Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-05-28 / 54. szám

3-ik oldal legkülömbözőbb nevek, néha komikus hatást is keltve, kerülnek forgalomba a leendő hivatalnok-minisztérium vezetőjéről. Eddig leghatározattabban gróf KkuenHéderváry Károlyról beszéltek. De Budapesten már, főképen a szabadelvű párti vélemények folytán, aktiv miniszterek is konstatálták ma, hogy gróf K h u e n-H éderváry Károly már kivül esik a kombinációkon és a kinevezendő miniszterelnök a parlamenten s a magyarországi hivatalnoki körön is kivül álló egyén lesz. E kombináció megszűnése után gróf C z i r á k y Bélának a neve került előtérbe. E kombinációt igen tájékozott s a bécsi udvarnál járatos politikusok is komolynak tekintették. Gróf Cziráky Béla egy időben volt főispán Magyarországon, állásáról az egyházpolitikai reformok idejében mondott le, mert a javaslatokat nem helyeselte. Gróf Cziráky Bélát képesnek tartják arra is, hogy a rendeletekkel való kormányzásra vállalkozzék. Emlegették még gróf S z é c h e n Miklóst, a pápai udvari követet, sőt a politikusok egyegy társaságában szintén komolynak tartották a jelölését.Báró Fejérváry Gézáról is szó volt, de Bécsből megcáfolták a hirt. Egy bécsi tudósitás ellenben emliti K v a s s a y Józsefet, a konstantinápolyi konzuli biróság elnökét, aki a politikai életben még sohasem vett részt. Továbbá Budapesten báró Jósika Samuról is beszélnek, dacára annak, hogy e kombinációnak alapja teljesen kífürkészhetlen. Amennyire azonban a miniszterelnök személyéről nem tudnak bizonyosat, annál bizonyosabbnak mondják, hogy a minisztérium valamennyi tagjai a pártokon kivül fog állani és határozottan osztrák mintára hivatalnok-miniszterium lesz. Az összes miniszteri állásokat nem is töltik be, csak a legszükségesebbekre neveznek ki az egyes minisztériumok tisztviselői közül egy-egy magasabb rangú hivatalnokot. Emlegették, hogy a belügyi tárcát vagy Széli Ignácra, vagy Horváth Emilre bizzák, a földmivelésügyit Rapaics Radóra; a kereskedelemügyit Szalay Péterre. De ki tudja, mik következnek ? Különösen, ha olyan állapotok kerülnek felszínre a törvényhozásban is, mint a tegnapi, amely szomorú jelenség csak azt igazolja, hogy züllünk, közeledünk a teljes elposványosodáshoz. Csaba községi ügyei. i Képviselőtestületi közgyűlés. Csaba község képviselőtestülete május havi rendes közgyűlését csütörtökön tartotta meg. A községi képviselők körében élénk érdeklődés nyilvánult a közgyűlés iránt, amelynek napirendjén ! több fontos ügy nyert elintézést. Nem ment ez természetesen simán, hanem 1 olyan tónusban, mint amilyenben már néhány utóbbi közgyűlés lefolyt. Szoj moru jelenség és még szomorúbb, hogy ez szinte meghonosodik a közgyűlési teremben, amelynek falai között nem tanácskozási terembe, de még korcsmába sem illő modor kezd meghonosodni. Tisztelet a köz javára irányuló nemes igyekezetnek! De ez az igyekezet ne ártson annyit, amennyi hasznot akar tenni, hanem helyes mederben törjön a becsületes cél felé. Ez a cél volna a még fennálló vélt válaszfalaknak közös igyekezettel való ledöntése. Ha nem tudunk odáig felemelkedni, hogy egymást érték szerint megbecsüljük, hanem ehelyet pöffeszkedéssel, szánandó hányavetisóggel emeljük a mesterséges válaszfalakat, hiába prédikálunk százezerszer békét, maradunk olt, ahol voltunk: az áldatlan és szégyenteljes állapotok között. Hát ezek a tünetek nagyon szomorúak, ezek az ismét és ismét megujuló jelenségek nagyon lehangolók. Egyéb sem hiányzik meglehetősen zilált és feldúlt társadalmi életünkben, mint ilyen csütörtöki tenort honositani meg a képviselőtestületben, hogy azután az egyenetlenség, a széthúzás és a rombolás munkájában gyönyörködhessenek azok, akiktől éppen azt várnánk, hogy gondolkodásukkal és tevékenységükkel a társadalom demokratikus irányú egybeolvadását tegyék lehetővé. És szólunk itt tisztelettel Csaba község bírájához is, aki a közgyűléseken elnököl. A jövőben szerezzen érvényt a törvény tiszteletén*'k. Kezében a jog, éljen vele, védje a tisztviselőket, védje meg a képviselőtest ület tanácskozásának méltóságát, mert a nennyiben ezt megtenni elmulasztaná, mint csütörtökön is, ez a kötelességmulasztás csak tápot nyújtana a szenvedélyek, gyülölségek tobzódásának. A csütörtöki közgyűlés legnagyobb részét különben A c h i m L. András foglalta le magának, aki semmivel sincs megelégedve. Hogy mennyiben van igaza, azt a közönségre bizzuk. A közgyűlésről az alábbi részletes tudósítást adjuk: Napirend előtt. A közgyűlést Áchim Tamás biró nyitja meg. Napirend előtt Áchim L. András kér szót. A mérnöki hivatal által a középitési engedélyekért szedett két koronákról szól, amelyeknek törlése elhatároztatott. Mégis sokan panaszkodtak nála, hogy ezen két koronáért végrehajtást szenvedtek. A panaszkodókat Korosy főjegyzőhöz küldte, hogy tőle kérjenek tanácsot. Ezeknek az embereknek Korosy azzal felelt, hogy: mondják meg a képviselő urnák, községi ügyekbe ne üsse bele az orrát, hanem povedál jon az országházban. Korosy Lász^ : Ez nem igaz. Áchim L. András: Ez a csabai Tisza István der zweiter zsarnokoskodik, hanem figyelmeztetem . . . Kor o s y László : Figyelmeztetni nincs joga, azt nem teheti. Áchim L.András: . . . hogy ne:n reagálok a támadásaira. — A pénztári kezelésnél nem lát anyagi garanciát a pénztárnok személyében, ámbár Gally Mihály ellen nincs kifogása. Más községeknél vagyonos emberek a pénztárnokok. Olyan személy kezelje a községi pénztárt, aki erkölcsi és anyagi garanciát is' nyújthat és kijelenti, hogy a maga részéről minden felelőség alól kivonja a pénztár kezelését, illetőleg magát. — A mi a szabadságo

1 ásókat illeti, abból is elég volt már. Mai os nem beteg, végzi a szinügyi és muzeumi ügyeket, tehát foglalja et hivatalát. Olyan jelenségek vannak a közigazgatásban, amelyek a közvélemény tetszésével nem találkoznak. Felemlíti Kiss Károly sikkasztását, (igaz, hogy ez négy évvel ezelőtt volt), szerinte Pávik József volt árvaszéki ülnököt kidobták a hivatalából; a közgyűlés 200 koronát szavazott meg Korosy Lászlónak, amiért az árvaszéki ülnöki teendőket végezte stb., ezekből kifolyólag ne izengessen neki olyanokat Korosy (?); nem engedik meg az utcai legeltetést. Ez is Korosy műve. (Baculusin anguló, ergo pluit. Erről igaz, hogy vármegyei szabá rendelet intézkedik.) A kórházi' szegényektől olyan panaszt vett, hogy moslékhoz hasonló eledelt kapnak, mióta az uj élelmező van. Erzsébethelyen a