Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-03-12 / 32. szám

Ferens elnökölt. Megbeszélték a felirat egyes pontjait, amelyekre nézve a bizottság megállapodott. Apponyi Albert gróf vállalkozott rá, hogy a márc. 22-re kitűzött végső hatásinőig a tervezetet elkészíti. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága március havi ülését, a szokástól eltérően, a hónap második hétfője helyett a tegnapi napon tartotta meg L uk á c s György dr. főispán elnöklete alatt. A tagok majdnem teljes számban jelentek meg. Mégis nem a régi ismerős arcok voltak mind a zöld asztal körül. Két uj ember, L a d i c s László dr. és S z a 1 a y József foglalták el néhai B o d o k y Zoltán dr. és a megboldogult Rosenthal Ignác helyét. A bizottság elparentálta az elhunyt tagot és üdvözölte az újonnan választottakat. Az ülés napirendjének különben, a rendes havi jelentéseken és a tótkomlósi felháborító pánszláv mozgalmak leleplezésén kívül nem igen volt jelentősebb tárgya. A közigazgatási bizottság üléséről alábbi tudósításunk szól: Az ülést a tagok üdvözlésével L uk á c s György dr. főispán nyitotta meg fél 10 órakort Fájdalommal emlékezett meg ezután Rosenthal Ignác bizottsági tag haláláról. Mindnyájuk részvétét véli tolmácsolni, amikor azt indítványozza, hogy a bizottság legszakavatottabb és legmunkásabb tagjának elhunyta felett jegyzőkönyvileg f jezi ki részvétét ós ezt kivonatban közli a gyászoló családdal. Az indítvány egyhangú elfogadása után a főispán üdvözölte az újonnan beválasztott bizottsági tagokat, L a d i c s László drt és S z a 1 a y Józsefet, kérve őket a kollégiális együttműködésre. S z a 1 a y József szívélyes szavakban mondott köszönetet az üdvözlésért és ígéretet tett, hogy iparkodni fog megfelelni feladatainak. Az uj bizottsági tagokat ezután a két elhalálozott tag albizottsági helyeikre választották meg és letették az esküt is, majd áttértek a napirendre. Alispáni jelentés. Az alispáni jelentést D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző terjesztette elő. A jelentés szerint ' a személybiztonság állapota a mult hónapban kielégítő volt. A vagyonbiztonság ellen elkövetett cselekmények száma február hó folyamán 59 volt. A balesetek száma kevés volt. Kevesbedett az öngyilkosok száma is, míg a tüzesetek száma a januári viszonyokhoz képest hárommal gyarapodott. A földmivelési, ipari és kereskedelmi viszonyok változást nem mutatnak. Az alispáni jelentés további részét ideiktatjuk szóról-szóra : A vármegyei és községi közigazgatás ellen említésre méltó kifogás nem emelhető, s annak lefolyása kifogástalannak mondható. A február 27-én délután Csabán lezajlott munkáscsoportosulás, melynél sem a keletkezés oka, sem annak tulajdonképpen célja pozitive meg nem állapitható, a főszolgabíró jelentése szerint oly mérveket öltött, hogy azt a rendelkezésre álló csekély számú csendőrséggel megszüntetni nem lehetett, hanem a rend helyreállítására katonai karhatalom igénybevételére volt szükség, amely a csoportosulást a legnagyobb kímélettel minden baj nélkül feloszlatta. Annyit sikerült eddig megállapítani, hogy a községháza előtt csoportosuló körülbelül 1500 főnyi tömeg nem véletlenül, hanem valószínűleg a csabai általános népegyletfvezetőinek hívására gyűlt össze avégből, hogy K o r o s s y községi főjegyző ellen tüntessen. Hogy a tüntetés, illetve állásfoglalás miképpen történt volna meg, az nem tudható, mert mielőtt ez bekövetkezett volna, a folyton növekvő töm get, miután az a legfőbb útszakaszt közlekedésre alkalmatlanná tette, feloszlatta. Miután a főszolgabírói jelentés szerint a nép hangulata felette izgatott s csoportosulás meglepetésszerűen bármikor is előállhat, a közrend es közbiztonság megoltalmazása céljából az alispáni jelentés indítványozza, hogy a bizottság feliratilag kérje fel a belügyminisztert arra, hogy a csabai csendőrőrs 20 főre emeltessék fel azzal, hogy ez a létszám az aratási munkálatok befejezéséig, augusztus l-ig okvetlenül fentartandó lenne. Jelenti továbbá az alispán, hogy az orosházis földmivelő munkások a munkabérre és a munkaidőre vonatkozó kívánságaikat írásba foglalva, az orosházi főszolgabírónak bemutatták, amelyet a főszolgabíró közölt a földesgazdák'kal. A kívánság lényegéi a munkabér emelése és a munkaidő leszállítása képezi. Ezzel kapcsolatban a nemzetközi szocialisták is megkezdték az agitációt az általános és titkos választói jog érdekében ez évre jelzett általános sztrájk céljából. A bizottság észrevétel nélkül tudomásul vette az alispáni jelentést és a benne foglalt indítványt egyhangúlag elfogadta. Egyébb jelentések. Az állatorvosi jelentés szerint az állategészségügy a mult hónapban elég kielégítő volt, Aár a száj- és körömfájás nagyobb mértékben lépett föl februárban, mint januárban. A közegészségügy állapota általában kielégítő volt- A tiszti főorvos előterjesztette még a megyei közkórház mult év forgalmát. A jelentések tudomásul szolgáltak. Tudomásul vette a bizottság özv. B o d o k y Zoltánné köszönő levelét, a néhai férje elhunyta alkalmából hozzá intézett részvét iránt. A pénzügyigazgató jelentése szerint állami egyenes adóban a mult hónapban 12940 koronával kevesebb és hadmentességi dijban 1640 korona 73 fillérrel több folyt be, mint a mult év hasonszakában. Hosszabb vitát provokált még az ismeretes és közel 20 év óta folyó Szárcsevics-féle per,amelyet elutasítottak. Gyula város tanácsa felírt a kormányhoz a községi polgári leányiskola államosítása érdekében. A miniszter leiratilag értesítette a megyét, hogy a város kérelmét az állampénztár túltermeltetésére való tekintettel nem teljesítheti ezidőszerint. A leirat tudomásul szolgált. Pánszlávizmus Tótkomlóson. A tanfelügyelői előadmányok során Rezey Szilviusz tanfelügyelő felháborító részleteket beszólt arról a pánszlávmozgalmukról, magyar államellenes törekvésekről, amelyeknek szítói Tótkomlóson Sztik Gyula ág. evang. tanitó, H r d 1 i c s k a leikész ós B o r nagylaki lelkész. Pozitív adatok ugyan nincsenek kézben, de általánosan tudott dolog az, hogy Bor nagylaki lelkész estenkint éjfélig-éjfélig zárt ajtók mögött tárgyal Sztikkel és Hrdlicskával. Áz is tudott dolog, hogy Sztik Gyula Prágából tót nyelven nyomatott magyarellenes izgató füzeteket kap, amelyeket egy szarvasi diákkal osztatott szét. Ilyen füzeteket több tanulótól koboztak el a tanárok. Egész sereg hasonló gyanús dolgot mond el a tanfelügyelő, akinek föltevését több bizottsági" tag megerősíti, de igazolni látszik ez állításokat magának a járás főszolgabírójának jelentése, amelyet az alispán felhívására terjesztett be a megyéhez. Mert meg kell jegyeznünk, hogy Sztik úr, a pánszláv, nem először szerepel a nyilvánosság előtt hazafiatlan üzelmeivel. A tótkomlósi pánszláv mozgalmakról, amelyek egyideüek Sztik úrnak Tótkomlósra való költözésével, már többször foglalkoztunk lapunkban is. Ezúttal pedig annak kapcsán merültek föl Sztik üzelmei a közigazgatási bizottságban, hogy az egyház kérdést intézett a bizottsághoz, miért nem véleményezi, ületőleg mórt nem javasolja a korpótlékát. A bizottság megadta a méltó feleletet. — A magyar államiság, a magyar nemzetiség ellen izgató nem államsegélyt, de börtönt érdamel. Néhány apróbb ügy elintézése után az ülés dóiben végétért. A továbbfejlődés programja. Önmagunk, városunk, hazánk boldogulásáért csak akkor dolgozunk, ha a népért dolgozunk. A népért pedig csak az az ember dolgozhat, aki vagy nagyon szereti erényeit, vagy nagyon gyűlöli hibáit. Hogy az egyiket szeresse, a másikat pedig gyűlölje minden harcosa a társadalomnak, kell is, mert ebből a szeretetből, gyűlöletből fakad minden igyekezet, munka a népért, annak boldogulásáért. Nagynak kell lenni ennek a szeretet-gyűlöletnek Csaba hivatott férfiainak lelkében, különösen most, amikor évrőlAz első tiszteletdíj. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Csabai Artúr. Gömöry Béla egyike volt azon fiatal embereknek, akik egy-egy vidéki város közönsége előtt mint „tehetséges fiatal irók" ismeretesek. Gimnazista korában az önképzőkör jegyzője s egyúttal a legkegyetlenebb kritikusa volt. Az iskola költő jelöltjei úgy rettegtek tőle, mintha ő lett volna Gyulai Pál. Jaj is volt annak a fűzfapoétának, akinek a yerse az ő kezébe került. Ha elérkezett az önképzőkör záróünnepélye. Béla zsebe megtelt aranyokkal. A pályadijak legnagyobb részét elhalászta pályatársai elől. A titkár alig győzte a sok érdemkönyvbe irásra méltónak ítélt müvei címét felsorolni. Szóval ő volt az iskola „halhatatlan"-ja. Évek multán irogatni kezdett a szülővárosában megjelenő heti lapokba. Az olvasók gyakran találkozhattak nevével a tárcarovatban. Lassanként aztán megkedvelték, költeményei, elbeszélései tetszést arattak s Bélát 21 éves korában már városszerte, mint „tehetséges, fiatal irót" emlegették. S Béla még sem volt boldog. Yolt neki egy hamiskás, pajkos leányrokona, aki apró boszantásáival nem egy keserű órát szerzett neki. Mindenki dicsérte, csak ő nem. — Na bizony, nagy dolog — Szokta volt mondani, amint Béla egy-egy megjelent veisét olvasta fel neki — utonutfélen terem az ilyen vers. Ne biz el magad Béla lelkem. A Szerkesztők csak azért adják le verseket, mert éppen nincs a kezőknól más. Olvasd el a szerkesztői üzeneteket! — büszkéikedék Béla. — Lári fári! Egy szó sem igaz abból. Be nem küldött dolgozatokra válaszolnak ott abban a rovatban. Ezzel is telik a lap. De . . . — Avagy ha nincs igazam, s te csak-j ugyan jeles költő vagy (a gonosz még mosolygott is hozzá, hogy Bélának jobban fájjon), akkor miért nem adnak neket tiszteletdijat ? Az igazi irókat aranynyal fizetik. A mu tkor mondta Géza bácsi, hogy ő öt aranyat kapott egy cikkéért. Hát te miért nem kapsz? Azért, mert nem tudsz jól írni, mert csak amolyan inci-finci skribler vagy! Béla nem tudott felelni. A tiszteletdíj kérdése volt amúgy is az ő Achillessarka. Lesütött szemét s csak irult-pirult. — No ugy-e megakasztottalak szellemű nagyságodban? Hát ér az olyan munka valamit, aminek nincs egy garasnyi haszna ? Jövőre kérni fogok, mégpedig valamelyik fővárosi laptól. — Attól ugyan nem kapsz ! — Fogadjunk. - Jó, de mibe ? — Ha közlik a cikkemet s díjaznak érte, megcsókolsz és nem fogsz többé j soha ez életben bosszantani. Hát annyira fáj az neked, ha hében-korban kötődöm veled ? — Fáj, mert . . . — Mert? — Ne kérdezd tovább. ígérd meg a mire kérlek. Még holnap be fogom küldeni a cikkemet. A kis gonosztévő kigyuladt arccal j távozott, Béla pedig sértődött önérzettel fogott cikke megírásához. Beküldte ós a cikket csakugyan közölték, de hogyan ? Az egészet elejétől végig átdolgozták. Rettenetes munkát j végzett a Szerkesztő irónja. Alig ismert rá a saját eszméire. Sőt még nevét sem tartották érdemesnek a cikk alá bigygyeszteni. Egyszerűen G. B. jelölte a szerzőt. Szólni nem mert rokonának, szinte hallani vélte annak gúnyos megjegyzéseit s hogy mentőeszközhöz folyamodjék, irt a szerkesztőhöz a tiszteletdíjáért. No hiszen meg is járta vele ! A szerkesztői üzenetek közt saját nevének kitétele mellett a következő válasz jött: ,,Kezdők, kiknek dolgozatait nem kis vesződséggel át kell javítani, tartsák jutalomdijnak azon kitüntetést, hogy cikkeik buzdításul megjelennek." Kiejtette a lapot kezéből, mintha csak nyakon öntötték volna. Csüggeteg arccal nézett maga elé. Ekkor egy árny suhant a háta mögé. Gyönge karok fűződtek nyaka köré s egy csók forró delejes tüzét órzó homlokán átvillanni, le egész a szive közepéig. Megfordult és a kis kötözködő, pajkos kis leányka könytelt szomorú arcát látta maga előtt. — Szólj, mi lelt ? Megbántott valaki ? Nem, de olvastam a szerkesztői üzeneteket. Én voltam oka megaláztatásodnak és ez nekem fáj. — Fáj ? Igazán ? Oh én akkor boldog, igen boldog vagyok. Evvel a kis rokon Béla arcát szenvedélyes csókokkal halmozta el . . . — Oh mily jól esik ez nekem, kicsim te lész az én első tiszteletdijam. Az is lett. Gömöry Béla nőül vette a rokonát, Később hírneves író lett belőle, aranyakkal fizették meg cikkeit. De a legelső tiszteletdíja többet ért neki még akkor is a világ összes aranyainál. évre szaporodik a kenyórnélküli, munkát kereső, de azt nem találó, legalább nem Csabán - munkások száma. Valamely város, vagy község fejlődéséhez pedig a munka alkalom éppenugy szükségeltetik, mint az egyéb feltételek, amelyek az anyagi és erköles

