Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-27 / 87. szám

XXXI évfolyam Békéscsaba 1904. Csütörtök, október hó 27-én 87. szám. BEKESH mm KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElcŐFIZETÉSI 1)1.1: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám lö fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYŐR G Y Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Lap tulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilítér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Két rendelet a sztrájkokról. Békéscsaba, okt. 26. Rövid egymásutánban két rendelet hagyta el a kormány hivatalos szo­bát. Mindakettő a sztrájkokról szól. Az egyiket a belügyminiszter, a má­sikat a kereskedelemügyi miniszter bocsájtotta ki. Aki azt hinné, hogy e rendeletek egy húron pendülnek, az nagyon csalódnék. Tisza István gróf miniszterelnök belügyminiszter, akit szokás szerint „erős kezűnek" nevez­nek, ezúttal megmutatta, hogy csak ott erős kezű, ahol kell, de ember­ségesen bánik még a sztrájkoló mun­kásokkal is. Ez a belügyminiszter, ez a rettegett hatalmú politikus, aki annak idején összetörte a nagy vasúti sztrájkot, igy beszél a sztrájkról: — „A mai gazdasági életnek jogos és törvényes eszköze a sztrájk, amely­től a munkást megfosztani annyi volna, mint őt védtelenné tenni a munka­adóval szemben." Mindezekből pedig csak az tetszik ki, hogy az a nagy politikus, aki első embere az országnak a király után s aki egyben arisztokrata is, szivén viseli a munkásnép érdekeit. De ráduplázott erre a látszólag engedékeny rendeletre Hieroi.ymi Károly kereskedelmi miniszter, aki inkább a sztrájkok miatt sokat szen­vedett munkaadók érdekeit látta a bel­ügyminiszter rendelete által megtá­madva, és hát nem egész alaptalanul. Mert gondoljunk csak az utóbbi idők­ben lezajlott mindennemű sztrájkokra, amelyek legtöbb része indokolatlan volt, a szertelenségbe csapott. Az ál­talános vélemény az, hogy a kereske­delmi miniszter nem ok nélkül találta túlliberálisnak a belügyminiszter ren­deletét. De nézzük csak röviden e rende­leteket. Mi idézte elő keletkezésüket? Az utóbhi időben mindsürübben mu­tatkoztak ipari sztrájkok, amelyek végre is arra indították a munkaadók testületeit és több hatóságot is, hogy a kormány­tól szigorú sztrájktörvény megalkotását kérjék. A kereskedelmi miniszter fel is hivta az érdekelt testületeket, mondja­nak véleményt, hogy milyennek kép­zelik a törvényt, amely hivatva volna a sűrűen előforduló sztrájkokkal szem­ben a munkaadókat és magát a gazda­sági életet megvédelmezni. A kért vé­lemények be is érkeztek a kormány­hoz, amely ugyan nem készítetett sztrájktörvényt és most már valószínű, hogy erre nézve egyhamar nem is terjeszt elő javaslatot, hanem adott ki két rendeletet. A belügyminiszter rendelete folytán a hatóság nem alkalmazhatja az 1898. II. törvénycikkeket sem, mert ennek a ren­delkezései nem a munkásokra, hanem csak a gazdasági cselédekre vonatkozik. A sztrájk a megkötött szerződés megsze­gése és semmi egyéb. Ez pedig magán­jogi cselekmény, amely meg nem torol­ható. A hatóság csak az esetben ér­vényesítheti a maga erejét, ha erőszak­kal akarnak valakit meggátolni abban, hogy dolgozzék. Ez esetben kötelesek a dolgozni akarókat megvédeni és a terrorizáló elemekkel szemben a leg­szigorúbban fellépni. A belügyminiszter teljes határozott­sággal utal arra a fontos gazdasági tételre, hogy az erők szabadon érvé­nyesülhetnek, tehát a hatóság a mun­kás és munkaadó harcába bele nem avatkozhatik. Ez a rendelet tehát egyenlő szabadságot ad a sztrájknak és kizárásnak, vagyis a szabadelvű álláspontot érvényesiti munkással és munkaadóval szemben. A kereskedelmi miniszter rendelete is elismeri, hogy a munkásnak jogában áll kedvezőbb munkabéreket követelni, de mihelyt a munkás az eszközöket alkalmazza, melyekkel a célját elérheti, illetőleg sztrájkol, áthuzatja a hatósággal a parag­rafust. A kereskedelmi miniszter rende­letéből nyilvánvalóan kitűnik ugyanis, hogy a munkásnak nem áll jogában a kölcsönös megegyezéssel létrejött szerződést, ennek érvénye és tartama alatt egyoldalúan felbontani és az el­vállalt munkát tetszése szerint bár­mikor félbehagyni. S ha a munkások akár egyenként, akár