Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-13 / 92. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 92-ikszámához A csendőrség megkeresésére vonatkozólag a következőket mondja a rendelet : A közbiztonságra vonatkozó oly ügyeket, melyek az őrsparancsnokság hatáskörét túllépő intézkedéseket tesznek szükségessé, pl. összpontosításokat, katonai segédlet kirendelését, őrslétszám felemelését, valamint a közbiztonsági szolgálatra tett káros észleleteket és a csendőrlegénység ellen felmerült panaszokat a rendőkapitányság illetékes intézkedés végett a tiszti osztályhoz juttatja s evégből ezen parancsnoksághoz megkereséseket intéz vagy értesítéseket küld. A csendőrség hivatásszerű szolgálatát a város területén a szolgálati utasításokban előirt módon teljesiti. A csendőrség szolgálatának végrehajtásába, valamint általában annak szolgálatában semmiféle polgári hatóságnak joga nincs beavatkozni. A város belső területén a járőrök olyképp vezénylendők, hogy kellő felváltással a létszámhoz és viszonyokhoz mérten kellő számú járőr éjjel-nappal szolgálatban álljon. Rendes körülmények között nappal a járőr egy, éjjel két tagból áll, de a járőrök mindkét esetben a viszonyokhoz mérten megerősithetők. Fegyverzetük a csendőröknek nappal rendes viszonyok között kard és forgópisztoly, éjjel'pedig még karabély. A miniszteri rendelet többi részében a rendőrkapitányság és a csendőrparancsnokság közti viszonyt, a nyomozó cselekmények körüli teendőket és a csendőrségnek helyi rendészeti ügyekben való eljárást ismerteti. Üdvözlet a gyulai bíróságnak. Egy érdekes határozat. Sietünk kijelenteni, hogy nem abba a reákciós áramlatba akarunk beállani, amely ujabban a legmodernebb birói intézmény ellen, az esküdtszék ellen megindult, mert meggyőződésünk, hogy az esküdtbirák is a törvény alapján állanak, és nem pusztán lelkiismeretükre alapithatják verdiktjüket. Az esküdtbiró esküt tesz arra, hogy a törvényt megtartja, hogy tehát ítéletében a törvényt ^követő és csak a törvény keretein belül mérlegeli a bűnös eseményét. Az esküdtbiró nem emelkedhetik a törvény fölé, .nem keVülhet azzal ellentétbe, igy tehát abban a tekintetben is egy nivójú a rendes bírósággal, hogy mindkettő a törvény alapján bírálja el a bűnösség kérdését. Megeshetik azonban, hogy ennek a törvényszabta tendenciáknak a prakszisban nem felelnek meg a polgárbirák Mert hát tévednek és tévedni emberi dolog. És meg is esett ez a tévedés a ;yulai esküdtbíróság előtt a héten szerdán, amikor lapunk mult számában részletesen ismertetett szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolt ifj. Balogh István és társainak bűnügyét tárgyalták. És ekkor az esküdtbiróságban szereplő törvényszéki birák újra szaporították*) azon ritka esetek számát, amelyekben az eljárást a biróság felfüggeszti és a bűnügyet a legközelebbi ülésnek esküdtbirósága elé terjeszti. A szerdai gyulai eset annál is inkább figyelemre, méltó, mert sem főbenjáró bűnről, sem súlyosabb bűncselekményről, nem volt szó. Ez volt a tényállás: Egy erdész kerülőjével egy februári holdvilágos estén körutat tesz urának birtokán. Lövést hall, amelynek irányában kutatva, egy árokban fekvő emberben vadorzót sejt. Megállásra szólítja fel, az ismeretlen idegen azonban futásnak ered. Az erdész, mivel minden áron kézre akarja keríteni, utána lő, hogy megállásra bírja. A lövés talál, a vadorzó elbukik és életének megmentése céljából visszalő. A lövés találja az erdészt, mire ez parancsot ad a kerülőnek, hogy lőj jön. A kerülő használja fegyverét, ő is sebez, de a vadorzó is megsebzi őt. Az esküdtek az erdészt és a kerülőt „nem bőnösöknek" mondották ki, mert hozzájuk csakis arra intéztetett kérdés, hogy ezek szindékos emberölés I bűntettének kísérletében bünösök-e? A vadorzót azonban a súlyos testisértés bűntettében elitélik, mert részéről jogos védelmet nem látnak fenforogni. Kétségen kivül áll, hogy a vadorzó lett megtámadva, mert hiszen vádlottársainak sem személyük, sem a vagyonuk ellen irányzott közvetlen támadástól tartanok nem kellett. Az esküdtek tehát ebben a kérdésben tévedtek. Helyzetük nem is volt a legkönnyebb, mert tisztán jogi kérdés megfejtéséről volt szó, amihez pedig nagy gyakorlat kell. Esküdteinket az Ítélkezésre nevelni kell, s szükséges bennünk nemoö ik a jogérzéket fejlesztőm, hanem arra-is kell törekedni, j hogy a -Wntetötörvényköny v szakaszai ! között is eltudjanak igazodni, azokat meg| érts* -k és az egyes esetekét nemcsak a jő^-Us hanem a i úintetőtörvény szempontjából is mérlegeljék. Lassan haladunk ezen az uton. És hogy mégis megnyugvást találunk, hogy *) Hasonló es?t nen régen történt a gyula törvényszék, mint esküdtbíróság előtt. az esküdtek ártatlant el nem ítélhetnek, ezt a magyar igazságszolgáltatás iránti bizalmunk okozza. Nem kívánjuk annak egyes tagjait dicsérni, mert hozzájuk nem méltó, -bennünket pedig nem illet. Ők csupán kötelességüket teljesitik, midőn lelkiismeretük szerint határoznak, ítélkeznek. De a jelen esetet ebből a szempontból is azért kell szóvátennünk, mert a gyulai biróság olyan bűncselekménynél alkalmazta a törvénynek ezen kivételes rendelkezését, amelynél a büntetés maximuma 3 évi börtön. Az eset körülményeinél fogva biztosan alkalmazták volna az enyhítő 92. szakaszt is és ezzel akár 1 napi fogházat is kiszabhattak volna. Ámde igazságérzetük nem engedte, hogy a legcsekélyebb büntetéssel is illessék azt, akinek ártatlanságáról meggyőződést szereztek. Ez teszi bizalmunkat megingathatatlanná a független magyar biróság iránt, amelynek ilyen tagjai előtt minden igazságszerető embernek kell, hogy kalapot emeljen ! venném meg. Pedig én megvenném. Jó áron i meg. Hászen nem mondom, hogy éppen — Gajlás uram nem hagyta kibeszélni. Ide hallgasson Füstös Tamás: adok értük két igás lovat s tetejébe ötszáz forintot. Se többet, se kevesebbet. Holnapig meggondolhatja. Aludjék rá egyet. Azzal odébb állott. Füstös Tamás azon az éjszaka nem aludt egy mákszemnyit. Nyugtalanul hánkolódott az ágyon. Mérlegelte az állapotát. Két ló, meg ötszáz forint! ... Mi ez ? Hiszen akkor ötszáz forint ingyen marad a kezében. Egészen ingyen . . . Olyan ingyen, mintha lopta volna . . . Mert hát egész évi keserves munka után se jár ötszáz forint egy gányónak, még akkor se, ha megszakad a munkában ... Ez nem istenes dolog . . . Ha kevesebbet ígértek volna, a legboldogabb ember lett volna. De ugy! Nem tudta a lelkére venni. A skropulusok egyre határozottabb alakot öltöttek. A szegeny gányó a létért való küzdelemben csak azokat az eszközöket ismerte, amelyekhez verejték fűződik. Hát a fogai is vacogtak arra a gondolatra, hogy ő minden vesződség, fáradság s munká nélkül ötszáz forintot zsebeljen be. Nem lehet azon Isten áldása . . . Azután bii'álni kezdte azokat a körülményeket, amelyek között a két almásszürkéhez jutott. Részeg korhely embertől vette. Olyantól, aki elitta az eszét. Megvallotta magának, hogy ez bizony csúnya, alattomos dolog. Ilyet jóravaló embernek nem is szabadna tenni. Ezért még a csendbiztos is felelőségre vonhatja . . . Hajnalban közölte aggályait a feleségével, ki szintén kevés megnyugtató momentumot látott az ötszáz forint nyereségében. Sok pénz az. Ami igaz, az igaz mondotta búslakodva. Füstös Tamás pedig fölugrott az ágyból, s fölpattant az egyik lóra. A másikat ugy vezette kötőfékenNyargalt velük egyesen Kerekrétre, Rohoska Pál uramhoz. Ott találta az udvaron munkában. Éppen disznót ölt. Mi jót hozott? kérdezte Rohóska. Hát tetszik tudni, én vagyok az az ember, aki azt a két almásszürkét vette kegyelmedtől. Az ám, látom, kend az. Jó két lovat kapott, annyit mondhatok. Füstös Tamás a fejét vakarta. Az a baj, éppen, kínlódott a szóval — nagyon is jó. A' nem olyan baj, nyugtatta Rohoska. De mégis. Nagyon olcsón