Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-02 / 80. szám

ak ilta drámát és még Mandzsúria 4 mezői is mohón nyelik a bősé, ontott vért. <>ha holmi békehangok hallódnak, 'sen pedig mindkét részen kölcsö, készülődések folynak. A cár uj főv<••••'••! küldött a harc mezejére. Az uj az uj sztratéga Zilinszky tábori kit igen művelt, tanult, nagyeszű : „iának mondanak. Hát megvan az uj fővezér, hanem azért. akár mérget vehetünk rá, hogy a I V : 'rvárott tervezett ujabb intézkedések a japánokat cseppet sem fogják megroktwyiteni. Azokat az orosz urak ravaszkodása nem fogja rendes kerékvákból kizökkenteni. És a japán tábork nem hagyják magukat megtéveszsem túlszárnyalni hadi tudásban, seregeik számarányában sem, mert - , K ég esetében, aki csak képes puskát < aielni Japánban, ifjú, öreg, azt mind n: igával szemben fogja találni az uj orosz hadvezérlet is. A japánoknak csak Port\! ihur okoz boszúságot, mert az bizony ny diónak bizonyult. De nem olyan 'iiény, hogy a japánok fel ne birják törni . . . - s. bűre Fülöp mindenféle ütnn• ii

fojga

t 12 körülmény a W h\ i^d viir rnérv idóbb személyiségeit mód af'lköl elkeserít z oka annak, hhgj Lónyainé eddig nem találkozhatott •t királyival. E vádaskodó tá . irat miatt á héten már Oly hirek is keringtek, h«. hlóburgi herceg Lónyainé " " Í^AnJ i r"'

r' grófot provokálta. Párbajról azonban szó sem volt és így nagyon valószínű, hogy ez a híresztelés nem egyéb, mint őszelői kacsa. A megszökött hercegasszony ügye igyébként ugy látszik, jobbra fordult. Lujza hercegasszony állítólag elvben hozzájárult ahhoz a módozathoz, melyet 'férje a gondnokság megszüntetésére ajánlott. Különben folynak a tárgyalások, ' •<<• hogy mikor érnek véget, éppen olyan bizonytalan, mint az orosz-japán háború ..kimenetele. Ezidőszerint csak annyi bizonyos', hogy Lujza hercegnőnek a gondnokság alól való fölmentését kétségtelejnül vjabb orvosi felülvizsgálat fogja megélő/, ű. * •Jlaudite iam rivos, pueri, sat prata bibe'runt! mondhatnánk az egymást alaposan agyabugyáló oroszoknak és japánoknak. Dehát hiába, ők még nem elégelték meg a szörnyű, egész világ i oókésmegyei orvosszövets^ij közgyűléseölíly János dr. ünneplése, Hajnal István dr. emlékezete. Villanyos fényárban úsztak csütörin este a vármegyeház közgyűlési nagytermének ablakai. A falakon díszelgő, hajdani méltóságok ezúttal nem vitatkozó megyei képviselő urakra, avagy közigazgatási bizottsági tagokra mosolyogtak le, hanem a humanizmus legderekabb harcosaira, a vármegye orvosaira. Az országos orvosszövetség békésvármegyei fiókja tartotta ott évi közgyűlését. És ezen alkalmat ünneppé, csodás szép ünneppé avatták fel vármegyénk orvosai. Ünnepelték legderekabb kartársukat, elnöküket, Z ö 1 d y János dr. vármegyei tiszti főorvost, azon alkalomból, hogy őt a közegészségügy terén szerzett naagyon sok érdemeiért nemesi rangra emelt a királyi kegy és ünnepelték méltó kegyelettel dicső elődjének, boldogult Hajnal István dr. vármegyei főorvos emlékét. A látogatott és emlékezetes közgyűlés lefolyásáról a következő részletes tudósításunk szólt: Esti 6 óra után már élénkülni kezdett az élet a vármegyeház villanyfényes nagytermében, ahol vármegyénk orvosai közül megjelentek : Bárdos Arthur dr. (Gyula), B e r k e s Sándor dr. (Gyula) E i s 1 e r Vilmos dr. (Gyoma), F r e y Géza dr. (Békés), Hajnal Albert dr. (Okigyós), Hódi János dr. (Gyulavári), Keleti Ignác dr. (Csaba), K í s Károly dr. (Körösladány), Kovács József dr. (Gyula), Kún Pál dr. (Gyula) Kunos István dr. (Orosháza), K u 1 p i n Dániel (Csaba), Láng Jenő dr. (Nagyszénás), Nagy Ernő dr. (Gyoma), Nussbaum Károly dr. (Vésztő), Molnár Lajos dr., Révész Fülöp (Csaba), Reisz Miksa (Csaba), S i n k o v c z György dr. (Békésszentandrás), S t e i n e r Zsigmond dr. Széli Imre dr. (Gyula), Szondy Lajos dr. (Csaba), Vass Vilmos dr. (Csaba), Wagner Dániel dr. (Csaba), Weisz Lajos dr. (Csaba, Wallfisch Ferenc dr. (Csaba) és Zsifkovics Aladár dr. Elnöki megnyitó. Reisz Miksa dr. alelnök pontban fél 7 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Szívélyes fszavakkal üdvözölte a megjelenteket, majd ismertette azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a közgyűlés rendkívüli egybehivását. Ezek egyike Zöldy János dr! ünneplése azon alkalomból, hogy őt a király nemessé tette. Meleg szavakban emlékezett meg a kiváló főorvos érdemeiről, majd előadta, hogy a fiókszövetség nyilvános banketten szándékozta ünnepelni a tiszti főorvost, aki azonban a lapok utján értesülvén erről, levélben kérte őt, (az alelnököt), hogy tegyenek le ebbeli szándékukról és kíméljék meg őt a nyilvános ünnepléstől. A szövetség méltányolta e kérelmet, azt azonban nem engedhetik el, hogy szűkebb körben ünnepeljék elnöküket és kifejezést adjanak irányában tanúsított ragaszkodásuknak, igaz szeretetüknek. Éppen ezért javasolta, hogy a szövetség a gyűlés berekesztése után testületileg keresse fel lakásán Zöldy János drt és kérje fel a gyűlés Hajnal' Alber drt, hogy a szövetség nevében üdvözölje az ünnepelt főorvost. (Lelkes éljenzés). A második ok, mely szükségessé tette a közgyűlés egybehivását, nem oly örömteljes, mint az első. Ez emlékezés néhai Hajnal István dr. főorvosról, akit a nyár folyamán elragadott a kérhetetlen halál. Akkor a szövetség testületileg megjelent az elhunyt koporsójánál, melyre letették koszorújukat is. Ez azonban nem elég a kegyeletből, hanem működéséről ezúttal is meg kell emlékezni. Neki jutott a szomorú szerencse, hogy hajnal István dr.-ról emlékbeszédet mondhasson. Ezt a napirend letárgyalása után teszi meg. Napirend. A gyűlés megnyitása után Wagner Dániel dr. szövetségi pénztárnok terjesztette elő a pénztári jelentést. A fiókszövetséghez*befoIyt a mult évben 278 korona 94 fillér, kiadás volt 32 korona 12 fillér, pénztármaradvány 246 korona 82 fillér. Pénztárnok ezután felolvasta a statisztikai hivatal köszönő leiratát, mely után a gyűlés megadta részére a fölmentvényt. Ezután az alelnökválasztásra tértek át. Alelnöknek titkos szavazással egyértelmüleg Hajnal Albert dr. ujkigyósi és a Wenckheim-grófok kiváló uradalmi főorvosát választották meg. Az uj alelnököt a szövetség nevében Nussbaum Károly dr. üdvözölte lendületes szép költői beszédben. Az üdvözlésre Hajnal Albert dr. meghatva mondott köszönetet. Bár érzi csekélységét, mégis rút hálátlanságnak tartotta volna a megtisztelő bizalmat viszszautasitani. Mélyen meghatva, a szövetség nemesen fölfogott érdekét mindenkor szivén fogja viselni és minden erejéből küzdeni fog azon erkölcsi és anyagi javakért, amelyek megilletik az orvosi kart. Hogy ez igéretét beválthassa, szüksége van kartársai baráti támogatására, mert eredmény csak ugy érhető el, ha kézt-kézbe, vállt-vállhozvetve küzdenek. Ismételten köszöni a bizalmat. (Lelkes éljenzés.) Most Reisz Miksa dr. tartotta meg néhai Hajnal István drról tartalmas, szép emlékbeszódét, amelyet lapunk tárcarovatában közlünk. Az emlékbeszédért a szövetség nevében Hajnal Albert mondott Reisz Miksa dr.-nak hálás köszönetet s indítványára a beszédet teljes szövegében jegyzőkönyvbe iktatták és ezzel a közgyűlés fél 8 órakor végetért. Zöldy János dr. üdvözlése. Az orvosszövetség tagjai a közgyűlés után Hajnal Albert dr. vezetése mellett testületileg felvonultak Zöldy János dr. tiszti főorvos lakására és ott a szövetség alelnöke tolmácsolta a szövetség jókivánatait. A közgyűlés elhatározta úgymond Hajnal hogy testületileg üdvözli kiváló tudományu, szeretett, érdemes elnökét, abból az alkalomból, hogy a királyi kegy nemességgel adományozta meg. A jókívánságok tolmácsolására őt