Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-04-23 / 44. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap, április 23. 42. szám. BEEESHEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára IS fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Feltámadás. Békéscsaba, április 22. A főpapok pedig és a vének föl­izgatták a népet, hogy Barabbást kér­jék, Jézust pedig veszítsék el. Azért felkiáltának seregestől: Feszítsd fel ezt és Barabbást bocsásd el nekünk szabadon! Pilátus azért ismét szóla nékik, Jézust akarván elbocsátani, s mondá: Mit miveljek tehát Jézussal, kit a zsidók királyának mondotok? Mondának neki mindnyájan; Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! És a nép keresztrefeszité az Isten-Embert. Jézus pedig mondá: Atyám bocsásd meg nékik, ,mert nem tudják, mit cseleksze­nek. És nagy-nagy szenvedések után lehajtván fejét és kiadá lelkét. Eltemet­ték, meghala és harmadnapra halottai­ból feltámada ... A keresztrefeszitett, a meggyilkolt Isten- Ember föltámadott! Mit jelent a feltámadás, a Golgothán lejátszódott isteni színjáték? Az Igaz­ság fényes diadalát, az Eszme dicső­séges győzelmét. Keresztrefeszi tették az Igét, az Igazságot, az Eszmét. Azok szegezték keresztre, akik ellenségei voltak az igazságnak, akiket bántott a fény, akik a sötétséget bújták, a hamisság, a bűn ösvényén jártak. De az Igazság feltámadott, az Eszme terjedt és az Ige meghódította a világ mil­lióit, ragyogó fényt hintve szerteszét a világon az emberek szivében. Van hát föltámadás. Nem csak a temetők kapuin áll az írás: Föltáma­dünk! De él szivünkben is a Föltá­madás magasztos eszméje. Azt hinni tanit az Ige, az Igazság mindenkori győzelme, maga a természet is, mely a feltámadás eszméjének él csalhatat­lanul. Fű, fa bokor újraéled, virágok pompáznak erdőn, mezőn, dalos ma­darak bűbájos éneke életet önt az illa­tos légben fürdő növényzetre, a terem­tés milliárd alkotásába. És mint Jézus föltámadása, önt hitet a lelkekbe a természet újjáéledése is. Dicsőséges és magastos a Feltá­madás tétele. Ki van benne fejezve az igazságok, Eszmék diadalának tana. Az, hogy az Igazságot, az Eszmét nem lehet megölni, meggyilkolni, mert föltámad és meghódít mindeneket. És vájjon, a magyar nemzet szabadsága, amelyért a nemzet több mint évezre­deken keresztül annyi sokat megjárta hátán a kereszttel a Golgothát, nem-e azt hirdeti az utódoknak, hogy feltá­madásával megváltotta a magyar hazát. A szabadság volt a nemzetnek keresztre­feszitett Eszméje, amelyet, mióta ezen a földön élünk, sokszor feszitettek már meg. Utoljára Világosnál. De az Eszme mindig föltámadott, hirdetve, hogy a magyar föld, a magyar nemzet szabad, független, nem szolgája egyetlen nép­nek sem. De követte mindenkor az árny a fényét. Az ármány szőtte a magyar szabadság körül pókhálóit, mig nem­rég végre elérkezett a legdicsőségesebb Föltámadás, amelynek szellemében örök Elet Ígérkezik a nemzetnek, mint örök életet él a halottaiból feltámadott Isten­Ember, aki uralkodik felettünk az ő végtelen hatalmú Igazságával. A magyar nemzet Eszméjének utolsó Föltámadása, mely tündöklő ragyogásával elhomályosítja az összes előzőket, s amely az igazságos sors rendelésére szinte egyidejűleg követ­kezett be a názáreti Jézus Föltámadá­sának emlékünnepével, ragyogva hinti fényes sugarait a lelkesült magyar hazafiak szivébe. Dicsőséges Húsvét! Levett kalappal, megtisztult szivvel, ihlettel lélekkel járulhatunk az Ur szine elé és leborulva rebeghetjük el hálaadó-kérő imánkat: . . . Köszönjük néked óh Urunk, Istenünk, azt a dicsőséges Föltamadást, amelyet nekünk adtál és szerető sziv­vel esedezünk néked, tedd örökéletüvé ezt a Föltámadást! Nincsen ugyan megoldás, de teljesen szélcsend uralkodik a rendezetlen politikai helyzetben. Fölvirradására a föltámadás ma­gasztos ünnepének, elsimultak az utolsó hullámok is, amelyeket a Oalgóczy ge­nerális kivezényléséről szóló híresztelés idé­zett elő. Ezt a kombinációt, amint előre is látható volt, illetékes helyről, maga Oalgóczy cáfolta