Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám
1905-04-27 / 45. szám
csúfolót. Mi türelmesebbek vagyunk, még a csufolódókkal szemben is; de a mi türelmünknek is van határa! Zsidó polgártársainknak, kikkel eddig békében éltünk és élni akarunk, utálattal kell elfordulniok ez eltévelyedett, gonosz hitsorsosuktól és épen azért elvárjuk, hogy e valláscsufolót sem titkos, sem nyilt támogatásban nem részesitik. A közönség gondolkodó része pedig elfordulásával és utálattal tegye lehetetlenné az ilyen existentiák megerősödését városunkban. Merénylet a sajtószabadság ellen. Válasz a „Tetemrehivás"-ra. E cira alatt mult csütörtökön irt cikkünkre Áchim L. András képviselő a B. H. vasárnapi számában egy oly förmedvényben válaszol, mely teljesen jellemzi az ő egyéniségét. Azt állitja vá-. laszában, hogy ő és társai nem merényletet intéztek a sajtó ellen, de beismeri, hogy két szerkesztő azonnali eltávolítását kérték a megyéből és azt, hogy vonja el tőlük az alispán a hírlapírói jogot. Hát az Istenért, mi más ez, mint merénylet a sajtószabadság ellen? Azt állitja, hogy nem igaz, miszerint ez a merényletük fiaskóval végződött. Hát nem fiaskó az, hogv egy törvényhozónak a hatóságnál kell arról értesülnie, hogy Magyarországon a sajtó embereit nem lehet kitiltani és irói joguktól megfosztani ? Azt állitja, hogy az alispán nem mondotta neki, hogy a „Pax" cimü cikkében ő is sértett és izgatott, de nem védekezik egy szóval sem azon részletes tudósításunkkal szemben, mely szerint az alispán a „Pax"-ról részletesen megemlékezett. Hát vájjon, mi okból ós mily konzekvenciával lehetett volna az alispánnak válaszában e cikkről Áchimmal szemben megemlékeznie, ha nem azért, hogy kimutassa, hogy Áchim sért és izgat. Éppen ilyen következetességü a Tetemrehívás egyéb részeiben is. Saját szájize és érdeke szerint idomítja és elcsavarja az egyes kifejezéseket, de nem meri érinteni a lényeget, ami a fő, ami igaz, — mert maga is érzi, hogy eljárása maga az, ami a sajtó elleni merénylet, az elért eredmény az, ami a fiaskó, s nem az a lényeg, hogy mint pontos, vagy mint kitűnő tisztviselők védettek-e meg a megtámadott csabai főtisztviselők, hanem az, — amit maga is beismer, — hogy nyomban és eklatánsan megvédettek. Egyébként nemcsak lényegben, de nuancaiban is, alapos ami tudósításunk, — jóllehet egy küldöttség eljárásáról, melyről gyorsírói jegyzetek nem vétettek föl, szószerinti tudósítást természetesen nem lehetett adni, mert információink a legilletékesebb helyről, Fábry Sándor dr. alispán úrtól eredtek, a legkörültekintőbb pontossággal és alapossággal Írattak meg és a főispán úr kijelentésére vonatkozólag tett észrevételünk saját, rögtönös följegyzésünkön alapulnak s azok mindenben megfelelnek a valóságnak és ami a küldöttségi eljárásra vonatkozó részben a legteljesebb módon igazolja azokat, a nyert válasz lényegében, — ami a fő és egyedül lényeges — Áchim maga is igazolja förmedvényében. ijl Áchim kirohanásában foglalt, ránkvonatkozó durvaságokat, gorombaságokat, rágalmakat, hazugságokat illetőleg (oh, ez az úr nem izgat! oh, ez az úr nem támad gorombasággal!) csupán az a megjegyzésünk, hogy „le styl c' est 1' homme", amilyen a stílus és a modor, oly " az ember, — s tartó zunk magunknak és közönségünknek azzal, hogy mi ezen stílussal neki nem válaszolhatunk, ilyen ember támadására nem tartjuk méltónak reflektálni, s azt hisszük, hogy ez a nagyközönség bírálata szerint is felesleges. Csupán konstatáljuk, ujabb cikke nyomán is, bizonynyal a nagyközönséggel együtt, hogy Áchim hiába lett képviselő, hiába vesz tollat is a kezébe, — tisztelet a jóravaló, józan földmives népnek! — csak megmaradt az, ami volt: faragatlan, durva paraszt. A válság. Elmúlt a húsvét is, anélkül, hogy meghozta volna a kivánt megoldást, de még a megoldás lehetőségének reményét. Ott vagyunk, ahol voltunk a választások után, három hónappal ezelőtt. Egy hét múlva összeül a Ház is ismét, de jóformán cél nélkül. Bécsben hallgatnak. Vagy inkább a szász király fogadására készülnek, a melyre a kormány képviseletében gróf Tisza István utazik Bécsbe.