kérte föl a szövetség. Őszinte örömmel fogadta el a kitüntető bizalmat, mert nem csak kiváló tudományu orvost, a nagy emberbarátot, s szerető kartársat, az örökké derűs embert, akinek sziporkái ugy hatnak, mint borult égről a napsugár, csak közszereplő nagy férfit üdvözli, hanem üdvözli azt az embert, akire az illetékes és legilletékesebb körök is büszkén tekintenek. Tiszteljük, szeretjük igaz szívből mindnyájan érdemes elnökünk, tiszteljük, szeretjük azt a férfit, akinek neve össze van forrva a vármegye közegészségügyi intézményeivel, akinek neve aranynyal van bevésve a közegészségügy történetébe. Áldást és tartós jó egészséget kér az Istentől részére. Tegyen mindent a jónak, a nemes törzs hajtson nemes ágakat, és amint az apa nem egészen dicstelenül kezdett, dicsőséggel letkiirtásokat, számos kőmetszést, combcsontresectiot, Chopardt-féle kiizesitést, amputatiokat, álkapocsresectiot stb. Hogy csak nagyobb műtéteiket említsem. Műtéteinek gyógyulási statisztikája kedvező volt. Fáradhatatlanul ápolta, kötözte, mosogatta operált betegeit s talán ez is tette később némileg elfogulttá az antiseptikus kezelés iránt, melyet sohasem tudott érdeme szerin méltányolni, meggyőződése lévén, hogy a sebészi tisztaság fáradságos ugyan, de elegendő a sebek gyógyulására. Békés város közönsége s tanácsa méltányolva Hajnal István sebész-orvosi működését mint városi műtőorvost 6C0 forint évi fizetésses díjazta. Páratlan dolog volt az akkor, mikor még kórház sem állott rendelkezésére. Mint gyakorló orvos jó hírnévnek örvendett a vármegyében, orvosi és sebészi működésében főjellemvonása volt a nyugalom és biztonság, bánásmódja a legnemesebb humánitás sugallata volt. Mint fáratlan jószívű és lelkű kartás kereste az orvosok társulását. Dr. Lux Jakab mezöberényi orvosok és a köztük élő örökké ifjú dr. Hajnal Alberttel megalkották a békésmegyei „orvosgyógyszerész egyletet" Lux volt az elnök, (ír. Hajnal István az alelnök, dr.-Hajnal Albert a titkár. Ebben az egyletben szakirodalmi működéséből kivette a maga részét. Számos tudományos értekezést olvasott az egykori „békésmegyei orvosgyógyszerész egyletben" melynek egy része az „orvosi hetilapban" is közölve volt. A sebészi casnistákán kivül kimagaslik . egy tanulmánya a „memigitio cerebrospinális epideniiea"-rói, mely ez időben Békésen először lépett fel és nagy kiterjedést nyert. Egy másik, a nagyszabású vöíhenyjárványról. Ezen egyletben tartotta meg emlékbeszédét kedvelt tanára Balassa János s a jeles gyakorló orvos Dr.-Lux Jakab felett. Mindkét beszéd classicai magaslatra emelkedett. A békésmegyei orvos-gyógyszerész egyletben dr. Hajnal István'áltál taitott érdekes felolvasások küziil csak a következőket említem: 1868-ban. A hugykövekről 7 esetben. A légcsőmetszésről hártyás torokgyuladás. A combcsont resectioros. 1869. A karütér lekötéséről, az ütérdaganat gyógyítása. 1870. A csonttörésekről. Csontdaganat az alszáron. Az 1869-iki Békésen uralkodó vörhenyjárványról. 1871. Jelentés 16 kőmetszésről. Ujabb csonttörésekről. 1872. Szülészi műtétek. 1873. Az 1871 1872-iki váltólázjárvány Békésen. Átható hasfalsértés bélelőeséssel és a vékony belek átfúrásával. 1874. Elfajult fültőmirigy kiirtása. 1881. Memigitis cerebrospinaíis epidemica Békésen 1879-ben. Ebből láthatjuk mekkora munkásságot fejtett ki az egylet irodalmi szakában Hajnal István. Mint kollega, kartársainak osztatlan szeretetét és becsülését bírta, férfias nyugalom, lelkiismeretesség, tudományszeretet és idealismus jellemzik ezen férfiú múltját. Az orvosi hivatás igen nehéz és fárasztó út, melynek tövében nem mindig rózsák, hanem gyakran szúró tövisek is teremnek. Ezt tudva, az orvosi kötelességének teljesítésében a végcél mindig a betegek érdeke volt, ez volt nála a a legnagyobb szentség. Korán visszalépett