meg. Tehát se Burián, se Oalgóczy. Majd talán az ünnepek alatt, vagy után eldől, hogy ki. Ezért a példátlan csendesség az ün­nepek alatt, mikor az ellenzék sem akar semminemű akciót inditani. Közvetlenül azonban a húsvéti ünnepek után, a Ház ülését megelőző napon azonban ülést tart a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága. A vezérlőbizottság a képviselőház munka­programjával fog foglalkozni és állást fog­lal a választói jog és a vámtarifa kérdésé­ben kiküldendő bizottságok dolgában \s­A szerdai ülés dönt Krasznay Ferenc­nek azon indítványa fölött is, hogy az osztrák képviselőház példáját követve, a magyar képviselőház is alakítson negyven­tagu bizottságot az 1867-iki kiegyezés re­víziójának előkészítése céljából. A szabadelvüpárt teljesen mozdulatlan. A pártban nagy érdeklődéssel várják az ünnepek utáni napokat, melyeken megis­merhetik uj programjukat. Tisza István gróf ugyanis a geszti pihenőt arra hasz­nálja fel, hogy körvonalazza azokat az irányító elveket, melyekkel a szabadelvü­párt politikát akar csinálni. — Bécsben is tudnak állítólag erről a dologról, s nagy reményeket fűznek a szabadelvü­párt akciójához. A pártnak sok tagja azon­ban nem indul valami nagy kedvvel az uj kampányba, mert a Perczel és Keglevich ügy azokat is elkeserítette, akik ragaszkod­tak a mostani rendszerhez. A felirati vitát, ha el nem marad a király közbelépése miatt, ugy az ellenzé­ken nagyon rövidre tervezik. Ugy szeret­nék, ha csak a vezérek szólalnának fel. Mivel azonban a nemzetiségek is beszélni készülnek, esetleg nagyobb terjedelmet ve­het a vita. Nem lehetetlen azonban, hogy a felirati vita elmarad. Bécsi hir szerint ugyanis a király a jövő hét vége felé Buda­pestre érkezik, hogy a válságot véglegesen, vagy kísérletképpen, de minden esetre megoldja. Hir szerint a király két prog­rammal fog Budapestre jönni. Az egyik programm állítólag a S z é 11-féle javaslat címén már ismert javaslat anyagán épült fel. A király egyelőre szigorúan ragaszko­dik a maga programmjához. Ep azért most már nem is tartanak hosszabb tárgyaláso­kat, hanem a király vagy Széli Kálmán, vagy Andrássy Gyula gróf vagy mind­kettőjük utján felszólítja a koalíciót, hogy az adott programm alapján vállalkoznak e a kormányzásra, vagy nem. Ha vállalkoz­Békésmegyei Közlöny tárcája. Levéltöredék egy elhalt barátom Aleluja, Föltámadott! hagyatékából. Jászolba született, künn, a rideg pusztán, Emberektől távol, Akinek milljók lelke nyert vigaszt Isteni szavától. Hirdette az Igét, szenvede értünk, Elveszítendő a mi sok vétkünk. S rá a nép mégis halált kiáltott És megfeszíték. — De az Igazság, Aleluja, Föltámadott! Népek milliói zengjetek Hozsannát! Üljetek ünnepet! Megváltó Istenünk, akit, óh ! — galádul Keresztre szögeztek, Ki végigjárta értünk Golgothát, Viselte fején a töviskoronát, Bennünket örökre el nem hagyott: Eljőve hozzánk sziklasírjából, Aleluja, Föltámadott! Zengjetek Hozsannát! Üljetek ünnepet! Győzött az Eszme! Az isteni hit még él a szivekben Nincsen elveszve. Fényes diadalt ül az örök Igazság, Bár a hamisak százszor meggyilkolják. Mert a dicső tan, mit Isten alkotott: Véget nem érő. Zengjetek Hozsannát! Aleluja, Föltámadott! Palatínus József. Irta: Zalay Masa. . . . Most, amióta kétségbeejtő bi­zonysággal tudom, hogy a barátság, amit irántad érezni véltem, a lelkem önámi­tása, a szivem öncsalása volt csupán, melynek leple alatt észrevétlen beosont egy édes, bűbájos, de tiltott érzés, — most tehát megvonom tőled azokat az apróbetüs, gondtalanul csevegő, válasz­leveleket, melyekben pajtáshangon enye­legtem véled. Akkoriban jól esett kigú­nyolnom a holdat, a csillagokat és a fülemüledalt, amitől az emberek meg­ittasulva keringenek a földön; jól esett hitetlenkedni a vallomásokban, szivtele­nül nevetni azon, ami fölött komoly fér­fiak fölsírtak, játszani az érzelmekkel, mert haj! — játszani gyönyör annak, aki nem érzett egyebett észak hidegénél. Soha egy langyos fuvalom, soha egy enyhe napsugár, soha egy szó, egy hang, ami utat talált volna