Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-03-02 / 29. szám

XXXÍ1. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök március 2< 29 szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELcŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félév

r

e Ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Felfordult állapotok. Békéscsaba, márc. 1. Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur. Nálunk pedig megszűnt az egyetértés és ami a legszomorúbb, a választások előtti viszályok nem csökkentek, de elemi erővel törtek ki, megbolygatván a társadalom rendjét, a békés haladást. Ellenkező eredmény állt tehát elő, amilyennek elő kellett volna állni a választások után. Joggal hihette pedig Csaba polgársága és várhatta a békét, amelyeta hatalmi tultengésbe tobzódó és fellovalt demagógia szinte lábbal tapod, nem gondolva meg a szomorú következményeket, amelyek nem maradnak el, de legföljebb késnek. A kérdéseknek ezre támad föl előttünk : Mit akar a. nép ? És mit akarnak azok az alattomban dolgozó, lelketlen egyének, akik visszaélnek a nép bizalmával és a népet félrevezetve, önző érdekeik támogatására, beteges hiuságuk, hatalmuk fitogtatására kihasználnak, megzavarva a társadalom legféltettebb kincsét: a békét, alapját minden becsületes törekvéseknek, munkának, haladásnak. . Szomorú és nagy betegségben szenved Csaba társadalma. A nép, amely eddig békésen dolgozott saját körében, a nép, amely nem rende

lkezik a Hírérté

kemmel, részt ké

r magánakjou^ igazgatásban és mindenütt. Miért ? Mer

t azt mondja, hogy joga van.Jogot vindikál magának~ötFTs7 ahol éppen ellenkezőjét bizonyítja a törvény; lármásan, szinte ellentmondást nem tűrve szereplést, befolyást követel magának abból is, amihez nem ért, aminek intézése törvény szerint hatósághoz, képviselőtestülethez tartozik. Nem tette ezt eddig a nép. És nem tette voína most se, ha nem akadnak lelketlen izgatók, akik megfosztják őket józan belátásuktól, valótlanságokat be nem magyaráznak nekik, félre nem vezetik őket. Könyü a szalmát lángra lobbantani, de nehéz eloltani az égő boglyát. Es könyü a tömeget, — mely különben is bizalmatlan eddigi vezetői iránt, félrevezetni, de nehéz vele megértetni, hogy el van ámitva, falhoz vezették azok, akiknek igazán nem lehet tudni, gonoszságból, őrültségből, hatalmi fitogtatásból tetszik az ilyen lelketlen komédia, mint a hétfői is volt. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúj. Amilyen régi ez a közmondás, olyan igaz. Az emberek suttognak és suttogásuk, hogy nem alaptalan, azt bizonyítják a hivatalos irások is, de leginkább bizonyítja Csaba uj

: követének, Áchim L. Andrásnak szokatlan, eléggé nem érthető, megmagyarázhatatlan és egy országgyűlési képviselő nemes feladatához, kötelességeihez, nagy állásához sehogysem illő, se nem méltó magatartása, amelylyel kihívja maga ellen a jóizlést képviselőtestületben, törvényhatóságban és még az utcán is, aho! pedig talán képviselőnek nem szabadna, vagy legalább nem illenék szerepelni. Több oldalról hangzik, hogy a hétfői sajnálatos eset előidézője Áchim L. András volt. „És ha én voltam is !" — szólt Csaba képviselője a tömeg között magából kikel ve, — a a nép jogát gyakorolja, a jogot gyakorolni pedig szabad". Igaza van a képviselőnek. A népnek szabad a jogot gyakorolni, sőt kötelessége. És a nép gyakorolta is jogát. Amikor éppen őt, a nép fiát győzelemre juttatta a választáson. Ellenben a népnek nincs joga egy bizalmas természetű értekezletre bemenni, ahol közigazgatási bizottsági tagokat jelölnek, nincs joga a népnek indokolatlanul csoportosulni, a közlekedést, a forgalmai elállani az~ utcán, nincá joga behatoln