- A magyar miniszterelnök ugyanekkor kihallgatásra megy a királyhoz, hogy végleges fölmentését kérje. A levegőben pedig ismét egész raja a megoldásra vonatkozó híreknek röpköd. Talán egyik ellenőrizhetetlenebb, mint a másik. Egyik szerint gróf Tisza újra azt fogja ajánlani a királynak, hogy gróf Andrássy Gyulát bízza meg még az ideiglenes kormány alakításával is és ezzel akar szemben állani pártjának élén a felirati javaslat tárgyalása alkalmával, mint ellenzéki pártnak a vezére gróf Tisza István. Más hir uj koalíció alakításának a tervéről beszél Széli és Wekerle segítségével a katonai kérdések kikapcsolásával. A harmadik hir rémmeséket tartalmaz abszolutisztikus irányú intézkedésekről. Bécsben pedig uj koalícióról és még lehetetlenebb dolgokról álmodoznak, amelyek szerint a vámközösség megmarad egy darab ideig és találnak árt, amelyért a katonai kérdések ideiglenes kikapcsolásába is beleegyeznek. Nemzeti, gazdasági és diplomáciái vívmányok lesznek, melyeket azonban nem ez a koalíció fog megkapni. Ez a mostani koalíció természetellenes egyesülés és lehetetlen, hogy huzamosabb ideig együtt maradjon. A megoldás csak uj parlamenti csoportqsulás mfellett lehetséges. Az uj koalíciónak alapja a mostani szabadelvű párt lenne a disszidensek és a Kossuth-párt mérsékelt elemeinek csatlakozásával. Közben pedig telnek-múlnak a napok meddő tétetlenségben. A szövetkezett ellenzék készül csak értekezletre, miután olyan hangok hallatszódnak körükben, hogy a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságának első feladata, hogy a képviselőház legközelebbi munkarendjét állapítsa meg. Erre vonatkozólag az a megegyezés, hogy a képviselőház első ülésének május 3-án az a feladata lévén, hogy a legközelebbi, május 4-iki ülés napirendjét határozza meg, ez más nem lehet, mint a felirati javaslat tárgyalásának megkezdése. El kell határozni továbbá, hogy a képviselőház munkaképessége érdekében a szakbizottságokat válaszszák meg. tagjai jelentek meg és D o m b y Lajos gyulai esperes-plébános. A bihari ref. esperességi kerület lelkészei papi ornatusban állottak a ravatal mellett, hogy megjelenésükkel is kifejezésre juttassák azt a nagy veszteséget, melyet egyházuk és kerületük a hitbuzgó férfi és világi gondnok elvesztésével szenvedett. A gyászháznál Sulyok István esperes tartott egy magas röptű beszédet, magasztalva emlékezvén meg az elhunyt kiváló érdemeiről, melyet a birói pályán egyházi és humanitárius téren szerzett. A debreceni dalárda megható szép gyászdalokat énekelt, majd a koporsót kocsira helyezve, az óriási embertömeg lassú menetben megindult a temető felé. A szebbnél-szebb koszorúkat egy külön kocsi vitte, s a koporsó két oldalán díszbe öltözött városi hajdúk lépkedtek. A sirnál Csák Máthé ref. lelkész mondott egy szép könyörgést, mely után a holttestet lebocsátották örök pihenő helyére. A családtagok, tisztelők, barátok által bucsu üdvözletül dobott hantok tompa dübörgéssel hullottak a koporsóra, mely egy nemes jellemű, nagyeszű és áldozatlélkű ember porhüvelyét rejtette magában. A kir. tábla elhunyt elnöke ravatalára pompás koszorút helyezett és őszinte szívből meggyászolta a nagyérdemű hivatalfőt. Addig is, mig Ritoók utódja kineveztetik, az elnöki teendőket M e d v i g y Mihály tanácselnök látja el, ki őt betegsége ideje alatt is helyettesitette. Az uj elnök személyére nézve is megindultak a kombinációk, leginkább S á v e 1 Kálmán kir. főügyészt és M e d v i g y Mihályt emlegetik, azonban nem lehetetlen, hogy a kinevezésnél még más érdemes férfiak is' szóba jönnek. Ritoók Zsigmond temetése. A magyar birói kar kiválóságának: Ritoók Zsigmond táblai elnöknek temetése impozáns részvét mellett történt meg húsvét első napján Nagyváradon. A puritán jellemű férfi, nemeslelkü emberbarát és nagyeszű jogász, gyászünnepélyére közel és