Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-04-23 / 44. szám

nak, akkor nyomban dezignálja miniszterelnöknek Andrássyt és megalakítja a koalíciós kormányt; ellenkező esetben ugyanazon programmal más valakit dezignál ; hogy kit, azt még titok homálya födi. Ha a király Budapestre jő, a jelzett célból, a felirat egyszerűen tárgytalanná válik. Ha pedig a koalíción kivül álló kormány jut a hatalomra, akkor az mindjárt a képviselőház második ülésén bemutatkozik, előterjeszti programmját és fölszólítást intéz az összes pártokhoz, hogy támogassák a kormányt. Amennyiben sikerül guvernamentális pártot összetoborozni, a parlament megkezdi rendes működését. Ha pedig leszavazza a többség a kormányt, akkor a király egyszerűen elnapolja az országgyűlést hosszabb időre, talán őszig. Az alatt az uj kormány adminisztrálná az országot, a mi mindössze arra szorítkoznék, hogy a lajáró kereskedelmi szerződéseknek egy évre szóló meghosszabitását kieszközölné az illető államoktól. A csabai villamos telep a meminden logikusan gondolkodó egyén szerint az nem helyes, hogy a villanyos világitás kérdésének elébe helyezzenek egy sokkal költségesebb terv megvalósitását. Mit érnek a mezőberényiek, ha lesz kövezetük, de hiányzik a világitás ? Előbb ezt kell megvalósítani, a világitás kérdését. Aztán meg hallódik, hogy Mezőberényben óhajtanak felállítani a környéken fekvő községek számára is központi villamos telepet. Ez a terv halvaszületett eszme, s ha megvalósulna, nem felelne meg a hozzáfűzött reményeknek. Visszatérve az előbbi pontra, Csabán felvetődött az a kérdés, vájjon gazdaságos volna-e Békés és Mezőberény mellett Gyoma és Endrőd községeknek is a csabai villamos mű révén árammal való ellátása ? A csabai villamos mű vezetősége, mely ujabb tanújelét adta annak, hogy a hozzáfűzött követelményeknek képes megfelelni, kimerítő számitások alapján meggyőződést szerzett arról, hogy a kérdésnek ilyen módon való megoldása nemcsak a meglévő csabai villamos telepnek intenzivebben való kihasználását biztosítaná, de eredményezné egyszersmind azt is, hogy fenti községek igen jutányos áron és a községek vajmi elenyésző megterhelése mellett is létesíthetnének a kor követelményeinek minden tekintetben legmegfelelőbb világítást, a villamos világítást. A kérdés bizonyítására álljanak itt a következő sorok. A csabai központi villamos telepen fejlesztett 15000 volt feszültségi áramot Békésen, Mezőberényen és Gyomán át Endrődre vezető távolsági hálózat segítségével oldanák meg e községek villamos világításának kérdését és az egyes községekben felállított állomásokban alacsonyabb feszültségre letranszformálnák. Ez ügyben éppen most járja az érdekelt községeket a Ganz cég egyik tervezője, Jakobovics mérnök. Avégből, hogy az egyes apró helyi zavarokról a központ azonnal értesülhessen, az egyes községeket a csabai teleppel ecélból készítendő telefonhálózattal összekötnék. A távolsági vezetéket az utak mentén faoszlopokon vezetnék. Amerikában, a műszaki csodák hazájában, léteznek már 360 kilométeres távolsági vezetékek, melyek 60000 volt feszültséggel rengetegeken át vezetik a sok ezer lóerejü elektromos energiát. Ha meggondoljuk, hogy néhány száz lóerő átvitelére szánt transzmiszszíó tengely már minő nagy méretekkel bir, valóban csodálatraméltó, hogy az a néhány vékony drót a sok ezer lóerőre menő munkát minő bámulatos prácizitással továbbítja. Dalmáciában, Manojlovácon, létesít most Ganz és Társa 40 km. hosszú távolsági vezetéket; 4 drb. egyenként 6000 lóerőt teljesítő hydroturbina erejét, tehát összesen 24000 lóerőt továbbítanak 30000 volt feszültséggel. Az áramot itt is letranszformálják és elektromos kemencékbe vezetik, ahol az elektromos ivet képezve, karbidgyártásra szolgál. Nem lesz érdektelen felemlíteni, hogy a horvátországi Vukovár városa a vele szomszédos, 25 4km. távolságra fekvő Vinkovce-val közös elektromos telepet létesít és a munkálatok keresztülvitelével ugyancsak Ganz és Társát bizta meg. A központi telep Vukovárott létesül. Vukovár városa a vinkoveci távolsági és a vinkoveci hálózat költségeit is viseli. Evvel szemben Vinkovce 50 esztendőre szóló egyedárusági jogot biztosit Vukovárnak. A 160 drb. 16 gyertyafényü izzólámpából és 8 drb. ivlámpából álló közvilágításért fizet Vinkovec Vukovárnak évi 700 koronát. Magánosok fizetnek hektowattóránként 8 fülért, vagyis egy drb. 16 gyertyafényü izzólámpának egy óra hosszat való égetéseért 4 fillért. Örömmel tölt el bennünket, hogy az itteni távolsági vezeték kérdését Csaba a Ganz és Társa céggel egyetértően óhajtja megoldani és már ebben az egy tényben is biztositékát látjuk annak, hogy a mű sikerülni fog és a magyar műszaki tudás dicsőségét fogja hirdetni. A gyermek lelkivilága. Irta: Benka Gyula. Az élet sürgeti, a közoktatási kormány követeli s az iskola ezek folytán gyakorolja a gyermek lelkivilágának tanulmányozását. Kétségtelen, hogy a lélektani tanulmány a nevelés alapja s életrevalóságának föltétele. Tagadhatlan az is, hogy a mindnyájunkkal közös természeti adományozottság (naturch) mellett egyéni kiválóságaival válik az ember hasznavehetővé, sőtpótolhatatlanná a társadalomban. Ha nem műveli az öntudatra fejlő ember éppen azon egyéni kiválóságokat, melyek őt a tucat-emberek színtelen egyformaságából kiemelik: akkor köznapivá és értéktelenné válik. Mindenkor az ilyen kiváló egyesek tudásuk világosságában, érzelmük nemességében és cselekvésük példaadó fenségében voltak az emberi fejlődésnek úttörői, kik a mulandóság Békés, Mezőberény, Gyoma és Endrőd villamos világitása. Csabának nemrég létesített villamos telepe, mint ismeretes, 8000 lángra van berendezve. A telep ezidőszerint circa 5000 lángot táplál, tehát 3000 lánggal kevesebbet, mint a termelési erő. S ha még most hozzászámítjuk, hogy egy uj gép beállítása mennyivel emelné a produkciót, érthető, hogy csabai villamos mű, mint központi telep, a megyének több, Csaba környékén fekvő községnek világítását láthatná el. Ez az eszme, amint azt már többször hoztuk lapunkban, régebben fölvetődött, egyelőre Békés és Mezőberény bekapcsolásával. A terv keresztülvitele bármelyik községnek csak jelentős előnyt biztositana gazdasági szemponttól is. Mert például vegyük Mezőberényt, amelynek jelenleg circa 120—140 kőolajmécsese látja el a világítást. Ennek fentartása átlag 5000 koronába kerül évenként, mig ugyanezzel a költséggel a csabai villamos telep áramából kétszer-annyi intenzív lángot kapnának. Ha már Mezőberénynél vagyunk, nem hagyhatunk egy érvelést