i töme

gestül a váro

sír r ' 1 ís-Ár-n i * A a o 1 " n ó 1 kozó munkát n£m_elfogadni, nincs joga a népnek a hatósági felszólításnak ellenszegülni, még akkor se, ha népképviselője van, de magának annak a népképviselőnek sincs joga a közrendért felelős hatósági személyeket az utcán felelősségre vonni törvényes kötelességük teljesítéséért és nincs joga illetéktelen és hozzá nem tartozó ügyekbe beleavatkozni, nincs joga gorombáskodni, vagy legalább nem illik, ha mindjárta képviselői immunitás védősáncából is irányítja és teszi ezen mindenféleképpen elitélendő és jóra nem vezető dolgokat. Áchim L. András alj£_kéLheteképviselője Csabának. Kétheti képviselőségének ezek lennék az eredményei ? Szomorúak. Békét hangoztatott Áchim L. András megválasztatása estéjén a polgársághoz intézett beszédében. Egyetértést, együttműködést, párt és osztálytekintetek nélkül. Nagyon szép beszéd volt az, amelyet helyeselve és örömmel fogadott Csabának minden polgára. Csaba képviselőjének nem szabad megfeledkezni ígéretéről, hanem urának kell maradnia szavának, mert végzem, amivel kezdtem, egyetértés a kis dolgokat is növeli, a viszály a legnagyobbakat is tönkreteszi. Áchim L. András pedig tudtunkkal az egyetértést irta zászlajára és a viszályt nem óhajtja Csabának egy fia sem. Stapálás. Ugylátszik, a helyzet nem a megoldás, de az elposványodás felé vezet. Semmi ujabb esemény, csupán a megoldási módok körül folynak a meddő viták. Ma sincs még kormány, de többség sincsen, amelyből kormány alakulhatna. Van két párt, amelynek programjában a közjog és a szabadelvüsóg eszméi sajátságos eltolódásban permutációba váltakoznak reakcionárius és radikális elvekkel. És a kétfelé ágazó népképviseletben csak egy gondolatnak van többsége: a Tisza-kormány politikája elitélésének. Ez azonban csak ideiglenes többség, mint ahogy maga a kérdés is ideiglenes. De kormányprogram, végleges munkaterv, amelynek állandó többsége lenne, amelyet a korona is elfogadna, s a nemzet is helyeselne, nincsen. Nincs meg tehát az az alap, amely tehát a természetes és nyugodt kibontakozás útjait megjelölné és a koronának a maga kormánykinevező jogának gyakorlására megnyugtató irányítást adna. A hatvanhetesek többségben vannak, de külön táborokra szakadozva, s az egyes táborokat a közjogi alap azonossága mellett részben közjogi árnyalatok, részben *a szabadelvüség és reakció ellentétjei választják el. Ezek össze csak nehezen hozhatók. A 48-asok egy táborban vannak, de még sem olyan erős ez a tábor, hogy egymagában a többi párttal szemj ben többséget alkotna. Mi ez? Lehetetlen helyzet. Vannak nagy és erős pártok, de nincs többség. Van többség a 67-es alapon, de ez külön szakadozott, együvé nem tartozó. Honnan, mely pártból vegye hát a korona a kormányt? Ez a kérdés, amelynek megoldásán civódnak, s amely épp az adott pártviszonyoknál fogva a legBékésmegyei Közlöny tárcája. Az én örökségem? Van nekem egy elnyűtt, fakó örökségem. Nem is maradt én rám más örökség talán. Ezt az egyet is csak titokban szereztem, Amikor még élt is szegény édes apám, Ha nem voltak otthon, mindig elővettem ; A legkisebb neszre hirtelen elrejtém, Es ha nem jött senki, előkerült újra, Hogy újra siratnám, újra megkönyeznéin . . . Hiányzott egy vén könyv mestergerendánkról. Tűvé tettek érte minden zeget-zugot. Vallattak engem is, de nem is sejtette Szegény jó apám, hogy kis fia hazudott. Örökös rettegés nem adatta elő ; Örökös vallatás nem birt vallomásra Hogy én ne olvassam, hogy ott Szigetvárnál Hős Zrinyi Miklósnak hogy lőn kimúlása ? ! Mikor édes apám nagy betegen feküdt, Kimondhatlan érzés szorongatá lelkem. Bármily becses volt is, nem rejthetém tovább, A végbúcsúzásnál az ágyára tettem. Összekulcsolt kézzel kértem engedelmet, De egy feloldó szót nem rebegett ajka. Csak nézte hosszasan azt az öreg könyvet. Talán a címképet nézte úgy el rajta. Egyszer csak rámtekint s megragadta kezem. Arca arcomhoz ért, most is érzem csókját. Mintha életét lehellené beiéin, Nem eresztett el, csak egyre csókolt tovább. Csókjával ajkamon röppent el a lelke. De nem. Nem repült el, benne volt a csókba' Úgy is tekintem én ezt az elnyűtt könyvet, Mintha csak az apám elszállt lelke volna. Varga János, Sülyedés. Irta; Újlaki Vilmos. A két leány kiment a konyhába, s fölkészült. Divatos ruhát öltöttek föl s nagyon feltűnő kalapot tettek a fejükre. Megjelenésük igy rikitó ellentétben volt a gyűrődött vakolatú szobával, melyen