Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-04-27 / 45. szám

45 szám. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Din: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kór. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő : Szerkesztő : Laptulajdonos : MAROS GYÖRGY PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Tisztességes sajtó. Irta ; Szeberényi Lajos Zs ev. lelkész. A szabadsajtó az ujabb kor egyik legszebb vívmánya. Szabadon közölni gondolatainkat, még ha tévesek is, embertársainkkal, helyt állani állításainkért mások érveivel szemben, — sőt, ha kell, a birákkal szemben is, — ez a sajtószabadság lényege. A szabadság azonban magában véve csak forma és abba nem teszünk értékes tartalmat, ha ahhoz nem neveljük és fegyelmezzük lelkünket, veszedelmessé is lehet. A sajtószabadságnak is vannak ki • növései. Jellemtelen, erkölcstelen kezekben a szabadsajtó valóságos átkává fajúi a társadalomnak, megmérgezve lelkileg egész nemzedéket és kiszámíthatatlan kárt okozva a társadalomban. A sajtó kinövései ellen a legutóbbi időben törvényhozásunk is szükségesnek tartott uj intézkedést, amidőn a magánegyének becsületsértését és rágalmazását kivette az esküdtszékek hatásköréből és a rendes bíróságok hatáskörébe utalta. A békéscsabai népegylet elnöke sajátságos módon aka.t a sajtó túlkapásain segíteni, amidőn százas küldöttség élén két hírlapírónak kitiltását a megye területéről kérelmezte Békésvármegye alispánjától. Megtámadván ezért a „Békésmegyei Közlöny" hasábjain, húsvét ünnepén, a „Békésmegyei Híradóban" cikkezik az ő szokott modorában, állítva, hogy ő is, meg a népegylet is, csak a tisztességtelen sajtó ellensége, ellenben n

agy barátja a tisztességes sajtónak. Ha valóban ellensége a tisztességtelen sajtónak: nézzen csak arra a lapra, melyet a népegylet titkárja szerkeszt, melyben az ő cikke is napvilágot látott. Húsvét napján, amidőn a hívők ezrei tódulnak a keresztény templomokba, — utcai suhancok kínálnak egy krajcárért egy lapot, a hírhedt „Békésmegyei Hiradóí". E lap szerkesztője, a több városban már szerencsét próbált és kivert, irodalmi nevén Poffler, vezércikkben gúnyolódik a kereszténység alaptana, a feltámadás felett. Egy tulnyomólag keresztény városban merészel hazug állítást tenni: „Könnyebb és nyugodalmasabb véletek tartani templomok fiai ... De szebb és emberibb : küzdeni a küzdőkkel. A ti hitetek szerint: az élet célja a halál; a mi vallásunk: az élet diadalát proklamálja életcélul." Mily nyomorult kigúnyolása ez a keresztény tannak, — egy tanulatlan, félművelt irodalmi vigéc által! A kereszténység sehol sem proklamálja életcélul a halált, hanem a halál legyőzését látja személyesítve a keresztrefeszitett és feltámadt Üdvözítőben, akinek szavai szerint nem a testi haláltól kell félnünk egyedül. (Ne féljetek azoktól, kik a testet megölik.) De persze, kiknél a muló diadal, az eredmény a fő, azokra nézve kellemetlen lehet a földöntúli lét. Bennünket keresztényeket tetteinkben vezet az a tudat, hogy nemcsak itt e földön fogunk megítéltetni, hanem ott az örök biró előtt is. Ha ez a hit nem lakozik szivünkben — 1 el ki i sm eretf u rda I ás nélkül lehet kifosztani, orvul leütni, rágalmazni embertársainkat, — mindent lehet tenni, ügyesen elkerülve ;a földi biró kezét és a börtönajtót az a eredmény" és „diadal" reményében. Ez a külömbség azok között, kik hisznek a földöntúli létben és azok között, kiknek a sár és piszok végcéljuk. Valóban, beteg a mi társadalmunk, ahol ilyen „valláshirdetői" mérgezhetik a nép lelkét és existálhatnak. Az egyszerű, becsületes munkások védőjéül csap fel az ilyen egyén, kinek egyedüli ereje, — az eredmények és diadalok elérésében a határtalan szemtelenség és vakmerőség, melylyel egyéneket, intézményeket, vallást, társadalmi osztályt gálád, alattomos módon támadni mer, csakhogy feltűnést keltsen és lapját e feltűnés által kelendővé tegye. Közkeletű az a mondása a „munka" ezen emberének; ha a főszolgabíró ellen írok, eladok 1000 példánynyal többet, ha a főjegyző ellen írok, eladok 500 példánynyal többet. íme ez az erkölcsi nivója az uj vallás harcosának! Íme ez a hitetlen, uj vallás legnagyobb veszedelme társadalmunknak, békénknek, előhaladásunknak. A törvényben előirt biztosíték nélkül egyre politikai cikkeket közöl, és teheti ezt. A biróság egy Ízben elitélte 10 koronára. Másnap már vezércikkezett, dicsőítve a magyar bíróságot. Most is 100 és egynehány politikai cikk miatt vád alatt áll! A hatóság gyalázásában eddig csak az alispán alatt lévő hivatalokat ócsárolta, a felsőbbeket, mig szárnyai megerősödtek, dicsőitette, állandó tömjénezésben részesítette. Most már, egyelőre mások által, már feljebb is nyúlkál. Ezen lap megerősödését nagyban elősegíti, hogy sokan csak azért fizetnek elő reá és hirdetnek benne, mert elég kislelküek és félnek támadásaitól. Másoknak hízeleg az ilyen szenylap hizelgése is. Csak nemrég is egy nagykereskedő azzal indokolta előttem e lap támogatását, hogy fél tőle; mert midőn megindításakor nem akart előfizetni, a válasz az volt, hogy a lap hangsúlyozta a szövetkezetek létesítésének szükségét. Megijedve a nagykereskedő, tüstént előfizetett két példányra és ime a lap vitatta, hogy a szövetkezetek hazánkban nem célszerűek ! Ez a rövid pár szó is hű képét adja annak a „tisztességes" sajtónak, melyben támadást intéz a népegylet elnöke a tisztességtelen sajtó ellen. Pofler ur védelmében jó lesz vigyázni a t. elnök urnák, hogy ne fogjon vele csizmadiát, mint Majerrel, ki még egy évvel a népegylet hivatalos közlönyét, az „Igaz Eszmét" szerkesztette, kit egykor anyagilag szintén támogatott és lapjába irogatott. Nagy külömbség a két alak között nem ígér) .z i A keresztény vallás k\ ; '.^'kor kezet kell fogni minden kerűszicny embernek, tekintet nélkül poiitikai lilásra és hivatásra; mert elvégre mindnyájukra megszégyenítő, ha egy r e veletlen zsidó gyerek rövid idő alatt már annyira biztosnak érzi magát, hogy szemérmetlenül köpködni mer arra is, ami előttünk szent, sérthetetlen ! A zsidó vallás törvénye szerint Palesztinában egykor megkövezték a hitBékésmegyei Közlöny tárcája. Planéta. Népes utcasarkon áll egy kis leány, Csöpp, vértelen ajka fehér, halovány. Foltos ruhácskáján ide-oda jár Egy jövőbelátó borzas kis madár. Ahogy itt bolyongtam, árván, egyedül, S gondolkoztam a mult emlékeirül, Megdobbant a szivem, gondoltam reád — S húzattam én is egy piros cédulát. Volt abba sok minden, csengő, tiszta dal, Egy beláthatatlan fényes diadal, Hogy a világ nékem gazdagságot ád, Hogy az aki gyűlölt, az is megbocsát. Csak egy utam lesz majd, hol magam megyek, Egyebet nem látva, mint felhős eget, S tündöklű nap nélkül virág se terem, Ez lesz a te utad: boldog szerelem . . Ahogy ott bolyongok csak tovább, tovább, Ez az utolsó sor a szivembe vág, Mint szél zokogása, ha múlik a nyár, De igazat szóltál borzas kis madár ! Kató József. A kedvenc. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Ancus Martiua. Vannak urak, akik nagyon szeretnek eldicsekedni párbajaikkal, azokkal is, a melyeket nem vivtak meg. Ezen urakra ráismesni szerfölött könnyű. Legbiztosabb ismertetőjelük az, hogy mindig ők rakják meg az ellenfélt. Különben igen szeretik a nagy társaságot, a hol fönhangon szoktak beszélni. Én pedig, kinek teste a legszebb vágású prímekkel, szekundokkal és kvartokkal van tetovirozva, dacára rettenetes párbajhősiességemnek, mint szerény ember, éppen azon eseteimet mondom el, amikor afférom nem párbajjal végződött. Eddig összesen csak háromszor volt párbajom. Első izben akkor történt, midőn egy borbélylegényt, bocsánat a kifezésért, nyakon vágtam. Ilyesmit még a leghidegebb vérű ember is megtesz, ha érzékeny pontján ütünk sebet. Én pedig könyen megteszem, mert szörnyen indulatos vagyok. De mit tehetek én róla, ha nem aludttej, hanem forró vér pezseg ereimben ?! A borbél \ legény ugyanis, miközben szépen borotvált, nemcsak hogy csúnyán megvágott, de nagyon érzékeny Achilles-sarkomra, a tyúkszememre is ráhágott. Ha a borbély megvág, föl sem veszem. Ezt már megszoktam. De a tyukszemtiprás nem tartozik az ő mesterségéhez. Azonkívül uri embernek a tyúkszemére hágni: harmadfokú