Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-13 / 83. szám

mokról szólott. Ismertette a keletke­zését. 1883-ban történt, hogy a har­madik elnök, Cheperdwnik Dániel 15 millió dollárért megvásárolta a Louisanó területet, mely nagyobb mint Európa fele és ezzel megvetette alapját az Egye­sült Államoknak. A Louisanó 15 állam­ból állott és ehhez csatlakozott a többi 30 szövetséges állam, melyek együttvéve alkotják a legszabadabb, a leghatalma­sabb köztársaságot, amely soha fegyverre nem támaszkodott, hanem a béke utján haladt előre minden téren, bámulatára az egész világnak. St.-Louisban, az Egyesült Akarnok egyik legvirágzóbb városában világkiál­lítás és .ezzel egyidejűleg interparlamen­táris konferencia volt. Itt a nagy nemze­tek között a kis magyar nemzet volt legnagyobb számmal képviselve. A mi nemzetünk nem érdeklődik jobban a világbéke iránt, mint más nemzetek, a világkiállítás sem vonzotta oda jobban a magyarokat mint más nemzetbelie­ket, hanem az amerikai véreink iránti érdeklődés. A magyar nemzet két-három évtized alaíi egy millió legjavát vesztette el, akik kivándoroltak Amerikába és ott telepedtek le. V közaggodalom arra vezetett, hogy an kai véreink helyzetét vizsgáljuk, ke_^ssük a kivándorlás okait és az or­voslást. Amerikai tanulmányutjában szer­zett tapasztalata nagyban és egészében nem ter el útitársaiétól. Azt tapasztalta, hogy kivándorolt testvéreink Ameriká­ban'nagyobbrészt megtalálták azt, amit kerestek : boldogulásukat. És ennélfogva arra csekély reményünk lehet, hogy el­szakadt véreink többségét visszanyerjük, mert!"azoknak második hazájuk lett Ame­rika. Á1H tehát az a szomorú igazság, hogy Magyarország annyi foglalkozást, keresetet nem képes nyújtani, amennyi biztos megélhetést adhatna a nép min­den "rétegének. Előidézte ezt az évszáza­dos küzdelmek túltengése, melyek meg­akasztottak minden természetes fejlődést. A baj azonban megvan, most már az orvoslásáról kötelességünk gondos­kodni. Első és főkötelesség amerikai véreinkkel minél szorosabb és állandó összeköttetést, érintkezést fentartani. En­nek csak üdvös hatása lehet. Mert igy reményünk lehet arra, hogy hazánkba "visszatérnek testvéreink és azt a váUal­kozó szellemet, mit Amerikába magukba szivtak, itt meghonosítják. Ha ez az össze­köttetés megvan, keresni kell a 'módo­zatokat, hogy az ország a nép minden rétegét eltarthassa. A második feladat a véreinknek ke­nyeret nyújtó nemzettel, az Egyesült A namokkal állandó összeköttetést, szö­vetkezést keresni, megnyerni rokonszen­vét, hogy esetleg atörténelem ne­héznapjaibanszámithassunk baráti kezére. Erre nézve az előz­ményeket már megtette a mult. Amerika fogadta az emigránsokat a legszíveseb­ben. Kossuth Lajosnak utja diadahit volt Amerikában, ahol őt a parlamentben fo­gadták páratlan fénynyel, lelkesedéssel. Ez a dicsőség Kossuthon ki\ al csak La- j fayetnek jutott osztályrészül. A magyar nemzetet, annak dicsőséges múltját, or­szágát, faját, mindenét Kossuth Lajos ismertette meg Amerikával. Innen kö­zöttünk, a történeti kapocs, amelynek megte^emtéseért Kossuth Lajosé az ér­dem, még ak or its, ha ő gyrkor.ati eredményeket nem tudott felmutatni. Szorosabbá tette e kapcsot az amerikai véreinknek küldött tui ulmadaras nemzeti zászló, a Clevelandban felállított Kossuth szobor. Történelmi a Tápon tehát meg­van az egyetértés, megvannak a