Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-03 / 89. szám

foglalt összegek felére mérsékeljék, mert különben lehetetlen értékesíteni. Makay István is azon a nézeten van, hogy szabott árak mellett nem értékesíthetők a csemeték, hanem adja el az egyesület minden elfogadható áron. Fábry Sándor dr. alispánnak az a tapasztalata, hogy a megyében kis mértékben űzik a gyümölcsfatenyésztést, mert drágálják a facsemetéket. Az alispán rendeletben hívta fel a megye községeit, hogy olcsón, esetleg ingyen adjanak a gazdáknak facsemetéket. Ha már most a" községek ingyen szolgáltatnak csemetéket, az esetben, ha az egylet nagy árakat szab a saját csemetéiért, az mind az egyesületen szárad. Zsilinszky Endre dr. azt javasolja, hogy hivják fel az egyes községeket az egyesület facsemetéinek, magvasainak megvételére és azokat ők bocsássák ingyen, vagy aránylag csekély árért a gazdák rendelkezésére. Az igazgató választmány ezután ugy határozott, hogy csemetéinek árát leszállítja 50%-kal, a maradékot pedig eladja minden elfogadható áron. Közgyűlés. A jövő év programja. Az őszi közgyűlés megtartásának idejére nézve történt ezután intézkedés. Ezt november hó 17-én, vasárnap délelőtt' 9 órakor tartják meg a kaszinó nagytermében. " A jövő év működési programját az elnökség részéről Pfeiffer István terjesztette elő. Ezt a programot röviden, lapunk vasárnapi számunkban hozznk. 1905. évi költségvetés. Különfélék. Az elnökség ezután előterjesztette a jövő év költségvetését, amely 14056 kor. bevétellel szemben 11720 kor. kiadást irányoz elő. A Csabán volt parasztmintagazdaság engedélyezésének határideje letelvén, a földmivelésügyi miniszter fölhívta az egyesületet nyilatkozzék, hogy hol és melyik kisgazda birtokát lehetne'a következő 6 évre paraszt mintagazdaságnak berendezni. A titkár errenézve a M o rvay testvérek tbékési gazdák birtokát ajánlja. A választmány ugy döntött, hogy több alkalmas birtokot terjesztenek fel a miniszterhez választás végett. W e k e r 1 e Sándor elnöklete alatt Budapesten Közép-európai Magyar Országos Közgazdasági Egylet alakult, amelybe a gazdasági egyesület 100 koronával belépett tagul. Magáévá tette az egyesület a biharmegyei gazdasági egyesületnek azon átiratait, melyekben Budapesten gazdasági egyetemi fakultás felállítását és a pálinka kimérések vasárnapi bezáratását kérik. Z a 1 a y István mezőberényi gazdasági ismétlő iskolai szaktanító egy általa vezetendő háziipari tanfolyamhoz segélyt kér. A választmány 100 korona segélyt szavazott meg arra az esetre, ha a kormány megvonná az e célra kért segélyt. Indítványok. B e 1 i c z e y Géza szerint a gazdasági ismétlő iskolák mindaddig nem fefelnek meg céljaiknak, mig be nem hozzák a gyakorlati tanítást; javasolja, intézzenek a miniszterhez feliratot ez iskolák szervezetének ez irányban való megváltoztatása iránt. K á 11 a y Ödön és Makay István ellenkező véleményen vannak. Utóbbi szerint a baj ott van, hogy a gazdasági ismétlő iskolákba való járás nem kötelező. Ennek érdekében Írjanak fel a miniszterhez. Hosszabb vita után ez ügyben úgy döntött a választmány, hogy a javaslatot tanulmány tárgyává teszik, és addig is, mig felírnának a miniszterhez, az elnökség felhívja az egyházakat és közönséget, hogy gyermekeiket kötelezzék a gazdasági ismétlő iskolába