összebeszélés folytán tömegesen, a törvény rendel­kezése, a munkarend, vagy a meg­egyezés ellenére, a fölmondási határ idő betartása nélkül a munkaviszonyt megszakítják, a munkásokra háruló jogkövetkezmények nem veszítik el hatályukat. Hogy pedig mennyi haszna lesz e rendeleteknek, azt a jövő fogja meg­mutatni legjobban. (g.) Békéscsaba őszi közgyűlése. A kórház-ügy és a költségvetés. A közgyűlést hirdető trikolór hétfőn is csak úgy lengett a községháza erkélyé­ről a hűs, nedves októberi levegőben, mint rügybontó májusban. A közgyűlés külső képe sem változott meg sokban. Hiszen még csak ezután következik a restauráció! Csupán annyiban, hogy dél­után 'kőolajmécsesek bizalmatlan fénye világította meg a barátságos termet, mely­ben egész nap duruzsolt két kályha, árasztván magukból elegendő mennyi­ségű meleget, a képviselők testi épségé­nek megóvására. Ezek volnának a külső változatok, amelyek mellett sokkal jelentősebb a belső tartalom: a napirend, amely két nagyfontosságú tárgyat ölelt föl magában. Egyik a kórház ügy, a másik Csaba jövő évi költségvetése. Mindkettő tárgyalásá­nál hangzottak el beszédek pro és contra, az utóbbi pedig egész szenvedélyes vitát provokált. És mire kimondatott, hogy causa finita, az eredmény lön : a kór­ház-ügyben a felebbezésnek birtokon kivül helyezésével névszerint szavaztak, a költségvetést a kiadásokból 3500 ko­ronának törlésével elfogadták. De szóljon a közgyűlésről a követ­kező részletes tudósítás: Havi jelentések, rendeletek. Z s i r o s András elnök-biró délelőtt negyed 10 órakor nyitotta meg a köz­gyűlést, üdvözölve a szép számban meg­jelent képviselőket. Azután áttértek a szokásos havi jelentésekre, amelyeket Korosy László főjegyző terjesztett elő, s a melyek tudomásul szolgáltak. Majd három miniszteri leirat követke­zett, amelyeket annak idején részletesen ismertettünk lapunkban. Kettő a kereske­delemügyi miniszteré, a vámszedési jog­nak ideiglenesen meghosszabbittatása és a Csaba—békés—vésztői vasút vég­leges építési engedélye tárgyában. A harmadik a földmivelésügyi ,miniszteré, a selyemfonoda felállítása ügyében. Az erről szóló leirat, mint az előbbiek, tu­domásul szolgálták. A kórház-ügy. Korosy László előadó ismertette ezután a kórházépítés előzményeit, a ta­vaszi közgyűlés határozatát, amelyet, mint ismeretes, Molnár János' és társai, továbbá G á 1 i k János és társai megfelebbeztek. Ez a felebbezés nem akadályozta az épités megkezdését, a mennyiben őszre fedél alá kellett venni a kórházat, mert ellenkező esetben csak 1906 őszén lett volna átvehető, a köz­használatnak átadható, pedig a jelenlegi kórház már évek óta nem tud megfe­lelni céljának. Ismertette ezután a vár­Békésmegyei Közlöny tárcája. A nőegylet estélye. Régen, nagyon régen is voltak gaz­dagok és szegények. Akik bőségben dus­kálkor'tak és akik éhez.e':, dideregtek, nélkülöztek. Régen, nagyon végen is voltak köliyörületes szive ^ akik enyhí­teni igyekeztek a nélkülözők bánatát. Letörölték arcukról a verejtéket, a köny­nyet, kenyeret adtak remegő kezükbe, meleg ruhát öltöttek didergő testükre, nők voltak ezek a jótékony angyalok. gyakorolják ma is ezt a legnemesebb berbaráti szeretetet. Ok, a gyönge nem, akik sorsa az nádság, akik szivébe örökre befészkelte magát a szeretet, mely szól ilyen képpeh: Egy harmatcseppnyi belőlem az Óceán­nál mérhetetlenebb; egy sugaramban több a tűz, mint amennyi az egész nap­ban van, mert én vagyok a világ lelke, a mindenható Szeretet. Öröktül fogva én vagyok és leszek az egész minden­ségnek fundamentuma, elszakithatlan szent lánc az ég és föld között és kimond­hatatlan hatalom. Ott van a hajlékom a földön, ahol boldog család boldogan pi­hen a vidám tűzhelyén. Ott nyugszom én is velük és mig áldást hintek rájuk gazdagon, eszükbe juttatom azokat is, akiknek nincs tűzhelyük. Ez a szeretet szólal meg minden évben a csabai jótékony nőegylet humá­nus tagjai szivében is, amikor fárad­ságot nem ismerve, kezet fogva a könyörületes társadalommal, sietnek teljesíteni azt a nemes feladatot, amelyet a szeretet diktál számukra. És ők, mint a múltban, ugy most is j törekednek eleget tenni nemes feladatuk­nak. Hol hangya szorgalommal gyűjte­nek, hol élvezetes estélyt rendeznek, ahol a