Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-04 / 98. szám

döntenek. Tehát 14-ikére benyújtják a jelentést s az ülés azonnal az indemnitás tárgyalásával kezdődnék. Ugyanekkor már a lex-Danielnek megfelelően, az elnök kezében lesz az iv, melyen ötven képviselő azt indítványozza, hogy egy napi tanácskozás után az indemnitás felett egyszerű szavazással döntsenek. Az ülésekre vonatkozólag érvényben lévőnek tartják azt a határozatot, hogy az ülések délelőtt tíz órától délután két óráig és délután négy órától este kilenc óráig tartsanak. Áz ellenzék taktikai terveiről különböző hirek szárnyalnak. Ezek között legérdekesebb ' gróf A p p o n y i Albert álláspontja. Gróf Apponyinak az a véleménye, hogy az ellenzéknek az újonnan megnyíló országgyűlésen nem szabad tettlegességhez folyamodni, hanem a törvénytelenségekkel szemben a bíróságnak kell elégtételt szerezni. Apponyi mindenesetre a régi házszabályokat tartja kötelezőnek s ezekhez alkalmazkodva fog szót kérni s körülbelül egészen kipróbálja a kormány erőszakosságát addig, amig kivezettetését rendelik el. Ezután következnek majd azok a jelenetek, amelyek miatt a parlamenti rendőrséget szervezték. Érdekes különben, hogy a képviselőházban már most napközben is, este is viharpróbák vannak. Azokat a markos legényeket tanítják be, akiket a képviselőházban belső rendőrségnek szerződtettek a csendőrlaktanyából. A parlamenti rendőrséget két csoportba osztják. Az egyik fele délelőtt, a másik fele délután és este fog szolgálatot teljesíteni. Gyakorlatokat tartanak velük, hogy miképpen kell helyet foglalniok az elnöki emelvény körül s az ajtóknál, ezenkívül pedig betanítják őket arra, hogy az elnök, a háznagy és a főterembiztos parancsait miképpen kell teljesíteniük, a megjelölt képviselő-höz lépniök és mikor szabad őket megérinteni. A parlamenti rendőrség felállításával kormányrészről arra is hivatkoznak, hogy az angol parlamentben is vannak az elnöknek közegei, akiknek segítségével intézkedéseinek érvényt tud szerezni s azokat végrehajtja. Súlyosbítja a fejtetőre állított helyzetet azon körülmény, hogy a küzdelembe belevonják a király személyét és a főrendek házát is. Erről igy nyilatkozik egy előkelő politikusunk : „A kérdés ez: beleárthatja-e magát a képviselőház többsége és kisebbsége közt keletkezett viszálykodásba az államnak valamely más főszerve, akár a főrendiház, akár a korona? Ez a kérdés rengeteg válságokat, borzasztó küzdelmeket hord méhében; s már maga az, hogy felvetődhetett ijesztő kórtünete a magyar parlamentárizmus halálos nyavalyájának. Pedig a kérdés immár fel van vetve a maga egész élességében. A főrendek házának egyik töredéke eltökéltnek mutatkozik a képviselőházban folyó harcnak bírói megítélésére ; s maga a képviselőházi ellenzék — egyik előkelő vezető emberének, Apponyi Albertnek személyében — nemcsak ezt a törekvést ismeri el jogosultnak, hanem továbbmenve, még a korona arbitiriumát is sorompóba szólítja. Hát most már komolyan kell a szemébe nézni e min4ennél fontosabb kérdésnek. Egy elhamarkodott lépés e téren végromlásba döntheti nemcsak azt a magyar álparlamentárizmust, amely legjobb hitünk szerint utolsó vonaglásait éli, hanem a népképviseleti eszmének hazánkban való egész jövendőjét is." A héten különben a népgyűlések, legfőként a győri, ahol résztvett a miniszterelnök is, foglalkoztatták a politikusokat. Olyan vegyes érzelemmel tárgyalták a győri értekezletet, mint amilyen vegyes érzelemmel fogadták a győriek a kormány elnököt, akinek egyformán kijutott az éljenből és abcugból, elismerésből és elitélő kritikából. A esabai szabadelvű pártból Pártvezetőségi gyűlés. Bizalom a kormány iránt. Szervezkedés. A mai mozgalmas