való járásra. Maros György Írásbeli indítványt nyújtott be aziránt, hogy a dohánytermesztés nagyobbfoku fejlesztése érdekében írjon fel a gazdasági egylet a pénzügyminiszterhez.' E memorandum pártolása érdekében kerestessék meg a vármegye alispánja és Csaba község elöljárósága. Ez indítványt egyhangúlag elfogadták. Kállay Ödön forgalmi szövetkezetek létesítését javasolta. Érdekelt gazdakörökben évek óta hangoztatták ez intézménynek szükségét, de megvalósítása mindenkor megfeneklett a közönyösségen.. Zsilinszky Endre dr. az időt most legkedvezőbbnek tartja a forgalmi szövetkezet létrehozására ; ez intézmény nem fogja bénítani a kereskedelmet se. Javasolja, hogy nyomban kezdjék meg az aláírásokat. " Ez indítványnak határozatra emelésével az ülés déli 12 órakor véget ért. Sorok a felállítandó csabai Kossuth szoborról*) A szobor nem csak emlékmű, nem csak nagyjaink iránt való tiszteletünk, hődolatunk külső formája, hanem egyúttal a nemzet öntudatának a megnyilatkozása. A hatalmas, monumentális, művészi német nemzeti szobrok magukon viselik a német faj fiatalos erejét, duzzadó tettvágyát s egész szellemi és fizikai hatalmát. A magyar nemzeti öntudatnak talán a legnagyobb szerepe a Kossuth-szobrok felállításában van, mert e nagy történelmi alakban nézi, látja a magyar a maga egész nemzeti szellemét: benne *) A cikk ez idő szerint már csak akadémikus jellegű, de a fejtegetések érdekességénél fogva érdemesnek tartjuk közölni. Szerk. nemcsak a történelmi Kossuthot látja, hanem önmagát is. S amely város Kossuthnak szobrot emel, a! nemzeti géniusznak ad látható alakot. Ezt a tényt nem lehet meghamisítani, nem eltüntetni ; ez előtt meg kell hajolnia nemcsak annak, aki a Kossuth zászlaját rajongó odaadással követi, hanem annak is, aki az ő taktikáját hibásnak véli. Itt félrevonult a politika, itt nem az államférfiú áll, hanem a hazafi; egy Ideál, akinek többé nincsenek hibái," emberi tévedései, akinek fejét a magyar nemzet szeretete, hálája szeme.tvakitó glóriával övezi. A Kossuth-szobor még kevésbé lehet puszta emlékmű, mint más nagyunk szobra : egészen természetes külső megnyilatkozása a magyar nemzeti öntudatnak. De vájjon ez most már azt jelenti, hogy a Kossuth-szobrok állítása valami nagy hazafias „tett," mint azt sokan feltüntetni szeretnék? E szobor legfeljebb külső jele hazafiságunknak, de korántsem hőmérője. A német, az angol nem lát hazafias tettet, nemzeti nagy cselekedetet abban, ha nagyjai iránt érzett tiszteletének, hódolatának külső jelét adja, illetőleg, ha saját szellemét, saját nemzeti öntudatát láthatóvá teszi szobraiban; e nemzetek büszkén szemlélik szobraikban saját nemzeti nagyságukat, de honszeretetüket nem szobrokkal mérik, mint ahogy az nálunk történik. Mi magyarok nem vagyunk ugyan technikus nemzet, mint az angol, de azt minden túlságos szerénykedés nélkül bevallhatjuk, hogy hazafias tetteket százszor ügyesebben tudunk kovácsolni az angolnál. Akár kokárda feltűzéssel, vagy zászló kitűzéssel is előhozakodhatunk hazafias tetteink sorában, mert ezek szintén a hazafiság külső megnyilatkozásai! Egy szóval sem mondom, hogy a szobor-állitás nem szinte végtelen sokkal fontosabb, mint a kokárda-tűzés nemzeti szempontból, de azt senki sem fogja tagadhatni, hogy ugyan annak a hazafiságnak a megnyilatkozása