Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-03-02 / 29. szám

nehezebb kérdések egyike, amelyek ujabb történelmünkben felmerültek. A mostani helyzetben nagyon érdekes, hogy már komolyan beszélnek a másodszori választások eshetőségéről. Már az ellenzéki részen is van olyan programtervezet, melynek vége az, hogyha meghatározandó ügyeket és kérdéseket a parlament el fog intézni, hát a függőben levő többi kérdésekre nézve forduljanak ismét a nemzethez. A terv gondolatmenete ez : 1. A király nem akar hallani a katonai engedményekről, de nincs kifogása a gazdasági ügyek rendezése ellen és a belügyi reformok ellen. 2. Tehát csináljuk meg a külön vámterületetja mi érdekeinknek megfelelően. A külön vámterület alapján szerződjünk a külállamokkal. 3. Létesítsük a választási reformot, biztosítva a teljes választási szabadságot és a jogok legnagyobb kiterjesztését. Alkossunk kedvező adózási és birtoktörvényeket. 4. Ha aztán ez idő alatt sem lehetne a katonai vívmányokra nézve megegyezni, ám bízzák a döntést a nemzetre s akkor írjanak ki uj választásokat azzal a kérdéssel, hogy akarja-e az ország a nemzeti vívmányokat vagy nem? Az általános nézet az ellenzék részéről az, hogy koalíciós kabinet alakításával öt évre való programmal békés megegyezést kell létesíteni — ujabb választások nélkül. A helyzet pedig az volna, — hogy miután a nemzet alapos okoknál fogva várva-várja az államgépezet uj, erőteljes megindulását, amely javait, érdekeit biztosítja, — minden pártnak hozzá kellene járulni a megoldáshoz, mert nincs égetőbb érdek, mint a kibontakozás, nincs sürgősebb hazafias kötelesség, mint előkészítése, segítése a kibontakozásnak, amely a nemzetet céljaihoz és termő munkájához visszatérítse. BékésváFoiegye törvényhatóságából. Békésvármegye törvényhatósága februári rendes — évnegyedes közgyűlését kedden tartotta meg Lukács György dr. főispán elnöklete alatt. Ilyen látogatott közgyűlése régen volt a törvényhatóságnak, de ilyen izgalmakban bővelkedő se. Tobzódtak a szenvedélyek, a törvényhatóság plénuma elé nem tartozó viták körül, amelyek végül teljesen elfajultak. Beváltotta igéretét Csaba követe is, aki szenvedélyesen neki rontott Csaba község tisztviselő karának. Nagyobb vitát provokált a csabai hétfői tüntetés is. A délelőtt nagy részét különben tem. Róza volt az egyedüli, a kire támaszkodhattunk. Kézimunkájával a betevő falatunkat sem tudta megkeresni. Egy hideg alkonyaton, a mikor én már nem tudtam ágyamat elhagyni, s onnan sóhajtoztam hüsitő után, felöltözött és elment. Etel és én nem is mertük kérdezni, hogy hová megy. Sokáig maradt el. S a mikor nagykésőn hazajött, mindenféle jóval meg volt pakkolva. Egy bolti szolga hozta utána a csomagot. Vidám volt és beszédes. Azt mondta, hogy vége van annak a nagy nyomorúságnak. Pénzt mutogatott. De nem mondta meg, hogy hol vette. S mi nem is fagattuk. A legszükségesebbekkel ellátott bennünket, ugy mint előbb Etel tette. Ezek után mondanom sem kell, hogy a két gyermek, a kiket itt találtál — a két leányé. Etele a leány, Rózáé a fiu. Hja! lelkem, bizony ilyen az élet, — itt ismét visszaesett előbbi elfogulatlan hangjára — azzal biztatom magam, hogy nem ők voltak az elsők, sem nem az utolsók . . . látunk elég hasonló esetet ... de ugyan ne siess kérlek annyira, egészen meg vagyok zavarodva, — majd megmutatom a rövidebb utat a belváros felé, igen köszönöm hogy felkarestél, igazán jó vagy, csak ne sietnél igy, eszembe jutott valami, felkérnélek lelkem, hogy csakugyan jó volna a leányaimnak valamely biztos életmód. Tudod, legjobb volna házvezetőnői állás, ha esetleg hallanál. De csak özvegy vagy magános urnái ... a hol nincs asszony . . . nincs parancsoló. Ne feledkezzél meg róluk .. . erre fordulj kérlek, erre rövidebb uton érsz haza . . . B e r é n y i Ármin foglalta le magának, kinek úgy látszik, hiú tetszelgése az, hogy az ő személyét tolja — minden fontos ügy leszorításával — mindig előtérbe. Igy megy ez már gyűlésről-gyülésre. A publikum már felállásánál ideges, mert tapasztalta, hogy