Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-03 / 89. szám

XXXI évfolyam Békéscsaba, 1904. Csütörtök, november hó 3 án 89. szám. BEEESHECrTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, S76. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElcOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám lö fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF Lap tulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50" fillér. Helyes birtokpolitikát! Békéscsaba, nov. 2. Beksics Gusztáv, élő közjogiróink egyik legnagyobbika tollából hónapokkal ezelőtt általános érdeklődést keltett cikksorozat jelent meg egyik fővárosi lapban a birtokpolitikáról. Ennek kapcsán annak idején e helyütt részletesen foglalkoztunk e nagyfontosságú közgazdasági kérdéssel, amely bizony, elég sajnos, még ma sincs megvalósítva. Mert nincs egészséges birtokpolitikánk. Talán az örökös politikai zavarok akasztották meg ennek kifejlődését, talán egyéb okok. Minek azt keresni? A fő az, hogy meg kell teremteni. Mert a magyar parasztbirtok szánalmasan szét van darabolva, általános tipusa a 4—8 tagu szántóföld, amelynek folytán a legtöbb vármegye azon panaszkodik és itt részben nem kivétel Békésmegye sem, hogy sok középbirtokosa csak a legprimitívebb, parasztmódra kezelheti birtokát szerteszórtsága miatt. Pedig a hiányzó földbirtokos középosztály kifejlődését csakis a birtokrendezés keresztülvitelétől lehet várni. Az apró parcellákat nem tartja nyilván sem a kataszter, sem telekkönyv. És hogy ez valóság, nem is kell messze mennünk, hogy szomorú bizonyságot szerezzünk róla. Itt van mindjárt Békésvármegye, melynek legutóbb tartott közigazgatási bizottsági ülésén kifejezés is adódott a régen óhajtott rendezés megvalósításának. És kifejezés adódott ezzel kapcsolatban annak a világos és kézzelfogható igazságnak is, hogy a jó hitelnek a jó telekkönyv adja az alapját, mert a földbirtok olyan gazdasági elhelyezése, hogy a megművelése könnyű, olcsó, a legkiterjedtebb gazdasági számításokat megengedő, viszonylag biztosított jövedelmű legyen. A magyar birtokpolitikánakezen szomorú állapota ,nem mai keletű Régi, nagyon régi. Érthető tehát, hogy általános azon törekvés, hogy kisgazdáinkat okosabb, jobb gazdálkodásra tanítsuk. A közvélemény át van hatva attól a tudattól, hogy a kisbirtok terhét országos érdekből, országos akcióval kell elviselhetővé tenni. Kisgazdáink földjét tehát becsületesen művelhetővé kell tennünk, olyanná, hogy értéke, jövedelme gyarapodhassék, mert csak ez teheti gyümölcsözővé a terjedőben lévő gazdasági tudást, ez adja meg az olcsó jelzáloghitel önként növekedő s a drága függő terhek konvertálására használható alapját. Mindezen fönt elősorolt bajokat s az ezek orvoslására irányuló terveket részletesen elmondja a kormányon levő földmivelésügyi miniszternek, Tallián Bélának egy terjedelmes és.a birtokpolitikával foglalkozó könyve. A földmivelésügyi miniszter, akit már e munkájáért is elismerés illet meg, helyes uton halad tehát akkor, amikor boldogemlékű Horánszky Nándor nyomdokain haladva, annak egyik legkedvesebb ideáját, a helyes magyar földbirtokpolitikát szándékozik megteremteni. Maga e nagyfontosságú munka jelzi azon körülményt, hogy a közönségben meg van a szándék és hajlandóság a birtok okosabb rendezésére. Csak azt a törvényhozás, hogy a mostani jogi bizonytalanság és viszszásságok megszűnjenek. Ha az állani csak a telekköoyvek és kasztaszteri ivek rendbehozatalával s a fölmérési költségek aránylagos részével is segíti a gazdaközönséget, egyébképpen pedig célszerűen rendezi a jogi és eljárási részleteket, a helyes birtokrendezés aránylag rövid idő alatt keresztülvihető az egész országban. És erre annálinkább lehet remény, mert Tisza István gróf miniszterelnök e^y időben, az 1892. évi birtokrendezési törvény parlamenti tárgyalásakor maga is behatóan foglalkozott e kérdéssel. Itt tehát a legfőbb ideje, hogy a miniszterelnök, vállvetve a földmivelésügyi miniszterrel, a birtokrendezés hosszú évtizedek óta vajúdó ügyét megvalósítsa. (P.) Megyeigazdaságiügyek. A Békésmegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya rendes havi ülését a tagok élénk részvétele mellett vasárnap délelőtt tartotta meg a csabai kaszinó