vettem, túlságosan olcsón . .' . Azt gondoltam tehát . . . Mit gondolt ? Hogy visszaadnám . . . Micsoda? Mert hát megkövettem szépen, talán, ha nem sérteném meg; mert nem is szándékom, a tekintetes ur, mintha egy kicsit többet ivott volna akkor, mint amennyit a természete megbír . . . Rohoska haragosan, büszkén kapta hátra a fejét. Ejnye, ebadta rongyos gányója! Még azt meri mondani, hogy részeg voltam ! Részeg volt a nagyapja! Kitakarodjék az udvaromból a lovaival, mert ebrúdon hányátom ki! Füstös Tamás alázatoskodott. Hát hiszen nem ugy gondoltam éppen . . . Jó, jó, csak menjen Isten hírével! Azaz megálljon, vigye haza azt a két hurkát a feleségének. Mondja, hogy Rohoska Pál küldte. Jobbat a nagyapja se evett volt! Isten áldja meg! A telefon országos reformálása Néhány év óta nélkülözhetlen szerva lett a kulturának a telefon, hogy a modern, pillanatnyi szükségeletekre berendezett életet el se lehet nélküle képzelni. A mi viszonyaink e téren megközelítik a haladott nyugatot. Most azonban olyan reform van készülőben, amely ha megvalósul, — pedig ez nagyon rövid idő kérdése, — akkor vezetőszerep jut Magyarországnak a telefon népszerűsítése és elterjedettsége dolgában. Ma a helyzet az, hogy a vidéken, mint Békésvármegyében is,"törvényhatósági telefonhálózatok vannak. Ennek a hálózatnak a felállítása és kezelése ren geteg pénzbe kerül s határozottan nagy terhe a vármegyei budgetnek. A jelenlegi helyzet valószínűleg még a jövő évben "gyökeresen meg fog változni. Az állam ugyanis az összes telefonhálózatokat magához váltja és egy szervezett és a közönségnek nagy előnyöket nyújtó, úgynevezett telefon-monopoliu mot létesít. A reformoknak legkiemelkedőbb pontja az, hogy ezentúl a bevezetés teljesen ingyenes lesz s a használati dijat egész évre 12 koronában állapítják meg. Az egész országban telefonzónákat álíi tanak fel s a beszélgetések diját ezekhez szabják. A megalkotandó törvényjavaslat értelmében jövőre a felhívó fizet megfelelő dijat, ami az egyes községekben^ mint első zónákban, egy-egy beszélgetésre, három percenként számítva, 3 fillér lesz. A második zónában 5 fillér és igy tovább. Három percnyi Budapestre való beszélgetés legföljebb egy koronába kerül az uj díjszabás szerint. A zónarendszer ellenőrzésére egész külön rendszert hoznak be, mely abból áll, hogy a felhívó és a felhívott számát a kezelő felírja egy különböző szinű zónarubrikákkal ellátott nyomtatványra a beszélgetés végén. Ezt' a blankettát kitöltve megfelelően, egy pheismetikus készülékkel továbbitjákegy központi helyiségbe, ahol a rajta levő adatokat (dátum, "összeg) elkönyvelik az illető előfizető neve mellé. Ez adatokból is megállapítható, hogy a reform keresztülvitele után a magyar telefon egyike lesz a legolcsóbbaknak, s mindjárt a svéd után következik, mely a legjutányosabb Európában. A kereskedelmi minisztériumban máris nagyban folynak a korszakalkotó reform előkészületei, amelyek a jövő évben remélhetőleg kész törvényjavaslatban fognak végleges formában testet ölteni. Esküdtszéki bűnügyek. - Három tárgyalás A gyulai kir. törvényszék, mint esküdtbíróság csütörtökön folytatta a hétfőn megkezdett ez évbeli utolsó ciklust. A hét második felében is három bűnügyet tárgyalt le az esküdtbíróság : egy gyujtogatást, egy haláltokozó súlyos testisértést és a tegnapi napon egy nagy arányú kegyetlenséggel végrehajtott rablógyilkosságot. Ez volt egyszersmind az ülésszak starja is, amely alkalomból a hallgató közönség zsúfolásig megtöltötte a tárgyaló termet. Ez ügyet kivéve, sem volt a ciklus érdektelen. Szerdán pl. olyan határoza tot hozott a gyulai biróság, a mely a maga nemében ritkaság számba megy. E határozatról egyébként lapunk más helyén szólunk részletesen, a három utolsó nap tárgyalásáról pedig a következő tudósítást adjuk: * Gyújtogatás boszúból. Csütörtökön két 18 éves békésszentandrási suhancár gyerek állt