rokon­szenv szálai, amelyeket csak erősebbé és szorosabbá keh te münk. Mindezeket átlá. ák Clevelandban lakó magya^ testvéreink is akkor, ami­kor felvetették azt az eszmét, hogy Amerikr legnagyobb és legd ;csőbb pol­gárának, Washingtonnak szobrot emel­nek Budapesten. Ott Clevelandban is felállíthatnák ezt a szobrot, de akkor nem volna teljes a tisztelet, a hódolat és megsértenék Amerika polgárságát, mely megengedte és lelkesed:' sel elő­mozdította, hogy az idegen szabadság­hősnek, Kossuthnak szobrot emeljenek Amerika földjén. Amerika polgársága körében a legnagyobb szimpátiára talált véreink szép és dicséretes eszméje, megvalósítására már gyűjtést is indítot­tak' és a Budapesten felállítandó Was­hington szobor céljára már is tekinté­lyes összeg áll rendelkezésükre. (Él­jenzés). Ez előzmények után meg kei' á Ma­podni abban, hogy iguzi eszmék szabad hazájával kell legjobban összeköttetésbe lépni és a csorba pótlására legerőseb­ben meg ke 1! gyökerezni azon törekvé­seknek, hogy a meglevő kapcsot minél szorosabbá tegyük. Áz amerikai magyar­ság eszméitől' áthatva, indítványozza, fejezze ki a közgyűlés rokonszenvét az amerikai magyarság azon mozgalma iránt, hogy Budapesten szobrot tervez­nek felállítani a legszabadabb nemzet atyjának, Washingtonnak (Zajos éljen­zés). Majd igy folytatta beszédét a fő­ispán : Hogy pedig komoly érr eklődésün­ket tettben is megmutassuk, erőnkhez képest bizonyos öszszeggel járuljunk hozzá a Washington-szobor költségeihez. Frenetikus éljenzés és helyeslés ki­sérte a főispán szavait. Köszönet a főispánnak. Mielőtt Daimel Sándor dr. fő­jegyző előterjesztette volna az állandó választmánynak a főispán indítványára vonatkozó' javaslatát, Szabó János köröstarcsai lelkész, az újonnan meg­választott közigazgatási bizottsági tag, melegen üdvözölte az Amerikából haza­tért főispánt. A mai társad?'ómban munkálkodó embereket két osztályba lehet sorozni, — kezdte beszédét. Az első osztályba tartoznak azok, al"k munkálkodnak az örömért, a másod'k osztá'yba azok, akik szórakoznak a munkában. A főispán buzgó és fáradhatlan munkásságát ismer­tetve, hálás tisztelettel adózik a most elmondott tanulságos szép beszédért és örömét fejezi ki a közgyűlés nevében, hogy az Isten szerencsésen hazavezé­relte a szeretett főispánt, akit az Isten családja, a vármegve és a haza örömére és boldogitására nagyon sokáig éltes­sen. (Zajos éljenzés). Daimel Sándor dr. főjegyző ter­jesztette elő ezután a javaslatot, mely szerint a Washington szoborra szánt 500 koronát a bá^ó Wodianer- és Mikó-féle alapból veszik kölcsön és az 1906-ik évig a kamatokkal \ isszatériíik. A határozat. B e r é n y i Ármin dr. hozzájárul \ á főispán indítványához, mert minden lélekben él a bála érzete az Amerikai Egyesült Államok iránt. Szive egész me­legével üdvözli az indítványt, majd igy folytatta lendületes szép beszédét: Há­lával kell eltelnünk az Amerikai Egyesült Államok iránt, mert az mondotta ki legel­sőbb az emberi jogok deklerációját, on­nan'jött be hozzánk 1848 március idusán a szabadság szellője, onnan kaptuk a szabadság szellemének első impulzusát. Ezen szellemtől áthatva, elfogadja a ja­vaslatot. (Éljen.) Az egyhangú lelkesedéssel hozott határozatot ezután a főispán enunciálta, amely határozatra mindenkor büszke­séggél tekint Békésvármegye törvényha­tósága ós közönsége. Vihar a megyeházán. Megtámadott