mind a kettő. . . . Egy-egy város nagy fiának szobrot állit, és abban a boldogító tudatban ringatja magát, hogy országnak-világnak megmutatta, mennyit tud tenni a honért s ezzel valami nagy érdemet szerzett. Pedig az igazán nagy nemzetek életében a szobor-állítás olyan természetes, hogy ugy mondjam kifejezője a nemzeti géniusznak, mint a gondolatnak a sziv. A Kossuth-szobor nem lehet a hazafiság hőmérője; s épen ezért teljesen ok- és cél nélküli az a versengés: melyik város emeljen előbb szobrot Kossuthnak. S igy igazán semmit sem veszthet e város hazafiságából, ha nem 2, hanem pl. 5 év alatt adja össze a szükséges összeget. Ez a verseny ugyan alapjában véve szép, de semmiesetre sem komoly épugy, míntahogv szép, de szintén nem komoly egyeseknek vetélkedése abban, hogy külsőlég minél inkább mutatni igyekeznek honszeretetüket! Van a hazafiságban való versenynek más tere, mely nemcsak szép, de "komoly is, és ez a munka. Montecuccoli hires mondása, hogy a hadsereghez három dolog szükséges : pénz, pénz és pénz, módosul akkor, midőn nemzetek felvirágzásáról, boldogságáról, nagyságáról van szó, bár ehhez is három dolog kell: munka, munka és munka. Ha azonban ez a komolyságot nélkülöző verseny eredményében üdvös volna, senkinek sem lehetne ellene kifogása. Csakhogy a nem üdvös eredmény az, hogy hazánkat teleépitjük szinte rögtönözve készült, azt hiszem, ezt senki sem tagadhatja — művészietlen Kossuth-szobrokkal, másrészről pedig még azt is elérjük, hogy ellenségeink, vagy akár a közönyösek is felteszik rólunk, hogy puszta hazafiaskodó szokás mozgatja a magyart. • Mi is megtesszük azt, amit a német vagy az angol: szobrokat emelünk nagyjainknak. Csakhogy a német, az angol önmagához méltó szobrokat emel, melyekre megdobban a nézőben a sziv, ha még olyan kozmopolita is, mert e két nagy nemzet hatalmas géniusza előtt, mely lesugárzik szobraikról, éreznie kell gyengeségét, kicsiségét az egyesnek. Mi pedig állítunk olyan nemzeti szobrokat, melyek nem méltók a magyar nemzethez, melyekért kigúnyol az idegen, mi pedig szinte szégyenkezni vagyunk kénytelenek, hogy a mi nemzeti öntudatunk, a mi nemzeti hódolatunk nagyjaink előtt olyan szinte szánalmas formában jelenik meg. Nem az a cél, hogy Csaba minél előbb verhesse a mellét: íme már ón is itt vagyok; hanem az, hogy Kossuth ércben is hirdesse a nagy nemzeti eszmét, melynek szinte megtestesítője, hogy külső jelképe legyen a mi nemzeti öntudatunknak és hazánknak. Már pedig ezt a célt gyenge szobor nem szolgálhatja: az nem méltó sem a nagy emberhez, sem pedig Csabához. Ezért, s azt hiszem vannak mások is, akik igy gondolkoznak Csabá- nek várnia kellett volna ; csakhogy nem ám tétlenül, hanem folyton dolgozva addig, mig olyan összeg nem áll rendelkezésére, melyből igazán művészi alkotás állitható elő. Mert hogy egy 15—17 ezer koronás szobor monumentális is legyen vagy legalább is nagyobbszerű álló szobor legyen és művészi is a szó legszorosabb értelmében, az merő képtelenség. Művészi lehetne magában, de ugy mellszobornak kellene lennie, már pedig az, "fia többet is ér a sok helyütt látható művészietlen álló szobroknál, nem olyan nagy városhoz méltó, mint amilyen Csaba; nagy álló szobor is kiállítható, — amint a statisztika is mutatja — 17000 koronából, de hogy művészi