Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-04 / 98. szám

XXXI évfolyam Békéscsaba, 1904. Vasárnap, december hó 4 én 98. szám. BEKESMEBTEI EOZLONT Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrÖHIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám lö fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, jnyilttcr-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kis ipar, házi ipar. Békéscsaba, decz. 3. A napokban az a híradás jelent meg a sajtóban, hogy Tallián földmívelésügyi miniszter a jövő év tavaszán a fővárosi mezőgazdasági muzeumban háziipari kiállítást rendeztet, amely vásárral lesz egybekötve, ahol nyilvános szemlére kerül minden, amit a tél folyamán a háziipari kurzusokon készítenek. Mert ha kevés szó is esik róla, de falvainkban igen sok helyen még mindig folyik az a dicséretreméltó akció, hogy a nép télen át könnyen elsajátítható téli keresetforrást ismerjen meg és a hosszú tél kényszerű kényelmét kenyérszerző foglalkozással váltsa föl. A földmivelésügyi miniszter, mikor a tavaszi kiállítás és vásár eszméjét végrehajtani rendelte, azon szempont mellett, hogy széles körben megismerjék a háziipari készítményeket és vásárolják is, még az a szándék is vezeti, hogy már eleve tárgytalanná válják egy olyan vélemény, mitha a mezőgazdasági háziipar a kisipar megrontására lenne. A kiállítás nyilván ezt fogja tanúsítani Hiszen a mezőgazdasági háziipar sem. nem gerálja, sem készítményeivel nem tünteti fel, mintha a szakbeli iparral versenyezni tudna és akarna. Mert nem is akar azzal versenyezni. Célja az, hogy ott, ahol a nyersanyagok kéznél vannak, ahol van fűzfa, ott kosarakat, ahol van nádas és sás, ott kasokat, gyékénytakarókat készítsenek. Felhasználják az eddig jobbára alomnak felhasználódott kukorica-csuhát, eszkábálnak a házi szükségletben felhasználható dolgokat. Szóval, csak arra veti magát a mezőgazdasági háziipar, amire a mezőgazdasági foglalkozásban van szükség. Az ipar nem veti magát arra, mert nem is találja meg számítását, hogy például csemegeszőlő szállítására alkalmas fűzfa kosarat, baromfikiállitásra szükséges kasokat és a nyerstermények forgalomba hozására szükséges tárgyakat előállítson. Ez nagyon alkalmas téli foglalkozás a tétlen földmivelőnek. A kisipar szorult helyzetét ugyan azzal még senki sem motiválta, hogy a földmívesember egyékbént is jobbára csak a maga szükségleteinek céljaira télen által valami munkával eltöltötte az időt. Aminthogy pl. Svájcban egy csöppet sem szorította meg az óraipart, hogy a Szentgotthárd hegy körüli svájci falvacskák lakói megannyi órakerékkészitő háziiparosok. Pedig hol állunk még mi attól s viszonyaink szerint sohasem leszünk ott, mert nálunk a háziiparnak egész más és speciális a célja. Mi nálunk a mezőgazdasági háziipar, ahogy kontemplálva van, nagyobb tiszteletben tartja az iparűző exzisztenciáját és nem konkurál vele semmi téren sem. Mind több helyen rendeznek már mezőgazdasági háziipari kurzusokat. Tavaly is száznyolcvanig volt, amelyből aránylag szép szám esett megyénkre is. Ezen a télen a számuk még jobban szaporodik és érdekes jelenség, hogy egy-egy ilyen kurzusra már a közel falvak dolgozni szerető földmivelői jelentkeznek. Néhány kilométert taposnak nap-nap után a hóban, hogy megtanulják a kosárkötést, a kosárfonást, egy kis faragást, mert úgy veszik észre, hogy ha nem csordul, hát csöppen s télen, mikor oly vékonyan gurul a garas, aki a két kezemunkájából él, nagy kedvvel fogadja a munkanyujtó, a bár kis keresetet nyújtó alkalmakat. És e kis szociális akcióban megszívlelendő vonás, hogy a falunak gyöngébb nemét is foglalkoztatja. A falu asszonyainak, leányainak is ad dolgot, nekik való