alispáni jelentés. Az elnöki szék meg'sértése. Főispáni megrovás. Vagy mindjárt azt is írhattuk volna még vásári ponyvahistoriák cime mód­jára negyedik cimül: Egy vármegyei képviselő tulérzékenykedései. Ez a cim talán még legjobban vág alihoz, amit itt alább elmondunk. Már a közgyűlés tárgysorozatának közrebocsájtásakor érdekesnek jeleztük az őszi közgyűlést. E jövendöléshez nem kellett valami nagy próféciái tudás, mert hiszen minden őszi közgyűlés érdekesebb szokott lenni, már tárgyai sokaságánál és fontosságánál fogva is, mint a kánikulai közgyülésecskék, melyeket a rekkenő hőség dacára is egy-két óra alatt szokott ledarálni a nemes ügybuzgalom. Hát ennélfogva jeleztük érdekesnek és fon­tosnak az őszi közgyűlést, amelynek tárgysorozata nem kevesebb, mint 159 ügyet, köztük számos nagyjelentőségű tárgyat ölelt föl. Próféciánk nem csalt, sőt a valóság messze túlhaladt a jövendölésen. Nem­csak érdekes, hanem olyan viharos volt ez a közgyűlés, amilyenre a legöregebb orátorok sem emlékeznek. Csattogtak­pattogtak az izzó, szenvedélyes szavak, ugy hogy ugyancsak meredt szemekkel néztek le a falakról a néhai jó főispánok, merthogy nekik ilyen szenvedélyes ta­nácskozás sohasem jutott osztály részű 1. Az egész vihart pedig, amelynek sajná­latos epizódja volt az elnöki szék meg­sértése, az alispán és a vármegye tiszti­karának alaptalan meggyanusitása, B e r é n y i Ármin bizottsági tag provo­kálta. Eszünkbe jut egy adoma. Az egy­szeri csizmadia ezt irta a cégtáblájára: Nagy András csizmadia mester és esti fény. Kérdezték tőle, hogy mit jelent az „esti fény" ós mért irta a neve mellé. Azt mondta: semmiért, de szépen hang­zik. A néhai kedélyes csizmadia cégtáb­lája jut eszünkbe, amikor a keddi tör­törvényhatósági gyűlés tanácskozásainak vehemenciájáról kell számot adnunk. A jelentéktelenségből származó heves vita, a közgyűlési tárgysorozat első pont­jánál, az alispáni jelentés egy passzusa körül fordult meg. A vita részleteiről szóljon az alábbi tudósítás: Az alispáni jelentés. A Washington szoborra történt 500 korona megszavazása után Daimel Sándor dr. főjegyző előterjesztette az alispáni jelentést, amelyet már lapunk­ban részletesen ismertettünk. Mint tudva­levő, a jelentós két önálló indítványt tartalmazott. Nevezetesen, hogy a keres­kedelmi és földmivelésügyi miniszterek kerestessenek meg feliratilag a szükség­munkálatok soronkivüli foganatban vé­telére. E munkálatok volnának: A har­madik tranzverzális állami út körös­ladány- füzesgyarmati és Szeghalom csökmői szakaszának kiépítése, továbbá az orosháza—gádorosi és gyula—kigyósi út kiépítése, a szentandrási hid állami felépítése, a körös-tisza-marosi, a hosszu­foki, az ivánfenéki ármentesitési társu­latok védműveinek szükséges magositása és egyéb tervezett munkálatainak végre­hajtása. A második indítvány volt kö­szönetszavazás a kissebesi gránitkőgyár részvénytársaságnak, amiért ez a gyulai Erzsébet szobor talapzatát költség nélkül adta és elkészítette. Berényi Ármin dr. kifogásai. Az alispáni jelentésnél Berényi Ármin dr. szólalt fel. Kifogásolja, hogy az alispán jelentésében a „közrendészet" fejezetben tárgyalja a szociális kérdése­ket. Nevezetesen az alispán azt mondja e fejezetben : „A szocializmus megyénk­ben egyre terjed, ujabban különösen az iparosok körében hódit. Rendészeti szem­pontból azonban a szocializmus mozgal­mai a legutóbbi közgyűlés óta lefolyt idő alatt nem lépték iul a törvényes határokat." Szóló szerint, tekintettel arra, hogy a szocializmus a legnemesebb jo­gokat szolgálja, káros akkor ilyen kérdést iskolai tanulmányuk kezdetétől évenként és személyenként háromszáz korona ösztöndíj­ban fogja részesíteni. A magyar kulturát is szolgáló ezen bőkezű nemes cselekedet körülbelül 40—50 ezer koronás alapítványnak fe­lel meg. Ti szerető édes anyák! ti gyer­mekeitek jövője miatt aggódó apák! csak ti tudjátok igazán átérteni és érezni: milyen boldog öröm költözött most be a csendes pusztai tisztilakokb^! . . . Krónikás levelemet nem végezhet­ném méltóbban, mintha újra a költőki­rály szavaiból idézek: „Van egy vallás, melyben minden felekezet, minden kultusz hívei egyesül­nek, melynek oltárát mindenki magával hordja, templomát soha el nem hagyja. E vallás parancsait is istenkéz irta, de nem kőtáblára, hanem emberi szivekbe. Ez a vallás, az emberszeretet vallása!" Wenckheim Dénes gróf nemcsak hive, de cselekvő apostola is e vallásnak. Jól esik nekünk, hogy a közvetlenül érdekeltek meleg hálája mellett, e sorok utján a közvélemény elismerő igaz sza­vával is adózhatunk a nemes emberba­rát érdemeinek. Sok ilyen emberszerető szivet a ma­gyar társadalomnak! K ét ess. A modern szép asszony. Egy keleti közmondás szeiint csak az ismeri Zuleika szépségét, aki őt Jusz­szufnak ssemeivel nézi. Nem mindenki­nek szép tehát az, akit én széonek tar­tok. Persze, megfordítva is igaz ez a tétel. Hogy nr'iyen a szép asszony ? Eh, ne .vágjunk olyan sietve bele a dókig közepébe. Lassabban a tes.tei. Előbo feleljünk a 1 ra a kérdésre, hogy ugyan milyen általában a női szépség. Helye­sebb, próbáljuk csak meg a válaszadást, mert mindenkit egyaránt kielégítő fele­letet erre a kérdésre emberfia még nem adott. Plútó például nagyot káromkodott, amikor meginterpellálták ebben az ügy­ben. Csak a vak kérdezhet ilyet, mondta dühösen. Aristoteles a valóság remeké­nek, Voltaire a szellem esszenciájának tartotta a szépet. René Francios pedig, holott a szép asszony fogalma felől sok és édes gyakorlati tapasztalata volt, kény­telen volt bevallani, hogy nem tudja meg­határozni a női szépséget. Igaza van. Az alföldi magyar legin­kább a barnát, a hegyvidéki a szőkét szereti. Délfelé a soványabbja, északfelé a kövérebbje tetszik jobban. Á most há­borúskodó japán meg azt szereti a nő­ben, ha kicsik a szemei, eltorzultak a lábai, törpe az orra, és előre ugró az álla. A labradori asszony akkor tetszik az urának, és érdemes megiegyezni, hogy labradorban csakis a férjének akar áiii tetszeni az asszony, ha a foga fekete, ellenben a hajók fehér. Azonban nemcsak a fej, hanem a nőt egyébként is más és más alakban tartják szépnek a \ i!ág min­den részén. Persze Pallas Athénnek, a klasszi­kus szépség örekifju öreganyjának nyu­godt formái és Aphrodité asszonyosan telt alakjának gömbölyüsége is érdeke­sen változó még a klasszikus női szép­ség pázsitján is. Aztán Artemis karcsú­ság is más. Bezzeg innen Here tulérett­ségéig megint nagy az ugrás a klasszi­kus szép asszonyok történetében. Akik azt állítják, hogy kivesztek ezek a klasszikus szépségek, azok tévednek. Nemcsak képbeií, kőben, írásban marad­tak meg, hanem csodálatosan átöröklött és megújhodott eleven formákban. A mai modern női szépség általában ós a szép asszony különösen