Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-13 / 83. szám

XXXI. évfolyam Békéscsaba, 1904. Csütörtök, október hó 13án 83. szám. • • BEKESME'TEI EOZLONY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova részét illető közlemények a lap szellemi küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. IDegjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EkŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők.. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nviluér-ben egy sor közlési dija 50 fillér . Felelős szerkesztő : MAR OS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALÜ.TJ NTU3 JÓZSEF Lap tulajdonos : SZIHSLSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők.. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nviluér-ben egy sor közlési dija 50 fillér . Ailamhitel és parlamenti rend. Békéscsaba, okt. 12. Az állami kiadások annyira meg­szaporodtak, hogy az államháztartás­ban csak nagy nehézséggel lehet az egyensúlyt fentartami. Az ugyan még nem szerencsétlenség, ha a kiadások szaporodnak; sokkal nagyobb baj, ha a kiadásokat kényszerűségből le kell szállítani. Még azt sem tartjuk meg­döbbentőnek, ha a kiadások annyira fokozódnak, hogy azokat csak hitel­müvelettel lehet fedezni. De ennél már keservesebb, ha még így sem találja meg az állam a fedezetet. Emeltük az állami megyei és vasúti tisztviselők és a jegyzők fizetését, óriási kiadási többletet idéztek elő az orosz-japán háborúból merített tanulságok, a parlament száz milliókat szavazott meg beruházási célokra és a közvélemény még több beruházást követel és joggal teszi ezt, mert nemcsak az adózó polgárnak, de az államnak is vannak kötelezettségei. Ezeket az igényeket azonban már nem lehet kielégíteni az ugyneverett pénztári készletekből és mégis azt tartjuk, hogy a közvélemény támasztotta igé­nyek a lehetőségig teljesitendők. Erre azonban, ha nincs heverő pénzkészlet, csak két mód van. Az egyik a bevételek fokozása az adók felemelése utján. Ezzel a móddal röviden végezhetünk, mert nem keli senkinek és hála Istennek a mérvadó pénzügyi körökben is lehetőleg ke­rülni óhajtják a lakosság minden ujabb megterheltetését. Marad tehát az adósságcsinálás, mint elkerülhetetlen mód arra, hogy a részben jogosult beruházási és egyéb igények kielégíttessenek. Ismételjük, hogy az adósságcsinálás nem szeren­csétlenség és bajt csak az esetben okoz, ha felesleges célokra és terhes feltéte­lek mellett történik. Bár olyan követel­ményekkel állunk szemben, melyek nem kisebb célra törekszenek, minthogy öntözés és csatornázás révén még a szárazság következményeinek is elejét lehessen venni, nem foglalkozunk a felmerült óhajtások részleteivel, hanem egyszerűen koncedáljuk, hogy a be­ruházásokra irányuló igények jogosak és az állam tartozik azokat kielé­gíteni. Magyarország ma már abban a helyzetben van, hogy kölcsöneivel nem kell házalnia. De az még nem elég, hogy kölcsönt kaphat: nyugateurópai feltételeket kell követelnie, hogy a köl­csön lehetőleg kis teherrel járjon, mert különben ismét az adóemelés elé ke­rülünk, melyet — legalább ez idő szerint — minden oldalról kerülni akarunk. Már most, mi az első föltétele az olcsó és kedvező kölcsönnek? A megbízhatóság és a hitelképesség. Ámde mit gondolnak a magyar parlament nagy elégületlenei: megbízhatónak és hitelképesnekfogja-eapénzpiacMagyar­országot tekinteni, ha ismétlődnek a tavalyi parlamenti események ? Nem tartjuk mi oly szegénynek ezt az or­szágot, hogy ne kaphasson kölcsönt még egy ujabb obstrukció teljes folya­matban léte alatt is, de nemcsak arról van szó, hogy kölcsönt kapjunk, ha­nem és főleg arról, hogy ez a kölcsön a lehető legkedvezőbb feltételek alatt jöjjön létre. Ilyen feltételekre azonban nem számithatunk, ha a par exellence parlamen Magyarországon a parlament normális működése ineg van akasztva. Amikor tehát elő kell készítenünk a talajt arra, hogy az állam iránt tá­masztott igények lehetőleg kielégít­tessenek, nagyon természetellenes dolog, I folyó Kánaán nem tudott eltartani. De összekapcsol bennünket az emigránsok, különösen pedig a nagy Kossuth Lajos emléke, akit a szomorú napok után pá­ratlan lelkesedéssel fogadott Washington szabad nemzete s ezáltal megtisztelte fajunkat. Annyira megtisztelte, hogy meg­engedte véreinknek, hogy Clevelandban szobrot emeljenek a legnagyobb magyar szabadsághősnek, Kossuth Lajosnak, s amely szobornak költségeihez tetemes összeggel hozzá is járultak. Az amerikai polgárságnak a magyar nemzet iránt tanúsított hódoló tisztelete, rokonszenve viszonzásaképp amerikai vé­reink elhatározták, hogy Magyarország támogatásával Budapesten szobrot állí­tanak az Egyesült Államok legnagyobb szabadsághősének, és megalapítójának. Washingtonnak. Magasztos eszme, amelyet a magyar nemzet lelkesedése mielőbb meg fog valósítani. A megvalósítás sikeréhez első sorban Békésvármegye hazafias közön­sége járult hozzá akkor, amikor a kedden megtartott őszi közgyűlésen 503 koronát szavazott meg Washington budapesti szobrára. És ezért Lukács György dr. főispáné az érdem, aki amerikai útjáról hazatérve, olyan tanulságos és lelkesítő beszédet tartott a keddi törvényhatósági gyűlésen, amilyen még aligha hangzott el a vármegyeház falai között. A főispán beszéde. — hogy más kifejezést ne használjunk — ugyanakkor falra festeni egy ujabb obstrukciót,' mert ilyennek a puszta említése is elég ok arra, hogy a kölcsön­adó terhesebb feltételekhez kösse a kölcsönt. Tudjuk, hogy igen fontos ügyek várnak elintézésre. Hónapok óta foglal­kozunk a nehézségekkel, melyek a ki­egyezés és a kereskedelmi szerződé­sek megkötése elé tornyosulnak. Ámde, ha azt kívánjuk, hogy az állam sze­kere minden nehézség dacára előre haladjon, hogy a pénzügyminiszter ki­elégítsen minden igényi, nem szabad az állam gépezetét pusztán elvi, külö­nösen pártelvi szempontból megakasz­tani. A kiegyezést és a kereskedelmi szerződéseket el kell intézni, habozás­nak nincs többé helye, a pénzpiacnak látnia kell, hogy legalább Magyaror­szág gazdasági ügyeit rendbe hozta és így már ennélfogva is hitelképe­sebb, mint Ausztria, melynek minden gazdasági összeköttetése még a leve­gőben lóg. Bókésvármegye és a buda­pesti Washington-szobor. A kicsiny Magyarországot Féleurópa és az Atlanti Óceán választja el a hatalmas és szabad Amerikai Egyesült Államoktól. És azért mégis jobb viszony, egyetértés van Magyarország és az Egyesült Álla­mok között, mint a szerződéses Magyar­ország és Ausztria között, amelyeket pedig csak a Lajtha választ el egymás­tól. Ennek a szinte szent és magasztos kapocsnak, mely országunk ós a szabad amerikai polgárok között fenáU, szomorú a története. Több mint egy millió magyar testvérnek ad kenyeret a tengerentúl, azon te ;tvéreinknek, akiketa tejjel-mézze 1 Lukács György dr. szép beszédét a következőkben ismertetjük: A főispán a közgyűlés megnyitása és a törvényhatósági bizottsági tagok üdvözlése után azzal folytatta beszédét, hogy mindenkor örömére szolgált, ha a közgyűlésen megjelenhetett. Ma fokozott örömet érez, amikor hat heti távollét után, melyet a szabad Amerika földjén töltött, ismét megjelenhetett kedves isme­rősei körében. Ezután az Amerikai Egyesült Álla­Békésmegyeí Közlöny tarcajc Emberszeretet, jotékonysaej. — Krónikás levél. ­Két magasztos fogalmat irtam cikkem homlokára . . . Akik az élet zajos for­gatagában összetalálkoztak a nyomorral; akik látták valaha az éhezőnek esdő te­kintetét ; akik észreveszik az özvegyek s árvák szeméből alágördülő könnyeket, azok előtt e két fogalom nem lehet is­meretlen. Nem a bölcsek tanítása, nem a köny­vek holt betűi vezetnek e fenséges két fogalom átértésére és átérzésére. Ami megtaníthat rá bennünket, az csak önön szivünk sugallata lehet. Öltözzél bíborba, fedje testedet kemény daróc; lakjál büszke palotában, vagy rozoga kunyhó­ban : ha kebledben nemesen érző szív dobog, viszonyaidhoz képest oltárt emel­hetsz abban az emberszeretetnek s be­mutathatod ez oltáron jótékonyságod áldozatát, a te Uradnak Istenednek. A tőlünk nem régen örökre elköl­tözött költőkirály Jókai mondta: „Harangszó, zsolozsma, imádság mind az Istent dicsérik; de legjobban dicsé­rik az Urat az emberi jótettek /» Valóban boldog érzés élhet lelkük­ben azoknak, akik istenadta jobb sor­sukban, nemes szivük sugallatát követve, az emberszeretet oltárára tett áldozatuk­kal is dicsérhetik az Urat . . . S mily szerencsés ott a tátsadalom, ahol akad­nak emberszerető szivek, ak ;k enyhíteni igyekeznek a nyomort, kenyeret nyúj­tanak az éhezőnek s felszárítják