szónólkül. Mezőberény haboz. Olyasfélét emlegetnek, hogy előbb a kövezési programot akarják keresztülvinni. Szerintünk és sima víztükrén is fentartották magukat, mig a köznapiak észrevétlenül alásülyedtek. De mindezek mellett ép olyan tagadhatatlan az is, hogy ha nehéz a lelki élet megfigyelése: akkor százszor nehezebb a semmiséggel határos gyermek lelkivilágának kitanulása. A születés utáni időben a csecsemő lelkivilága átlátszó tiszta üveglap. Látunk ugyan rajta keresztül, de magát az üveget nem látjuk. Ha pedig fényt visszaverő tárgy van mögötte: akkor látjuk magunkat benne, de az átlátszó lapot alig vesszük észre. Észrevehetővé válik, amint a tapasztalatok gyémántja szabályos vagy szabálytalan karcolatokat hasítanak az átlátszó felületen. De már e karcolatok mélysége, vagy sekélysége, érdessége vagy simasága megint oly nehezen különböztethető meg, hogy ember legyen az, ki e tanulmányokkal boldogulni akar. Nyomozzuk csak a csecsemőnél, mily lassan fejlik a tárgyakra irányuló figyelem. Néz, de nem lát, hall, de nem hallgat, érintkezik, de nem tapogatódzik a csecsemő s hónapok telnek el, mig érzéki szerveit ébredő tudatossággal használni kezdi. És ekkor is oly önfeledkezéssel s annyira tehetetlenül él a reá ható érzéki ingerek folytonos hullámverésében, hogy gyönyört, fájdalmat, kéjt és kínt átél, élvez és szenved s azoknak behatása alatt mosolyog, vagy sir, örül vagy búsul, de magára, mint a legkülönbözőbb behatások alatt is maradandó egységre, munkálkodó személyiségre, egyéniségre csak igen későn eszmét. Fichte, a német bölcsész, kis gyermekének megfigyelésénél csak annak harmadik életévében hallja az «én» szóhasználatát először s ünnepet ül családja és barátai körében, mert — mint mondja — csak most,lett a gyermekből igazi ember. És amidőn a gyors kifejlés útján a test járásra erősödött, a fogacskák, a nyelv, a tüdő, a torok, a szájüreg sok előkészület és gőgicsélő próbálkozás után beszédszervvé alakult, akkor is még mennyi tájékozatlanságot s szertelenséget mutat a beszélni kezdő gyermek, mikor már féligmeddig beleélte magát a nagyobbak nyelvhasználatába. Tanulságos és élvezetes a beszélni kezdő gyermek vergődése, hogyan törekszik szóhoz fűzni képzetet s minő képzet sorok, érzelmek, vágyak foglalkoztatják már akkor is, midőn egy-egy szóval birja még csak jelezni, hogy lelkét már foglalkoztatja valami tárgy. Hányszor tapasztaljuk, hogy egy-egy szóval egész mondatot pótol s nehéz nekünk, fejlettebb gondolkodóknak beleélni magunkat a szűkszavú gyermek gondolkodásába, ki szó-töredékekből is gondolatsorokat épit, melyeket maga is alig ért. Ki ne tapasztalta volna azt, hogy a kis gyermek, ha már kimondja e szót: kutya, akkor rendesen oda is gondolja, hogy bejött a szobába, kiment, ugrál, vagy lefeküdt. De nemcsak a szóhasználattal, hanem igy vagyunk a fejlődő lélek minden megnyilatkozásával is. A mozdulat, az arcjáték, a kézlejtés, a testtartás, a hang, a mosoly, a sirás, a nevetés, szóval minden külső szó nélkül, hang nélkül elbucsuztunk, — irod a leveleket megszólítás nélkül, mert nem találsz méltóan kifejező jelzőt a nevem elé — és várod a választ. Én pedig elolvasom minden betűdet és eközben valami megnevezhetlen csodás hangulat árasztja el a lelkemet. Nem! ne