Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-25 / 104. szám

XXXI évfolyam. Békéscsaba, 1904. Vasárnap, december hó 25 én 104 szám •ai BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes száin lö fillér. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Hyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A Szeretet ünnepén, Békéscsaba, dec. 24. „Mikor pedig született volna Jézus Betlehemben, Juda nemzetségének városában, Heródes király idejében, ime napkelet felől jövének Jeruzsálembe bölcsek. És mondának: Hol vagyon a zsidóknak királya aki született ? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten és jöttünk, hogy néki tisztességet tegyünk." (Máté, II. 1, 2.) Karácsonynak, a Szeretet magasztos ünnepének napján olvassuk az Írást, amelynek betűi szerint Izrael országának Betlehem városában megszületett a bűnös emberiség Megváltója : Jézus. A betlehemi istálló fölött pedig fényes csillag tűnt föl az égen, mely elvezérelte a napkeleti bölcseket a gyermek Jézus jászol-bölcsőjéhez, ahol aranyat, tömjént és mirhát áldoztak az Isten fiának. És olvassuk tovább az írást, amelynek betűi szerint Heródes király levágata minden gyermeket, kik valának Betlehemben. Millió és millió gyermeke az örökkévaló Istennek, egekig ható, zokogó könyörgéssel hullámzott a trónok zsámolya előtt, életéért esedezvén, bizván szentséges hitében, hogy a napkeleti csillag örökfényű sugarai élő valósággá érlelték az emberiség legszentebb hitét: az emberszeretet vallását. A könyáradat véroceánja növekedett az évezredes gyermekgyilkolás borzalmas tusáiban. A haragos vérhullámok alámosták a heródesi trónokat 1 Inogva, recsegve dobták le magukról a telhetetlenség zsarnokait. Megszületett!.. Születése az Isten fiának, minden idők legpoetikusabb, ! legkedvesebb ünnepe. Karácsony estéje a maga ezer fényében kigyúló fenyőfájának bizalmas, szeretetteljes családi jellegével, a karácsonyi éjféli mise a maga miszticizmusával, karácsony napjának ujjongó énekei, oly esztétikusan széppé, etikailag megindítóvá teszik ezt az ünnepet, hogy a karácsony felekezet és társadalomkülönbség nélkül az emberiség legszebb ünnepévé vált. A magasztos Szeretet ünnepe a karácsony, annak minden embert összetartó fundamentumán épült föl. Szeretet? ... Milyen egetostromló hazugságnak tetszik most ez a szó ma, amikor megriad a lélek annak a zűrzavaros ellentétnek, annak a nagy disszonanciának a szemléletére, amely ez ünnep eszmei, erkölcsi tétele és az emberiség élete közt van. Szeretet?... Ma ? Micsoda hazugság, micsoda tagadása a testvériségnek! De nézzünk csak szét ez emberek között. A fölkelő nap országában, a Sárga tenger partján százezrei az emberiségnek állanak egymással szemben és halomra gyilkolják egymást öldöklő fegyverekkel, pusztító gránátokkal és a vérontásra alkalmas eszközök minden elképzelhető nemével. Rémes karácsony! Patakokban omlik a vér, karácsonyi ének" helyett ezrek és ezrek halálhörgése sír föl a harcok teréről, a Szeretet mécseinek szelid lobogása helyett lángoló falvak, városok, gyilkos ágyuk rémes tűze világít. De ne mer. nk ilyen messzire. Itt, közvetlen közelű \kben, ami nagy családunkban, ebben a maroknyi magyar nemzetben is hogy pusztít, rombol — a szeretet. Táborokra törve, ellenséges csapatokba sorakozva, hogy pusztítják egymást, hogy zúzzák, rombolják szét a köztünk való élet hidjait, amelyek a faji szeretet pillérein épültek. A vad, gyűlölködő politikai harcok sivár zaja riasztja el a karácsonyi pásztordalokat. Egymásnak rontanak a nemzet legjobbjai, a nagyok és kicsinyek és marják, marcangolják egymást, mintha nem egyazon hazának volnának fiai, mintha nem közös anyának neveznék ezt