Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-03-12 / 32. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap március 5. 32 szám. t BEKESME6YEI KOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félév re 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Városok — íalvak. Békéscsaba, márc. 11. Az elmúlt vasárnap Gyulán meg­tartott népgyűlés, amely állást foglalt Gyula értelmi vezetőinek azon moz­galmával szemben, amely a rendezett tanácsnak nagyközséggé való vissza­fejlesztését célozza, ismét aktuálissá teszi a kérdést, amely mellett és ellen folyik a vita pro és contra, nemcsak Gyulán, de megyeszerte. Lapunk e helyén már hozzászokunk e tárgyhoz, részletesen felsorolva az indokokat, amelyek a nagyközségi szervezet mellett, és a rendezett tanácsú adminisztráció ellen szólottak. Nem akarunk tehát ismétlésekbe bocsájtkozni, amikor ismét hozzászólunk — általánosságban — a kérdéshez. Némely város c ak papir szerint város. Városnak mondják papiron cím­tárak és kalendáriumok. De városi életet nem él. Nem hogy hiányozna, de nincs is meg semmi intézménye, mely vá­rosi jellegét megadná. Az, hogy köz­igazgatásának élén polgármesteri ügy­körrel fölruházott tisztviselő áll, az még nem adhat városi jelleget egy városnak sem. Városi jellegét intéz­ményei, fejlett kulturája, virágzó ipara és kereskedelme, gócpontra törekvése, ebben egészséges politikája biztosítják. Ami legtöbb városunk csonka és béna. Közigazgatása nincs kiépítve, városi képviselőtestületének nagy szervezete utat nyit a demagógiának, vagy legalább is a szűk látkörnek. Nagyon sok város van, amely éppen emiatt nem haladhat, mert városi szervezete szerint kétszáz tagu képviselőtestülettel irányozza a közügyeket és összetoborzódva a falusi fölfogás, a haladás ellen való gyűlölet, a maradiság és minden üdvös alkotás ellen a kerékkötés. Ezzel szemben van község, amely­ben husz ember, falusi kupaktanácsból testület, irányit és kormányoz. A köz­ségben mondjuk egészséges szellem, városi szellem van, amely haladásra inspirálja a lelkeket. Ez a városi szel­lem elsősorban jól megválasztja, kiket küld a képviselőtestületbe, s ott csupán minden egészséges szép terv számithat lelkes fogadtatásra. Nincs kerékkötő, nincs maradiság, nincs obstrukció és legkevésbbé vannak makói Börcsök Gergelyek. Am nemcsak azért nem tud ki­alakulni egy város intézményeiben, mert magisztrátusának, képviseletének hiányozna hozzá az érzéke, hanem, — és legtöbb helyen az, — hogy a város roskadozik a közteher alatt. A városi pótadókkal javarészt olyanok vannak megterhelve, akik emellett hor­ribilis ármentesitési adót viselnek, — végül tetemes egyházi és iskolai adó alatt nyögnek. Váltig hangoztatják itt, hogy a városi közjövedelmeket kell fokozni. De pangó ipari és termelési viszonyaink között melyik város fej­lődik abban az irányban, amely fej­lődés biztosítaná a jövedelmek foko­zását? Alapítson a város közintézmé­nyeket? — amelyek nehézkes köz­igazgatási szervezetükben oly ellenőr­zési apparátus és oly hivatalnoksereg alkalmazását teszi szükségessé, hogy elvész a haszon és megsemmisül. — Emellett a városi közvagyon ipari vál­lalkozások kockázatait nem vállalhatja. Számba jön az is, hogy ha a köz­tekintetek miatt a szövetkezeteket nem uzurpáljuk, ha a városok közjövedel­meik gyarapítása végett ipari vállal­kozásokat kezdenek : miből éljen meg az ipar és kereskedelem és miből fi­zessen adót ? A városok csak úgy boldogulhatnak, ha és ez momentán szükségük, az állam átveszi közterheik egy jelentékeny részét. Amig pedig ez be nem következik, addig a városok, értve a kis városokat, csak papiron léteznek. Gyula polgárai, maga a Schriffert páic is, sokkal okosabban cselekszenek tehát, ha egyesült erővel a helyesebb cél felé törekszenek a széthúzás helyett. Ez a helyesebb