becsületsértés. Ilyen sértést a tyúkszemről csak nyaklevessel, a nyaklevest pedig csupán vérrel lehet lemosni az arcról. Tudjuk, hogy a szükséges vért miként nyerjük. Egyszerűen meglékeljük ellenfelünk testét vagy ő mienket. Az mindegy. Mivel manapság a borbélylegények nemcsak borotvával, de ha becsületük ugy kívánja, karddal is vagdalóznak. teljesen érthetetlennek látszik, hogy a nyaklevesnek nem vérfürdő volt a következménye. Ellenfelem bizonyosan meg volt győződve arról, hogy én jobban kezelem a kardot, mint tT a borotvát. Elég az hozzá, bocsánatot kért tőlem, hogy a tyúkszememre hágott. Én megbocsátottam neki és tanuk előtt kijelentettem, hogy pofont megnemtofténtnek tekintem. A második eset ennél bonyolultabb. Tengeri utazásra voltam éhes s hajóra ültem, hogy körülutazzam a földet. Az „Óceán" hajóskapitányával már első napon jól összebarátkoztam. Ő is remekül kártyázott és nagyokat ivott. Jól beszélt franciául, én meg törtem az olaszt; hát megértettük egymást. Történt egy szép reggelen, mikor épen Szingapore körül usztunk, hogy kapitányom véletlenül a lábomra hágott. Ugyanazt éreztem, mint mikor az embert nyársra húzzák. Fájdalmamba kitört belőlem a magyar, s lelkem mélyéből odavágtam neki: — Ügyetlen fráter! Nem várt fordulat. Kapitányom abbahagyta kedvenc dallamának dudolását s mintha semmi sem történt volna, higgadt hangon és a legtisztább magyarsággal szóla: — Uram! nem vagyok ügyetlen fráter, ezt ön jól tudja. De hogy magyarul is beszélek, ugy látszik, nem tudja. Tekintettel ezen körülményre és fájdalmára, a sértést nem tekintem megtörténtnek, egy föltétel alatt. A magyar szó Szingapore alatt anynyira meglepett, hogy fájdalmam azonnal és teljesen lecsillapodott. A föltételt biankó elfogadtam. — Lássa, — folytatta a kapitány — nekem is van tyúkszemem. Üsse meg a guta azt a . . . hogy is hivják . . . Még Pestről hoztam. Egy nyomorult cipész, valami Kulimász nevü, nagyon szűkre készítette a cipőmet. Megkaptam a tyúkszemet s azóta nem tudok tőle szabadulni. Ma már akkora, mint egy cejloni dió. Nos ! hallja föltételemet: lépjen a tyúkszememre! Mit tegyek? A béke és barátság kedvéért alapo san rámásztam a kapitány tyúkszemére, s konstatáltam, hogy ezen tengeri fókának arcán a fájdalom legkisebb jele sem mutatkozott. Amikor pedig elmondtam neki, hogy én is a Kulimász cipőit viseltem s ezen urnák azóta naponta sokszor kivánom, hogy üsse meg a guta, kapitányom teljesen ellágyult s a nyakamba borult. — Szan-Franciskoban vagyunk. A kávéház egyik asztalánál két ur ül. Nem ismerik egymást^ Az egyik monoklit, a másik zöld harisnyát hord. A monoklis az Óceánra, a zöld harisnyás pedig a Pester Lloydba bámul. Ez egyetlen újság képviseli Kaliforniában Magyarországot ; a börze vitte oda. Egyszerre a monoklis ugy fölsziszszent, hogy egy nagyobb kaliberű kígyónak is becsületére válhatna. A monoklis kigyó azért sziszegett, mert a zöldharisnyás a tyúkszemére hágott. A zöld harisnyás én voltam. A monoklis mikor a sziszegést befejezte, angol nyelven és nem nagyon hizelgÓ szavakkal illetett. Hajóskapitányom férfias eljárásán okulva, higgadtságot erőltettem magamra. — Uram, — mondám nyugodtan és rossz angolsággal — teljesen értem kifakadásait, mert magam is ökölnyi tyúkszemet cipelek éjjel és nappal, vizén és szárazon. Egy budapesti cipész, valami Kulimász nevü, igen szük cipőt . . . —- . . . Ön magyar ? ... Kulimász... budapesti cipész . . . lehetetlen' hápogott az idegen tiszta magyar nyelven — hiszen én is pesti vagyok és három év óta naponta sokszor Kiváaoru ' y Kulimászt üsse meg a guta 1 Senki ne csodálkozzék azor,, h a monoklis a zöld harisnyás keblére vetette magát. A közös sors jóbarátot csinál az ellenségből. Most pedig a nyájas olvasó arra esküszik, hogy a dolog végét már előre tudja. Ez csak egy lehet: a sok kívánságnak foganatja lett s Kulimászt tényleg megütötte a guta. De tévedni emberi dolog. Épen az a különös, hogy ezt az urat még mindig nem ütötte meg a guta. Különös, de nem érthetetlen. Végre is, ha van „mama kedvence," „papa kedvence," miért ne legyen Kulimász a „guta kedvence"? ?