a szen­vedők fájó könnyét s örömkönnyeket fakasztanak a jobb sorsra emeltek sze­méből. * E lapok t. olvasóközönsége előtt felesleges bővebben fejtegetni, milyen jelentősége van vármegyénkben huma­nitás terén a Wenckheim névnek. Ahol akár a hit élesztésével, akár a tudomány istápolásával, a társadalmi élet erkölcsi színvonalának emelése céloztatott, a zászlóvivők között mindenkor ott voltak a Wenckheimok. Ahol a nyomor eny­hítésére, az elesettek, szenvedők gyá­molitására volt égető szükség, a Wenck­heimok jótékonysága sohasem ma­radt el. Krónikás levelem csak a közel mul­takra tekint vissza s közismert dolgot említ fel, midőn regisztrálja, hogy pl. a Wenckheim Krisztina grófné neve egy nemes fogalommal, a jótékonyság fogal­mával van szorosan összenőve. Szegé­nyek, özvegyek, árvák foglalják napon­ként nevét imába; s templomok, isko­lák, kórházak hirdetik bőkezűségének áldást hintő jócselekedeteit . . . * Tizenhárom esztendeje alussza már síri álmát a gerlai százados tölgyek alatt Doboz néhai ura: Wenckheim Rudolf gróf; de még ma is sok dobozi magyar emlegeti az „öreg méltósága" gavaJlér­ságát, akinél az alamizsna és borravaló osztogatása az ötforintoson kezdődött. Az egykori délceg véi*es százados életének utolsó éveiben csendes vissza­vonultságban élt. Halló szerveinek teljes megbénulása miatt kivonta magát a társas érintkezésből s dobozi magányában gazdaságának és — szegényeinek élt. Saját gyógyíthatatlan fülbaja a szenve­dők iránti részvétre indította nemesen érző szivét s a vármegyei közkórházban egy örökös ágyalapitvány őrzi emlékét. Megható volt az az atyai gondosság, amelylyel az „öreg méltósága" végren­deletében alkalmazottjairól megemléke­zett. Mindazoknak, akik szolgálatában húsz évet eltöltöttek, teljes készpénzfi­zetésük erejéig életfogytig tartó nyugdijat rendelt. Akik húsz évnél kevesebb, de tiz évnél tovább állottak szolgálatában, fizetésük arányában végkielégítést kap­tak. S végre, akiknek még tiz éves szol­gálatuk nem volt, egy évi fizetésüket, mint ajándékot kapták! E sorok írójának alkalma volt a végrendelet végrehajtását feltüntető ira­tokba pillantani. Onnan írhatom: egy kisebb uradalom értékét képviselték a nyugdijak, végkielégítések és ajándékok tételei. Igy állított az „öreg méltósága" ma­gának emléket a szivekben. Takarja bár el felhőfátyol a napnak arcát; világossága mégis lesugárzik a földre; völgyek ölébe vonuljon bár a harmatcsepp,' kristály-gyöngyei ott is virágot fakasztanak; rejtőzzék bár az ibolya a bokor csendes árnyába, édes illata onnan is szétárad s betölti a ber­ket.. . A dobozi csendes tuszkulánum je­lenlegi ura ós úrasszonya is a szerény­ség fátyolába burkolózva, az ismeretlen­ség homályába vonulva, dicsérik az Urat — jótetteikkel. Felsorolni: mennyi éhező kap ott kenyeret; hány megszorult nyer segélyt; mennyi sorssujtott talál vigasz­talást, gyámolitást, mindazt felsorolni a jótékony szivek tulajdonjogának meg­sértése volna. Mert a jótettek feletti tiszta öröm akkor osztatlanul a jótevő szivé, ha nem kér abból részt az elisme­rés hízelgő szava. A krónikásnak azonban néha még ezt a tulajdonjogot is meg kell sérteni­De teszi ezt nem hizelgésből, hanem a közjót célzó tárgyilagosságból. Wenckheim Dénes grófnak humánusan érző szive, köztudomás szerint szélesebb körben sugározza a jótékonyság mele­gét. Országszerte feltűnést keltett pl. a szegényebb sorsú földmivelő nép iránt tanusitott gondossága, kiknek dobozi uradalmából 600, a vésztőiből pedig 700 holdat adott apró parcellákban előnyös bérletbe. Ugyanakkor a teljesen munka­képtelen dobozi földmivelők évi segélye­zésére 12000 koronás alapítványt. Alkal­mazottjainak sorsáról minden' időben atyailag s bőkezűen gondoskodik. Mun­kaképtelen, vagy elaggott cselédjeit tisz­tes évi kegy díjban részesiti. Kulturális célokra is jelentékeny összegeket áldoz. A saját és adminisztrá­lása alatt álló uradalmakban három nép­iskolát tart fenn. A dobozi róm. kat. népiskolának bőkezű segítője, a most épülő gyulai gimnáziumnak oszlopos tá­mogatója. Jótékonyságának legújabb megnyil­vánulása éppen a legnemesebben érző szívről tanúskodik. Ugyanis e hó elején tisztjeit azzal az örvendetes hírrel lepte meg, hogy a tisztek fiúgyermekeit közép-

Next

/
Thumbnails
Contents