Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám
1904-10-16 / 84. szám
XXXI, évfoly am. Békéscsa ba, 1904. V asárnap, október hó 16-án 84. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZETÉSI 011: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám lö fillér. Előfizetni bármikor lebet évneayeden belül is. Felelős^ szerkesztő : MAROS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Lap tulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetést pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér Tekintélyt az ipar és kereskedelemnek I Békéscsaba, okt. 15. Nincs nemzet, mely megélhetéséért, fönmaradásáért annyi véres háborút vívott volna, mint a magyar. Több mint ezeréves multunk szakadatlan harcok sorozatában folyt le. Hol mi támadtunk a rajtunk ejtett sérelemért, hol pedig védekeztünk idegen hatalmak zsarnokoskodásai ellen. Közben pedig számtalanszor önönmagunk között is pusztított az áldatlan testvérviszály. Mindezekért pedig elismerték rólunk messze földön, hogy jól értünk a kardforgatáshoz s hogy vitéz nemzet vagyunk. Véres háborúk harctüzén, a pajzs és kard védelme alatt haladtunk előre. Lassan, de nagyon lassan. Mert ki sem hevertük az egyik sebet, már ujat ütöttek rajtunk. Előbb a tatár, majd a török, akik másfél századik letargikus álomba merítették az országot. Ezt is földrajzi fekvésünknek köszönhettük. Védőbástyái voltunk a nyugati kereszténységnek. S mig mi, minden idegen segítség nélkül kimerítettük minden erőnket a pogánynyal való hadakozásban, azalatt a nyugati népek élvezték a béke áldásait és óriási lépéssel haladtak előre mezőgazdaságban, iparban, kereskedelemben és kulturában. De kihevertük Mohácsot és feledtűk a többit is. A virágzó nyugattól való elmaradásunkat azonban nem vettük észre. Nem vettük észre, mert a müveit nyugat is azt hangoztatta, hogy fejjel-mézzel folyó Kanaán országunk. Annyira bőségben voltunk, _hogy szinte saját zsírjában fuldokolt a nemzet, a mely nem szorult sem iparra, sem kereskedelemre. Minek? Jobbágyai megművelték a földet, mely bőséges áldást adott. Annyit, hogy özönével jöttek érte a külföldi kereskedők. Tehát még csak kivinni sem kellett. Ipari szükségleteit pedig vásárolta a külföldtől. Es a nemzet még mindig nem érezte meg a fenyegető veszélyt, melyet iparának és kereskedelmének elhanyagolása hordoit méhében. Az egyetlen tiszteletben álló foglalkozási ág a mezőgazdaság) volt, mely olyan jövedelmező volt, hogy gondtalan és fényes megélhetést biztosított. S a mezőgazdaság mellett legszükségesebb ipari termékeit előállította házilag. Egyébként pedig épenséggel nem törődött a nyugattal, mely fejlesztette közlekedései eszközeit, iparát, kereskedelmét, s azok minden tényezőjét. A százados visszamaradás óriási erkölcsi és anyagi hátrányait csak akkor tudta megérteni a nemzet, amikor erre a 'nagy Széchenyi figyelmeztette. De jobbadán falra hányt borsó volt ez a figyelmeztetés is, mert kis nemes, civis, középosztály, egyszóval a társadalom minden rétege lenézte az ipari és kereskedelmi foglalkozást, irtózattal gondolt rá és méltóságán alulinak tartotta, hogy gyermekét erre a pályára adja. A tejjel-mézzel folyó Kanaán pedig már csak Utópiában élt. A külföld nem jött el a nyersterményeinkért, mert a minden irányban hatalmasan kifejlesztett közlekedési eszközök segítségével mashunnan olcsóbb áron is beszerezte szükségleteit, mint nálunk. A nyugat tehát nem volt többé ránk utalva, nekünk pedig nem voltak iparosaink, még kevésbé kereskedőink, akik a fölösleget külföldön értékesíthették volna. Nyersterményeinkre nem lévén kereslet, potom áron vesztegettük a külföldnek, mely méregdrágán sózta nyakunkba ipari termékeit. És meg kellett vennünk, mert idehaza nem kaphattuk meg. Elszegényedtünk és kizsákmányolt bennünket a nyugat. Hogy fenmaradhassunk, uj jövedelmi forrásokat kellett keresni : az ipart és kereskedelmet. Meg is teremtettük az utóbbi évtizedek alatt ugy, ahogy, amennyire meglehetett törni az ipari és kereskedelmi