Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-13 / 92. szám

XXXI évfolvam. Békéscsaba, 1904. Vasárnap, novemb er hó 14 én 92. szám. jr BEKESME6TEI EOZLOHI POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dlj : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám lö fillér. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAR O S GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Adóreformot! Békéscsaba, nov. 12. Csak az ég és a magyar nemzet a magyarság jövőjéért igazán aggódó becsületes hazafiak tudnák megmon­dani, mennyi sok mindenre volna szük­sége ennek a minden tekintetben örökké válságokkal küzködő szegény ország­nak. Az üdvös törvények százait kellene megteremtenie a parlamentnek, amely­ben még arra is ideje van a nép kép­viselőinek, hogy milyen úton-módon tehetne megszüntetni az orosz-japán mészárlást, amely tőlünk százezer kilo­méterekre folyik a második földrész legtávolibb partjain. És még sok minden haszontalanságra jut idő, csak munkára nem. És miért? Mert mindig akadnak pártok, töredékek, frakciók, akik útját állják a becsületes, törekvéseknek a szálkában is gerendát látva, megakaszt­ják a többséget közjóra törekvésekben' A másféléves küzdelem után, amely­nek óriási veszteségeiből, hátrányaiból levonhatták a magukat „hazafiaknak" nevező akadékoskodok a tanulságot, ioi?t>a! hihette a nemzet, hogy végre •etes munkálkodás útjára tér a j .áment. Ugy látszik azonban, hogy a nemzet csalódott e föltevésében. Mert az az áldatlan küzdelem, amelynek .1 n mzet issza meg a levét, újra kozdedík. 's hiába sirunk üdvös törvényekét i. A!'."' azok sem tehetnek semmit, akikben benne van a becsületes, komoly mun­kára való szándék. Hiába kérjük tehát az égetően fontos törvényeket, reformokat és ezek sorában egyik legjelentősebbet, az adó­reformot. Pedig ebben az örökös küz­delemben elpusztul, kimerül az adó­alany; mert az a föld, amelyen csak szántani akarunk, de amelyet soha nem táplálunk, előbb-utóbb kimerül. Ki­pusztul; az adóalany, amelyet azután semmiféle adóreformmal nem lehet többé föltámasztani régi erejére; s ha elpusztul az adóalany : ennekaz ország­nak is megvan ásva dicstelen sirja. A jelenlegi adótörvény helytelen voltát régen elismerte maga a kor­mány-is. Részéről történtek is intéz­kedések helyes irányban való refol­málására. Az igazságtalan adórendszer megszüntetése céljából a pénzügyi kormány adóreform ügyosztályt szer­vezett tanácsosaival, akik külföldön szerzett tanulmányuk alapján célirá­nyos . tapasztalatokat szereztek; terve­zetet is készíttetett az adóreformra s már ott állt a kérdés, hogy javaslatot terjesztenek a Ház elé. De jött a min­den komoly törekvést, eredményes munkálkodást megakasztó ex-lex, a másfél éves politikai válság. A reform­tervezet, mely hivatva volna segíteni minden adóügyi bajon különösen a kisembereken, tehát egészen készen van, s egészen a törvényhozás bölcses­ségétől függ, hogy mikor lépjen életbe. De mikor a törvényhozás munkaképte­len ismét! í teszik, magukba száll ­hatnának végre. Mert hogy a sok üd­vös törvényjavaslat között miattuk nem lehet keresztül vinni az adó­reformot is, . • ak évről-évre szaporodó veszedelmét már rövid idő múlva súlyosan megérzi a nemzet. Mert a legközelebbi napokban országszerte megindul az adókivetés. Az ország lakkosságának legnagyobb részére nézve ekkor fogják megállapi­tani azt, hogy az 1905-1906 és 1007. években mennyi egyenes állami adót kell fizetniök. És működni fog­az adóprés teljes hat hónapon keresz­tül országszerte, hogy minél magasabb adót csikarjon ki a következő három évre. Mert hát nemcsak egyszerű adó­kivetés lesz ez az idei, hanem egyúttal jelentékeny adó emelés. Hisz csak természetes, hogy az ötnegyedmilliár­dos költségvetés jelentékeny részét az adókból kell fedezni, mert csak termé­szetes, hogy az uj ágyúk és felszerelé­sek, a tisztviselők fizetésrendezése, sőt még a civillista két milliós többlete is csak adókból kerül ki. Az is tudott dolog, hogy a pénzügyminiszter ezidei költségvetésében a jövőre nézve egye­nes adóbevételben