az áldott földet, amelynek szent neve : Magyarország. Sötét bizonytalanságban borul a nemzetre karácsony éjszakája. És örökzöld fáján nem gyúlnak mécsek, a szeretet mécsei. Oly rideg, sivár ez a karácsony, a nemzet karácsonya. Hazugság, hogy van, hazugság, hogy csakugyan karácsony. Ez a gyűlölködés ünnepe, a testvérek harcáé, amelynél nem volt és nem lesz borzasztóbb soha a világon. A testvérek harcából eredt az első bűntény is, ez bontotta meg első izben a világrendet. Szomorú ünnep. Bár elmúlna, mint egy rossz álom, hogy ne térjen vissza soha többé! Bár emléke is elveszne emlékezetünkből, és ez a szent, magasztos ünnep visszanyerné a maga igazi tartalmát, a maga valódi, Istentől való etikai lényegét: a Szeretetet. A családi tűzhelyek körül kigyúlnak a szeretet fái. Ringassuk el lelkünket a mécsek fényözönében, hogy e káprázatban ne lássuk meg a rideg, sötét valóságot. Talán igy még megtarthatjuk lelkünknek hitét, szivünknek lappangó szeretetét, amely ma már csak szép hazugságnak látszik. Ne engedjük szivünkbe surranni azt a sok árnyat, amely körülöttünk lappang és elnyelni készül a Szeretet örök fényforrását. És olvassuk az irást: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. p. Ellentétes nézetek a karácsony ünnepléséről. Irta :Benka Gyula. A keresztyén világ az Ur eljövetelét csaknem kétezer éves szokásokkal ünnepli. Az egyház e szokásokat szentesitette, a társadalom hagyományként fentartotta s a gondolkozásában legtöbbször kényelemszerető világ az egyház tekintélye és a szokás hagyománya előtt fejet hajtott. Korunkat azonban a tekintélyek suggerált gondolkodásától és hagyományától felszabadulni törekvő önálló gondolkodás jellemzi. Tagadhatlan, hogy mindenütt erős, sokszor kíméletlen bírálat mérlegeli, támadja s Ítélgeti meg a multunk hagyományait s korunk szelleme teremt, vagy ront, de nem henyél. A karácsonyi ünnepek alkalmából alárendelt és jelentéktelen gondolatkö rre vetem figyelmemet, midőn rá utalok azon ellentétes nézetekre, melyek a karácsonyi ünneplésre vonatkozó hagyományos társadalmi szokásokat bírálgatják. Okoskodásommal megmaradok a kedélyes gyermekszobában. A minden ámítás ellen küzdő felvilágosultak csoportja, korunk reális irányzatára mutatva, azt vitatja, hogy kár a gyermekszobába bevinni a költői tulhajtásokkal feldíszített titokzatos karácsonyi ünneplésnek azon fogásait, mintha bizony a Jézuska maga ellátogatna a jó gyermekekhez s kedves ajándékaival éreztetné az ártatlan gyermekvilággal kiapadhatlan szeretetét.' Mondják : minek szőjjünk a gyermek lelkében ábránd képeket, ámításra és önámitásra okot adó álképzelet (illusiokat), mikor ezeket ugy is hamarosan elűzi a Bekesmegyei Közlöny tárcája. Karacsony. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Zalay Masa. Egy leány állt az oltár előtt, fölemelt fővel, összekulcsolt kezekkel és nézte a Megváltó képét. Régi, megkopott festmény volt, hijján művészi fantáziának szinérzéknek, de csodatevőnek avatta a vidék néphite és ezért áhítatosabb fohászt keltett a hivő szivekben a religió minden más mestermüvénél, Ez a leány is, aki bejárta olaszhon nevezetes gallériáit és látta mindazon szentképeket, melyeket Istentől megihletett művészlelkek alkottak, talán sohasem volt annyira meghatva, mint most, az elfeledett kis falvacska ódon templomában Nem sirt, de amint állandóan fölnézett, könyörgő szép szemeire valami bűbájos, nedves fátyol borult és piros ajkán reszkedve vonaglottak az ima szavai: Uram ! te hatalmas vagy! Uram! te meghallgatod a hozzád folyamodókat, segits rajtam ! Itt hirtelen elakadt, most gondolatai messze szálltak a tengeren is. tul, hogy körülöleljenek egy barna férfit rajongó szerelemmel, epedő vágygyal. A templom csöndjében pedig fölbúgott az orgona, lágy accordja végighullámzott a tömjénillatu levegőben: megszületett a kis Jézus! zengték üde gyermekhangok mint örvendező angyalok kara, aztán mintha a cherubok, a kőszobrok ajakán is dal csendült volna, egyetlen szóból álló ujjongó variatió, amit titkon őrzött a leány szive mindezideig : visszatérek ! visszatérek ! Összerezzen, szőke fejét alázatosan lehajtja, de lelkét átengedi az álmok gyön} őrének. Körötte zsong az ima, öreg pórasszonyok ajakán sóhaj fakad, zokogás, panaszszó, hálaadás olvad össze a templom homályában, de a leány csókra, ölelésre gondol és lezárt szemmel is látja a férfi mosolygó arcát mint közelébb közelébb, karjai ölelését érzi és a csók forróságát, mely az ajkát égeti. Leborul térdre az oltár lépcsőjén és bűnbánóan veri a mellét. Én Istenem ! én csodatévő megváltóm! tör föl keble mélyéből, bocsáss meg, de nem tudok imádkozni! Lángoló szerelemmel van áthatva egész valóm, téged nézlek, nézlek bár, de vétkes képzeletem nem téged lát. Óh segits! hogy hűségem elnyerje jutalmát itt a földön, ha a másvilágon el is kárhozom! Fölnéz újra a töviskoronás Krisztus képre és mintha az a malaszttalteljes tekintet sokatigérő biztatással sugározna le reá. Kábultan támolyog a tömött padsorok között, nyomában irigy suttogás kél. A finom parfüm, amit köntöse áraszt, legyőzi a tömjénfüst nehéz illatát és tavaszi káprázatot lop a szivekbe, mintha ibolyát fakasztana minden lépése. A négyesfogat előhalad, egyenruhás inas nyit ajtót és egy délceg katonatiszt segiti föl, aki „édes arám"-nak szólitja. A lány fáradtan hanyatlik a párnákra, mint aki összeroskad a nehéz kereszt alatt, most végre kitörnek könnyei és megvonaglanak a gyönge vállak. — Mi baja ? — tudakolja társa gyöngéden, aki részes akar lenni egész életének örömében és bánatában, keze vigasztalón érinti a lány fehérkeztyüs kezét és ebben a pillanatban önkéntelenül mindketten egy jelentre gondolnak, amikor kezüket egymásba vezette egy gőgös akarat és mindketten halutinálják azt e parancsoló szót, amitől eldőlt sorsuk: akarom! De a lány, akit a fiatalember őszinte ragaszkodása és az atyai hatalom menyasszonynyá tett, mindezideig rendületlenül ellentállt a kényszer esküvőnek, mert várt! . . . Várt valakit, aki megígérte, hogy élve vagy halva visszatér! Az apa pedig veszedelmes szívbajával már hetek óta haldoklott a kastély egyik oldalszárnyán berendezett lakosztályába, de egyetlen leányát eltiltotta betegágyától. — Nem kívánom látni! — mondta a főhadnagy engesztelő könyörgéseire — és csak akkor áldom meg, ha miíit a te hitvesed lép elém. . . . Ezeknek a reminiscentiáknak volt folytatása az a szemrehányó férfihang, mely most a csöndet bontott a kocsi belsejében. Mikor jövünk már innen, mint házasok? és a karja visszafelé intett az alkonyatba velő templom irányában. Hang, sóhaj vagy képzelődés volt ? — de ugy tetszet, mintha választ adtak volna reá, habozásn'élküli, siető választ: soha! A kastély előcsarnokában egy ijedtarcu inas közeledett a vőlegényhez. Az u raság azonnal beszélni óhajt Méltóságoddal szólt alázatosan összegörnyedve. A jegyesek némán kezet szorítanak és mig a fiatal báró sietve indul jobbra, — a leány kimerülve halad föl a díszlépcsőn. „Nem bírom tovább! nem bírom ! — sóhajt kétségbeesve és érzi, hogy a gyermeki szeretet döntő harcra 3 3 Sirolin a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tildŐbetejfSCíféknél, léjfíŐSíCrielí hurutOS bajainál úgymint idült broncliitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatiki meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Jloche & Oo. vegyészeti gyár Basel (S/ájc).