nagy kiterjedésű praxisától. Összes tehetségét, vas szorgalmát, erős kötelességérzetét, városa, vármegyéje és egyháza közügyei körül érvényesítette. Ennek elismeréséül választotta meg egyházmegyéje főgondnokká. Hasonlóképen sokoldalú, lankadatlan tevékenységének és buzgalmának a jutalmául festette meg városa casinója az elhunyt Jantyik festővel arcképét. Nem maradt el lelkiismeretes köztevékenységével szerzett bokros érdemeinek megjutalmazása O felsége a király részéről sem, ki P Ferenc-József-rend lovagkeresztjének adományozása által tüntette ki, ő azonban puritán egyszerűségében és szerénységében nem vákitatta el magát a korona kegyének fényes stigárától és nem elégelte meg egy egész emberöltőn át kifejtett nagy munkásságát. Nem pihent még akkor sem, mikor súlyos betegség vett rajta erőt, hanem betegségében is a közügyek képezték gondját, soha saját személye. De a köznek szentelt nagy munkásságában is szép sikerei voltak, a legmaradandóbb, a legboldogitóbb siker az orvosi működéséhez van fűződve, mely fentartja emlékét kartársai és azon nemzedék előtt, kik tanúi voltak azon rajongó szeretetnek és odaadásnak, melylyel ifjú éveiben a gyakorló orvos életterén működött. A közegészségnek mindig lelkes bajnoka volt, mint vármegyei főorvos egész odaadással végezte teendőit s ugy orvosi, mint társadalmi körben, a törvényhatóságnál is híven szolgálta vármegyéje közegészségügyét. Habár rövid ideig szolgálta mint főorvos a megyét, minden alkalommal és hivatalos érintkezésnél alkalmunk volt tapasztalni benne a gyakorlati embert, párosulva igazság-szeretettel és előzékenységgel. Uraim, ennek a nagylelkű orvosnak, páratlan jósága, nagytudásu férfiúnak, egykori alelnökünknek emlékét szivünkben örökítsük meg. Az ő példája, emberszeretete lelkesítsen bennünket jövő munkánkban és ha valamikor talán csügednénk, az ő működéséből merítsünk lelkesedést és kitartást. Áldott legven emléke örökké! A méh. Irta: Bródy Sándor. Kőből készült, nagy méhes díszítette a háromemeletes palota homlokzatát. Olyan nagy volt, mint egy kisebbfajta kövér ember, a nagy potrohával, kis fejével, rövid lábáival. Mikor fölrakták a házra, melynek egyetlen disze volt, az utca átellenes oldalról egész nap nézte egy fölöttébb takaros öreg ur. Kicsiny fejű, nagy potrohú, a lábai aprók; mintha a nagy méh oda fennt a stilizált hasonmása lett volna. Ugy is örült, örvendezett neki, valahányszor csak ismerős ment el mellette, megfogta és mutogatta: Nézze a méht, az ám az állat, ezer forintba került . . . Pajtás, nézzed a méh-ünk, ez nagy, kőbő való és drága. De a kicsi... az istenadtai! Olyan légy ! Mikor minden be volt vakolva az uj palotán és a méh két oldalán ott ragyogott a fölirás is: Takarékpénztár, a mikor a városban nem beszéltek többé az uj palotáról, hanem egy most nyílt szerfölött kényelmes kávéház lett á férfiak beszédtárgya: a kövér kis ember még mindig nem tért napirendre a méh fölött és akárki jött is föl az igazgatósági szobába, nem mutatta többé víz alá sülyeszthető nagy Wertheimjét, hanem a méhről tudakozódott, arról beszélt: No látta-e ? Mit mond hozzá, mi ? Szerelmes volt ebbe a kedélyes, vidéki kőfaragó munkába, mely legkedvesebb állatát rögzítette meg azon a palotán, mely színleg a takarékpénztáré volt, de tényleg az övé, a legtöbb részvény tulajdonosáé, a főpénztárnoké, az igazgatóé, a méhé. Mert egy hónap sem telt el és már is mindenki ugy nevezte a városban, sőt egyszer egy rakoncátlan gyerek utána is kiabálta : „méh ... méh !" Csudálkozva nézett a kölyök után, hirtelen elmosolyodott, vidám lett egészen. Motyogott magában, valószínűleg azt: „Ni ez a gyerek . . . igaza van!" Csakugyan olyan volt, mint ama munkás állatkák, melyek milliószorta több vagyont gyűjtenek, mint amenynyire nekik vagy övéiknek szükségük