távol vidékről sereglettek össze tisztelői, hogy végső istenhozzádot mondjanak az elköltözöttnek. Nagyvárad város magisztrátus^ rendkívüli közgyűlésén egyhangúlag hozott határozatával kimondotta, hogy Ritoók Zsigmondot a város halottjának tekinti s azért eltemetéséről ő gondoskodik; a városi tanácsterem részére arcképét lefesteti, emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti s a Korona-utcát örök időkre „Ritoók"-utcának fogja nevezni, azonkívül gyászának jeléül ravatalára diszes koszorút helyez. A temetési szertartáson óriási embertömeg jelent meg. A vármegye küldöttségét Beöthy László főispán és Miskolczy Ferenc alispán vezették, mig a városi tanács R i m 1 e r Károly polgármester vezetése alatt jelent meg. A kir. ítélőtábla birói és hivatali személyzete M e d v i gy Mihály tanácselnök, a nagyváradi törvényszék birái B a r y József törvényszéki elnök vezetésével vettek részt a szomorú ünnepélyen. A gyulai törvényszék kiküldötteiként V. Szakmáry' Arisztid táblabíró, F ek e t e József ésJankovics Tihamér birák szerepeltek. Csabáról S t e 1 1 e r Árpád járásbiró és Domokos István albiró, azonkívül a nagyváradi ügyvédi kamara, különböző intézetek és egyletek Megyénk gazdái és a gazdasági egyesület. Hogyan lehetne felkelteni az egyesület iránti érdeklődést ? A gazdasági egylet hétfői közgyűlésén Zsilinszky Endre dr. évi jelentésében felsorolta az egyesület tevékenységét, igen megszivelendő indítványt tett, mely abban kulminált, hogy miként lehetne a megye gazdatársadalmának érdeklődósését az egyesületi élet iránt felkölteni. Az életrevaló indítványt a következőkben adjuk: A mi a tagok számát illeti, mondja jelentésében az igazgató-elnök, ebben is habár nem nagy, de mégis konstatálható emelkedés észlelhető. Jelenleg a tagok száma 873, és pedig alapító Í44, 10 kor.-ás rendes 48, és 4 kor.-ás rendes tag 681, összesen 873 tag. Kilépett és töröltetett 49, ellenben belépett 52, tehát a tavalyi létszámmal szemben szaporodás 14 tag, ezek. közt alapító tag 1. Itt kell megemlítenem, hogy a tagok gyűjtése körül az elnökség nagyobb actiót indított, felszólitván megyénk nagybirtokosait, községeit, egyházait s egyéb erkölcsi testületeit, hogy alapító-, vagy rendes tagokul lépjenek be, de ennék eredménye — már eddig is 20 alapító tag — már a folyó év javára esik. Mind a mellett az egyesület iránti érdeklődést, dacára annak, hogy tagjaink száma nem kevesebb, inkább több, mint a múltban átlag volt, — nem tartom olyannak, a , mely teljes megnyugvásra adna okot. Általában nem szaporodik a tagok száma úgy, a hogy kellene akár a gazdák, akár az egyesület szempontjából tekintem. Különösen kevés aránylag a közép- és kisgazdák száma, a minek okát érdemes kutatnunk már csak azért is, mert nézetem szerint a mezőgazdaság általános jólléte, fellendülése egyenesen attól függ, hogyan veszi komolyan a kezébe a saját ügyét a gazdaközönség. A mikor azt látjuk mindenfelé, hogy a különböző foglalkozású és társadalmi állású elemek hogyan szövetkeznek, hogy magoknak súlyt, tekintélyt, s anyagi előnyöket biztosítsanak, akkor a gazdatársadalomnak sem szabad magát elhagyni. Mennyi írandó az eddig tapasztalható közönyből a gazdaközönségnek magának a rovására, és mennyi a''kedvezőtlen politi' kai és társadalmi viszonyokra, azt nehéz volna eldönteni; de az bizonyosnak látszik, hogy a kor iránya más mint eddig volt, s hogy ebből kifolyólag a gazdaközönség is mást vár az ö társadalmi szervezkedésétől, mint eddig. Á más foglal: kozásuak példájából, tekintsünk akár az j ipari és gazdasági munkások szervezeI tére, akár a tisztviselők, vasutasok stb. 1 mozgalmaira, azt lehet következtetni, ; hogy az anyagi érdekek nagyobb sulyI lyal való előtérbe helyezése több vonzó erőt adna az egyesületnek. Úgy látszik, hogy azok az előnyök, a melyéket tagjainak eddig volt képes nyújtani, nem elegendők. Ezelőtt nagy vonzó erőt gyakorolt a tagokra, hogy az egyesület kertiéből olcsóbban kaptak csemetéket, hogy