politikai viszonyok között az ország legkülönbözőbb vidékein tömegesen gyülekeznek össze a választópolgárok, hogy a helyzetről tárgyaljanak, maguknak a viszonyokról helyes képet alkossanak s meggyőződésük szerint állást foglaljanak a felmerült kontrovers kérdésekben. Lapunk mult számában adtunk hirt a csabai szövetségre lépett ellenzéki polgárok állásfoglalásáról; most a csabai szabadelvű-párt megállapodásairól nyilik alkalmunk beszámolni. Csütörtökön délután gyűlésezett a csabai szabadelvű-párt százas végrehajtóbizottsága ; azért gyűlt össze csaknem teljes számban e bizottság, hogy a párt újjászervezéséről tanácskozzék. A minden külső zaj nélkül, a hangulatkovácsolás eszközének mellőzésével egybehívott pártgyülés, a szervezkedés alkalmát, minden külső kényszerítő eszközök nélkül, csupán benső meggyőződésének hatalma alatt, az igaz ügy erejéből megkapva, — egyúttal arra is felhasználta, hogy a magyar nemzetre borult nehéz napok alatt a magyar parlamentárizmus megmentésére indított harc diadalába vetett lendületlen bizalmát tolmácsolja azok iránt,'akikhez reménységge lfüződik a magyar nemzet újkori története :amagyar kormány és az országos szabadelvű ' párt iránt. A gyűlés lefolyásáról következőket jelenti tudósítónk: A csabai szabadelvű párt százas végrehajtó bizottsága e hó 1-én délután 3 órakor a Vigadó zöld termében népes gyűlést tartott, amelyen a bizottság tagjai csaknem teljes számban megjelentek Varságh Béla elnök szives szavakban üdvözölte a vezetőbizottság tagjait. Rövid bevezető beszédében előadta, hogy a mai gyűlés egybehivása egy korábbi azon párthatározat folytán vált szükségessé, mely a csabai szábadelvüpárt újjászervezését tette a pártvezetőség legsürgősebb feladatává. Miután az elnökség egyszerű felifivására a pártvezetőség tagjai tekintélyes nagy számban gyűltek egybe, keresetlen, őszinte szavakkal vázolja a mai politikai helyzetet. A mult hó 18-iki parlamenti eseményről s az ezt megelőző csaknem öt esztendős parlamenti anarkiáról emlékezett meg ezután, s a meggyőződés benső erejével mondott őszinte igaz beszéd kitörő lelkesedésre ragadta a hallgatókat. Harsány éljenzés közben határozta el ezután a százas bizottság, hogy Tisza István gróf miniszterelnököt az igazi szólásszabadság kiküzdésére indított harcában a következő táviratban üdvözli: Nagyméltóságú Gróf Tisza István miniszterelnök urnák Budapesten. Azon nehéz küzdelemben, melyet Nagymóltóságod az igazi alkotmányosság érdekében, amelyet az elvakult pártszenvedély a szabadság és nemzeti célok mesterséges szembeállításával, látszólag az utóbbiak javára, de valójában mindkettőnek vesztére sarkaiból már-már kifordítani készült, — férfias elhatorozottsággal megkezdett és egész erkölcsi egyéniségének latbavetésével folytat : a békéscsabai szabadelvüpárt, amely tiszta hazafiság által sugalt és a magyar közvélemény józanságába vetett erős hiten alapuló törekvéseivel magát azonosítja és azoknak sikerét teljes lélekkel előmozdítani óhajtja, lelkesedéssel ad kifejezést Nagymlétóságod iránt érzett oszi tatlan elismerésének és rendületlen bi| zalmának. Majd K e r é n y i Soma dr. jelentkezett szólásra s indítványára az alább lelkes táviratban közölte bizalmát az országos szabadelvű párttal : Nagméltóságú báró Podmaniczky Frigyes pártelnök urnák Budapest. A békéscsabai választókerület szabadelvű pártja mai napon tartott gyűlésén a szövetkezett ellenzék eljárását ós a technikai obstrukciót elitélve, a Nagyméltóságod elnöklete alatt álló szabadelvű pártot tántorithatlan bizalmáról biztosítja. Merítsen a párt erőt és kitartást kipróbált hazafiságából az ország józan közvéleményének, túlnyomó nagy többségének támogatásából és csüggedést