfogás nem látott még a parasztban mást, mint olcsó munkást s igy még csak gondolni sem lehetett arra, hogy az elpusztuló kis üzemeket köztekintetből ujakkal pótolták volna. Mindenki annyi jobbágyat tartott, amennyi éppen elkerülhetlenü! szükséges volt. Egyébként pedig élelmes egyének harácsolták össze a pusztán maradt apró földeket Évekkel ezelőtt aztán akció indult meg a mulasztások pótlására. A telepítés, amelyet immel-ámmal megkezdtek, elegendő tőke hiányában szépen nem folytattak, de ami megfojtotta az üdvös mozgalmat csirájában, a vezérelemek mélységes hallgatása az ügy iránt. S ha mégis manapság hallódik valami telepítésről, parcellázásról, a legtöbb esetben uzsora parcellázást kell értenünk, vagy az egyes pénzintézetek, érdekcsoportok akarnak megszabadulni valamely kevésbbé kiaknázható birtoktesttől. A telepítési akció több-kevesebb eredménnyel megindult vármegyénkben is. Csaba megvette a Trautmannsdorfféle földeket, Orosháza a Schossbergerféle birtokot, Körösladány csak nemrégen gróf Hoyostól a korhányi pusztát. Mindezen földvételek és parcellázások üdvösek, s nagy kihatással vannak az érdekelt kis egzisztenciákra. Azután nálunk is szépen elaludt ez a mozgalom, amelynek pedig bőségesen volna működési köre. Gyoma, Endrőd mozgalmat indíthatna a Wodiáner-féle földek megszerzése iránt, ugyanígy Szarvas a most tragikusan elhunyt Kontur-féle decsi birtoktestért; Vésztő a káptalani, Köröstarcsa a gróf Károlyi-féle földek egy részének parcellázásáéi' Ilyen eredményes mozgalmak többet jelentenének a megye kisembereinek minden elgondolható szociális orvosságoknál. És az szinte bizonyos, hogy minden ilyen mozgalom előbbutóbb eredményeket szülne, akár a tulajdonképpeni telepítési akcióval (új községek alapítása a parcellázott birtoktesten akár tisztán parcellázásával a környék kisgazdái számára. Mégis ez utóbbi nem jár annyi kockázattal, mint a lakosságnak más helyre való tömeges áttelepítése, mert mig emiatt az elhelyezendő elemek sem gazdaságilag nincsenek kipróbálva, sem pedig új otthonuk természetrajzi és gazdasági viszonyait nem ismerik eléggé, addig a közönséges parcellázásnál valamely község egyszerű tágitási akciójánál az, aki földet ad és aki földet vesz, ismeri egymást, de az utóbbiak egyúttal ismerik a helyet is, ahol jövőjüket megállapítják. Visszatérve a parcellázási akcióra, ott egy végtelen nagy hibával találkozunk : a szabad uzsorával, a parcellázási uzsorával, amely szégyenére, hazánk közgazdasági állapotainak, szabad iparűzés. Olyan, mint akármelyik más foglalkozási ág. Nem az ennek a baja, hogy a parcellázás alá kerülő földtulajdonosok magas árt kérnének a földért, hanem az, hogy kényelmi szempontból nem személyesen, hanem közvetítés utján végeztetik a parcellázást. A közvetítők pedig kiadják a jelszót: parcellázunk. A földéhes nép hihetetlen erővel és mennyiségben tör a földekért, a közvetítő által különben is felsrófolt árat kétszeresére, háromszorosára fölverik, aminek a szomorú következménye az, hogy később nem csak az uj ingatlan, de a régi is kisikamlik a lábuk alul, nem teremve meg azt a hozamot, mely a földbe fektetett tulmagas tőkének megfelelne. A parcellauzsorás pedig, aki csak a saját nyereségét nézi, természetes, nem tekinti, hogy egészséges talajra lép-e a parcella vevője, avagy romlásba siet. Másként áll ez a külföldön, ahol ' a törvényeknek és rendeleteknek egész sora védi a népet a parcella-uzsora ellen. Würtembergben megtiltották, hogy a szétdarabolt parcellát bizonyos időn belül visszavásárolni lehessen. Angliában a parcellázásoknál ki van zárva a közvetítés, hanem maga a község vezeti az egész folyamatot. Dániában az állam vásárolja