működési tért jelöl : a háztartási foglalkozás keretében jut nekik háziipari foglalkozás. Azért szeretettel nézzük éppen a szervezkedés idejében a falu népét, ahogyan a téli akciót fogadja és felkarolja. Mindez megindítóan azt igazolja, hogy csak a foglalkoztatás alkalmát kelletett megadni a mi népünknek: hajlandósága feléje fordult. Reménységgel sorakozik, az ajka hálaszóra nyilik az iránt, ki jobb sorsukat nemes törődéssel, nagy előrehatással mind több és többnek szerzi meg, hogy télen által ne a tétlen sivárság ködös gondolatai csüggesszék keserítsék lelkét. A politikai helyzet — Levél fővárosi munkatársunktól. — Budapest, dec. 3. A legkétségbeejtőbh bizonytalanság uralja fenekestől fölfordult politikai helyzetet. Az arra hivatottak nem találják a káoszból való helyes kivezető utat, sőt nap-nap után csak zűrzavarosabb képet ölt a helyzet. Elkeseredett küzdelem folyik kormány és ellenzék között, mindenik fél országos és vidéki népgyűléseken vitatva igazát. Közben pedig mulasztást szenved az égetően szükséges reformok egész serege, kárbavész minden becsületes igyekezet. És a meddő küzdelemben kimerülnek nemcsak a pártok, de ez az istenverte szegény ország is, amelynek népén annyi átok ül. A bizonytalanságban mindenki a megoldás lehetőségét keresi. A jövő munkájának legújabb terve ez: A képviselőházat nem hivják össze e hó 9-ikérehanem az uj ülésszak első ülése december 12-én lesz, hétfői napon, amikor arra számítanak, hogy a vidéken gyűlésező ellenzéki képviselők még nem térhetnek mind vissza. Ezen az ülésen csak az alakulás teendőit intézik el s az indem, nitást még ezen a napon nem tárgyalhatják, mert azzal előzetesen még a pénzügyi bizottságnak kell foglalkoznia, de amikor a bizottsághoz utasítják, már az elnök javasolni fogja, hogy a bizottság két nap alatt nyújtsa be a jelentését. Ez elnöki indítványhoz csak két képviselő ! szólhat s a felett egyszerű szavazással Békésmegyei Közlöny tarcaja. Dalok. i. Azzal ijjesztgetnek, a szemembe mondják, Hogy nagy szerelemből sohse lesz boldogság. Kik a rajongásig csak egymásért élnek, Alávetik magok sok keserűségnek. Ne legyek tanuja ilyen igazságnak, De ha tőled édes elszakítanának, Én, ha nem maradna más meg csak az emlék Ha visszagondolnék mindig boldog lennék. II. Ha árnyaival bármily sötéten Borul reánk az éj, Karomba zárlak és megvédelek, Ne félj . . . Szivünk szavára meghajlik a so;s Ma bármilyen kevély, Te az enyém vagy én meg a tied, N- félj . . . Kató József. Rózsaszinű éjszakák. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Ivó Iván. E sorok szerény írója hetenkint háromszor szokott szivében töredelmes bűnbánattal, fejében egy keresztüllumpolt éjszaka mámoros emlékeivel becses principálisa lábai elé borulni, hogy őszinte javulást ígérjen. Ugyanakkor a fentemiitett úr esküvel fogadja, hogy gondolni fog a hónapra, a bizonytalan jövőre. Már most mi következik ebből ? Ebből az következik, oh nyájas olvasó, hogy az a kislelkü ember hetenkint háromszor szegi meg szent fogadását s ugyanannj iszor felejtkezik meg a hónapról. A vér nem válik vizzé. Dobjanak rám követ, de azok az édes, mámoros emlékek úgy hivnak, csábítanak, hogy csodálatos varázslatukon megtörik az én gyönge akaraterőm. Együtt ülünk a megszokott zugbanKörülöttünk még zajongnak egy ideig a futó vendégek, lassanként aztán tisztul a levegő. A kávéház terme mind néptelenebb lesz. A szolid, feddhetlen életű polgártársak, a gondos családapák hada kivonul, hogy a kapuzárás kísérteties órája az ágyban találja őket. Magunk maradunk. Lassanként körülfog bennünket az éjszakának rejtelmes, bóditóan titokzatos varázsa. Az idő csoda gyorsasággal repül. Az óramutató szinte boszorkánytáncot jár. Valaki észreveszi a veszedelmet és odakiált a pincérnek: — Allitsa meg azt az agyoncsapni való kronométert, mert különben mindjárt megvirradunk ! A kékesszürke cigaretta és szivarfüst szeszélyes, fantasztikus alakú foszlányokban libeg föl s alá a teremben, aztán elsimul, mint egy illatos felhő. És ennek a gomolygó füstfellegnek a kékségében, ami itt terjeng fölöttünk, van annyi poézis, mint a legragyogóbb májusi légben. A cigány valami halk, édesbús melódiába kezd. Ugy sir a hegedű, mintha egy egész élet keserűségét zokogná el. Aztán hirtelen szilaj erővel uj dallamba kezd és fölcsendül Göre Gábor biró urnák, az élő bölcsesség kútfejének, népszerű nótája : oús a magyarnak élete, Búsabb, mint a fülemüle . . . A következő pi^anatban egy hosszúszárú lovagló csizma repül keresztül a termen és amint a sarokba zuhan, csak ugy peng rajta a sarkantyú. Az ideiglenesen szolgálati állományon kivül helyezett csizma tulajdonosa, ahogy ott áll félpongyolában, mindjárt meg is adja a dolog magyarázatát. — Lássátok fiuk, kezdi a beszédet. A zenében a fő a hangulat. Az a nóta, amelyik nem tud hangulatot kelteni, még arra sem érdemes, hogy egy hivatalos mulasztással vádolt éjjeli őr elénekelje. Mért lett például ez a Görenóta olyan népszerű ? Azért, mert olyan klasszikusan egyszerű a maga paraszt mivoltában, dallama olyan igazi, tőről metszett melódia, hogy én, mihelyt az első akkordokat hallom, szinte akaratlan ösztönszerűséggel vetem le a csizmáimat, mint Göre Gábor, mikor a leveles láda mellett gajdolva rójja a papirosra a verébfejü öreg betűket. Bravó! íme egy ember, akinek az élet legküzdelmesebb korszakában amikor rossz vicceken rágódunk el hétszámra, még mindig vannak eredeti ötletei. Mert méltóztassék elhinni, nem utolsó dolog az: egy nóta, amit csak mezítláb illik végighallgatni és egy ur, aki cigányzene mellett vesz Kneip kúrát. Az óra áll, de az idő halad. A beszéd halkabb lesz, a poharak gyorsabban ürülnek. Hja, kifelé megyünk már az éjszakából, sietni kell. Lassan-lassan, mint valami rózsaszínű felhő, jön az édes mámor. Hatan ülünk a kerek asztal körül. Mi, akik napvilágos időben unott, közönyös arccal járunk az emberek között, ebben a meleg, zsibongó éjszakában megtaláljuk a szivünket és kocintunk az egész világ boldogságára. Künt mélységes csönd. Szinte hallatszik a kis város nyugodt, mély lélekzése. Beszélgetünk. Ismerte-e Ádám a bort? — veti föl a kérdést az egyik. — Aligha. A szentírás nem emlékezik meg róla. — Persze, hogy nem ismerte, — mondja rá a harmadik. A paradicsom elvesztéséért kárpótolta vele Isten a gyarló embert. Azután kezébe veszi a poharát ós ugy folytatja tovább. Nézzétek ezt a gyöngyöző kristályt. Az arany szeplőtlen, tiszta szine ez, a gyémánt káprázatos ragyogása, az egetostromló szerelem tüze, a lángoló csók édessége, a feledés gyógyító balzsama, minden, minden e kicsi pohárban, ebben a csöppé vált igazgyöngyben. És itt van az emberiség boldogságának problémája is. Keresik mindenhol, csak ebben a kis pohárban nem. Pedig itt van. Mi kellene az emberek boldogságához. Nem megvalósulása IV. Henrik császár álmának arról a bizonyos tyúkról, amely ott fő minden szegény ember fazekában. Nem ez kellene fiuk, hanem a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbeteg-ség-ííknél, lég-íeősxerrek huruios bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influcnia után ajáültatikmeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást, gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapnató. Figyeljünk, hogy minden F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc). Kellemes szaga és jó ize miatt a íveg alanti céggel legyen ellátva: