Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-13 / 92. szám

elvű pártot. Ezen az értekezleten a kormányelnök leplezetlenül előadja terveit, amelyekhez a párt hozzájárulását fogja kérni. Egyúttal fölveti a pártkérdést a legridegebb formában. Olyan párthatározatot fog provokálni, mely kilépésre kényszeritsen mindenkit, aki Tisza terveivel szemben állást foglal. A szabadelvű párt értekezletét követő napon kezdődik meg aztán a képviselőházban a döntőütközet, akképen, hogy Tisza terveinek nyilvánosságra kerülése és a végrehajtás megkezdése között mindössze egy félnap fog eltelni. Tisza terveinek részleteit természetesen még senki sem ismeri. A beavatottak azonban tudni vélik, hogy a terv két részből áll. Egy ideiglenes házszabály-módositó indítványból, mely a miniszterelnök márciusi indítványának mintájára — bizonyos időre és bizonyos törvényjavaslatokra nézve a vitát záros határidőhöz köti, a teknikai obstrukció eszközeit, a házszabályokhoz való és napirendelőtti felszólalásokat, valamint a zártüléseket lehetetlenekké teszi és az elnöknek, valamint a mentelmi bizottságnak hatáskörét nagy mértékben kitágítja. Ez az indítvány mindössze egy szakaszból áll és ezt a kormányelnök egyetlenegy nappal és éjjel, esetleg több napon és több éjen át tartó ülésen akarja keresztülhajtani, ami sikerülni is fog. Ebben a stádiumban áll tehát a házszabályrevizió kérdése. * Mig ezek folynak a parlamentban, a kereskedelmi kormány a német kereskedelmi szerződések ügyében tárgyal. Posadovszky gróf, a német birodalmi államtitkár a héten már Budapestre is ellátogatott. A tárgyalások eddigi állásáról mindössze annyi ismeretes, hogy a tárgyaló felek között nagyok ugyan a differenciák, azonban van rá remény, hogy békés megegyezésre fognak jutni. A tulajdonképp való nehézség három főkérdés körül csoportosul. Ezek: az árpakérdés, az állatbeviteli vámok és az állategészségügyi egyezmény. Az árpavámok dolgában a német kormány nem akarja föladni álláspontját, mert a birodalmi gyűlés a négymárkás sörárpa és kétmárkás takarmányárpa vámjait minimális tételekként állapította meg. Sok jelből arra lehet következtetni, hogy a négyés kétmárkás megkülömböztetés Oroszországnak juttatott kedvezés. Ezért a megoldást Ausztria-Magyarország a maláta-vámnál történő engedményekben keresi. Ha itt sem kapunk engedményeket, ugy összes árpa^és malátakészletünk a nyakunkon marad. Ezek a differenciák is elég anyagot szolgáltattak Posadowskynak és a két kormánynak a tanácskozásokra. * Ünnepe volt a héten az ág. hitv. evangélikusoknak, akik Budapesten tartották egyetemes közgyűlésüket, mely i egybeesett az ev. ref. egyetemes zsinatj tal. Az ág. ev. egyetemes közgyűlésen i mintegy 300 egyházi és világi kiküldött jelent meg. A legfontosabb tárgy volt az 1848. évi XX. törvénycikkre vonatkozó kormányválasz ismertetése. És itt ki kell térnünk egy sajnálatos jelenségre. Egyik fővárosi lap az egyetemes közgyűlésről közölt tudósitásitásában szórói-szóra a következő dolgokat hozta: ,,A békéscsabai Rudolf-főgimnáziumból épületes dolgok kerültek napfényre. Többek között, hogy a törvény ellenére az oláh papok oláhul tanítanak benne." Sajnálatos, de e közlés szórói-szóra igaz. Nekünk jutott osztályrészül az a kellemetlen kötelesség, hogy pár év| vei ezelőtt ezt a szomorú igazságot napfényre hozzuk. P o p o v i c i Viktor csabai g. kel. lelkész azonban nem okult ; a példán; a főgimnázium egyházi hatósága meg nem birt elegendő bátorsággal, hogy a botrányos helyzetet, melyről a leplet lerántottuk, radikális intézkedéssel megváltoztassa. A magyarhoni ág. ev. egyházak egyetemének kellett e botrányos kérdéssel foglalkozni, hogy ezzel a csabaiaknak sokat hánytorgatott magyarságát ilyen sajnálatos példákban állítsa az ország közvéleménye elé . . . örömére Csaba számos ,jó" barátjának. * Mi, a multunkkal dicsekvő magyarok, nagyon sokat beszélünk a népről és szabadságról, de a szabadságnak és a népakaratnak olyan szuverén érvényesüléséről még csak halvány fogalmunk sincs, mint a független Amerika szabad polgárainak. Elnökválasztás volt ott. R o o s e we 11 és P a r k e r állottak egymással szemben. A választásnál tizennégy millió polgár adta le szavazatát, olyan szám, amelyet a világ egyetlen állama sem képes felmutatni, sem abszolút, sem relatív vonatkozásban. És bár a végleges választás nem történt meg, a győző Roosevelt. A népakarat micsoda szuverénitása ragyog abban a két táviratban, amelyet a választás után győző és legyőzött váltott egymással. E táviratok elküldése előtt a legádázabb szónoklatokat tartották egymás ellen. Röpiratokat adtak ki egymás ellen, falragaszokon valósággal legazemberezték egymást, mikor pedig a választás véget ért, a legyőzött meghajtotta zászlóját a győztes előtt: „A nép a te politikádat igazolta. Légy üdvözölve!" És aki még a választás előtt ellenség volt, az utána első a hódolók között. Nálunk is az lenne az első — peticionáló! -sOsendörsógi szolgálat Gyula belterületén. A közrend hathatósabb fentartása szempontjából az utóbbi években számos városban indult meg mozgalom a város belterületén is a csendörségi szolgálat behozatalára nézve, mint amely intézmény határozottan célszerűbben és eredményesebben felel meg hivatásának, mint a kevésbé képzett rendőrség. A csendőrségnek a városok belterületén való alkalmazásának számos előnyeit nem célunk itt részletesen ismertetni, csupán arra az egy körülményre utalunk, hogy a csendőrségnek belterületen való alkalmazását keresztül kellene vinni az egyes nagyközségekre is, mint amelyekben szintén hatékonyabb munkálkodást fejtene ki a személy és vagyonbiztonság érdekében, mint a csekély számú rendőrség. Igen, de a belügyminisztérium csakis rendezett tanácsú városok részére engedélyez belterületi csendőrséget. Olyirányú mozgalom megindítása volna tehát szükséges, mely ezt a belügyminiszteri rendeletet akképen módosítaná, hogy nagyközségekben is keresztülvihető legyen a csendőrség belsőségi alkalmazása. Azon rendezett tanácsú városok sorában, amelyek a közel jövőb^gsendőrséget nyernek belterületi szolgálatra, szerepel Gyula is. Mint megbízható forrásból értesülünk, Gyula belterületén a jövő január elsejétől csendőrség teljesiti a közbiztonsági szolgálatot, tehát az ezzel összefüggő nyomozó cselekményeket is a város és a belügyminiszter között létesülő külön egyezmény alapján a m. kir. csendőrség teljesiti. Alkalmunk nyilott megtekinteni a belügyminiszternek azon rendeletét, meh valamely város belterületi csendőrség és a város közötti viszonyt megállapítja. E fontos rendelkezés főbb pontjait a következőkben ismertetjük: A csendőrség létszámát a városi hatósággal egyetértőleg esetről-esetre a belügyminiszter állapítja meg. A város területén működő osendőrlegénység a tüzrend- és biztonság fentartása érdekében a rendőrkapitányság rendelkezésére áll s annak rendőri közegeit képezi, de annak alárendelve nincs, amennyiben katonai és fegyelmi tekintetben, valamint mindennemű személyi ügyekben saját elöljáróik parancsa alatt áll. A városi hatóság a csendőrt csakis a „csendőrségi szolgálati utasításban" meghatározott szolgálatokra s az ott előirt módon veheti igénybe, más városi, valamint a városban levő egyéb polgári, adó és postahivatalok a hatáskörükbe utalt ügyekben a csendőrség segédletét csakis a rendőrkapitányság utján igényelhetik, melynek kötelessége őrködni afelett, hogy a csendőrség hivatásától eltérő, vagy oly szolgálatokra fel ne használtassék, melyeknek teljesítésére más állami, vagy községi közegek hivatvák. A csendőrséget általában véve idézések vagy más hivatalos ügydarabok kézbesítésére, küldönc, börtönőri, városházán vagy más helyütt ügyeleti szolgálatra, irodai, vagy szolgái teendők végzésére, másoknak munka közbeni felügyeletére, iskolakötelezettek összeírására, cselédek és munkások bejelentés ügyeinek ellenőrzésére, tolonckiséretekre stb. felkérni tilos. Bár a csendőrségi utasítások e tekintetben rendelkezéseket nem tartalmaznak, mégis célszerűségi okokból megengedhetők, hogy bűnügyi vagy kihágási ügyekben kihallgatandó egyének lakóhelyének kipuhatolásával, amennyiben a városi közegek diskrécionális okokból mellőztetnének, a csendőrség megbizassék. A csendőrség, mint a rendőrhatóság törvényható közege, közbiztonsági ügyekben a rendőrkapitánysághoz lévén utalva, ezen hatóságnak, illetve az erre hivatott tisztviselőknek a csendőrségi szolgálati utasításban előirtszolgálatokra vonatkozód szóbeli, illetve Írásbeli felhívásait felVflenül teljesíteni tartozik. A csendőrség szolgálata a rendőrkapitánynak vagy ezen hatóságnak arrahivatott tisztviselői által, mindenkor szóbeli felhívással veendő igénybe. Ha a csendőrség által felhívás folytán te'jesitendő szolgálat az állampolgároknak a törvények által védett jogaiban való beavatkozást igényelné, az ilynemű felhívások írásban adandók ki és azokban a teljesítendő szolgálatnak mindig szabatosan, félreértést kizáró módon kell körülírva lenni. olyannyira, hogy valóságos invenis fadissumássá váltam. Faltam a holdvilágot, csillagfényt, epedtem a misztikus éjszakáért, s bántott végtelenül a napsugár, a derűs arc, a mosoly, s minden, ami öröm. Életemnek ebbe a világfájdalmas korszakába esik az a rettentő betegség, amely igen gyakran előfogott az iskolában, az úgynevezett mirtus similans, amely ellen egyetlen biztos orvosság volt a virágos lánykához menekülni, lévén az intézet közel a virágos bolthoz. És azt hiszed szerelem barátom, hogy akkor hűséges rabszolgád voltam ? Csalódsz barátom, mert a virágos leányka virágait mindennap egy fitos óru kóristanőnek hordtam el, lévén az akkor lelkiszemeim előtt a primadonnák primadonnája. Lásd, kedves szerelem barátom, menynyire rútul arcul csaptalak itt is ! És még hányszor! A prímádon azt hitte, veled együtt, hogy róla álmodom, pedig akkor már egy bodorhajú, hirtelen vörös kasszatündérnek hódoltam. Ez is szentül meg volt győződve hűségemről, pedig szivem felét akkor már egy örökké kócos kis varrólánynak adtam oda, akinek mindig azt daloltam, hogy: Egész héten kócos vagy, Ihaj, csuhaj, mégis csak az enyém vagy ! Pedig dehogy volt! És még nagyon sokat tudnék hasonló eseteket fölemlíteni. De látom, hogy rosszul esik a bosszú. Engedj meg, de a bús özvegység, amelyet te okoztál, keserített a végletekig. Hanem tudod mit kedves szerelem barátom, én látom, hogy te is megbántad a bolondul elhirtelenkedett dolgot. Legyünk ismét jóbarátok. Béküljünk meg. Azért nyújtom feléd baráti jobbomat, mert jelét adtad te is a felém való közeledésnek. Csodálkozol ? Nem értesz meg, hogy miképpen ? Emlékedbe idézem. Amikor a félnapi robotot elvégezve, délutáni pikolóra sétálok a kávéházba, mindennap a sarkon rám mosolyog nevető szemével három-négy bakfis, afféle felsőbb leányok és kacagó pillantással kisérik özvegységem, egészen addig, mig befordulok a kávéház ajtaján ... Én ezt valóságnak hiszem, s akik kételkednek benne, győződjenek meg róla. Egyesek ugyan beteges képzelődésnek mondják. Ha téli kabát sorvadás, kabátkönyökszőr tífusz, cipőtalp rákbetegség van, mért ne lehetne olyan betegség is, hogy a magamfajta címzetes özvegyek csak káprázatot lássanak a valóságban ? A táltosok Irta : Zöldi Márton Rohoska Palit nem lehetett rendes mértékkel birálni. Nagy szélsőségek találkoztak benne. A legjobb gazda és a legnagyobb korhely volt egy személyben. Az utóbbi tulajdonsága periodikusan lépett fel nála. Néha hónapokig színit se látta a korcsmának. Aztán egyszerre, hirtelen, impulzíve jött rá a korcsmázás. Bevette magát valahová korcsmába, vendéglőbe, vagy csárdába s ki nem mozdult addig, mig a pénzibe tartott. Ivott és itatott. Húzatta a nótáját rogyásig. Tele rakta az asztalt üvegekkel ós gyertyákkal s kileste a legjobb alkalmat, hogy mindenestül felboríthassa. Aztán kezdte elülről. Olyan félúr, félparaszt volt. Amellett élelmes kupec, ki ésszel járt a vásárra. Most is két gyönyörű almásszürkével állított be a korcsmába. A korhely természete volt felül. Már másodnapja ivott. Csodásan győzte. A cimborák kidőltek mellőle, egy-kettő kereket oldott. A téli nap korai estje már leszállt, mikor azon vette magát észre, hogy egyedül maradt. Még a cigányok is elkéredzkedtek. Rohoska Pali mindenhez érzett kedvet, csak ahhoz nem, hogy haza menjen. Birtoka úgy 3 óra járásnyira feküdt a Kerekréten. Különben agglegény volt. Nyugtalanul tekintett körül a tágas ivóban, melynek egyik sarokasztalánál három gányó kucorgott. Gányónak arra mifelénk a feles dohánykertészt nevezik. Van ebben az elnevezésben valami gúnyos, kicsinylő vonatkozás. A szántó-vető ember nem tekinti magával egyenrangúnak azt, aki nem arat, aki a nagy munkaidőben csak kacsozza a dohányt. Az nézete szerint csak olyan babra munka. A három gányó aznap szállította be a dohányt. Meg is kapták a pénzüket s egy kis "áldomást idogáltak. Csak olyan szegényesen egy-két litert mindegyik. Csak a híre kedveért. A legtöbb pénzt Füstös Tamás kapta. Szorgalmas, takarékos gányó volt, aki kevés előleget szedett ki az uraságtól. Száznegyven forint ütötte a markát. Nagyon meg volt elégedve magával és a világi renddel. Ugy egy óra múlva Rohoskának megint akadtak cimborái. A cigányok újfent előkerültek. Duhaj kedve szilajon kezdett lüktetni. Rendelte az italt nyakrafőre. Hangosság, vigazság töltötte be az ivót. Eb fél, kutya fél! hangzott Rohoska ajkairól. Majd megfizeti, aki reggelig alszik! "Kaczntottak és ittak. Rendesen, szakadvást, mintha napszámba csinálnák. De ugy éjféltájban Rohoska Pali arra a szomorú fölfedezésre jutott, hogy elfogyott a pénze. Az apró is, a nagy is. Ugy látszik, nem hozott eleget. A mulató kedve pedig nagyobb volt, mint valaha. Ez nem jó dolog, ezen segíteni kell. Segített is; igazi korhelymódra. Odament a gányók asztalához: No atyafiak, ki akar kendtek közül lovat venni ? Füstös Tamás félénken szólalt meg: kérdezte gya-Én is vennék, mert éppen szádékom van. Nohát eladok két almásszürkét. Nézze meg kend. Különbet a nagyapja se látott. Hótig elparádézhat vele !' Füstös Tamás megnézte a holdvilágnál a két remek almásszürkét. Semmi ivadéka nem volt lókupec, de azért felismerte, hogy helyes két jószág. Álmában se látott szebbet. Mennyi pénze van ? kérdezte Rohoska. — Száznegyven forintom ; hangzott a válasz. Tyűh, a rongyos miatyánkját a kódús vitézségnek, ' az kevés! Akkor nincs vásár! — Már pedig nekem nincs több |pénzem. Rohoska kidüllesztette a mellét. Igazán nincs ? nakodva. Mária ucscse! Adja ide! Üsse meg a menykő ! Megkötötték az alkut. Füstös Tamás hazavitte a két almásszürkét, Rohoska Pali pedig ott hagyta az árát. Mindez reggelig megtörtént minden baj nélkül. A gányó-faluban na'gy hire járt a Füstös Tamás két almásszürkéjének. Csodájára jártak. Bámulták és irigyelték. Igazi táltosok ! hangzott mindenünnen. Maga Füstös Tamás is mélyen megvolt illetődve, valahányszor rájuk nézett. A feleségének a szeme is konybe lábadt. — No apjuk mondta elérzékenyülten megszánta kigyelmedet az Isten. Nem is lett volna semmi baj, ha egy incidens közbe nem jön. Az incidens az volt, hogy az uradalmi bérlő Gajlás nagyságos ur, meglátta a ké szürkét és azt kérdezte Füstös Tamástól, hogy eladók-e ? — Nem ugy vettem, hogy túladjak rajtuk.