kifogyhatlan érdek nélküli felszólalásaiban és beszélési viszketegében. Nem érzi meg ez az úr abból, hogy minden alkalommal leszavazzák minden előterjesztését; hogy zúgással, az „eláll" kiáltások percekig tartó, egyhangú lármájával akarják megértetni vele, hogy unalmasnak, igaztalannak, animosusnak tartják, újra és újra felugrál, mint a dobozba zárt Mikulás, valahányszor a doboz teteje felpattan. Ha valaki nem érti meg, hogy nem kell a publikumnak, ha valaki visszaél a publikum türelmével és igazságérzetével, ha valaki oly érzékenykedő, hogy a lekisebb közbeszólásra izgulttá válik, vagy ha valaki — mondjuk, legalább is oly peches, mint ő, hogy talán legjobb előleges elhatározása ellenére, — mindig személyi motívumokat kever bele felszólalásaiba, s mindig a sértés lólába látszik ki eljárásából, az ne csodálkozzék felette, hogy lezugja a publikum minden alkalommal és az „eláll" vihara fogadja pártkülönbség nélkül ; ha pedig nem tud szereplési viszketegségén, avagy idegein uralkodni, ne keresse legalább levezető csatornául. Vita az egészségügyi javaslat körül. B e r é n y i kezdte szereplését kedden is, mint mindig, az alispáni jelentésnél. A megyebizottsági tagok közül többen tényleg már napokkal előbb találgatták, hogy vájjon melyik részébe az alispáni jelentésnek fog most Berényi belekötni. Fogadások is történtek erre. Az alispán ugyanis e gyűlésre, még rendszerinti gondos, eszmékkel és indítványokkal telt jelentésein is tultevő jelentést terjesztett elő, amely valósággal egy szebb jövőt előkészítő az egészségügy terén gazdag statisztikai adataira és a tennivalókra rámutató következtetéseivel. Berényi ebbe kötött bele, disharmoniát akart volna incenirosni az alispán és a megyei főorvos között, oldalvágással célozgatott a megyei főorvos legutóbbi kitüntetésére, s azt igyekezett volna feltüntetni, hogy a statisztika tulsötét az egészségügy terén, másrészt tulrózsaszinű a kivándorlás terén. Az alispán válaszolva, kiemelte a megyei főorvos érdemeit a megyei egészségügyi terén, s hogy az egészségügy nem azért rossz, mintha az orvosok nem teljesítenék kitűnően feladataikat, —hanem mert egészségügyi viszonyaink, talajunk, klímánk, ivó vizünk, csatornázásunk ,egészségügyi berendezéseink hiánya olyan, melyen ha lehetőleg nem segítünk, nem is avulhatnak egészségügyi viszonyaink. Feltárta aztán, hogy azért kezdeményezte az akciót, hogy felkeltse a közönség érdeklődését a közegészségügy iránt, s előkészítse a közvéleményt az „egészségügyi községi pótadó" intézményének megteremtésére, a melyből, amint a közúti adóból utakat, a beszállásolási adóból kaszárnyákat építünk, majdan közfürdőket emelünk a népnek, vízvezetéket, községi csatornázásokat létesítsünk, mint a jó egészségügy alapfeltételeit. Végül megjegyezte, hogy adatait, melyeket jelentésében felsorol, amint jelentése említi is, az orsz. statisztikai hivataltól nyerte, s azok nem lehetnek Berényi ur tetszése szerint egy ügynél sötétek, másiknál rózsaszínűek, hanem csak egységesek : igazak. Dombi Lajos szólalt fel ezután, s megütközésének adott kifejezést a tekintetben, hogy ha valaki felszólal ennél az alispáni jelentésnél, hogy az nem a legmelegebb elismerés hangján kezdi, hanem alaptalanul gáncsol. Ő gyűlésrőlgyűlésre nagy élvezettel olvassa az alispán jelentéseit, mert azokban soha se száraz statisztikai adatok, hanem a közjóra irányuló mély következtetések, indítványok, eszmék vannak, azok egytőlegyig kiváló tanúságai annnak, liogy az' alispán mily nagy gonddal és buzgalommal látja el hivatalát. E mai jelentőséges, épp azért indiványozza, hogy a közgyü és elismerését ós köszönetét fejezze ki az alispánnak, jelentésének mindenkori kiválóságáért. A közgyűlés az indítványt nagyjjtetszóssel határozottá is emelte. Megindult aztán Berényi szűnni nem akaró védekeződóse, ujabb ós ujabb felszólalása, melyről szólni nem érdemes, s melyiket a közgyűlés vikaros „eláll"al igyekezett elnyomni, de hiába. Áchim interpellál. Közben felszólalt Áchim L. András és kérte a közgyűlést hogy utasítsa a hivatali