1' boldogulást biztosítják. Nem lehet mondani, hogy Csabán kevés a munkaalkalom, de mégsem olyan, hogy arányban állna a község fejlődésével, ahogy kellene állani. Aminthogy azt se lehet mondani, hogy Csaba nem nagy lépésekkel haladt elő a fejlődós utján. Sőt ellenkezőleg. Az elmaradt község a modern magyar centrumok soraiba emelkedett. Olyan átalakulás ment itt végbe, hogy aki egy évtizede nem látta Csabát, ma már alig ismerne rá. Van Csabának páratlan motorközlekedése, villamosvílágitása, a vámos utak átvételével a kövezés kérdése, a modern, tevékeny emberek teljesen uj szellemben igyekeznek vezetni ipart, kereskedelmet, közgazdaságot, kulturát, társadalmat, közigazgatást. Azután ott vannak a napirenden levő uj tervek: utcák kövezése, a kanálisi szőlők beépítése, a munkástanoncotthon, munkáslakházak létesítése. És ez a nagy metamorfózis mind a város megrázkódtatása nélkül. A városi ! özköltő ma is 52 százalék, mint'évekkel ezelőtt volt. A nagy tervek kesztülvitele tehát anyagi áldozatokat alig vont magával. Csaba külső átalakulására, a polgárság kényelmére, a forgalom növelésére még számos üdvös nagy terv vajúdik, amely bizonyára szintén rövid iclő alatt megoldást nyert. A község tehát halad, szépül, fejlődik. Ebben a fejlődésben a legkritikusabb szem is alig i vehet észre hibákat, tehát helyes mederben történik a fejlődés. | És mégis Csaba programja nem egé; szen kifogástalan. A nagy tervek közül hiányzanak azok, amelyek a polgárság jólétére, a lakosság biztos megélhetésére kellene, hogy irányuljanak, hiányzanak azok a refermok, amelyek otthonukká tették Csabát azoknak is, akik ma nyomorogva, tengődve, munkátlanul kóborognak falai között. A jövő programjából némileg hiányzanak a gyár alapításokra, a helyi ipar és kereskedelem istápolására, az ipari és házipari termények terjesztésére vonatkozó törekvések. Gyárakat kell tehát alapítani, mint a műbutorgyár, játékgyár. Gyárakat, amelyek munkát adnak a népnek, vele megkedvelteti otthonát, amelyből azután nem kívánkozik ki Amerikába. A selyemfonoda felállítására már kedvező nyilatkozatot tett a földművelési kormány. Ezt az eszmét állandóan napirenden kell tartani s az első kedvező alkalommal megvalósítani. A valamikor hangoztatott cukorgyár eszméjét is napirendre lehetne terelni. Egyszóval olyan helyi politikát követni, amely Csaba és környéke anyagi jólétét vinné előre. Részt kell kérni ebből azoknak is, akik a képviselőtestületben nevetséges interpellációk, közjogi viták és személyi támadásokkal foglalkoztak, azoknak is felemelni szavukat a polgárság jóléte érdekében. A nagy Széchenyi mondta, hogy a faluk, a megyék, a városok külön-külön törekedjenek a saját jövőjük, a polgárság boldogulásának elérésére, ha mindnyájan csak kis részben tennék meg hazafias kötelességüket, akkor Magyarország a-legboldogabb államok sorába emelkedne. A legnagyobb magyar mondásából kellene kiindulni a mi községi politikánknak. Mert mit ér, ha rohamosan emelkedik a község és éppen olyan rohamosan növekedik a szegénység ? Mit ér, ha van színházunk, de nem lesz publikuma, ha belefulunk a pezsgőbe, de nincs kenyerünk. Nagyzó álmainkat, előre való törekvéseinket, igényeinket jórészt már kielégítettük, most egy uj programot kell kidolgoznunk. Olyannak kell e programnak lenni, mely számol a szocializmussal, számol a polgárság jólétével. Az ebben való törekvében alakítsunk pártokat ós küszöböljük ki a közgyűlési te-