alkotás is legyen, azt szinte kívánni Sflm lphftt — Mindenki tudja ? . . . On is ? . . . A többi lányok férje is ? — vallatott Wagner. — És vájjon az én fiamnak is el kell hinni? És nekem is el kell hinni? — Az ön fiának, Vághy urnák mindenesetre szükséges egy kis forgó tőke, meg egy kis türelem. Az öreg olyan mint a szivacs. Mindent fölszí, és semmit ki nem bocsát. Az egészsége is kitűnő. — És önök, akik vejei, biznak az öregben ? — kíváncsiskodott Wagner. Az öreg egyszerűen kiszámíthatatlan fogalom, —"jegyezte meg rejtélyesen Pisky Károly á vő. Wagner a sötét boltban már egy néhányszor fölkereste Kappa Zachárt, és lábtörlőt meg pokrócot vett tőle nagy alkudozás közt. — Még mindig petróleummal világit ? — kérdezte egyszer a vén görögöt. — Ez is elég. Az apám, a nagyapámmal mécscsel és faggyugyertyával világított. Hanem akkor kellett volna megnézni ezt a boltot. — Hagyjuk az öregeket, — folytatta Wagner. Inkább a fiatalokról beszéljünk. A lányok már férjhez mentek, Kriszta kivételével. Róla akarnék beszélni. — Hiszusz! - kiáltott kedvetlenül a görög, ami magyarul annyit tenne, hogy Jézus, de amint hangzott, azt is lehetett érteni belőle, hordjon el az ördög. Nem akarom, hogy Kriszta férjhez menjen, és hogy egyedül maradjak. Nem akarom megint végig szenvedni, hogy vallassanak: hé vén Kapa, mid vala, mit adsz a lánynyal. Semmim sincs, semmit sem adok. 'Hagyjatok békét, hagyjátok meg az utolsó lányomat, hogy lefogja a szememet. — Kappa Zachár, — beszélt most már Wagner. — A lányodat nem zárhatod ugy el, mint a fiadat. Az én fiamnak megtetszett Kriszta. — Persze mert Kappa-lány. Fekete és bogár szemű! - tüzelt a görbe kis görög és ugy összehúzta a szőrös szemöldökét, mintha két sündisznót tartana a homloka alatt. De kimondta hogy pénzem van ? Most is két napos zsemlyét ettem uzsonára. A vacsorát magam hozom a hentestől, ha telik rá. Kriszta kávézik és főtt kukoricát csemegézik. Hagyjanak nekem békét, hagyjanak szegénynek lennem. . — Na na! - mosolygott Wagner. Én nem szoktam mindent elhinni. A fiamnak, Vághy Dezsőnek nagyon tetszik Kappa Kriszta. Majd beszélünk még erről. Egy kis hozomány azonban nagyon illendő volna. — Szép beszéd. Hiszusz ! Egyik lány sem kapott semmit. Maga minek csúfolódik itt. Kegyetlen ember! Semmim sincs! Kappa Zachár neki vörösödött, fuldoklás ós köhögés fogta el és mérgesen nyitott be a pokrócok közt egy kis ajtót. Mindjárt ott volt Kriszta, aki alkalmasint hallgatózott. Megfogta a lány kezét ós bevonta a boltba. — Annál jobb, ha mindent hallottál, i Elhiszed Kriszta, hogy fösvénységből dolgoztatlak ? Istenem, Istenem! sóhajtozott a lány, megijedve apja elkeseredett hangjától. Mondták sokszor, hogy te nagyon takarékos vagy, de azért sohasem jutott eszembe, hogy ítéletet mondjak rólad. — Derék leány ! n.orgott Wagner. Vághy Dezső választása tetszik. Édes öreg Kappa Zachár, majd mi is megértjük egymást. - Semmim sincs! — volt a válasz, üres kongó hangon mondott válasz. De Wagner barátságosan kezet szorított és meg is rázta a görög kezét. A lányt csöndesen megölelte és barátságosan távozott, és folyton az öregre gondolt. Nagyon különös ember. Kinzó szerszámmal sem lehetne kivenni belőle egy fillért. Valóságos kincsőrző sárkány. Az én meggyőződésem, hogy minden forint jól meghízik, a mi nála