társadalom tehetősei örömmel, mosolyogva, minden megerőltetés nél­kül teszik le filléreiket a humanizmus oltárára. A jótékony nőegylet szokásos nagy­szabású és élvezetes hangversenye "az idén sem maradt el. Szombaton es'te zaj­lott le a színházban, majd a vigadó nagytermében, impozáns módon nyitva meg a szezon estélyeit. A siker, mely mindenkor kisérni szokta a nőegylet estélyeit, most sem maradt el, sőt túl­haladta az eddigieket. Áll ez az igazság anyagilag és erkölcsileg. És ezért első: sorban a nőegyleté az érdem, melynek; nemesszivű tagjai, önzetlenül fáradoz­tak az estély sikere érdekében; másod­szor a szereplők érdeme, akik kellemes szórakozást szereztek annak a szép számú díszes közönségnek, mely szombaton este megtöltötte a színházat. És érdeme végül a résztvevő közönségnek, mely filléreivel sietett a jótékonyságnak ál­dozni. A szombati estélyt Pető Ákos zon­; gora játéka nyitotta meg. A híres sza­badkai zeneszerzőnek, Gál Ferencnek magyar rhapsodiáját adta elő nagy preci­zitással, óriási tapsvihart aratva játékával, amelyet meg kellett ismételni. Erre a műsorszámra csak az még a megjegyzé­sünk, hogy Petőnek a doctor juris nél­kül is szép jövőt jósol a pódium. Ami a virtuozitásából lerombolt valamit, az a kegyetlen hangolású ókori zongora volt, a mely helyett állíthattak volna jobbat is. Melegen ajánljuk a nőegylet figyel­mébe, hogy szerezzen be egy hangver­seny zongorát, amelyet néhány év' alatt kifizet s amely zongora mindenkor jö­vedelmet fog hajtani az egyletnek. Tyehlár Mariska Yárady Antalnak „Stella Maris" cimü örökszép költemé­nyét szavalta el ügyes pózzal és színpadi hanghordozással. Az ügyes szavalatot zajosan megtapsolták. Nagyhatást keltett szavalatáért a nőegylet remekszép rózsa­csokorral lepte meg. Ebben a megtisz­teltetésben egyébbként az összes lány­szereplők részesültek. Harmadiknak virággal díszített szín­padi szalonban Wagner Dániel dr. jelent meg, aki szellemes felolvasásával : A „fénysugarakról" többször megkacag­tatta a közönséget, mely tapsviharral honorálta az ügyes felolvasást. A műsor negjedik számát Molnár Piroska és Mockovaák János főgimná­ziumi tanár négykezes zongora-játéka töltötte ki. Wagnernek egy bájos nyitá­nyát adták elő ügyes gyakorlottsággal. A közönség zajosan megtapsolta őket, mire még kedves magyar népdalokkal toldották meg szerepszámukat. Az estély egyik legélvezetesebb pontja következett ezután: Schelly Mar­git és Balogh Lórika szereplése, akik Wolfner Pálnak „Modern lányok" cimü dialógját adták elő. Előadásuk szinte megtévesztette s hallgatóságot, mely a műkedvelők fölött jóval felülemelkedő színpadi gyakorlottságot látott és hal­lott előadásukban. A műsor utolsó pontja egy szép férfi négyes volt, amelyet Rodominszky után Qalli János irt férfikarra. A bájos románcot Oalli János, Áchim Károly, Kriener Jenő és Székely Vilmos éne­kelték Moczkovcsák János zongora kísérete mellett. A nagy hatást keltett ének­számot addig tapsolták, mig szereplők újra a színpadra léptek. Több kedves magyar dalt énekeltek el, mely után az élvezetes hangverseny végétért. Dehogy ért véget. Folytatódott a Vigadóban, ahol táncra perdült az ifjú­ság és pezsgő jókedvvel járta a késő hajnali órákig. - latin ­Emlékezzünk régiekről.*) Irta: Ifj. Szilágyi Gyula. Varjú- és verébfejek, meg a poroió. Tudós könyvek bizonykodása sze­rint a szarka — éneklő madár. A tudo­mány mondja: igaznak kell lennie. De annyit a legkonokabb természettudós is meg fog engedni, hogy a derék állat minden énektalentuma mellett is aligha fogja valaha felvinni a középkori prima­donnaságig. Ellenben közelismerés szerint ügyes és szenvedélyes tolvaj. A legszakovatottabb kertész müértel­mével lesi a kertekben egy-egy kisebb körte vagy szilva érését, s "az édes érettség teljébe lépett gyümölcsöt le­csippenti s elevez zsákmányával sze­mély biztonsági szempontból megbíz­ható helyre. A gazdasszonyok előtt viszont azon hírben áll ugyanez a derék állat, hogy apró pihés csibéket imádja ő is, s enni valóknak vallja ő is. A szó ugyan nem a legnemesebb, de legszorosabb értel­mében véve enni valóknak. *) Mutatvány szerzőnek ilyen cimü könyvéből, mely Hódmezővásárhely múltjából beszél el törté­neteket.

Next

/
Thumbnails
Contents