a polgárbirák előtt. Az egyik már megrögzött, cinikus tolvaj, gonosztevő, a másik ennek áldozata. Ahol csak szerét ejthették, loptak. Kukoricalopáson kapta őket egyszer a csősz. Deresfejű, tisztes ember, aki nem tudta elfogni a tolvajokat, de megfenyegette őket: Ezért a két suhanc boszut forralt az öreg ellen, akinek a kunyhóját egy éjjel felgyújtották. M aj o r István és É g r i Imre volt a két gyújtogató, az öreg csősz pedig Leder e r Rudolf békésszentandrási földbirtokos cselédje, B o z ó k y Mihály, aki a kérdéses éjszakán kunyhója előtt aludt. Az ügyészség gyújtogatás büntette miatt emelt a suhancok ellen vádat, amelyet a T h o 1 d István dr. törvényszéki biró elnöklése alatt lefolyt tárgyaláson Tóth Ferenc al ügyész' képviselt. Szavazóbirák voltak : Hubay Lajos és B u 1 1 a Sándor. Major védelmében Martos József, Egriében pedig Follmann János dr. gyllai ügyvédek jelentek meg a tárgyaláson. Orvosszakértőgként E i s n e r Vilmos dr. és T ak á cs Izsó dr. szarvasi orvosok szerepeltek. Az esküdtbíróság rendes tagjai voltak: ifj. B a 1 o g h Sándor, Sziráczky Pál, Klein Miksa, ifj. Steigerwald Ferenc,Wallinger Antal, Kalocsa István, Sza 1 ay József, Kovacsik János, D e u t s c h Simon, R e i n e r Béla, Kiss Endre és S v i m m e r Arnold ; pótesküdtek voltak : B i h á 1 y József és Moldoványi Ferenc. A tárgyalás folvamán a két vádlott egymásra igyekezett kenni a gyujtogatást. Tagadtak, de tagadásukkal szemben a tanuk vallomásával rájuk bizonyult a vád. A főcinkos azonban Major volt, akit minden tanú megrögzött rosszcsontnak nevezett. Az elnök kérdezte az öreg Bozókitól is: — Milyeneknek ismeri a fiukat? — Az egyik az jó, de a másik, a Major, az nagyon fantáziás, — mondta derültséget k ütve az érdekes öreg. A perbeszédek elhangzása után az esküdtek visszavonultak. Az esküdtek, mivel a vádat nem látták teljesen bebizonyítottalak, mindkét vádlottat nem bűnösnek mondotta ki, akik ellen a biróság ennek alapján megszüntette a további eljárást. Halál a pipa miattA pénteki ülés tárgyalási anyagát egy Kőrösladányban lefolyt halálos végű verekedés képezte. A vádlott Pék Gyula ós Kovács János volt, akik ez év ápril 11-én este Kovács G. Sándor napszámos társuknak a fejét egy kulcscsal és egy ólmosbottal akként bántalmazták, hogy Kovács G. Sándor a kapott sérülések folytán 8 nap múlva meghalt Az eset pedig a következőkép történt: Kovács G. Sándor ós Tóth Károly nevezett estén a Neuschvenderféle korcsmában mulattak. Később hozzájuk telepedett a korcsmáros cselédje, Kovács János is. Tóth Károly közben annyira elázott, hogy tajtékpipáját odaverte az asztalhoz. Kovács János sajnálta a szép pipát, amelyet azzal a szándékkal vett el a részeg legénytől, hogy másnap visszaadja neki és azzal kiment az istállóba, ahová később követte Pék Gyula és Kitajka József is és ott tovább idogáltak. "Később Kovács G. Sándor és Tóth Károly is elhagyták a korcsmát. Az utcán, a pipát keresve, óriási csetepatét asaptak. A zajra odament Kovács János is és mondta, hogy nála van a pipa, de másnap, ha kijózanodik Tóth, visszaadja neki. - Elloptad Tóthnak a pipáját tolvaj! — kiáltott rá Kovács G. Sándor. A bortól felhevült Kovács Jánosnak se kellett több. Nekiesett Kovács Sándornak, a földre teperte, elkezdte fojtogatni, majd a kezében lévő istállókulcscsal verte a tehetetlen legény koponyáját. Pék Gyula pedig egy ólmosbottal ütötte a fejét. A királyi ügyészség, mint a btkv. 70. §-a szerinti tettestársak ellen a btkv. 301. §-ába ütköző és a btkv. 306. §-a szerint minősülő halált okozó súlyos testisértés büntette miatt emelt ellenük vádat. Az esküdtbíróság a lefolyt bizonyítási eljárás és a perbeszédek elhangzása után mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki halált okozó súlyos teslisértés bűntettében s ennek alapján a biróság Pék Gyulát 3 évi fegyházra, Kovács Jánost pedig 2 évi fegyházra itélte.