kivánd, hogy irjak, hazugság volna minden szavam, ha az illem vezetné tollamat, és pedig bűn lenne éppen te ellened ! A rózsákat, amiket küldtél, ráborítottam fényképedre és lezártam őket ide az Íróasztal fiókjába, leveleid mellé. Erős az akaratom, hogy elfeledjelek, de ha a szivem delirálni kezd majd a kedves emlékekről, — akkor újra előveszem az arcképedet és megcsókolom egyetlenegyszer az ajkadat, talán el tudom ringatni magamat abba a szépséges csalódásba, hogy viszonozd csókomat? És, — ha véletlen egykor mégis összetalálkoztat veled, mert az akaratnak nem szabad ebben közrejátszani — vájjon akkorra már megértetted-e annak a varázsnak okát, amely valaha feléd vonzott ? Nem a szellemedben, nem a tekintetben rejlett, — oh, ne álltasd magadat ! — hanem a kezed érintésében, a karod szorításában és ez vall reá legigazabban, hogy ón nem a jóbarátot, a geniális pajtást, — hanem leányálmaim szerelmi hősét találtam föl benned, Ismerjük be megbocsájthatatlan vétkünket, hogy a barátság álarca alatt sokat csaltuk egymást — és mert minden csalfa pillantásért elérkezik a bűnhődés órája, — vezekeljünk! Menj minél messzebbre, hogy a gondolatom se érjen utói soha és legyen a csók olyan szent emléke az örök búcsúnknak, hogy ehhez az emlékhez csak imádkozni járjunk — ós nem álmodozni . . . * * * A levél alá tavalyi kelettel Grantianna neve volt irva ós mellette feküdt egy ugyancsak tavalyi gyászkeretes lap, ami K. Gratianna halálát jelentette, mondván : megölte szive husz éves korában ... És csak azután értettem meg, hogy miért volt az ón barátom állandóan olyan szomorú ? — és miért mosolygott a ravatalon? . . . Hangok az éjszakában. Igy estenden, mikor, sorra lefektetem Árván maradt fészkünk pelyhes kis fiait, És megüli a csönd mi kicsi szobánkat S álmodja az alvó, - ártatlan álmait Úgy érzem olykor, te itt vagy mellettem, Lelked megérinti gyöngéden lelkemet, Csukott ajkad mintha kérdezne, beszélne . . . A mig én könyezve panaszkodom neked. Olyan jól esik ez a panaszkodás! Apróra elmondom a nap minden szakát. Mi fájt, ki bántott meg, min aggódtam félve, Hogy miért virrasztottam át a mult éjszakát. " Te talán, ki földi nyűgöktől mentve vagy, Már meg is mosolygod ez apró gondokat — Csüggeteg asszonynak fogsz majd még tartani, A ki már elfáradt, a ki már megroskadt . . , Óh nem ! - de hallgasd csak, a kis asztal eltört. Hogy vigyáztunk rá, hisz kezed munkája volt! Szöget vertem belé, az ujjamat érte, Látnád a keszkenőm, csupa, csupa vérfolt. Ugy-e édesem, te lecsókoltad volna? Kalapács nem való gyönge asszony kezébe, De hallod, a szivemet is érte tűszúrás Sértettek, bántottak tulajdon szemembe. A kicsi fiad is, szegény hogy megjárta ! Megütötték fejét éles, hegyes kővel. De mily bátor volt, nem sM, ő vigasztalt, Mikor bekötöttem a vizes kendővel. Mennyit kell még értök reszketnem, aggódnom, A csöppnyi lányod is lázas volt az éjjel — Hol a kis ágy előtt, hol a bölcső mellett, Imádkoztam egyre, összekulcsolt kézzel. Mindenütt hiányzol, mindenütt kereslek, Bolyongok, mint hajó, kormányosa nélkül.! Réveteg a tettem, hinni se tudok már, Az élet harcába agyam beleszédül. Le se teszem többé fekete gyászkendőm, Elfelejtem, hogy még vállamon van a nyár — Elhervad a virág, megfagy a mosolygás, Ha nincs hozzá napfény, ha nem éri sugár. Mányiné - Prigl Olga. Családi rapport. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Ancus Martius. Azon határozott szándókkal nősültem meg, hogy családi életem rendjét teljesen a katonai szolgálat mintájára épitem fel s igy egy papucskormány lehetőségének előre is a nyakát szegem. Minden dicsekvés nélkül állithatom, hogy törekvésem fényes eredménynyel járt. Eleinte, igaz, sok ütközetet kellett j megvívnom feleségemmel, kinek a szi! goru katonai fegyelem, s ennek bázisa, a feltétlen engedelmesség, sehogy sem kvadrált. De ez nem csoda. Ő lánykorában, mint minden lány, a katonai ügyek közül csupán az uniformis iránt érdeklődött s ma is jobban tudja, mint én, hogy pld. a bécsi arzenál katonai tisztviselői közül kik viselhetnek kardbojtot s kik nem. S most egyszerre azt követelik tőle, hogy akkor keljen fel, mikor a házi fonográf eltrombitálja az ébresztőt, minden csuklógyakorlatokat végezzen, vezényszóra imádkozzék, rapporton kérjen engedélyt arra, hogy midért vagy kalapot vehessen, szóval minden tekintetben engedelmes alárendelt gyanánt viselje magát velem szemben. Hanem annyi taktikával és furfanggal támadtam és ostromoltam Őnagysága szeszélyes, dacos természetét, hogy feleségem végül mégis beadta a derekát, feltétlenül engedelmes álatvalóm lett. Pár hónap alatt az újoncból kitűnő őrmestert faragtam s még egyéves házasok sem voltunk, mikor nyugodt lélekkel kineveztem őt másodosztályú kapitánynyá. Igy sarzsiban ma már egyenlők vagyunk; én mint parancsnok csak magasabb rangszámot viselek. Majd jöttek a gyerekek, a Pista meg a Bözsike. Ezen' újoncoknak katonai kiképzése igazi gyerekjáték volt; hiszen mindkettőben már tiszta katonavér csörgedezett! Pista fiam csak hat évet számlált ugyan, de már egészen szabályszerűen végzi a fegyverforgató gyakorlatokat, biztos kézzel" lő, másfél méter magasat ugrik, remekül viv és lovagol. Bözsike is valóságos hadapród, Pistivel mindenken kiállja a versenyt, a nyújtón óriáskörben forog, bosztonozásban és kerékpározásban pedig Pistán is túltesz. — És Böske hány éves ? — kérdi egy nyájas és kíváncsibb olvasó. Hát kérem szeretettel, ugy történt a dolog, hogy annak idején a feleségemmel együtt felcsaptam Schenk professzor bániulójának. Mikor pedig azon tanácskoztunk, hogy első gyermekünk fiu legyen-e vagy íány, feleségem minden áron lányt akart, én meg semmit sem engedtem a fiúból. Igy azután utolért bennünket a nemezis. Ikreket kaptunk ; egy fiút s egy lányt. Szegény gólya, alig birta hozni! Családi életem rendjében a legfontosabb szerep határozottan a kihallgatásnak jut. Ezen katonai instutició nálunk remekül beütött. Itt, ezen fórumon szoktam én elintézni az összes családi ügyeket. Ha feleségem a havi étrendbe vett túrós csusza helyett holnap délben lekváros derelyét óhajtana főzni, itt adom meg rá az engedélyt; itt hordom le Juci szobalányunkat, ha pecsenyés tállal a sikos padlón elvágódik ; itt szabok büntetést az ikrekre, ha rossz fát tesznek a tűzre s itt szoktam elverni a port inasomon, a tatárfejü Miskán, ha Hektor kutyám sokat vakarózik. Szóval a rapporton mérem én az igazságot, osztogatom a gyerekcipőket, mindezeket, uj kalapokat, kutyanyakravalót, kurtavasat, ki mint megérdemli.