Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám
1905-01-17 / 10. szám
30-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. ben iránta tanúsított bizalomért, mely szívélyes viszony lehetővé tette, hogy hosszú időn át a város fejlődését; lehetővé tette, hogy Csaba polgáraival közös erővel munkálkodhatott a haza és város közgazdasági és kulturális felvirágoztatására. (Éljenzés.) Ezután rátért a helyzetre, amelynek tárgyalása során történeti visszapillantást vetve a közelmúlt aajnálatos eseményeire, meggyőző érvekkel fejtette ki a házszabályrevizió s ennek természetes következményekónt jelentkező házfeloszlatást és az új választások elrendelését. Az ellenzék azon vádjaira vonatkozólag, hogy a kormány a házszabályrevizióval a sajtószabadságot akarja korlátozni, a következőket mondotta: A farkas és bárány meséje ismétlődik itt. Azok beszélnek a sajtószabadság elkobzásáról, akik azt mindennap meg- ; sértették. (Igaz, ugy van!) Azok beszélnek a törvény, az alkotmány, a jogrend megsértéséről és lábbal tiprá»áról, akik az 1848. IV. t.-cikkben körülirt alkotmányos rend ellen cselekszenek. (Igaz !) akik szándékosan ex-lexbe hajtják az országot. (Ugy van!) Azok beszélnek hazaárulásról, akik sem a haza, sem a király közös érdekeit nem tisztelik és tönkreteszik saját nemzetüknek tekintélyét ós hitelét az egész világ előtt. (Igaz!) Régi átka a magyarnak, hogy jármot nem tűr, de a szabadsággal sem tud élni. Ha nem volt külső ellensége, akkor belső ellenséget keresett és csinált önmagának. (Szomorú valóság! Igaz !) Eredmények. Szól az idegen államok, nemzetek előhaladásáról s összehasonlítva visszonyainkat ezekével, — rámutat parlamentünk tehetetlenségére. De mégis, a veszedelmek egész sorozata között tudott elérni parlamentünk eredményeket. így: a hadseregnél a levelezésben a magyar nyelv-behozatalát, a tisztviselők fizetésrendezését stb. sbt. Azután mondja a következőket: A kormány hiába mutat a teendők nagy halmazára, a szomszéd államokkal kötendő kereskedelmi szerződések nagy fontosságára; hiába akar nagy állami beruházásokkal lendületet adni a munkának, a mezőgazdaságnak és iparnak; hiába akar nemzeti politikát csinálni, a j magyar nyelvnek érvényt szerezni a had- í seregnél s a felekezeti és nemzeti iskolában; hiába igyekszik erkölcsi elégtételt nyújtani a nemzeti mártírok emlékének, Rákóczi és Tököly hamvainak hazahozatalával ; hiába készit törvényjavaslatokat a protestáns felekezetek anyagi érdekeinek emelésére, a tisztviselők fizetésének | végleges rendezése és ezer más méltányos kívánság kielégítésére, mi, szeren- j Hanem a dördülés újra ismétlődött erősebben, hangosabban, a harangok ís megkondultak s a börtön rácsos ablakán becsapódott valami bűbájos dallam, a magyar nemzetőrök jól ismert i dala. A magyar marseille! — Hazám, mennyasszonyom! — kiáltott fel mámoros örömmel az ifjú s épen bilincseit kezdte letépni karjairól, mikor benyomult ajtón, ablakon a székely nemzetőrség. A szabadságot meghozta egy óra, az utolsó pillanat. A Gábor Áron ágyúi még bömböltek a zavaros Olt pártján, mikor Balázs ezredes darabokra tépve, kilehelte utolsó sóhaját Szent-György vérázott piacán. Ez volt a háromszéki székelyek első diadala. Pataki Zsigmond szerelmesen, boldogan dőlt menyasszonya karjaiba a győzelem reggelén, ki babonás félelemmel nézte jegyesének fekete haja között azt a hófehér fürtöt, mely beárnyékolta borús homlokát. És nézte az ifjú is, sokáig, hosszasan. Bizony fehér volt az, csupa ezüstszínű, ősz fürt. Emléke a halál éjszakájának, emléke a trikolór ösök dicsőségének. csétlen nemzet dulakodó fiai, nem gondolunk komoly munkára, komoly alkotásra, mert a szenvedély erőt vett rajtunk s meggondolatlanul romboljuk és őrülten pusztítjuk azt a nemzeti tőkét, melylyel őseink évezreden át gyűjtöttek (Igaz. Ugy van! Majd igy folytatta beszédét: Ilyen viszonyok között ne várjanak tőlem t. polgártársaim gondosan körvonalozott politikai programmot. Én ma is azt a politikai programot vallom, amelyet önök előtt már többször kifejtettem. Ma is állítom, hogy az 1867-iki alapon lehet jó 'nemzeti politikát csinálni; ezt az országot lehet szabaddá és gazdaggá tenni, de természetesen caak öntudatos, komolymunkával. Ellenben határozottan állitom, hogy egyenetlenkedéssel és gyűlölködéssel semmiféle politikai programot nem lehet megvalósítani, — legkevésbé pedig a függetlenségi politikát. Én a nemzetnek egyik napszámosa vagyok. Megőszültem a becsületes munkában, életem nyitott könyv. Soha sem emelkedtem más emberek gyalázása által, sohasem ócsároltam ellenfeleimet. Ma se teszem. Én csabai polgár vagyok; korteskedéssel nem foglalkozom, inkább foglalkozom városunk jövőjével és annak bajaival. Tudom, hogy még sok a tenni való ; hogy városunknak a haladás utján még sok nehézséget kell leküzdenie. Városunk jellegének meghatározása és további haladásának számos intézménye még hiányzik. A mezőgazdasággal foglalkozók nagy tömege még nem ismerte fel saját boldogulásának feltételeit. Még nem fgondoskodtunk szegény árváink elhelyezéséről; még nem építettük ki összes kulturális intézeteinket. Iparosaink és tanoncaink otthonának felépítése még hátra van. Önöktől függ: szükségét látják-e annak, hogy velem együtt folytatják a megkezdett alkotások munkáját, vagy nem. Én jóindulatom és tiszta .lelkiismeretem tudatában bátran állok szembe azokkal az urakkal, akik csak akkor néznek ide, mikor nekik van szükségük a csabai ember segítségére. Ám hadd folyjon a lélekvásár ; hadd dúljon a lelkismeretlen háború, — én hangzatos frázisokkal, változó, cserélgető elvekkel, senkit megnyerni nem akarok és nem fogok. Ha én negyvennégy éves közpályám után nem tudok kézzelfogható tényekre és alkotásokra mutatni, ha csak üres frázisok görög tüzének kell a közfigyelmet felkölteni, akkor hiába való minden törekvésem! Ha Csaba polgárai a szabad alkotmányos fejlődést akarják, ha a közgazdasági és kulturális téren vele együtt haladni akar : akkor tépjék szét a gonosz szenvedélyeknek, a szándékos ferdítéseknek, a félremagyarázásoknak és a hazugságoknak hálózatát és küzdjenek bátran a szabadelvüpárt zászlajának diadaláért. Bármi legyen ezen harcnak eredménye, fejezte be az államtitkár beszédét, az ón szivem nem szűnik meg dobogni szülővárosom boldogságáért; s minden körülmények között magammal fogom vinni a becsületesen megvívott harcnak felemelő tudatát és emlékét — azon hő kívánsággal: éljen sértetlenül a magyar alkotmány s annak védelme atatt legyen boldog' Békéscsabának öszszes polgársága! A kultuszminiszter Zsilinszky Mihályhoz. Abból az alkalomból, hogy Zsilinszky Mihály dr. államtitkár vasárnap Csabán programbeszédet mondott, meleghangú táviratot intézett államtitkárához. A távirat igy hangzik: „Mai programbeszéded alkalmából őszinte barátsággal üdvözöl és lelkes szabadelvű pártodnak fényes győzelmet kíván Berzeviczy." Lukács György dr. programbeszéde. Amilyen impozáns volt külsejében az a nagygyűlés, amely vasárnap délután Lukács György dr. főispán programbeszéde alkalmából lefolyt a Göndöcs kerti pavillonban, éppen olyan bensőségteljes, hamisítatlan lelkesedés szállotta meg a sziveket. A szerett főispán iránt, megnyilvánult a legszebb tisztelet, a legősziutebb bizalom, a legigazibb szeretet. Vasárnap délután fél 3 órakor ezer és ezer választó, ember-ember hátán tolongott a pavillonban, ahonnan L a d i c s László vezetése mellett zászló alatt nagy küldöttség vonult ki az állomásra, á hódmezővásárhelyi szabadelvű párt száztagú küldöttségének fogadására. A testvérváros polgárait Ladics László üdvözölte, mire E r n y e i István dr. szerkesztő válaszolt. A vendégek azután bevonultak a pavillonba, ahová egyidejűleg érkezett meg Lukács György dr. is, akit szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadtak. Márky János dr. pártelnök nyitotta meg az ülést, melegen üdvözölve a főispánt, a vásárhelyi küldöttségét és a pártnak szép számban megjelent hiveit és fölkérte Lukács György drt. programbeszédje megtartására. Szabadelvűség. — Helyzet. Lukács György dr. főispán azzal kezdte folytonos éljenzéssel és tetszés nyilvánítással kisért beszédjét, hogy a gyulai szabadelvüpárt felajánlta neki a kerület mandátumát, elhatározta, hogy a jelöltséget elfogadja, mert a kötelességteljesítés hivó szózata elől nem térhet ki, mert kötelessége helytállani, ha az alkotmány megmentéséről van szó. Elfogadja a jelöltséget, mert ugy képzeli, hogy törvényhozói minőségében jobban előmozdíthatja Gyula érdekeit, jobban összehúzhatja a szálakat, melyek a óváros társadalmi és kulturális előhaladását vannak hivatva előmozdítani. Egyre kéri a polgárságot, tartsanak ki a szabadelvűség zászlaja mellett, melyet ő magasan lobogtat. A polgárság oda nyilatkozott, hogy kitartanak és győzelemre viszik lobogóját. Ez hozta ma ide. Mielőtt rátérne politikai hitvallására, üdvözli és hálás köszönetét fejezi ki a testvérváros, Hódmezővásárhely polgárainak, akik oly impozáns számban jelentek meg programbeszédjének meghallgatására. A közönség természetesnek találja, ha először is arról a kérdésről nyilatkozik, amely országosan foglalkoztatja a választókat és a pártokat; a parlamenti munkaképesség megmentése és a házszabály megalkotása. A házszabály szürke fogalom, mely rendes körülmények között általánosságban nem kelt érdeklődést, amely a parlament belső házi ügye. Döntő érvekkel mutatja ki a házszabály módosításának szükségességét. A házszabály rendeltetése: megállapítani a formákat, amelyben a nemzet akarata kialakul és erre szolgálnak a szabályok, — de ha célúktól ellenkezően használják fel, akkor a parlamentarismus van veszélyben s a nemzet. Rövid "történeti visszapillantást vet az obstrukció történetére. A technikai obstrukció óta nem is vesznek maguknak fáradságot a képviselők, hogy beszéljenek, de materialis eszközökkel teremtenek helyzetet, hogy a technikai obstrukcióval hozzanak uj ex-lexet, amit meg is hoztak. Ennél fogva a kormány kénytelen volt a bevételeket és kiadásokat rendeletekkel realizálni. A technikai obstrukció ez a moloch, ismét kormány buktatásfr célozott elérni. Ez is egy kinövése az obstrukciónak, a kisebbség erőszaka a többséggel szemben. Visszapillantást vetve a Széli Kálmán alatt előfordult obstrukciókra, a következőket mondja: Tisza kormánya hót hónapig tartó obstrukcio hydrájával birkózóit meg, mielőtt nemzeti munkához fogott. A kisebbség absorbálta a többség jogát, megakadályozta a nemzeti akarat kifejlődését, magával ragadván azon elemeket is, amelyek előbb a veszedelmeket megértve, magasabbra he-