patika elöl elvették a lámpást ós a korcsma elé helyezték. Tudja, hogy az eddigi korrumpált állapotok mellett első volt a korcsma és aztán a patika. A Zvolenszky örökösök a községgel folytatott perben az elsőbiróság előtt pert nyertek, tehát ne háborgassak őket. Korosy László : A fenálló szabályrendeletek értelmében minden képviselő jogosítva van napirend előtt interpellációt előterjeszteni ós a képviselőtestületnek jogában áll azt tudomásul venni, vagy felette napirendre térni. Áchimnak Személye iránti táplált gyűlöletből izzó személyes felszólalását nein tekinti azonban interpellációnak, ezért jí tudomásul sem veheti. Fölemlíti azt a jelenetet, mikor Achimot hivatalában rendreutasította és kijelenti, hogy amennyiben olyan eset ismételten előfordulna, ismét rendreutasítaná és a szükséghez képest ki is,utasítaná. Áchim L. András: Nem utasíthat ki. Korosy László : Igen is megtehetem, ha okot szolgáltat rá Áchim L. András: Tegye meg, hanem aztán lássa . . . Korosy László : Én is ott leszek. Áchim L. András: Basáskodik? Korosy László: Nem basáskodtam soha. Áchim minden kijelentésében valótlanságot állit és aki az Áchim állította üzenetet neki vindikálta, az a legalávalóbb rágalmazó. Áchim L. András : Személyes kérdésben kér szót és azt mondja, hogy a biró jogait a főjegyző végezi, alfi olyan jogokat gyakorol, melyeket nem vindikálhat magának. Korosy László ezt a kijelentést is visszautasítja. Reisz Miksa dr. a kórházi élelmezésre vonatkozó kijelentéseit cáfolja meg Áchimnak. Az élelmezés jobb, mint akármelyik kórházban ós erről konkrét bizonyítékokat terjeszt elő. Az eledeleket mindennap megízlelik s különben az ellenőrzés szigorú. Ugyanezeket erősiti meg Szondy Lajos dr. is. H a a n Béla is reflektál az interpellációra. Nem helyes olyan ügybe avatkozni, amely a biróság előtt fekszik. A Zwolenszky örökösök csak az elsőfokú bíróságnál nyertek pört, lehet, hogy a többi fórumon a község nyer. Áchim valamely községi állás betöltésénél az anyagi garanciát elébe helyezi az erkölcsinek, holott ő ós meggyőződése szerint mindenki előtt fő áz erkölcsi garancia. Majd gróf Wenckheimot fogják meghívni pénztárnoknak. (Derültség.) Igazán csodálja Áchim felfogását. Kolpaszky László az erzsébethelyi lámpaügyben nyilatkozik. Ahol legsűrűbben voltak a lámpások, onnan helyeztek át egyet az utca beszögelésre. Különben a kérdéses patikát egy telek választja el a saroktól. A lámpa elhelyezését az elöljáróság határozta el igy s az igy jól is van. Zsilák Pál azt kivánja, a község ne pereskedjék a Zvolenszki örökösökkel. H a a n Béla : A községnek reménye van rá, hogy a második "biróság előtt megnyeri a pert. amelynek nem a város az oka, hanem Zvolenszky. Elég sajnos, ha a községnek perelni kell lakosát. Ha a községi tulajdont nem védjük, akkor elzüllünk K o r o s y László annak a véleménynek ad kifejezést, hogy az interpelláció fölött érdemi határozatot hozni fölöslevelünk együtt ünnepelték az őket is elnyomó zsárnokhatalom ellen való mozgalmat. A Károly-kaszárnyában voltak ~ elhelyezve, tehát a város közepén, s egy •• reggel bezárták és eltorlaszolták a kapukat, s megtagadták a nemzetnek az • •ngedelmessséget, s midőn a nemzetőrség, s a nemzeti ügyekkez