azt a legmagasabb összeget irányozta elő, amire csak számítani lehet/ Igy áll ez a szegény ország egye­nesadó dolgában. Ha még ehhez hozzá­tesszük, hogy a pótlékok és különböző mellékadók legalább annyit tesznek ki, mint az állami egyenes adók, úgy el kell készülve lennünk arra, hogy a jövő évtől kezdve minden adózó polgára, ennek a szegény országnak polgársága rendkívül súlyos adóterhek alatt fog roskadozni. Ez pedig veszélyt hord magával. Mindezekkel tisztában lehetnek azok a jó urak is, akik minden komoly munkát megakasztva, ágyúgolyóbisok­kal legyeket puffogtatnak a parlament­ben. Hiába, abban a budapesti fényes palotában még nagyon sok honatya azzal az ősi virtussal büszkélkedik, amely abban kulminál: hogy nec pos­sum tecum vivere, nec sine te; Oh hangzatos frázis és édes semmittevés ! p. J. A hétről, Politika és egyebek. — Levél fővárosi munkatársunktól. — Budapest, nov. 12. A hét politikai eseménye Apponyi Al­bert gróf szerdai beszéde volt, — mint a politikusok mondják. Apponyi beszédé­nek hatása alatt áll a politikai világ. Nem csoda, mert ami bűbájos szépsége van a beszédnek, az mint benne volt szónokla­tában. És mit bizonyítgatott az illusztris szónok? Azt, hogy igenis szükség van a házszabályrevizióra; szerinte azonban mig a kormány nem szaporítja a válasz­tók számát, addig ő, Apponyi nem kap­ható a revízióra. A kormányelnök tétele ezzel szemben abban összpontosul, hogy a házszabályreviziót semmiféle kérdés­sel nem szabad összekapcsolni, mert a házszabályreviziónak semmiféle köze nincs a választási törvény reformjához. Egyébként is a választási törvényt, amint rendes, munkaképes lesz a parla­ment, megcsinálja a kormány. Addig pedig, mig a házszabályreviziót keresz­tülviszik, éppenséggel nincs szükség a választási törvény reformjára, mert a házfeloszlatás egyáltalán nincs benne a kormány kalkulusában, tehát csak kilá­tás sincs téli választásokra. Mi tehát a kormánynak a terve ? Ez: Tisza István gróf miniszterelnök a jövő hét folyamán feltétlenül biztosítja a házszabályok módosítására vonatkozó akciójának sikerét és megtöri az ellen­zék ellentállását. Mielőtt azonban elha­tározásának megvalósításához látna, biz­tosítani kívánja a többség egységes, odaadó, minden habozást, minden két­értelműséget kizáró támogatását. A jövő hét valamelyik napján tehát értekezletre fogja összehívni a szabad­Békésmegyei Közlöny tárcája. Ideálok. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta: Palatínus József. Leteszem egy pillanatra a bús öz­vegyi fátyolt. Igaz, hogy csak címzetes, de hát áz éppen olyan mindegy, mint a díjtalan díjnok, vagy ideiglenes gya­kornok-helyettesi titulus. Legalább ez az én véleményem, amelylyel más ép­pen annyit törődik, mint azzal, hogy egyáltalán hát miért is vagyok én cím­zetes özvegy és mit jelent ez. Azt min­denesetre jelenti, hogy valamikor, ha nem is élveztem a boldog családi élet édes örömeit, nem voltam özvegy. Itt hagyott az a drága jó lélek, aki megismertette volna velem a családi élet gyönyöreit. O volt az én legkedvesebb ideálom, az igazi. És mivelhogy hát az az igazság, hogy sohasem szerettük azt igazán szivből v lélekből, akinek az el­vesztését pótolhattuk, és mivelhogy az ő elvesztését nekem nem pótolja senki, hát ezután is ő marad az én ideálom. Megsirattam, eltemettem, emlékét szi­vem mélyébe zártam. A helyzet pedig annyiban változott meg, hogy ezentúl nem fehércsipkés, virágcserepes kis szo­bájában látogatom meg, hanem a teme­tőben. Oda viszem neki ezentúl kedves virágait, leborulok a sírjára, elpanaszo­lom, elsírom neki, ami fáj, kibeszélgetem vele magamat, s ha majd íegkönnye­bülve érzem szivem, búc. úcsókomat liljom arca helyett hideg sir ^resztjére lehelem, cédrus termete helyi.. f a néma fejfát ölelem át. Kínos-bús szerelem bizony ez. És a végzeténél nem sokkal vigasztalóbb a története sem. Pedig volt néki édessége is. Mert hát csodálatos szerelem, van-e valaki, aki nem volt a te hatalmad alatt, aki nem érezte gyönyöreid és nem szenvedte keresztül keserű csalódások okozta fájdalmaid! Nincs