közegeket, bánjanak a közönséggel figyelmesen és udvariasan; mert neki egyéni tapasztalai vannak az ellenkezőről. Felsorol aztán egyes sérelmes eseteket, hogy Csabán egy asszonyt két fillér helypénzért megzálogoltak, hogy vele tegnap d. u. midőn Csabán a városháza előtt csoportosulás volt, a főszolgabíró gorombáskodott, katonaságot rendelt ki a nép ellen. Az alispán válaszolt, hogy a hatóságok mindenkihez kötelességszerüleg előzékenyek, s ha valaki az ellenkezőt tapasztalja, tegyen feljelentést, de ne általánosságban vádoljon. Kijelentette egyébként, hogy a konkrét vádakra nézve, azok hivatalos formában tudomására jutván, vizsgálatot fog indítani. Szeberényi Lajos szólalt lel aztán és védelmébe vette a hatóságokat, kijelentvén, hogy ő, aki meglakta már az ország minden vidékét, olyan előzékeny, kötelességtudó és pontos hatóságot mint a békésmegyei, nem talált; ép azért, amidőn elismerését fejezi ki a hatóságok iránt, figyelmezteti Áchim L. Andrást, hogy könnyelmüan ne vádaskodják, ne izgasson a hatóságok ellen, mert az igaz embernek inkább az a kötelessége, hogy a hatóságok iránti tiszteletre tanitsa a vezetése alá került tömeget. Áchim L. András szenvedélyes szavakban tört ki Szeberényi ellen, melyből sajnálatos sértegetődzés fejlődött ki, mely azonban Szeberényi férfias kinyilatkoztatásával, hogy sajnálja, miszerint jogos felháborodásában erős kifejezések alkalmazása által megsértette a közgyűlés méltóságát, — végétért. S e i 1 e r Elek főszolgabíró ezután elmondta a csabai hétfői esetet és végül vizsgálat elrendelését kérte maga ellen az ügyből kifolyólag. A szenvedélyek ez ügynél annyira elhatalmasodtak, hogy Fábry alispán helyénvalónak tartotta felszólalni ós kérni a megye közönségét, ne hozza a megye termébe a helyi politika izgalmait, felejtsék el az otthoni sérelmeket ós dolgozzanak a megye és községei javán. Egyszersmind szép szavakkal Áchim L. Andráshoz fordult, kérve, hogy cáfolja meg azt a feltevést, melyet sokan orsz. képviselővé történt megválasztatásához fűznek, hogy ezentúl Csabán az izgatás korszaka fog bekövetkezni, melyet igazolni akarnak a hétfői csabai zavargással is, s érezvén, hogy mint képviselőnek tettei, szavai nagyobb sulylval kell hogy birjanak, erkölcsi felelőssége subtilisabb, egyénisége exponáltabb, fokozott jóakarattal igyekezzék mandátuma méltósága szerint községe javán dolgozni, s a közbéke megszilárdításán fáradozni. Berényi redivivus. Általános jó hatást keltettek e szavak ; az egész közgyűlés tapssal és éljenzóssel honorálta e felszólalást. Feláll azonban a vihar teljes elcsendesedésének pillanatában Berényi Ármin és fogadatlan prókátorává szegődik Áchim L. Andrásnak és neki megy az alispánnak, hogy felszólalása terrorizálása egy országy. képviselőnek s tiltakozik ez ellen. Még soha se láttuk Fábry Sándor alispánt higgadtságából kijönni, csak most. Ingerülten utasította vissza Berényi hívatlan beavatkozását, szavai, legjobb akarata félremagyarázását és békétlenkedést csinálni akarását akkor, midőn felszólalását a közgyűlés tetszésnyilvánítása folytán mindenki, Áchim is bizonyosan a maga igaz értelme szerint vette. Rosszakaratot, kötekedést lát itt már Berényi felszólalásában. Evek óta szó nélkül tűri Berényi kötekedóseit, tette ezt azért, mert ezzel is megakarta becsülni a megyei közgyűlést, a türelemnek legnagyobb fokairól tett gyülésről-gyülósre tanúbizonyságot, de a midőn azt látja, hogy szavai elferditósével is zavart és ellenségeskedést akar Berényi Ármin csinálni s igy rosszakaratú vagy olyan szerencsétlen, hogy felszólalásaival mindig azt csinál, — kitör és visszautasítja Berényi beavatkozását. Áchim L. András nyomban lefőzte Berényit, kijelentve, hogy ő maga a legnagyobb köszönettel fogadja az alispán jóakaratú felhivását és ünnepélyes igó-v retet tett, hogy a közbéke ós a közjó érdekében fog mindig munkálkodni. Haviár Lajos ment aztán neki alapos ügy sséggel Berónyinek, a kit egy közbeszólásáért Berényi aposztrofált és figyelmeztette, hogy az ő idegességével szemben végre is elfogy a publikum türelme. Percekig nem hagyták szóhoz jutni ezután a szólni akaró Berényit az egész közgyűlés „eláll" kiáltásai, végül elmondhatott pár mentegető dző szót. Veres József kérte {vógül a kölcsönös türelemre a közönséget, kérve arra ezentúl is az alispánt és közönséget ós ezután véget ért a sok izgalommal járó hosszantartó szóvita. A vita befejezése. A főispán konstatálta végül, hogy akarattal adott tág teret ma a legközelebb lefolyt politikai viszonyokra való tekintettel egyesek túlhajtott felszólalásainak, miután azok indokolatlanul és tulterjengők- voltak, ezentúl azt tenni nem fogja. A türelmetlen publikum végre hozzá foghatott a közügyek tárgyalásához s első intézkedése egy nemes, kegyeletes, humánus tény volt. Egyhangú határozattal 1200 korona kegydijat szavaztak B o d o k y Zoltán volt vra. főjegyző özvegyének és négy kicsiny árvájának. Kis segítség egy vagyon nélküli uri családnak, de hiába, a megye vagyoni viszonyai többet nem engedtek, s az adomány is tanúsítja, s különösen az egyhangú határozat, Békésvármegye közönségének fenkölt gondolkodását. A választások. Következtek aztán a választások. — Állandó választmányi tagnak megválasztották dr. Bácsi Lajost ésKociszky Mihályt. A közig, bizottsági tagjaira beadatott 128 szavazat, ebből esett Szalay Józsefre 58, dr. Ladics Lászlóra 46, Fábry Károlyra 38, Haan Bélára 31, a többi egyesek közt megoszlott. Két hely lévén betöltendő: Szalay József és dr. Ladics László lettek két évre a közig, bizottság tagjai. Központi választmányi tagul majdnem az összes szavazatlapokkal Dombi Lajos esperes választatott meg. Az adófelszólamlási bizottságba: Schmidt József, Kohn Dávid, Moldoványi János és báró Drechsel Gyula választattak meg. Egyéb ügyek. A beruházási törvénjr alapján az idén kiépítendő utak ügyében felhatalmaztatott az alispán, hogy 80000 korona költségen belül a földmunkálatokat azonnal megkezdhesse, s egy gőzhenger megvétele határoztatott el. A Békésen engedélyezni kért negyedik gyógytár ügyében a megyei főorvos javaslatához képest megtagadó vélemény terjesztetik fel a belügyminiszterhez. Az Orosháza—szentesi - vasút ügyében az állandó választmány véleménye ellenében Veres József és Lukács György dr. főispán javaslatára 140000 korona segély szavaztatott meg a rasut sürgősségére tekintettel, annak dacára, hogy az engedményes az államvasuti tarifa kötelezett alkalmazását nem tudta biztositani, s igy drágább, az u. n. zagoriai tarifa lesz a vonaton alkalmazásban. Az állandó választmány javaslatát az alispán védte. A gyulai főgimnázium segitő alapjára 12Ó0 korona, Szilágyi Lászlónak temetési költségeiben 200 korona szavaztatott meg. A csabai Lipták választásának megsemmisítése folytán megüresedett vm. biz. tagsági helyre március hó 20-ára tüzetett ki az uj választás. A Békéscsaba -vésztői vasút ügyében Békés község határozata, melyíyel a megszavazott 60000 korona hozzájárulást visszavonta, jóváhagyatott. A békésszentandrási megfelebbezett biróválasztás ü>yóben vizsgálat rendeltetett el. Az orosházi villanyvilágitási szerződés jóváhagyatott. Á többi jelentéktelenebb ügyek az állandó választmány véleménye szerint fogadtattak el. A közgyűlés d. u. 6V2 órakor ért véget. Munkások tüntetése Csabán. A hétfői izgalom. Szokatlan jelenség zavarta meg hétfőn délután Csabának a választások óta némileg egyhangú, bár egészen nem sablonos szürke napjait. Szokatlan, mert ehhez hasonló eset nem fordult elő az 1891-iki szomorú emlékű napok óta, bár a hét fői nap, szerencsére, minden veszedelemnélkül mult el. Más kürülmények között, már t. i., ha nem volnának olyanok a viszonyok, mint amilyenek, nem keltene az eset semmi különösebb feltűnést, bár most is találkoznak olyanok, akik elfogultságból semmi jelentőséget nem vélnek tulajdonítani az esetnek, sőt azt kicsinylik. Az esetnek a lefolyása azonban és a történetek, amelyek a hétfői zavargásszerü tüntetést megelőzték, olyanok, amelyeket szó nélkül hagyni bűn, szépíteni vétek. Az eset az, hogy hétfőn délután min tegy kétezer főre menő tömeg, mun-