cél pedig most az, amelyet az értelmiség maga elé tűzött. A válság. A mai nappal végetért az ujabban meghívott tizenhat államférfiú kihallga­tása. A Burg kapui tehát egyelőre is­mét bezáródtak a magyar politikusok előtt, akiknek minden árnyalatát meg­hallgatta a helyzetre vonatkozólag a király. Tájékozva van tehát a korona a nemzet álláspontja felől, s viszont, a ve­zető politikusok tudják, hogy mit kiván a korona, illetőleg miként óhajtja meg­oldani a válságot. Kibontakozás minda­mellett nincs, az uj kormány még min­dig a jövő ismeretlen ködében van, s mint az egybehangzó jelentések és vé­lemények mondják, a válság még hosszú ideig el fog húzódni. A kibontakozásnak ilyetén sikerte­len eredménytelensége okozta azt is, hogy a képviselőház csütörtökön az uj kormány megalakulásáig elnapolta magát. A képviselőház a maga határozatá­ból napolta el az üléseket s igy adott felhatalmazást Justh Gyula elnöknek hogy szükség esetén a törvényhozást időközben is — összehívhassa. Ez az elnapolás kellemetlenül érintette az el­lenzéki képviselők közt is azt a részt, mely már elégedetlen amiatt, hogy a vezérek titkolóznak, mindent a kulisszák mögött csinálnak s őket tájékozatlanság­ban hagyják s csak „népség és katona­ság" gyanánt kezelik. Óhajtják, hogy is­mertessék meg őket a helyzettel, mert hisz a képviselők túlnyomó részének fogalma sincs még arról sem, hogy mi van a programmban, amit a vezérek az ellenzék programmja gyanánt emle­getnek. De mikor jóformán maga a vezérlő­bizottság sincsen tisztában a percről­percre változó helyzettel. Beszéltek arról, hogy Darányi Ignác kabinetalakitásra kap felhatalma­zást és pedig a régi terv alapján, átme­neti kormány szervezésére. Hangoztat­ták azt a felfogást is, hogy gróf And­rássy Gyula missziója most sem ért véget s az eddig történt kihallgatások csak félbeszakították a megbízatást, de nem szüntették meg. Egyébként a tanács­kozások lényege a szövetkezet ellenzék által készítendő feliratra vonatkozott. Mindamellett a kabinetalakitási remény­ségek a kombinációk birodalmába tar­toznak s akik ma voltak a királynál, azok is azt mondják, hogy a válság még hosszú ideig fog tartani. A politikai világot most már külön­ben az ellenzék által fölterjesztendő ki­rályi felirat szövege foglalkoztatja. Mi legyen tartalma a feliratnak, me­lyet e válságos helyzetben az országgyű­lés köteles megállapítani és a királyhoz fölterjeszteni ? A felelősség nagy, a kö­telesség teljesítése sürgető. Egy ország jövendő sorsának irányítása függ attól, hogy a kívánságok, melyek a feliratba foglaltatnak, magukba foglalják a fejlő­dés kellékeit; a jogok megállapítása minden időkre védőfegyverül szolgáljon a jogtalansággal való kísérletek ellen. És gondoskodni kell az ellentétek ki­egyenlítéséről a nemzet és a király kö­zött, a békéről, melynek áldásával a munka korszaka nyilik meg. A felirati-bizottság ülésén Kossuth Békésmegyei Közlöny tárcája. Anna-dalok. Messze vagyok tőled És innen is látom, Hogy mennyiszer csillog köny Barna szempilládon. Ha nem akarnád is Akkor is meglátszik, Hogy valaki nincs melletted, Valaki hiányzik . . . Kató József. Hálából. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. ­Irta: Mariska. Nagyon régi mese ez. Édes-bús me­séje a csalódott szerelemnek . . . * A csipke függönyök mögül kihallatszó melódiák végső akkordjai ott vibráltak az illattól terhes kerti levegőben. A zűr­zavaros hangfoszlányokat fölkapta a bal­zsamos szellő és vitte a kert aljáig, ahol borostyánárnyékolt lugas állt. A sáppadt hold ezüstös leveleken és két halvány arcon tört meg. A leány keze az ifjúéban remegett. És szólt a lányos arcú férfi: A kényszerítő szükségnek engedve, elmegyek. Talán évek múlnak el, amig visszatérek. De az évek multával és a térnek, amely tőled elválaszt, nagyobbo­dásával csak erősebb, nagyobb lesz irán­tad szerelmem. Azzal az édes hittel le­helem búcsúcsókom kis kezeidre, hogy a te nagy szerelmed, hűséged sem in­gatja meg az idő, mely bennünket egy­időre elválaszt egymástól. A férfias komolysággal kiejtett sza­vak elbűvölték a leányt. Félénken simult a férfihoz és ugy suttogta neki halkan, lágyabban, mint a szellő, amely bűbájos szerelmes meséket suttogott a borostyán haragos-zöld leveleinek, a folyondár sze­szélyesen sokszínű alvó virágainak. A hold egy ezüstös színű felhő mögé bujt. Néhány pillanatra homály borult a kertre. A lugasban pedig egy csók csattant el, az első édes szerelmes csók. Mire a hold előbukkant, az ifjú a park végén járt, s alakjának körvonalait csak­hamar elnyelték az illatot lehellő bokrok, virágos cserjék, mélán szenderegve sut­togó lombok, A leány még akkor is nézett utána könnyein keresztül. Azok pedig mint gyöngyszemek csillogtak a holdsugaras, csillagfényes éjben. Úgy állt ott .sokáig, nézett bele az éjbe, amelyben bennelátta fájó szivének minden keserűségét, a bá­natot, mit a válás okozott. * A bálteremből zűrzavaros hango­kat hozott ki a szellő. Vitta e^yan3?3aa lugasba, a hol a leányt fölverte álmo­dozásából. Csakhamar léptek zaja hallat­szott a kavicsos uton. Gyorsan közeled­tek a léptek a lugas felé, amelynek bejáróját csakhamar meglepték a mu­latozók, a kik keresésére indultak az eltűnt leánykának. — Itt van a baba! Itt van a babus ! — kiáltották örömmel egyszerre többen is, amint megpillantották a fehérruhás lánykát. Nem szóltak, nem kérdezték, csak diadalkisérettel vitték a keringő párok köré. A lány még mindig álmodozott, csak akkor ébredt föl, amikor a kopasz acélbáró előtt állt anyjával, aki jelentő­ségteljes pillantással fordult a széles­arcu úrhoz: — Itt van báró ur a szökevény kis­asszony. Gondjaira bizom, s ha méltó büntetést mért ki rá a szökésért, szóra­koztassa, nehogy ismét megszökjék. — A büntetés, az igazságos bünte­tés nem marad el, — vigyorgott a báró és a lánykához fordult. — Ugy-e baba, aláveti magát bírói ítéletemnek ? Igazságos leszek. Az le­gyen a bűnhődése, hogy vigyázzon rám, mint örökös rabjára. Ismét nevetésre nyilt a széles ajka és ingerkedve nyúlt a leány selymes arcához. A lány lángvörös lett, szeme vülá­mokat szórt és a következő percben, egy pillanatban a báró ur széles arca egy ütéstől húzódott még szélesebbre. A magából kikelt leány rohant ke­resztül a termen és meg sem állt a lu­gasig. Ott is visszacsengett még fülében a párok suttogása: — Botrány, hallatlan botrány! A gentry kisasszony ulvágta az ' acél­bárót . . . nyilvámr yen . . . semmi­ért, amiért bátorság volt neki udva­rolni . . . vagy talán bókot is mon­dani . . . Botrány! * És harmadnapra még nagyobb botrányra ébred a környék. Az acél­báró megkérte a koldus gentry kisasszony gyorsan járó kezét. És nem kapott ko­sárat, mert a koldus gentry kisasszony mind a két kezét nyújtotta. Két hét múlva megtartották a menyegzőt is, ame­lyen még nagyobb botrány történt. A koldus gentry kisasszony menyegzőjén megjelent az ifjú is, akinek nemrég örök hűséget esküdött Nem alkalmatlanko­dott a mulatóknak, csak a lugasban vé­gezte el a dolgát. Bolond egy dolgot müveit. A szivébe eresztett egy golyót. Egy papírlapon keresztül, amelyett össze­tépett, foszlányokká égetett a gyilkos fegyver lángja. A szerteszóródott papirrongyokból egy-egy sokat sejtető gondolat volt le­olvasható : — Bocsáss meg . . . szivem a tied maradt . . . Nem tehettem másként . . . Tönkrement szüleim iránti hálából . . . roltn a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbete^üéveknél, légzőszervek hurutOS bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik­, meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Oo. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents