Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-03-16 / 33. szám

XXXÍ1. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök március 2< 16 szám. BEKESME&YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak uissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI ülj : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára IS fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttcr-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az önálló vámterület. Békéscsaba, márc. 15. Ott díszelgett ez az irás a márciusi tizenkét pontok között, amelyek ezelőtt 57 évvel íródtak föl a magyar nemzet követeléseként. Az ötvenhetedik év tűnik fel fölöttünk a mai nappal, de az önálló vámterület még mindig óhaj, a jövő gyermeke, amelynek azokban a világrajövetelében bízunk, i^ert annak keresztülvitele iránt nem górdit már akadályt a bécsi udvar se, amint azt legilletékesebben kijelentette az előtte járt politikusoknak a király. Annak a megnyilvánulása ez a jelenség, hogy a most elmúlt választáson a választók túlnyomó része az önálló vámterület mellett döntött. Az önálló gazdasági berendezkedés kérdése tehát ismét aktuálissá vált. A vámterület kérdése körül eddig három fegyvernem vonult ki küzdelemre. Első sorban áll a politikusok tábora, mely azt tűzte ki feladatául, hogy villámhárítót vonjon az egész harcoló tábor fölé. Élénk részt vett a küzdelemben a második tábor, a mezőgazdáké, amely különösen az Ausztriával előállható vámháborü lehetó'sége ellen küzdött, állandóan ellentétbe helyezkedvén az ipar érdekeivel. Bár el kell ismernünk, hogy ez a tábor a jogos osztályérdek mellett folytatta harcát és nem egyszer leglojálisabb modorban, mégis az iparral szemben olyan magatartást tanúsított, amely nem egyszer azt a benyomást kel tette, hogy a vámháboiu első sorban is a magyar gazdák és a magyar iparosok között tör KÍ, S mielőtt mi az Ausztriával kötendő szerződés vagy a vele szemben felállítandó külön vámterület ügyében intézkednénk, nem lenne fölösleges ezt a belső vámháborut akár szerződéses, akár szövetséges uton elintézni magunk között. E szövetségkötés során azt is meggondol ia ja, a mezőgazdaság, hogy 30 eszuendőn keresztül végre is ő élvezte a vá.nszövetség minden előnyét, az ipar vallotta minden kárát; sokkal tartozik tehát az iparnak s épen nem volna ettől szerénytelen — legföllebb ismert szerénysége folytán szokatlan — kívánalom, ha a következő 30 esztendőre a helycserét kérő ipar kívánna elhelyezkedni a mezőgazdaság védsáncaiban. A kölcsönös nyilatkozatok azonban arról győznek meg, ho^y kellő szerénységgel és méltányossággal megfér mind a két érdek e védsánco'': között. Harmadikul az ipar- és kereskedelem testvéries érdekképviselete vonult ki, harcba vi-'én fegyvereit. E két érdek nem mindig volt egy véleményen, el-elszakaduak, össze összekülönböztek, néha civakodtak is, szóval szakasztott ugy viselkedtek, mint a testvérek szoktak legtöbb esetben A kereskedők szívesen adtak az iparnak, legszívesebben azonban — önmaguknak. Eb jen a harmadik osztályban szállottak sikra a kereskedelem és ipar érdekeinek független képviselői, a kamarák. Sorra nyilatkoztak egyöntetűen azon hitel mellett, hogy az ország közgazdasági individualitása, a gazdasági különválás valamely alakjában teremtessék meg végre, a kínálkozó törvényes alkalom két kézzel való megragadásával. Nem ugy formulázták ezt a kívánságot, mint a politi kusok: hogy kíséreljünk meg minden lehetőt a szövetség megkötése érdekében és ha semmire nem megyünk, végszükség esetén fanyalodjunk a különválásra, hanem fordítva: kíséreljünk meg minden lehetőt az önállósulás érdekében és ha nem megy: végszükség esetén fanyalodjunk a szövetségre. Ákik ezt a hitelvet vallják, az ország kamarai titkárai, künn élnek az iparosok ezrei között, velők közvetlen érintkezésben; és figyelembe veszik hogy nemcsak nagyipara van az országnak, hanem kisipara is. Száz és százezer kisiparos van az országban, s ez osztály összevetett vagyona szintén mill'ókra rug s ha nem is rúgna milliódra, azért mégis érne annyit, mint amazoké; mert ez a száz és százezer kisiparos ugyanannyi családnak a feje, kenyéradója, nevelője, összességében az eleven nemzettestnek egy része, a nemzet dolgozó, kereső két karja. Mig amazokat a milliókat — ha az uj helyzet devalválná is őket — ismét pótolhatják honi és indigenauj források, addig e száz- és százezer családfen tartó, nemzetnevelő individuumot, ha egyszer elpusztulnának, nem pótolhatná sem technika, sem politika, sem fiuancia. Ott, ahol ők véreznek, maga a nemzet vérzik és gyengül. Pedig pusztulnak! Mint a kivesző állatfajok a természetben, mindig hátrább és szűkebb régiókba szorulnak. Ne pusztuljon ki ez az osztály, mert ezt igazán nem pótolják sem a milliomok, sem a masinák. S hogy ki ne pusztuljon, terjeszsze ki föléjük védőszárnyait a nemzeti politika, mert bizonyos, hogy a kurtaiparosok ez osztályában a magyar faj iparűzési képességénnk egy specifikus alakzata jut kifejezésre. A válság. A harmadik hónap óta tartó válság megoldására irányuló munkálatok egykét napra minden vonalon szüneteltek. Bécset kivéve — a nagy nemzeti ünnep miatt. A képviselők szétoszlottak, hogy választóik körében áldozzanak március idusa dicső emlékének. Alkalom volt ez a képviselőknek, hogy tájékozódjanak a kerületek hangulatáról, s aszerint foglaljanak állást a megoldásra vonatkozó tervek előterjesztésekor. Különben a megoldás érdekében a munkálatokat a pártok vezetői folytatják — eredmény nélkül. Bizonytalanságból áll az egész helyzet. Találgatásokból, kombinációkból, híresztelésekből és cáfolatokból. A király Budapestre jön. Nem jön. Ma már ismét az a hir tartja magát, hogy jön, de csak a jövő héten. Most aktuálissá válik Wekerle, mint akinek olyan formulája volna, melylyel a katonai kérdéseket a megoldandó feladatok közül kikapcsolná. Megcáfolják és minden ujabb kibontakozási módot megcáfolnak. Csak Bécsben "dolgoznak. Ott már van olyan érdeklődés a kibontakozás iránt, mint nálunk, ha nem nagyobb. Ezt bizonyítják az alábbi sorok: „Most került sor a Reichsrathban Derschatta indítványának első olvasására. Az indítvány azt tartalmazza, hogy küldjön ki a képviselőház egy bizottságot, amelynek feladata lesz Ausztriának Magyarországhoz való viszonyát tanulmányozni, Derschatta behatóan taglalja Tisza'újévi beszédét. Magyarország verdiktje a függetlenségi párt programját is magában foglalja, úgymond. Bánffy egy esztendővel ezelőtt, mikor pártját megalakította, azt mondotta, hogy Magyarország az Ausztriával való kiegyezést egész 1913-ig meghosszabbíthatja, mert a magyar iparnak annyi idő kell arra, hogy a vámelkülönitésre elkészüljön. Mi osztrákok nem várhatjuk be azt az időt, hogy a Békésmegyei Közlöny tárcája. Ellenmérgek. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Ancus Martius. Igaz és nem is tagadom, hogy már évek óta a verebekkel szoKtam nyugovóra térni. Teljes életemben olyan szolid voltam, hogy a lumpok ötven lépésnyire kikerültek. Kávéházat, vendéglőt ritkán láttam, akkor is csak kívülről. Bort vagy sört csak ünnepnapokon ittam, akkor is minden órában csak egy kávés kanálnyit. S mert vizén éltem, irtóztam az éjszakázástól, utáltam a lumpolást. Szóval annyira szolid életet éltem, hogy beválhattam volna mintaférjnek. És ezen életmód látszólag nagyon egészségemre vált. Testi erőben megmérkőzhettem volna bármely atlétával, szellemi frisseségemet mindenki irigyelte, jókedvem ós életörömöm pedig mindig annyi volt, hogy másra is ragadt valami belőlük. Néhány hónappal ezelőtt azonban hirtelen és veszélyesen beteg lettem. Étvágyam elmaradt, az álom került, a jókedv elhagyott, szellemi és testi frisseségem a zérus alá száúott. Szomorúan beállítottam udvari orvosomhoz, a ki kiváló csillagász, jónevü sakkjátékos, hires tyúkász s egyúttal jó barátom. - Beteg, nagyon beteg vagyok! panaszkodtam neki fájdalmas hangon. Doktorom leültett, előbb fürkésző pillantásokat vetett rám, majd aggodalmas hangon kérdé: — És mi a bajod ? — Mindenem fáj. Átkozom Pandora őnagyságát ós soha sem bocsátom meg neki, hogy szelencéjéből az összes nyavalyákat szélnek éresztette; most, úgy látszik, mind rám törtek. Esküszöm, hogy agyvelőmben gondolatok helyett hangyák motoszkálnak. Nincs az a vihar, mely fülem zúgását elnémítani tudná. Lábaim reszketnek, mint a nyárfalevél. Szemeim minduntalan lecsukódnak. Gyomrom kifordulással fenyeget, szivem pedig oly rendetlenül dobog, mintha valami rapszódiát óhajtana kiverni. Udvari orvosom először szemlét tartott nyelvemen. Azután megtapogatta pulzusomat. Végre komolyan nekilátott a kopogtatásnak. Minden orvos ezen Kezdi. Nyelv, pulzus és kopogtatás. Ez azon orvosi szentháromság, melyből minden diagnózis fakad. Majd rövid időre bölcs gondolkozásba merült. Ezt is minden orvos megteszi. Végre hármat köbmtett. Ezt már nem minden orvos teszi meg. — Barátom, itt nagy baj van! szólalt meg végre a kopogó szellem. — Három bajod is van. A fele se tréfa. Véred tespedt, romlott, mert sokat dolgozol ós keveset jársz a szabadban. Ebből kifolyólag vérkeringésed szabálytalan, nem csoda, hogy álmatlanságban szenvedsz. Aztán meg elhanyagolt hörghurutléglobod is van. Mikor a diagnózis megszületett, a hármas szövetséges betegség gyógyszerét már könnyű volt megtalálni. Falura kell mennem, jó levegőre, hogy a tespedt vért frissel cseréljem föl. Ott a legnyugodtabb életmódot kell folytatnom s minden szeszes italtól tartózkodnom. Szigorú diéta, sok mozgás a szabadban. Két-három heti ilyen életmód meghozza a jótékony mély alvást, szabályozni fogja a vérkeringést. Közben a hörghurutléglob is elmúlik s igy egy csapásra három legyet ütök agyon. Igy szólt a tanács. Falura menjek ? ! De hová ? Rózsában a pirosat, dinnyében a sárgát, leányban a barnát szeretem. Tehát elmegyek Szőkefalvára. Diákkoromban sokszor rekedtre énekeltem magamat azon bokros feltevésü dallal: „Ha a föld Isten, kalapja, ugy hazánk bokréta rajta." Akkor még nem sejtettem, hogy Szőkefalva ezen bokrétának egy kedves kicsi világa a Kisküküllő völgyében virul. Ott lakik egy ifjúkori barátom, a ki azelőtt ügyvéd volt, most pedig néhány ezer holdnak és egy szép feleségnek az ura. Bár keresztneve Jenő, a Kisküküllő völgyében a gyerekek is csak „Lexi bácsi"-nak ismerik. Százat teszek öt ellen, hogy Lexi egész Erdély legszerencsésebb kezű halandója. Ügyvéd korában perei Novaja-Zemlyáig nyúltak el. Kaláberben kvartászbelája vagy négy alsója biztos. Minden csikóvásáron zsebrevág egykét ezer forint tiszta hasznot. Ökreit Berlinben eszik. Tehenei Svájcban első dijat nyertek. Nagyon szeretetreméltó, vígkedélyü uri ember. Feleségét imádja. A cigány! zenéért él-hal. Vizet évek óta nem ivott. Nagyon megörültem ezen ideámnak, hogy Szőkefalvára megyek. Egészséges, falusi életet fogok élni. Bekóborolom a szomszéd vidéket s ha fárdtan hazaérek, a mély, egészséges alvás bizonyára jótékonyan fog rám hatni. Másnap jegyet váltottam Kassára, felültem a debreceni gyorsvonatra, hogy Kolozsváron át Kisküküllő megyébe utazzam. Az ilyen tréfát csak nálunk, Magyarországon lehet megtenni; érdekes specialitásunk a zóna. * * * Lexit délutáni kedvenc foglalkozásánál leptem meg. A falu pennájával vígan kergette a tisztelendő úr pagátultimáját s épen akkor fogta el, mikor a szobába léptem. Nagy és kettős örömben tört ki triumvirátus. Egyik nekem, másik a pa1 gátnak szólt.