meg az olyan birtokokat, amelyek nem találnak vevőre, valamint a nagybirtokokat, s ezeT ket bizonyos mennyiségig kisembereknek adja el, akik csak öt évi használat után kezdik fizetni a vételárt igen alacsony kamattal. S ha a kisgazda nem eléggé jól gazdálkodik, elpocsékolja az igy szerzett birtokot, a jövőben kizárják az ilynemű előnyös földszerzéstől. Akármelyikét e módozatoknak, csak szigorúan szociális érzékkel, nálunk is törvénybe kellene iktatni. Ez a kérdés van olyan nagyjelentőségű, hogy megérdemelné a vele való minél behatóbb foglalkozást. Hivatalnok-minisztérium. A szürke hivatalnok-minisztérium tehát megalakul. Ezt eredményezte a töba mint három hónapos válság, sok Bécsbe, Budára utazás, tárgyalás, tanácskozás. Hogy megalakul bizonyosan, igazolni látszik az a körülmény, hogy már a részletkérdésékkel foglalkoznak és ellenzéki részen a képviselőház elnapolása dolgában készülnek tiltakozásra. A hivatalnok-minisztérium kinevezése is csak napok kérdése, miután a kibontakozásra irányuló békés kísérletek meghiúsultak. A király nem enged, de a nemzet se hagyja jogát. Szomorú állapot, amely bizonytalan és talán még szomorúbb következményeket rejt méhében. Gróf Tisza István ma vagy holnap már leteszi a megbízatását és jön az ismeretlen bécsi direktórium, amely a rendeletekkel való kormányzás alkotmányellenes formájától sem riad vissza. A hivatalnok-minisztériumra vonatkozó kombinációk rendjén napok óta a Békésmegyei Közlöny tárcája. Csak egyre vágyom . . . Nem vágytam én földünk méhét kutatni Ezüst, arány, gyémánt után, s noha Kincsekben éppenséggel nem dúskálok, Vakondoksorsra nem vágytam soha ! Nem vágytam én királyi koronára, De még babér után se nyúlt kezem : Király leszek akarva, nem akarva, S egykor, tudom, babér-erdőm ltjzen. Nem vágytam én a csillagokba szállni, Hogy láthassam, mi van. azok felett: Kéretlenül feltárta rég előttem A végtelen titkát a képzelet. Nem vágytam én az Istent észrevenni, Ha nincs: minek fárasztanám szeniem ?! S ha van, hát mindenütt, s így bennem is van, S halálomig elég Őt sejtenem ! Nem vágytam én ... csak egyre vágytam s vágyom S az egyre felteszem az életem : Vágyom, hogy úgy szeress, mint én szeretlek, S tán ép ez egyet el nem érthetem ! . . . Ferke Ágost. 'con kivül, a vármegye lovashuszárja képviselte; a telefonról pedig még álmodni sem álmodhatott senki. És ha mert volna, talán megégetik, mint hajdan a boszorkányokként tisztelt vénaszszonyokat. Az uj generáció persze még halvány fogalommal sem bir az akkori közlekedési állapotokról. Hogy egyebeket ne is említsek, — mert akkor még az anziktek nem röpködtek a levegőben, mint most — levelet csak akkor írtak, ha már elkerülhetetlen volt, s külön levélpapírt és kuvertet, legalább e középosztály, még alig ösmerte, s ha irtak olykor-olykor, hát jóvastag diósgyőri papirosra irtak és csak is akkor, ha a vármegye huszárja arra járt. Nem mesét mondok, mert igazolja, hogy mennyire szokássá vált ez a levélküldés a régieknél. Én, ki Pestmegyéből szakadtam ide a forradalom után, minden évben egyszer hazalátogattam édes jó anyám nevenapjára. Ilyen alkalmakkor persze az egész falu" tudta, hogy haza jött a „Pista". Este érkeztem meg, de a jó öreg Tóni cigány már kora reggel pöngette kisbőgójét az ámbituson, s jó, régi nótáival üdvözölt. I Délután meg beállított Torjayné nénémasszony, a ki velünk is, meg Szarvason Ilakott kedves emlékű barátom, Pokoniándy Sándorral is rokonságban volt, s hozza a ki tudja mikor meg irt levelet s azzal fogadott: — Csakhogy hazajött már kedves uramöcsém, régem vártam, hogy levelemet kedves Sándor öcsémnek elvigye, lesz olyan szives ugy-é, hogy elviszi ?... Persze, én