marad, s a hozományt sehol sem lehetne különben kamatoztatni. Kitűnő zsugori ember Kappa. Igazán örülök neki. Yághy Dezső nemsokára elvette feleségül Krisztát. Két lábtörlő pokrócot, s negyedfél méter szőnyeget kapót vele hozományul. Jól nevettek ezen. A többi Kappa-lány is mind ott volt a lakodalmon és házisipkát, szivart, vastag keztyüt, flanel inget hoztak ajándékba az öregnek, aki hatalmasan vacsorált ós azt mondta, hogy sajnálja az ilyen lakodalmi vacsorákat, mert nincs több lánya. Ez hát az utolsó volt. A keresztelőkre nem számit az ilyen vén ember. Vége már neki. Még azt a két kis szobát is felmondta, ahol Krisztával lakott. Van elég pokróc a boltban. Az ebédjét maga főzi, a boltot egy vén asszony takarítja. Leányai, vejei, unokái meglátogatják gyakran, akinek kifogástalan az egészsége. — Már hetvenhat esztendős az öreg szólt egyszer nagyon mély gondolatok közt az öreg Pitter, a Pisky Károly apja, aki éppen sárgaságban szenvedett. — Sohasem volt beteg. Elél kilencven évig is. Annál több jut az unokákra. Tatár vigye az ilyen vigaztalást, fakadt ki Wagner. Még mindég hiszed, hogy annak a vén gazembernek sok a pénze ? - Hogy ne ! kiáltott epésen Pitter. — Van, van neki sok! — Nincs, nincs! — vágta oda dühösen Wagner. — Nem hiszem. — Majd meglátjuk! Kappa Zachariás most már nyolcvan éves. Az egész nagy család ma sem tud semmi bizonyosat, de remél. A kis görög folyton kitűnően érzi magát, hogy minden lányát férjhez adhatta. A kincsörző sárkányok hosszú életűek. 0, erre nem lehet azt mondani, hogy a szoborban utóvégre is nem az a fontos, ami anyag benne, hanem a gondolat, a szándék és a hazafiság, mely létrehozta. Hiszen ha csak szobor kell és nem fontos, hogy milyen, ugyan miért nem faragják fából, a hazafiság akkor sem változik ! Szóval ez a nagyon is légies kifogás : „nem az anyag a fontos" meg nem állhat; ópilyen joggal lehetne mondani, hogy szép és művészi templomot * sem kell építeni, mert nem a templom szépsége a fontos, hanem a vallásos érzület, mely az Urnák hajlékot emel. Csakhogy az nagyon különös volna, ha magunknak palotákat tudunk építeni s az Istennek afféle magtárszerü épületet, azon jó ürügy alatt, hogy a templomban nem az a fontos, ami anyag benne. De nem állhat meg sokkal kevésbbé légies kifogás sem : Hiába, a város többet nem áldozhat megerőltetés nélkül, ez is szép volt tőle! Igen Csaba szép áldozatkészséget tanusit, mikor olyan szép összeget szavazott meg; ám ez csak a város vezetőségének az érdeme. De ki merem mondani nyíltan, a város polgársága nem adózott elég lelkesen, elég buzgalommal; dúsgazdag, vagy, jómódú gazdáink közül igen sokan kivonták magukat a nemes mozgalomból, tisztelet a kivételeknek. Pedig az a kis pénzbeli áldozat épen azért, mert nem hazafias tett, nem kiván egy szemernyi önmegtagadást, önfeláldozást, csupán egy pár fillért, melyet a következő pillanatban talán közönséges, talán nem is okvetlenül szükséges anyagias célra dobunk ki, nem kiván egyebet, mint egy mákszemnyi hálát és tiszteletet nagyjaink iránt: épen ezért nem érdem, de kötelesség. Nem mondom, hogy a gyűjtés eddigi rövid ideje alatt adódott volna össze az egész nagy összeg, melyből méltóan, megörökíthetjük nagy Kossuth fensége alakját, habár már ma is többnek kellett volna összegyűlnie önkéntes adako-