termében. Az ülést, amelyen megjelent F á b r y Sándor dr. alispán is, Zsilinszky Endre dr., vezette. Nagyfontosságú ügyek kerültek napirendre, amelyek közül a legjelentősebb annak az örvendetes ténynek a megállapítása, hogy Békósvármegyében nem mutatkozik takarmányhiány, s a gazdaközönség körében kelt aggodalom az idejekorán alkalmazott intézkedések folytán nem vált valóra. E kérdés tárgyalásán kivül egész sereg üdvös határozatot hozott az ülés, amelynek lefolyásáról a következő részletes tudósításunk szól: Zsilinszky Endr dr. üdvözölve a megjelenteket, 9 órakor megnyitotta az ülést. Ismertette azokat az intézkedéseket, amelyeket az elnökség a legutóbbi választmányi ülés óta foganatosított. Majd P f e i f f e r István egyesületi titkár olvasta fel a mult ülés jegyzőkönyvét, amelyet tudomásul vettek. Nincsen takarmányhiány. Mint annakidején jeleztük, a gazdasági egyesület a takarmányhiány enyhítésére minden szükséges óvintézkedést megtett. Igy felszólította a gazdákat, hogy akik takarmányhiány ínségben szenvednek, forduljanak az egyesülethez, hogy ez kedvező árért takarmányhoz juttathassa őket. Az egyesület titkára jelentette, hogy a felhívás megtörtént ugyan, de eddig egyetlen egy gazda sem jelentkezett. F á b r y Sándor dr. alispán : Nemcsak a gazdasági egyesület, de a vármegye és a községek részéről is történtek intézkedések a takarmányinség elhárítására. Az általános tapasztalat azonban az, hogy az idejekorán megtett intézkedések fölöslegessé teszek minden további teendőket. Megvan róla győződve, hogy Békésmegyében takarmányhiányról szó sem lehet s éppen ezért inditvánj'ozza, hogy az egyesület jegyzőkönyvileg adjon kifejezést ennek a kedvező helyzetnek, nehogy a tulságig lármázott takarmányhiány frázisával egyesek a gazdaközönség kihasználására törekedjenek. Az általános helyesléssel fogadott indítványt egyhangúlag elfogadták. Facsemeték eladása. Azt is megírtuk már lapunkban, hogy az egyesület felszabadítja kertjét, amelyét 3—400 négyzetöles parcellákban házhelyeknek elad. Ilyenformán szükségessé válik a kertben tenyésztett összes facsemeték végeladása. Erre vonatkozólag az elnökség részletes árjegyzéket terjesztett a választmány elé. B e 1 i c z e y Rezső azt javasolta, hogy a facsemeték árát a jegyzékben Békésmegyei Közlöny tarcaja, Egy elveszett élet. Irta: Bite Pál Finom batiszt-fátyollal fedve fekszik kedvenc virágai között. Szegfüvek környezik sáppadt arcát, keblét, barna haját. Homlokán fenkölt, gyengéd lelkének glóriája ragyog. Mintha az elnyilt tavasz megható, bánatos képe volna. Szelíd szép szemei lezárvák, eltűnt róluk a köny, elveszett a búskomor fény, mely problémák megfejthetetlen sötétjében hiába kereste a vigasztaló derű ... Meghalt. Kétségbeesve dobban fel a sziv koporsójánál. Egy kicsiny méregcsepp elég volt, hogy mindörökre megszűnjön érezni ez a tizenhét éves gyönyörű lányka. A szegény anya előtt még titkolják a halál igazi okát. Azok a néma, hideg ajkak pedig nem nyílnak meg még egyszer, hogy elárulják a sötét titkot, hogy vádat emeljenek. Mi sebezhetette halálra oly korán fiatal szivét, hogy itt hagyta a taVasz napját, virágainak pompájával, madárdalával, bíboros egével? ... Kedves, szép volt, mint a bimbójából kifeslő rózsa, hanem bánatos, szelíd mosolya elárulta, hogy nem tudja élvezni a fiatal kor, a tavasz nyílásának örömeit. Csalódott ő is, mint annyian, akik szerettek a fiatal sziv ábrándos első, egyetlen szerelmével?- Nem ... az ő szive még nem érezte a szerelem gyönyörét, fájdalmát; ha érezte volna, talán nem hagyja itt az életet. A nyomorúság, a XX. század e sötét réme üldözte a sirba ? Oh, vannak a nyomorúságnál megalázóbb fájdalmak is! Akiket barátainak választott, akiket gyűlölt, mégis szeretett, azok ölték meg lelkében az élet-vágyat Divatos írók könyvei díszítették szobáját, elkísérték virágai közé s ott voltak mellette, ha fáradtan álomra hajtotta szép fejét. Az anya mit sem sejtve hagyta elmerülni ezeknek a finom selyembe elzárt dámonoknak a társaságban. És ezek odavonták lelkét a kétségbeesés sziklájára. Ez a tiszta keblű leányk a nagyratörő szellemmel, a fiatal sziv lelkesedő vágyával akarta felkutatni könyveiben a boldogság, az élet titkait és megrettentette, összerázta egész valóját az erkölcsi életnek sötét problémája. Miért volt rájuk kíváncsi! . . . Későn jött a bánat. Nem tudhatta, nem volt, aki megmondja neki, hogy nem ártatlan gyermekszivek mulatására irták ezeket a könyveket . . . Az a világ, hova könyvei vezették, a bün sötét világa volt. Nem lelki fenség nemes alakjait látta e megfestett világban, nagy eszmék diadaláért küzdeni, hanem a szenvedélyek lángjában lihegő emberállatot, mely az erkölcsiség korlátait áttörve, vad harcában megfeledkezett minden kötelemről. Mocsokkal dobva a sárbataposott szűz erényt. Küzdés, örök harc volt e világ a nemes és alá való között, melyben mindig emez a diadalmaskodó. Csendes idyllek, ábrándok helyett zajos képei a nemtelenségnek, kábító színezéssel rajzolva. Ártatlan kedélyében, mely érzékeny volt, mint az eol-hárfa húrjai, — a sötét képek megrázó hatása alatt mintha marcona, durva kezek tépték volna, őrjítő fájdalommá fokozódtak az érzemények. Képzelete, mely vágy gyal ragadta egy szebb, nemesebb világ felé a fiatal lélek költészetének hajnalán, vergődve húzta össze szárnyait, mint a kicsi madárfiók, melyet ott lep meg a zivataros éj az erdő alján. Az a világ, mely könyveiben eléje tárult, nem egyezhetett össze, nem alkothatott harmóniát az ő finom érzületének világával, mely mocsoktalan volt, mint a felszálló illatpára. Pedig ez a világ volt az, amelyben ő élt . . . És kik voltak az irók, akiket olvasott ? Korunk legnevesebb írói, ünnepelt nagyságok, kik büszkén vallják magukat materialistáknak, — a toll, a phantásia mesterei . . . Egy pillanatra megáll a mindennapi élet embere ravatalánál, aztán megy tovább. A meghatottság eloszik, elvesz a vilá zsivajában. Mint a letörá rózsát szánjuk és elfeledjük. Kinek lenne kedve, kutatni a titok rejtélye után. A festő egy szomorú sötét képet, az iró egy megható mesét sző sírján s ő aluszsza csendes álmát, a hova nem juthat árnya az élet problémájának ? Kedves virágai nyílnak majd fölötte lehajtva fejecskéiket, s az anya vigasztalanul térdel a kicsi halomnál . . . És a kik rombolás e szomorú munkáját végzik, azok folytatják utjukat megtagadva az élet idealismusát a halhatatlanság kapuja felé. A kincsörző görög. Irta: Kazár Emil. Kappa Zachárnak, a vén görög pokróckereskedő nagyapjának van egy szép kriptája a temetőben. Zachárnak pedig volt és van több lánya. Mind férjhez adta, már csak a legfiatalabb volt otthon, éppen kérik. Akinek a nagyapja olyan kriptát épített, annak az ivadéka gazdag lehet a bizanti stílusban. Kappadóciából jött a família, azóta jól meggazdagodhatott. Kappa Zachár pedig oly istentelen zsugori, hogy bizonyosan milliomos. Az egyik lány férje, Pitter-Pisky Károly azt mondta Wagner Ferencnek, akinek Vághy Dezső nevű fia az utolsó lány körűi forgolódott: — Kriszta is szép lány. De Wagner nem ily közönséges választ akar hallani s jól ismert allegórikus némajátékkal köszörülte össze nagy gyorsasággal a mutatóujját és a hüvelykét. Hm ! Ami a pénzt illeti, — dünynyögött Pisky Károly, arról senkinek sincs fogalma. Az öreg iszonyú zsugori és azt hiszem borzasztó uzsorás. — És micsoda hozományt adott a leányával önnek Pisky ur? Pisky Károly az előbbi allegórikus némajáték szerint szintén ujjával válaszolt és a körme hegyét mutatta. — Semmit ? — álmélkodott Wagner. És a többi lánynyal sem adott semmit ? — Értsen meg Wagner, hogy Kappa Zachár példátlan uzsorás! Hanem a sírbolt a bizanti toronynyal eleget mond. Kappa Maurokordátó fekszik ott. Lánchord tát, elmélkedett Wagner, — a fiam Vághy Dezső is először a sírbolttal jutott ismeretségbe, mikor szegény édes anyja sírját gyöppel hantoltatta föl. Aztán megismerte Krisztát. A tornyos sírbolt unokája, vagy mije. Megtetszett neki. Utána nézett Maurokordátó unokájának és feltalálta Zachárt a fehér-hajó utcában. Micsoda sötét lyuk aza bolt. Smirna szőnyeg, pokróc, posztó... Na Pisky barátom, az nem onthat sok pénzt. Különös, ha mégis férjhez adta minden lányát. Semmi különös, — felelt Pisky Károly. — Apósunk irgalmatlanul gyűjti a pénzt. — De az ember azt hinné, hogy valóságos nyomorúságban él, — aggodalmaskodott tovább Wagner. Még Krisztát sem akarja ruházni. — Szenvedélye, hogy életében egy batkát sem mutat. Azonban mindenki tudja, hogy mennyit ér a vén zsugori.