megfeküdt a por és a pókháló. Ezalatt : a szobába berontott nagy lármával az előbb kivezetett két gyermek, a kiket Berecné egy-egy darab kenyérrel csöndesitett le s gyorsan pergő beszédével meghagyta a lányoknak, hogy vigyék magokkal a szomszéd lakásbeli gyermekekhez. A két leány elbúcsúzott ismételt mentegetődzés közt vendégüktől, a ki szívélyesen nyújtott nekik kezet s a két gyermekkel elhagyták a lakást. A fiatal nő elmélyedve nézett utánuk, aztán, mint a ki teljességgel nincs tisztában a körülte történtekkel, mélyen érdekelve fordult az anyához, a ki u'jra melléje ült. Kedves néni! ha nem veszi tolakodásképpen, kérem, legyen hozzám bizalmas, mert én igazán nem értem . . . a lányok . . . nincsen állásuk, nem is kell nekik s oly diszesen vannak öltözve ... és a gyermekek . . . miféle gyermekek ezek néni ? miért vannak itt ? Kosztba tartja talán őket? Mindent elmondok neked lelkem. Édes anyád drága barátságára emlékezve, nem lesz titkom a leánya előtt. Jól emlékezhetsz még édes Gizellám, hiszen mint felnőtt leány is barátkoztál a leányaimmal, hogy milyen boldog, elégedett asszony voltam én. Férjem mint elsőrendű megyei hivatalnok általános becsülés és tiszteletnek örvendett. Vagyonunk ugyan nem volt, de a saját házunkban laktunk s férjem szép jövedelme megengedte, hogy vendégszerető, nyilt házat tartsunk. Két leányom szépen fejlődött s különösen Ételnek, tehetségét tekintve, szép jövét jósolt mindenki. — Bereőzné hangja itt megváltozott, régi titkok, fájdalom és keserűség rezgett benne. — Férjemnek sok, úgynevezett jóbarátja volt. S ezek közül többen visszaéltek jóhiszeműségével. Kölcsön kértek tőle, váltókat Írattak alá vele s hivták, vitték mindenfelé, a hol mulatni lehetett s kihasználva nagy barátkozási hajlamát, ittak, mulattak az ő erszényére. Ez még nem lett volna a legnagyobb baj, hanem az igen, hogy férjem lassan rászokott erre az életmódra, vagyis nagy mértékben megszerette a bort és a kártyát. Én sokáig, évekig sem tudtam erről a későn fejlődött vészes hajlamáról s éltem gondtalanul. Leányaim már 18—20 évesek voltak, a mikor egyszerre csak mint villámcsapás sújtott le reánk a gyászos katasztrófa. Egy napon férjemet nagy betegen eszméletlen állapotban hozták haza hivatalából. — Kétségbeesett kérdéseimre mondták aztán el, hogy váratlanul, — valamely titkos besugásra - vizsgálatot tartott fölöttes hatósága a hivatalában. A többit tudod. Nem találták rendben a számadásokat, a pénztárt, a hiányzó összegeket keresték . . . fegyelmi, fölfüggesztés, végre hivatalvesztés lett a vége. — Házunkat is elvették a hiány fedezésére. Férjem mindezekről már nem tudott, mert az első naptól, hogy eszméletét elvesztette, többé nem is tért magához s pár hónapi kínlódás után meghalt. Én pedig itt maradtam özvegyen, teljesen elszegényedve, elvesztve nyugdíjigényemet is, — két felnőtt leányommal, a kik sohasem gondoltak arra, hogy valaha önfentartásra lesznek utalva. De valamit meg is kellett tenniök, hiszen éhen csak nem halhatunk. Ételnek hamarosan jött is egy ajánlat. Fiatal uri család egyetlen leánykája mellé fogadták föl, hogy legyen első nevelőnője, játszva tanítsa írásra, olvasásra s foglalkozzon vele naphosszat. Elfogadta. S nagyon meg volt elégedve. Én és Róza leányom egy szegényes lakásba költözködtünk, erre a külváros felé. Ő hímzett folyton, én pedig harisnyákat kötöttem. Etel tartotta bennünk a lelket. Jó fizetése volt. S neki alig kellett valamire, mert még bőven megajándékozták is és igy fizetésének nagy részét nekünk adta. A második évet töltötte már állásában, a mikor a nyár jöttével úrnőjének orvosa rendeletére fürdőre kellett menni. Gyermekét nyugodtan hagyta Ételre, a ki távolléte alatt háztartást is vazette, mert a férj is itthon maradt. Mondjam-e tovább ? tudom hallottad mi történt. Én sokat aggódtam a miatt hogy leányom annyira dicsérte a házi.urának előzékenységét ... de aztán mindig azzal nyugtattam meg magam, hogy Etel okos, nagyon okos leány. És mégis ... de hát igy volt ez megírva a végzet könyvében ... Az asszony hazajött s még mielőtt valamit sejthetett volna, Etel ott hagyta állását. Haza jött. A nyomorúságba. Elrejtőzni. S én az anya mit tehettem ? Kínzó szemrehányásokkal miért gyötörtem volna ? Takartam, födöztem, a inig lehetett . . . mert hiszen ez esetnél még talán kétségbeeitőbb volt helyzetünk tarthatatlansága Éheztünk, fáztunk. Emlékszem, nagyon szigorú tél volt. Én megbeteged-