nem ismerve, küzdje ki az igazi szólásszabadság diadalát! Fogadja Nagyméltóságod és a szabadelvűpárt hazafias üdvözletünket. Ezután a pártszervezés kérdését beszélte meg a bizottság. Ennek során elnökök lettek: Varságh Béla, Zsilinszky Endredr. és Szeberényi Lajos Zs. Az intéző elnökség tagjai: B e 1 ic z e y Géza, S a i 1 e r Gyula, F á y Samu dr., Kocziszky Mihály N em e t h Lajos, Z s i r o s András, K i t k a György, Wagner József, Laurin y e c z György, Petrovszky S. János, Kiiment Z. György, Á c h i m F. János és Áchim F. András. Pótjegyzőkkó megválasztattak : S a i1 e r Vilmos dr., Margócsy Miklós dr., M a z a n János, U h r i n Károly, J ég e r József, T y e h 1 á r Károly, W i1 i m István és Such János. A százas végrehajtóbizottság a régi összealkotásában újra megalakult azzal a felhatalmazással, hogy magát a szükséghez s a változott viszonyokhoz képest uj tagokkal kiegészítheti. A népes gyűlés az uj elnökség éltetésével ért véget. Az országos szabadelvű párt nevében Podmanicky Frigyes báró elnök az alábbi sürgönyben köszönte meg a csabai szabadelvű párt üdvözletét. Pártunk soha nem csüggedett, ha országmentő nagy célokért kellett küzdenünk. Merítünk erőt a nemzet nagy többségének lelkesedéssel felajánlott támogatásából. De különösen az acélozza meg izmainkat, hogy igaz ügy az, melyért sikra szállunk. Győzni fogunk, mert győznünk kell. Ügyünkkel a magyar parlamentárizmus, ősi alkotmányunk buknék el. Podmaniczky, pártelnök. Gazdák nemtörumdősege. Régen volt, amikor a magyar szabadság lánglelkü költője, Petőfi Sándor megírta Pató Pál ur című költeményét. egy kulacs és benne annyi bor, amennyi most a ti fejetekben van és az enyémben. A mámornak az a mértéke, amitől; testvérnek fogadjuk az ellenségünket;' amitől felejtjük, amit felejtenünk kell; ami kezes báránynyá teszi a legvéresebb szájú krakélert; ami oda üzi-hajtja az elkényeztetett Don Jouant, hogy megcsókolja a fülébe muzsikáló morénak kisuvikszolt ábrázatát. Hej fiuk, a boldogságnak micsoda árja zudulna erre a sártekére, ha egy reggel az egész világ olyan . . . hogy mondjam, szalonspiccel ébredne, amilyen most nekünk van! Hogy borulnának egymás nyakába az emberek ! Még Tisza Pista is az ellenzéknek. Szegénység terhe, mellőztetés keserve, sorscsapás keserűsége ; hogy eltűnnének mind egy pillanat alatt! Az lenne a modern szentháromság: szabadság, testvériség, és egyenlőség hajnala. — Mert mi a szabadság ? Hogy ne korlátozzák az embert cselekvésében. De ki korlátozhatna akkor, mikor a egész világ be lenne csodálkozva ? Vagy láttatok már olyan berúgott individuumot, akinek imponált volna a berúgott karhatalom ? Jönne az egyenlőség, meg a testvériség. Vegyük a kettőt egy kalap alá, ugy is ikertestvérek. Mi kell a mágnás gőgnek? Egy kis bikavér, amitől olyan vörössé válik az a kiváltságos, ultramarin kékvér, mint akármelyik szatócsé. Hallottam már hercegről, aki lumpolás közben brúdert ivott a klarinétossal és édesapjának szólította a nagybőgőst. — Kocintsunk jó fiuk ! Mondom : jó fiuk, mert a ki a bort szereti, az rossz ember nem lehet. A derengő hajnal egy sugára beszökken a csukott ablaktáblák között. Az a fényes sáv, ami az asztalunkon támad, szinte megborzongat bennünket. Oda a poétikus éjszaka, jön a hideg, unalmas, prózai nappal. Gyerünk haza fiuk ! Jó éjszakát! Jó reggelt! Mert nincs ... Irta Ábrányi Emil. I. Kongott a lélekharang a szegény falusi plébánia tornyában. Vékony hangon, szaporán, mint aki jajveszékel, mint aki sirat valakit . . . A parasztok megállottak az utcán, keresztett vetettek magukra és megemelték a széles karimájú, zsíros szélii kalapot. Az asszonyok, kik a küszöbön, a kerítés előtt fecsegteg-locsogtak: ijedten néztek egymásra. És megszólalt az egyik némber, a legnyelvesebb, akinek a szája olyan, mint a kereplő: - Az öreg tekintetes urat harangozzák !.. . Abbizony! . . . Tegnap hallottam, hogy a végét járja! . . . Megszólalt a másik asszony is, pityeregve, sápítozva, mintha fájna neki ez a szomorú híradás: Haldoklik az öreg Barta Péter ?... Jaj de böcsületes ember vót a szegény, jaj de böcsületes! . . . A harmadik asszony már a kötényét emelgette a szemeihez és megpróbálta, hogy könnyeket sajtoljon ki belőlük : — 0 én szerelmes Jézusom ! . . . Hát már az ilyen embernek se ád hosszabb életet az Úristen? . . . Hány esztendős vót az öreg tekintetes ur ? Komámaszszony tudja tán. Mi ? Egyet csuklott a negyedik vászoncseléd, mielőtt a feleletet megadta : — Abkuráte megmondom ! . . . Nem lehetett az több, lelkem, hetvenesztendősnél ! ... De fiatalosabb vót, mint az uram, aki tavaly mult ötvenhatesztendős ! . . . Jól élt . . . gazdag vót! . . . Tán a feje se fájt soha ! . . . — Csak akkor őszült meg egy pirinyót, amikor a harmadik feleségét eltemette .... — Sok jót tett a falu népével, áldja meg a Mindenható ! Az ón hites uramat is kimentette a törvény kezéből, amikor avval gyanúsították, hogy lovat lopott a szomszéd földesúr istállójából! . . . — Hát az én fiamat nem ű vágta ki ? Pedig mán akkó szinte rábizonyították az orgazdaságot. Hát mikor a Bogár Jóska kigyütt £ tömlöcbii és mindenki hajtotta, mint a ^veszett kutyát: nem az öreg tekintetes ur adott néki hivatalt a maga tulajdon portáján ? — Jaj, jaj, jaj! . . . Jaj de kár ezért a jólelkű, böcsületes emberért! Jaj de kár! Inkább a vörös patyikus halt vóna meg! . . . Vagy a dölyfös, keményszívű, öreg biró! Azt a kis kutya se siratná! — Vagy a nyavalyás Rükecz Béni, a gróf urunk árendása, akit öt esztendő óta kis kocsin tologatnak! . . . Bánná a fene, ha ilyen ember meghal! . . . Jaj, lelkem komámasszony! Mikor lesz még egyszer olyan böcsületes ember a faluban, mint áz öreg tekintetes ur! . . . És óbégatva, nyöszörögve oszlott széjjel az asszonynépség, miközben a lélekharang egyre csengett-bongott a plébánia tornyában, vékony hangon, szaporán, mint aki jajveszékel, mint aki sirat valakit . . . II. Haldoklott az öreg Barta Péter. Komolyan haldoklott. A megyei orvos kimondta rá a szentenciát: egy-két órája van még. Fiatal doktor jött vele a szomszéd városból. Annak odasúgta fontoskodó, tudákos arccal: praemontale stádium ! A fiatal doktor egyet csapott a tenyerével a levegőbe. Ez annyit jelentett : pász neki! Barta Péter ott feküdt hanyat a tiszta, fehér ágyon. Száraz, viaszsárga ujjaival a paplant kaparászta. A halál vékony hártyája már kezdte bevonni a szemeit. Horpadt melléből nehezen sivítottak ki az utolsó lélekzetek. De még egészen magánál volt ós érthetően tudott elmondani hosszabb, összefüggő mondatokat. Odakünn, a sötét szeptemberi égen ment lefelé a tündöklő, mindeneknek életet adó gömb ... és a kertre nyíló ablakon át aranysávok hullottak a haldokló takarójára. Madarak csiripoltak a sárgulni kezdő fákon. Zümmögő méhek szálltak szanaszéjjel és időnkint tompa koppanással odacsapódtak az ablak fényes üvegére. Bartak Péter megszólalt: — Főorvos ur! . . , — Parancsol ? — Hivassák el a plébánost. — Gyónni akar ? Nem ! ... De azt akarom, hogy ő is hallja. — Meglesz. — Hivassa el a gyógyszerészt . . . azután az öreg bírót'. . '. az esküdteket .. . Azután Daczó Gergely birtokostársamat . . . azután a csendőrszázadost . . . meg a törvényszéki elnököt . . . A megyei orvos meglepetve nézett rá. Két-három órába kerülne, amig a törvényszéki elnököt a csendőrszsázadost idehozhatnám. (Annyi időnk nem lesz, gondolta magában.) De a többit mindjárt idehívom.