nem a profi' tökéle­tes szabályossága, hanem elsősorban test­beli ruganyossága, másodsorban lén,; én elomló gráciája és harmadsorban szép arcbőre miatt érdemel esztétika csodá'a­tot. Ma már helytelen megmaradni azon az áúásponton, hogy első a szép asszo­nyon a szép arc. Dehogy is. Sőt tovább megyek: meg merem kockáztatni azt az állításomat, hogy nem­csak hogy nem nélkülözhetetlenül szük­séges jellemzője a szép arc a szép asszony univerzál-tipusának, hanem, hogy csupán akkor igazán szép a női arc, ha van benne valami rerdellenes, bizonyos antimetria. Aki nem hiszi el, hogy igazam van, az nézzen csak meg egy olyan asszonyt aki­nek túlságosan szabályos minden irány­ban az arca, mit cselekszik ez ? Mindig oldalt és mindig ugy választja el a haját, hogy arckifejezésének bizonyos fokú rendszertelenséget, abnormis fajtájú jel­legzetességet kölcsönözzön. Vagy pedig nézze meg az olyan asz­szonyt, aki szépségtapaszokat ragaszt a képére, vájjon nem azért cselekszi-e, hogy bizonyos bibákat csináljon ott, még pedig akarva, erőszakkal és t- da­tosan, ahol dőzsöl a részek arányossá­ga. De feleslegesnek tartom annyit fog­lalkozni általában ma már a női arccal, mint az asszonyi szépség legfőbb ténye­zőjével. Vallom ós hiszem : az ensembie as£­szonyi szépség az igazi. Ha az összbe­nyomás gyönyörködtető, minden rend­ben van. Láttam én már hibás testű em­bonpointos, filigrán, gömbölyű, fekete és szőke asszonyt vegyesen. Ha nem is volt az az egyik szép, kifogástalan volt náluk az ensembie szépség, ami a vén­asszonyt éppúgy széppé tes/i, mint a fiatal asszonyt. A leányokról itt szó nem eshetik, mert hiszen a leány az én vélemé­nyem szerint a női szépség mikéntjére vonatkozó összes tóteleit asszonykorába kezdheti csak érvényesíteni, már termé­szetszerűen is, tehát csak a valódi asz­szonyi szépség valósítását megelőző lelki momentumok és érzelmi alakulatok ki­vül esnek a tárcám keretén. A modern, szép asszony "kelléke továbbá, hogy egyéni legyen, .o után­zott. Még talán inkább lehet csmált, amit maszkírozott. Sőt esetleg inkább legyen testileg, persze nem visszataszítóan,' de kifejezetten hibás, mint teljesen majmolt. Lavallierenek. XIV. Lajos barátnő­jének az egyik lába rövidebb volt pél­dául, mint a másik. Mégis jobban tetszett az elegáns királynak, mint a koronának^ annyi más szép asszonya, mert a testi­leg hibás, de egyóbbként bájos Lavame­renél az egyéni sikk nagyobb adag széppé vált, mint a mekkora a legszebb asz­szonyra lelkileg éhes férfi meghódítására föltótlenül elég. Ezekről a kisebb testi fogyatkozásokban részes asszonyokról valamikor külön volna érdemes írni, miért szerette minden világfi a maga korában Ninon de Lenklost, akinek ma­gasabb volt az egyik vála, mint ff másik ? Az asszonyi szépségről vallott néze­tek megváltoznak, a szépek elcsunyul­nak, az előnyök és hátrányok föl- meg eltüntetéséből kisebb-nagyobb asszonyi szépségtényezők válnak. Eközben azonban az asszony mindig egyet akar: mindig szép lenni. De a férfi is egyet akar az asszonyon látni: hogy mindég szebbé váljék. Ha az asz­szony haja, költőtársak verssorozatának soha ki nem meríthető tárgya ? És a festett haj, ez a sokszor ferdén megvi­lágított témája a zsurtracscsoknak ? Kedves olvasóim : mindezekből egy a tanulság: Ápolás nélkül elvirágzik az asszonyok szépsége. Már akinek van.

Next

/
Thumbnails
Contents