pályák iránt tanúsított közönyt. De az a művelt ipari és kereskedelmi osztályunk még mindig nincs meg, ami a nyugaton. Ennek kifejlődését megakadályozta a beteges urhatnámság, amely jninden rétegében benne van társadalmaiknak. Pedig ma már a mi ifjúságunknak is rendelkezésére állanak azok az ipari és kereskedelmi intézmények, amelyekben az általános tudnivalókkal kapcsolatban elsajátíthatják a legintenzívebb ipari és kereskedelmi szaktudományokat. Bezzeg nincs ezekben a szakiskolákban panasz a túlzsúfoltságról, mint a tudományos tanintézetekben, amelyek évenként ezrével szaporítják a már is túltengő proletárizmust, amely végtelen kárára van ennek a gazdasági válságokkal küzködő országnak. Hanem azért az ősi virtusból még ma sem engedünk. Csodálattal bámuljuk az óriási amerikai, angol, francia, német ipart, kereskedelmet, de megbecsülni azokat érdeme szerint még ma sem tudjuk. Pedig mi sem nélkülözzök mindazon képességeket,' csakhogy élhetetlenségünkön múlik, hogy ki nem fejlesszük, ki nem használjuk. A szerencsétlenségben is még az a szerencsénk, hogy nem mindenki riasztja el magát az ipari és kereskedői pálya tekintélye felől táplált téves felfogástól. Mindezek után pedig az a tanúság, hogy amig az ipari és kdreskedői pályának nem adják meg az őt illető tiszteletet, hiába várjuk közgazdasági viszonyaink konszolidálását. Jövendő boldogulásunk, a nagy nemzetek sorában való felszínen maradásunk kulcsát az ipar és kereskedelem őrzi: ezeké a jövő! Becsüljük meg őket, hogy erősödjenek — mindnyájunk hasznára. Politika Parlamenti háború előli;. - L e vél f ő v áros i m u n ka tá rsu n któ 1. — Budapest, okt. 15. Igen csak mindenki ismeri a mádi ember esetét. Elindult a falujából, hogy bejárja a világot. Az uton pipára akart gyújtani. Mivel szembe fútt a szél, megfordult s aztán folytatta útját. Természetesen, máshova nem juthatott, mint vissza falujába, ahonnan elindult. A mádi sorsára jut ugylátszik a magyar politika is. A másféléves küzdelem után nagykeservesen létrejött a béke. És ahelyett, hogy pótoltuk volna a mulasztásokat és haladtunk volna előre, odajutottunk, hogy maholnap ismét rettenetes küzdelmek előtt állunk, amelyek beláthatatlan súlyos következményeket vonhatnak ismét maguk után. Ezt hozta hát elsőbben is a béke jegyében összeülő országgyűlés, amely egyébként nagy érdeklődéssel indult meg, mert politikusokat és nem politikusokat egyaránt' érdekelt Tisza István gróf nyilatkozata a geszti levélről, illetőleg a házszabályrevizió tervéről. A várva várt nyilatkozat meg is történt, sőt a miniszterelnök elő is terjesztette indítványát, amely nem mond semmi Békésmegyei Közlöny tárcaja. Liliomhervad ás. Volt egyszer, oh nagyon rég volt , . . Akkor még a liljom nyilott, Boldogságról zengett a dal,' Csók, ölelés mámoritotl. Tündétország volt az élet, Álma: édes, bohó vágyak, Mik, alighogy megálmodám, Szép valóra, jóra vá'.tak. Volt egyszer, oh nagyon rég volt ... Ma már csak búi emiéke él Letűnt múltnak, boldogságnak, Nem maradt más tengerkőnynél S egy hervadó szép liliom, A legszebb'k a világon. Hervadó bús liliomszál, Egyet'enegy boldogságom ! Oh abban a boldog múltban, Amig napunk fönragyogott, Boldog vollam, hitben erős, — S amaz eltűnt, ez megingott. De szivemből ha kivész is Minden hitem, roiiKuysége.n, Akkor is csak hűn szeretlek Liliomszál, üdvösségem ! Oh mert azt ki tilthatni meg, Hogy löbbé ne szeresselek ? Ki tiltja meg, hogy téged ne Sirassalak, könyezzelek ? Szivem bár száz sebből vérzik, S összetörve bár a lelkem, Nincs hatalom a világon, Mely megölné nagy szerelmem. •- - v-n****-.- • -•• •- Miért tagadnám, liogy szeretlek? Meghazudná sóhajtásom ; Mért titkolnám fájdalmamat? Elárulná könyhullásom. Hervadó szép liliomszál Szeretlek én mindenségem! Aki voltál viruláskor, Örökké az maradsz nékem. Palatínus József. Krónikás írások. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Közli: Nádor. Lakodalom a XVIII. században. Anno 1702, mikoron is hires-neves gróf Bánffy György vala Erdélyország gubernatora, sok számosan összegyülekezének a népségek mindenfelől Gyulára*) mert mivel híre méne az országban, hogy gubernátor uram férjhez adá szépséges és messze földön irigyelt lányasszonyát, Annát. A hir csakugyan igaz vala, mivelhogy ő kegyelmessége, gróf Bethlen Klára gubernátorné asszonyom ki is hirdetteté a környéken, hogy minden jobbágyok öltsenek ünneplő öltözetet és siessenek Gyulára, ahol is lakodalmát tartandja gróf Bánffy Anna a nemes gróffal, borosjenői Székely Ádámmal. Székely Ádám uram ő kegyelme Kolozsvár kincses városából indula meg *i Értsd Gyulafehérvárt. nászutjára. És vala násznagy a fényesdiszt I bársonynyal voltak bevonva, s széleikről kedvelő Apor István, aki is a nevezetes köröskörül széles aranyos csipke csünnap alkalmából megyszin bársony dol- gött alá. mányba öltözék, amelyet éppen ezer Mikor Rabutin gróf elfoglalta helyét, öreg tallérok árán hozatott nagy Muszka- a nász menet eléje vonult és ott féltérdre országból. De meg is ért az annyit, ereszkedve előtte, köszöntötték a császárt, mert drágaköves gombok valának rajta,; Rabutin, mint potentát képviselője, ugy nyusztprémmel diszitve. Apor uram mel- a beszéd alatt mint mindvégig fentarlett a nyoszoló lányi tisztséget Kornis totta kalapját. Mikor végetért az üdvözAnna tölté be. ' lés, a násznép folyton hajlongva, háttal Már Gyulavár közelében járt vala a visszavonult a sátor közepéig, s ezzel , menet, mikor gróf Bánffv György fé- vége lőn a tisztelgésnek. Még a házigaz : nyes k'sérettel megindult a generális dával fogott kezet mindegyik vendég és commandáns gróf Rabutin elé. Mert Ra1 asztalhoz ültek. butin nemcsak mint commandáns yolt a ! Az első tál étel a császári képviselő lakodalomra invitátus, de Leopoldus csá- asztalára került, aranyos, drága edészár, mint első helyen meginvitált magas nyekben. Két nemes grófi ifjú szolgálszemély, nem mehetvén el, a maga ké- tak föl Rabutinnak. Gróf Pekri Lőríncz pében gróf Rabutint preficitálta. Amint volt az asztalnok és gróf Bethlen Ságubernator uram eléje ért, ugy is exipiálta muel a pohárnok. Egészen addig, mig a ót, mint Leopoldus császárt illett volna, császári helytartó hozzá nem nyúlt az Egy'dőben érkezének meg a gyulai első falathoz, merően nézett rá minden várba a násznép és Rabutin kísérete, mi- vendég, mint napjainkban a regiment, kor is sok ágyúlövés szólalt meg a ha- ha felebbvalójának tiszteleg. Csak mikor rangokkal ... a helytartó intett, fogott falatozáshoz a Igy szól a krónika, mely érdekes vendégség. Az egész lakoma alatt mélyképét adja a régi, nagyúri lakodalmak- séges csönd volt, szavát se hallatta senki. Csak mikor a borhoz értek, akkor oldottak meg a nyelvek. Hanem akkor azután túlságosan is, mert a császári helytartón kivül alig maradt ember, aki meg nem itta az eszét. És az is megitta volna, ha a császárt nem képviseli. De igy józan maradt és a spanyol etikett merevségével ült az asztalnál Még akkor se rándult meg arcának egy vonása sem, mikor az elázott magyar íourak és' később a szolganépség is, a császárt nak. A gyulai vár előtt diszes sátor volt fölállítva, mely magán viselte kelet és nyugatminden diszét, drágaságát. Szmirna szőnyegek lógtak le belső falán, s a fal mellett végig bevont asztalok sorakoztak. A sátor keleti részén testszin sályposztóval bevont pódium emelkedett amelyen egy skófiummal szőtt portai szőnyeggel beterített asztal állott, a császár képviselője, Rabutin számára. A székek mind j Strolin legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdőbeteg-sémiknél, léffZŐSeerFek hurutOK btíjitillál úgymint idült bronchitis, szamárliurut és különösen lábbadozéknál influenza után aj , . meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolitja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt i 'gyermekek is szeretik. A .gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapnató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva". F. Hoffman-. in Koche & - . vegyészet gyár Basel (Svájc).