szives készséggel vállalkoztam. s miután a Dostahivatal velünk szemben volt, ráragasztva a megfelelő bélyeget, még az nap feladtam, nehogy a hetekkel előbb megirt levelet, hetek múlva kapja meg a kedves Sándor öcsém. Hát ebből is látható, hogy a közlekedés akkor még minő primitív volt s mégis harmadnapra az egész ország értesülve volt a pesti és pozsonyi márciusi nagy eseményekről. A mi kis falunk közel van Pesthez, s ott már másnap mindent tudtak. Jó atyám aggódva értünk, már március 16 án bent volt Pesten. Mi akkor négyen iskoláztunk Pesten ; Elek bátyám, én, Laczi és Kálmán öcséim. Volt hát oka némi aggodalomra, hogy az előfordulható zavarokban nem ér-é bennünket valami baj. Szeretett volna haza is vinni, de nem mentünk ám. Az iskolákat sem oszlatták még akkor föl, s igy nem is lehetett volna mennünk. Bizony pedig, őszintén elmondhatom, hogy többet voltam az utcán, a muzeum terén, mint a piarista atyák körében. Persze, folyton volt ujabb és ujabb esemény, ami érdekessé tette a napokat. Nagyszerű volt a többek között, mikor a lengyel küldöttséget fogadtuk és ünnepeltük. Most is élénken emlékszem arra a két lengyel nemesre, akik az ő szép nemzeti öltözetükben jöttek megkötni a magyar-lengyel barátságot, s miután a muzeum előtt tartott népgyűlésen elmondták, s magyarul — gondolom — Irányi Dániel tolmácsolta, felkaptuk őket és ezernyi ezer embertől kisérve, vittük válainkon, az „Estye Polszka nye zginatta" lengyel dal éneklése mellett. Mindenüvé oda furakodtam s igy az én vállamon is ült az egyik lengyel, mig azután mások el nem löktek, hogy őket ismét mások lökjék félremert mindenki óhajtott ebben a dicsőségben részesülni. Pozsonyból mindennap jöttek ujabb birek, hol örvendetesek, hol meg — és többnyire riasztók, melyek fel fel kavarták a nyugalmat, s talpra állították az utca népét. E közben riasztó hirek érkeztek a szerbeklakta vidékről, a horvát és oláh lázadások ós garázdálkodások, mely hirek tettre szólították a nemzetet, s a szépen, vérnélkül kezdődő forradalmat csakhamar vérbe fürösztötték. Nem célom históriát irni. Megtették azt az arra hivatottak. Hanem csak emlékeimet akarom leirni a mai ifjúságnak, azon emlékeket, melyek a históriában nem foglalnak helyet. Azért ne is várjanak tőlem rendszeres leirást a forradalmi eseményekről, hiszen ezeket bőven megismerhetik a nagyok leírásából. Midőn már a dolog komolyodni kezdett, szükségessé vált a nemzeti őrség szervezése, mely gyors tempóban ment ugy a fővárosban, mint a vidéken is. Pesten csakhamar szükség is lett rájuk, mert az „átkos bécsi kéz" erősen kezdett működni (hogy el nem fáradt máig sem) s nemcsak a horvátokat, rácokat, oláhokat, tótokat, szászokat igyekezett s mint tudjuk — sikerrel a magyar nemzet ellen fellázítani, azokat pénzzel, fegyverrel ós vezérekkel is ellátni, hanem a Pesten levő két olasz ezredet is sikerült hazug ámításokkal ellenünk hangolni, akik pedig sokáig Visszaemlékezések. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : ZUnszky István. I. 1848-ban a vasutat még a sallangós i>ógy®8 fogat, a telegráfot a kályhafűtő claMy> a Po stá t pedig a ritkán, s csak Atnres utvonalakon közlekedő delizsan>gyes legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegségeknél, légfZOSiRervek hurutos bajainál ugymiut idült broncliitis, szamárhurut és különösen lábbadozókn AI inü.ienea után ajánltatik meli az étvágyat és a te3tsiiLyt, eltávolítja a köhögést es a köpetet e* m3g3züateti aj éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is° szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden iveg alanti céggel legyen ellátva F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).