az egyesület utján olcsóbban biztosítottak, hogy a látványosság számba menő állat-, gépkiállításokon és lóversenyeken nemcsak szórakoztak, élveztek és hasznos okulást nyertek, (nem is említve a dijakat); ma már ezek a dolgok, kivált a kert és biztosítás, a mindenfelől jelentkező verseny folytán elvesztették jelentőségüket, úgy hogy nézetem szerint határozottabb alakot kell nyerniök azoknak az anyagi hasznoknak, előnyöknek, a melyeknek az egyesületi életből kell a tagokra háramolniok. Ilyeneknek tartom azt, hogy az egyesület mindenféle vétel és eladásban határozottabban segítségére legyen a gazdának. Nagyobb vonzó erőt tulaj donitok annak is," ha az egyesület saját diszes székházzal birna, *a mely ugy az ügyes-bajos gazdának barátságos otthonul szolgálva, mint a hogy a gyűlésekre nézve is megszűnnék az a zsellérkedés, a melyben mostan leledzik. Azok az állatközvetitések, a melyek tehenek, borjuk vásárlásában, fajbaromfi egyedek kiosztásában kis mérvben már kezdeményezve lettek, nagyobb arányokat kell hogy vegyenek. Á kisgazdákra nézve pedig kettős haszonnal járna, ha a gépkiállítások és versenyek alkalmával egyes kisebb-nagyobb hasznos gazdasági jobb fajta gépek, gazdasági eszközök (vetőgép, kapálók, rosták, ekék stb.) egyesületi költségen megvétetnének és akár jutalomkép, akár kisorsolás utján a kisgazdáknak (természetesen csak tagoknak) birtokába juttattatnának. Nem kívánok most konkrét indítványt tenni, de azt hiszem legjobb helyen említem fel ezeket, épen á közgyűlésen, hogy ne csak egyesület intézésében résztvevők, hanem az egyesület minden tagjának mód nyujtassék ezek felett elmélkedni, s esetleg hozzájárulni azon módok megadásához, a melyek a tagok számának szaporítására alkalmasok." Gyógyszerészek gyűlése. A csabai községháza közgyűlési termében kedden délután gyógyszerészek ütötték föl tanyájukat. A zöldposztós asztalok mellett patikusok gyűléseztek, az országos gyógyszerész egylet XV. járásának tagjai, a kik közé tartoznak vármegyénk és Csongrád vármegye azon gyógyszerészei, akik tagjai a központi egyletnek. Csekély számban vannak ezek a patikusok, de még ezek is legnagyobbrészt távol maradtak a gyűlésről, amely különben folyó ügyeket intézett el, V a rságh Béla elnöklete alatt. A gyűlésről, melyen a jegyzői tisztet R é t h y Béla töltötte be, ezt a tudósítást adjuk: V a r s á g h Béla ügyvezető igazgató nyitotta meg a gyűlést. Üdvözöíte a tagokat és sajnálatát fejezte ki, hogy oly kevés számban jelentek meg. Az országos közönyre vezethető ez vissza, mely okokat nem tartja alkalmasnak bővebben fejtegetni. Lehet, hogy talán azért, mert az egylet eddig nem mutathatott fel gyakorlati eredményeket, de vice versa, talán éppen az érdektelenség miatt nem tehette ezt. Majd jelentette, hogy a központ megküldte a járásnak az uj járás beosztás felett való határozathozatalát. A központ elnöksége a beosztási tervezetben a XV. járást illetőleg nem proponált változást, hanem meghagyta azt úgy, a mint volt, Békés- és Csongrádmegyékkel. Varságh Béla annak a nézetének adott kifejezést, hogy, — noha Csongrádmegye nem adott hangot, — miután soha részt nem vett a járásgyüléseken, talán Békésmegye alkotná egy külön járást magában és erről előterjesztést intéznének a központhoz. Rövid vita után, melyben hangzott az Aradmegyével való egyesülés is, elfogadták az elnöki előterjesztést A XII. járás indítványa került ezután napirendre, mely egészségi szempontból is alkalmasabbnak vélné a központ közgyűlését május hóról szeptember elejére áthelyezni. E tekintetben a gyűlés ujabb intézkedés fenforgasának szükségét nem látta. A központ azt indítványozta, hogy járások, lehetőleg 12 taggal', választmányokat létesítsenek az egyesületi élet fejlesztése és gyógyszerészek érdekeinek hathatósabb fölkarolása szempontból. A gyűlés magáévá tette az indítványt, de a majd kiküldendő választmányba csak 6 tagot javasolt. Végül két uj tag fölvételét intézték el és ezzel a gyűlés véget ért.