senki. És bármily nagyok is azok a szenvedések, amelyeket te nyújtasz, gyönyörteljes örömeiddel magadhoz vonzasz minden­kit. Engem is magadhoz láncoltál. De azzal büntettél meg, hogy elraboltad tő­lem mindörökre azt a drága jó lelket, aki édessé tette volna bírásod. Megcsaltál, rútul megcsaltál csodá­latos, kiismerhetetlen szerelem. De nem panaszkodom rád. Hálátlan lennék, ha azt tenném. Mert éreztem minden örö­möd, élveztem minden gyönyöröd. Lég­feljebb azok vádolhatnak, akiktől meg­vontad kegyeid. Velem szemben nagyon is kegyes voltál, mondhatom, nagyon is bőkezű. Szinte pazaroltad rám kegyeid s talán ezt megsokalva, vettél el tőlem egy­szerre mindent. Nem kutatom, hogy miért követted el velem szemben ezt a kegyetlenséget, mert hát ami megtör­tént, azt a gyarló embernek meg nem történtté tenni, hatalmában nincs. Te adtad, jogod volt elvenni! A hivő megnyugvásával sóhajtom: Szere­lem, legyen meg a te szeszélyes, min­denható'akaratod ! Hanem ha már megcselekedted ve­lem azt a szivtelenséget, hogy sírba tet­ted minden reményem, engedd meg, hogy ezért én is visszaadjam néked a revanche-ot. Visszaadjam olyképpen, hogy szinte arroganciával elhivalkod­hassam előtted, hányszor csaptalak ar­cul, hányszor vetettem meg kegyeid. Mert hát édes jó szerelem barátom, nagyon jól tudod te azt, hogy nem ő volt az első ideálom, akit elraboltál tő­lem. Ő csak az igazi volt, akit én, saját magam választottam, kerestem magam­nak az isten szépséges virágos kertjé­ben. O, az édes lelkem, meghalt, most már elárulhatom, hogy nem volt az első. Voltak bizony előtte nagyon sokan. Édes jó szerelem barátom, nézz csak rajtuk végig. Még diák voltam, aféle luvenis ver­sifax, nyiratlan kócos hajjal. A pegásus szilaj lován az Olympuson nyargalász­tam és a Juciék háza előtt, ahol termé­szetesen leszálltam, elolvasni „Jucikám"­nak legújabb „elégiámat", az „énekek­énekét", amely az ő „jégajkáról," „már­ványkebléről," és természetesen „hideg­büszkeségéről" és „hőszivéről" zengett. Telve voltam mindennap epedéssel, só­várgással és a Juciék omlos vajascipó­jávai, amelyből mindig juttatót a kegyet­len, csak szive maradt két zárral laka­tolt előttem. Vágytam a halált. Emlékszel szere­lem barátom, akkor megsajnáltál és „nékem adtad Őt." Hogy ez a kegyes adományozás összefüggésben volt-e azzal a kis balesettel, hogy Jucit valamelyes édesség túlságos kedveléseért kukoricára térdepeltették, azt nem tudom, csakhogy Juci esteféle, amikor elmentem árnyékos kis kapujok alá, sírva borult „lángoló keblemre" és ugy panaszolta el nagy­nagy fájdalmát. Akkor esküdtünk egy­másnak örök hűséget, s akkor nyílott meg előttem a boldogság tündérországa. A nagy boldogságban észre sem vettük, hogy besötétedett. Engem is, Jucikát is kerestek mindenfelé, csak ott nem, ahol voltunk, a kapuban. Egyszer arra jött az apám. Amint megpillantottam kezében á nagy fapipa­szárat, minden részemben megremegtem. A közeledő veszedelmet sejtette Juci is. Hősies tettre szánta el magát. Elbujtatott a szoknyája mögé. És az apám elment mellettünk, anélkül, hogy észrevett volna. Csak Jucit látta. Azután elosontam haza, s már ágyban feküdtem, mikor apám hazaért. Ugyebár szerelem barátom, örök hálával tartoztam volna ezért a hősies tettért Jucikának? És én mit tettem. Többet feléjük se mentem, ha az utcán találkoztam vele, csak tekintetre se mél­tattam. Igen; azt tettem vele, hiába is mérgelődsz. De nem ez volt az utolsó revanche. Egyszer egy sápadt arcú kis virágos­lány volt az ideálom. Örökké világfáj­dalmas arccal bámult ki a virágos pult mögül, s azt hiszem, hogy az a melan­cholikus álmodozása ébresztette föl ben­nem a holdugató szentimentálizmust, in ni i n­j Sirolin^ a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegfség'rtknél, léjjz őszei-vek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szatnárliurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik­meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy mindé a üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc). ti

Next

/
Thumbnails
Contents