hű katonaság a kaszárnyát körülvéve, megadásra szólították őket, lövöldözni kezdtek az ablakokból a népre. Csakhamar heves kis ütközet keletkezett, s csak akkor adták meg magukat, — talán harmadnapon, — mikor ágyukat vontattak a kapukhoz, s a parlamentérek által felvilágositattak félrevezetésükről. E közben az iskolákat is bezárták s minket széjjel eresztettek; haza kellett tehát menni kis falunkba. Felső-Dabas, Alsó-Dabas és Gyón majdnem teljesen egybe vannak épitve, Pesthez 3—4 óra járásra kocsi menve. Alsó-Dabas közbirtokosság, Felső-Dabas és Gyón jobbágyság volt. Átyámnak is voltak jobbágyai; Gyo • non 25, Felső-Dabason is néhány. Mikor az 1848-iki törvényeket kihirdették a népnek, hogy hát ők most már szabadok s jogos tulajdonosai az általuk eddig bizonyos szolgálmányokért bírt teleknek ós háznak, — hát ott bizony nem valami nagy örömet okozott. Nagyon élénken emlékszem, midőn mindannyian bejöttek atyámhoz, aki nékik újra elmagyarázta a törvényeket s őket szabadokká nyilvánitá. Egyhangúlag azt felelték, hogy ők nem kívánnak szabadabbak lenni, mint eddig voltak, s ők továbbra is teljesíteni akarják az eddigi kötelességeket . . . s csak nagynehezen birta velük atyám megértetni, hogy az nem lehet, hogy azt a törvény nem engedi, mire ők érzékenyen búcsúztak el és kérték, hogy továbbra is segitő atyjuk s tanácsadójuk maradjon . . . Mind a mellett némi szociális mozgalom is kezdett lábra kapni. Több helyen az erdőkei, legelőket kezdték feliosztani, s itt-ott a kuriális birtok iránt is érdeklődni kezdtek. Erre nézve egy eklatáns példát is tudok mondani. Boldogult atyámmal egy estefelé kint álltunk a kapuban, midőn odajött egy úgynevezett „bocskoros nemes", Barta János uram, egy javakoru özvegyember. Fólrevágott kalappal odaállít atyám elé és hetykén így szólt: — Jó estét tekintetes uram! — Ádjon Isten neked is, János. — Hát tekintetes uram, osztozunk! — Nem bánom én János, ha osztozunk is. — Már hiszen akár bánja az ur, akár nem, de mi osztozunk. — Mondom János, hogy én nem bánom, sőt ón el is voltam rá készülve, s mint mérnökember már ki is számítottam, hogy ha Magyarországot lélekszám szerint felosztjuk, mennyi jut egy lélekre. Ha akarod tudni, meg is mondom. Hegyes, völgyes, mocsaras, terméketlen területeket összevéve, jut egyegy lélekre 25 hold. Én hát, aki tizedmagammal vagyok, hát majd csak megélek, hanem neked, akinek 50 hold földed van, 25 holdat oda kell adni az ón egyik zselléremnek, Bundás Jánosnak, akinek egy holdja sincs. — De az i. . . it — mondja Barta — az ón földemből ugyan nem osztozik senki! . . . (Folytatasa következik.) Idoalizmus. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : Palatínus József. — Nem kérdem, hogy ki vagy. Te se kérdezd, hol ringott a bölcsőm. Nem borulok le lábaid elé, imára kulcsolt kézzel esengni szerelmed, ne várd, hogy sóhajtozzam, vagy talán még könyezzem is előtted. Ne várj tőlem semmiféle rendkivülisóget, amint hogy én sem várok tőled sablonos drámai jeleneteket. Férfi vagyok s ebben a két szóban benne van egész egyéniségem. És te légy leány, büszkesége, gyöngye az isteni alkotásnak. Ezek után — bár nem kenyerem a filozófia, melynek e pillanatban nincs semmi létjogosultsága, — ha akarod, megérthetsz : Szeretlek ! A leány méltóságteljesen állt a halvány, de érdekes arcú, megnyerő külsejű férfi előtt. Bátran a szemébe nézett, Űe ahogy annak remegő ajkán elhangzott az utolsó szó, megrezzent, meleg pir ömlött végig rózsás arcán, szempillái, 'mint selyemerdő, ereszkedtek alá boldogságot sugárzó szemeire. Szólni akart, de mintha ajka megtagadta volna az engedelmességet. Csak a szive lüktetett hevesebben, csak a vér tombolt ereiben lázasabban. Szinte mámorosnak, kábultnak érezte magát a férfias nyíltsággal, szívből fakadó érzéssel mondott szavaktól. Mintha bocsánatért esdekelt volna, tekintett föl, csak pillanatok múlva, az előtte álló férfire, akinek szemében volt a szive, a lelke, minden szeretetével, jóságával. S ahogy tekintetük találkozott, a lány csak annyit tudott mondani, azt is sóhajtva: — Érteni ! . . értelek ! . . És a következő pillanatban úgy érezte, hogy összerogy a boldogság terhétől. Két ölelő kar fogta fel a minden parányában remegő, elkábult lányt, aki csak arra eszmét föl, mikor a férfi szerelmesen - - lágyan suttogta fülébe: — Megértettél szerelmem . . . Meg kellett értened a szerelem szavát . . . De nem! . . . Még nem érthettél meg . . . Hallgass tovább ... És ameddig nem értesz egészen, ne engedd, hogy által fonja karom lenge termeted, ne engedd, hogy ráleheljem szerelmes szivem lángoló csókját hajnalüde arcodra, hótiszta homlokodra, ne engedd csak ruhád szegélyét se megérinteni. Hallgass meg tovább. Én édes mindenségem ! . . . suttogta, miközben lefejtette' vállairól a lányka liliomkarjait. A lányka érthetetlen csodálkozással tekintett a férfire, aki ismét komoly hangon folytatta: — Tulajdonképpen bocsánatért kellene előtted esedeznem. De nem teszem. Nagysádnak kellene szólítanom. Azt sem teszem. Különösnek találhatod, amilyen különös vagyok én. Igazán pedig ilyennek kellene lenni minden embernek: csak férfinek, és semmi másnak. De a sok ezer minden más, csak nem férfi. Elítélhetsz,

1 de ítéleted azt fogja bizonyítani, hogy még nem találkoztál férfivel, csak csúszó-mászó, álnok népséggel. És ha ilyenekkel nem hozott még össze a sorsod, adj hálát az égnek. De nem kérem tőled számon. — Egy hónappal ezelőtt találkoztunk először. A sors hozta össze utunkat. Nem kerestelek, kutattalak !féged. Én is teljesen idegen voltam c 'itted. Nem vezettek elődbe ós téged se mutattak be nékem. Egyszerűen talált ott, ahol legtöbb ember találko az utcán. Ugy el is mehettünk vol

r egymás mellett, mini a többi ezer id 'en • észrevétlenül, közömbösen. De másként végzett. Tekintetünk tak Emlékszel ? Nem olyan volt mikor más emberek egymásra - ek, úgy futólag. De a mi tekinte-' .oen találkozott a szivünk is. Aztán jvább haladtunk. Te jobbra, én meg- balra, Nem fordultam utánad, és tudt-.m, hr*gy te sem tekintettél vissza. És akkor n^úS már mint régi ismerősök, valtunk- e]° — Ne vádolj önzéssel, önhittséggé] De tudtam, hogy másnap táláJkozunK. El kellett jönnöd, aminthogy ;íekem se volt maradásom. Ugyanaz a sokatmondó tekintet. És aztán harmadig negyedik és mindennap. Nem tudom hogyan, de egyszer egészen akaratlanul, köszöntöttelek. Édes mosolylral fogadtad el. Egyszer megszólitottaak. Azt sem tudom