a szivemhez, I hogy felolvassza a dermedtségét ... és végre eljöttél te, akinek panaszkodni akartam. Panaszkodni, hogy unom ezt az örökös derűt, ezt a mindég mosolygó égboltot, unom az áradozásokat, az es­küvéseket, a könyeket, nem érzek semmi más után vágyat a te nagyrabe­csült barátságodon kivül, ugy akarlak sze­retni, mint ahogyan a bátyámat szeret­ném, ha élne még, — ugy akarlak tisz­telni, ahogyan az atyámat tisztelem! Nyugodt szivvel siettem eléd, odanyúj­tottam mind a két kezemet — de az ujjaim — sajátságos, megremegtek a tiéidben, az ajkam csaknem hangtalanul viszonozta a te vidám üdvözlésedet és a tekintetem — ah Istenem! — az én paj­kos kacérkodó tekintetem —zavarodottan lesiklott mosolygó arcodról. Ez volt a viszontlátás jelenete, a mitől megdöbbentem. Az első pillanat­ban nem is értettem egészen önmaga­mat és rövid benső harc után mintha legyőztem volna ezt az eddig ismeretlen veszedelmekkel teljes elfogódást, hiszen csatározni kezdtem, szemmel, ajakkal, csintalan szavakkal, —mert lehet, hogy megsejtettem benned a fenyegető ellen­séget. Te pedig barátságosan odanyúj­tottad a békejobbot ós evvel kiűztél vé­delmi állásomból. Ne, ne higyjetek leá­nyok az eszményi barátságban két fiatal teremtés között í Ha bármi erős akarat, ha bármi szent fogadalom hozza létre ezt a szövetséget, az ima, amelylyel el­jártok hozzá, a fohász, amit elrebegtek néki, — csókba fullad, égető, őrületesen hosszú forró csókba, amitől megbomlik minden józanul alkudozó gondolat, ami­től hullámot ver a sziv és föllobban a vérpiros szerelmiláng a barátságnak emelt oltáron. Lásd, nem kellett volna többé talál­koznunk az összeismerkedésünk után. Akkor még nem rémítgetett bennüket a saját szivünk ébredése. Én irtam volna tovább is neked a baráti hangú, bizal­mas, őszinte leveleket, mialatt a hajamba ezüstcsillámu szálakat lopott volna az idő. Te pedig megőrizted volna a hoz­zámfűzött illúzióidat, hogy külömb va­gyok, mint a többi leány, hogy nincs bennem semmi gyöngeség, semmi léha vágy. Azóta kell, hogy megváltozott rólam a véleményed, — és megérted-e ? — én nem sajnálom! Amit sajnálok, az egészen más! Nem szégyenlem leirni, belé sem pirulok, amikor megkérdezem tőled: ha már a karjaidba öleltél, ha már összecsókoltál — mondd! — miért nem kerested az ajkamat ? Ezt sajnálom csupán, milyen gyönyörteljes, lángoló csókot válthattunk volna! Nem, elkép­zelni se merem sokáig, álmodozni sem akarok róla, hiszen a legkegyetlenebb neme az önkinzásnak! De az ölelésedet érzem most is, csak lezárom a szememet, hogy sötét legyen, mert akkor is sötét volt, — emlékszel-e? A nyitott ajtón át bevilágított ugyan az ebédlő fölgyújtott lusztere, de mi a kis mellékszoba elrejtő homályában álltunk. Gyanutlanul el akartam haladni mellet­ted. Akkor némán kitártad karjaidat és hevesen magadhoz öleltél. Reszketve, gyöngén ellenkeztem és ettől a véde­kező mozdulatomtól mintha beszélni kezdett volna karod marasztaló szorítása: Ha akarod — ezt hallotta dobogó szivem, — elengedlek, de ha itt maradsz, akkor nem szabadulsz csók nélkül! A fejem szédülten odahanyatlott vál­ladra, kezem nem fejtett ki ellentállást, csak a csókod elől hajoltam el kissé, — gyáva félelemmel, amiért aztán ajkad odatapadt a vállamra és átégetett még a ruhán keresztül is! Ebben a pillanat­ban éreztem, hogy te vagy az, aki pa­rancsol és én, aki alázatosan engedel­meskedtem, holott mindeddig hatalmas­kodva uralkodtam. A jogart - ime el­vetem magamtól, itt állok puszta kézzel, védtelenül", de teljesen átérezve azt á boldogságot, amit az ilyen rabszolga­ságban föltalálhatni. Te pedig iroda leveleket azóta, hogy f* © 17 & Stroltn a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbeteg-ség-eknél, légiősieríek liurntos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozókn il influenza ntán ajáultatik meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést é3 a köpetet é3 megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapnató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents