Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-02 / 80. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 80. számához. térben, oly módon volna elhelyezhető, hogy a természet szépségének s a szobor jelentőségének hatása egymást kiegészítve emelkedett hangulatot ébresztene a hazafiúi lélekben. Aki a Vasut-utea forgalmát s ennek a forgalomnak rohamos emelkedését ismeri, az előtt nem kell fejtegetnünk, hogy a Petőfi-ligetben Kossuth Lajos szobra nem lesz eldugott helyen. S aki ismeri népünknek Kossuth Lajos nagy alakja iránt érzett hódolatát, az előtt az is kétségtelen, hogy a magyar nemzet édes atyjának ércemlékét lelkes szeretettel fogják felkeresni a Petőfi-ligetben is. Dixi, et salvavi animam meam! ' .

g Rosgy. Hová épüljön a mezőberényi iskola? polgári A Mezőberényben építendő 7 osztályú állami polgári iskola felállítása körűi 1 előmunkálatok befejeztetvén, most már a szükséges hely megválasztásán van a sor. Szükségesnék tartjuk írják lapunknak Mezőberényből az irányadó körök figyelmét ezen nagyfontosságú ügyre különösen felhívni, nehogy az uj polgári iskola valamely magánérdekek miatt nem megfelelő, vagy esetleg túldrága helyen építtessék fel. Ezen felszólalásra a közérdek késztet, miután több olyan hely van kombinációban, mely valóságban nem felel meg teljesen a kívánalmaknak, de azért is, mert a kiszemelt helyek egyike nemcsak célszerűségi, hanem pénzügyi szempontokból is a legelőnyösebbnek mutatkozik. Ezenfelül a város biztonságára való tekintetből is feltétlenül a legajánlhatóbb. Értjük pedig ez alatt az „iskola" és „kis"-utcák sarkát képező azon telket, melyen most egy nagyarányú tűzi- és épületfatelep van." Maga azon körülmény, hogy egy ilyen nagy és könnyen gyúló anyagokkal túlzsúfolt telep a község közepén és annak legsűrűbben beépített helyén, templom és iskola szomszédságában fekszik, a községre nézve folytonos óriási ~ tűzveszélyt jelent és bizony az év melegebb szakán keresztül állandó rettegésben tartja a lakosságot. Tehát maga az, hogyha ezen -telep, mely különben fekvésénél, kiterjedésénél és olcsó áránál fogva az építendő iskola részére mindenképen megfelelő, a polgári iskola céljáira megvásároltatnék, egyszerre megszűnne az ilyen fatelepnek a község belsejében levő elhelyezésével járó óriási veszedelem. Tudjuk, hogy a község elöljárósága már régen szerette volna ezen veszedelmes tűzfészket onnan a város szélére kihelyeztetni, de a meglevő telepengedéllyel szemben ez talán nehezebben ment volna, mig most a legjobb alkalom kínálkozik arra, hogy a polgári iskola egy impozáns helyen emelhetné községünk szépségét és" hogy egyúttal ezen tűzfészek kihelyezésének kérdése is megoldható volna. A küszöbön levő helyváltoztatásnál ajánljuk ezen nyomós okokat legbehatóbb figyelembe. Több mezőbc«rényi pógár. A hétről. — Levél a felelőshöz. — Szerkesztő úr, bocsánat, hogy A bús őszi hangulat Parancsának ellenére Fölhangozta lantomat. Szerkesztő úr, ha e rímek Nyomdafesték alá jutnak, Szent fogadást teszek önnek : Búcsút mondok rímnek, lantnak. Ezek után engedje meg, Rátérek a dologra — Nézze el, ha kelleténél Talán nyújtom hosszabbra. A téma biz' megérdemli, Rossz legföljebb a kivetel, — Vigasztalja az a tudat, Fogadott már rosszabb rímmel. - Őszi fényben, napsugárban Sétáltam a lomb alatt, Az elhervadt lombok, szirmok Lábaimhoz hulltanak . . . Szerkesztő úr, nem képzeli Azt a fájó bánatot, Mit szivemben a természet Haldoklása támasztott. Ilyen szívvel mentem zsúrra, Mentem, mert hát hivtanak, S mert rontója, Isten látja. Nem vagyok én a jónak. Apropos! — tán nem is tudja, Mi mostanság a divat? Kis városban is délután Tartják meg a zsúrokat. Vachparád' ist Vachparádé, A zsúr is csak zsúr marad, Akár este, vagy délután, 5 no meg hát a kor halad ! Együtt volt a créme haute volée, Senki se nem hiányzott, Az illatos tealé is A szalonban párolgott. A társalgás pedig víg volt, S módfelette szellemes: Sziporkázva becsülték le Aki nem créme . . . nem nemes. Egymást égig magasztalták, De ki elmetit, meg arról, Leszedték a szenteltvízt is Ki hiányzott a zsúrról. Végre ketten maradtunk csak, Én, meg a ház asszonya ... Ön mosolyog szerkesztő úr ? Bocsánat, de honni sóit . . . A többit már tetszik tudni, Beszédem hát folytatom: pénzügyi kérdés, noha a közgazdasági életet valami nagyon nem segítette elő, de nem is azért készült a lánchíd, hogy a budaiak átmehessenek Pestre, s a pestiek átmehessenek Budára, azzal az országgyűlés édes keveset törődött, hanem azért létesítették, hogy legyen híd, amelyen a nemes ember is fizett vámot. Gróf Cziráky Antal kancellár azonban kifogott mindenkin. Bosszúsan mondta, hogy ő pedig nem megy át a hídon; egész családja utálja ugyan a vizet, de inkább csolnakot csináltat, semhogy két krajcárt fizessen, ha valahova menni akar. 1848. előtt is voltak azonban összeférhetetlenségi esetek. Az inkompatibilitásnak egyetlen egy elvi jogosultsága van : függetlenné teszi a képviselőt az államtól, a kormánytól és a kormányt a képviselők illetéktelen befolyásától. A kormány 18-18 előtt is iparkodott befolyást gyakorolni a képviselőkre, de az nagy különbség az akkori, meg a mostani viszonyok között. Akkor az ellenzéki képviselőkre akirtak befolyást gyakorolni. Ha a 48 előtti országgyűléseken tehetséggel, kiváló képességgel, szónoki kvalitással kitűnt egy ellenzéki képviselő, a kormánynak első dolga volt őt magának megszerezni, szép szerével, ha lehetett, ha ellenben nem sikerült, akkor lehetetlenné tenni minden módon. Igy lett Nagy Pál gróf Pálffy Ferenc uradalmának számtartója, Szerencsi István kir. táblai bíró, később a király személynőke, Ragályi Tamás kir. táblai bíró, Vay Ábrahámot pedig grófnak tették meg. De voltak olyan ellenzéki férfiak, akiken semmi sem fogott: így Deák Antal, Deák Ferenc bátyja; legidősebb Pázmándy Dénes, ifj. Balogh János, báró Wesselényi Miklós. Ezek ellen felségsértési pert indított a kormány, mert az alkotmány békességét féltette tőlük. Balogh Jánost például szintén perbe fogták, mert 1835-ben az országgyűlésen ezt mondta: Én nem látom, hogy báró Wesselényi Miklós mivel sértette meg a királyt és az alkotmányt. Én az ő szavait magamévá teszem. A kormány leirt B ars várni egy é hez, hogy mivel Balogh János zenebona ember," nem békességes természetű, a törvényt nem tiszteli, küldjön más képviselőt, aki jobban tessék. Barsvármegye pedig feleletül újra követnek küldötte Balogh Jánost. Ugyanígy járt gróf Ráday Gedeon is. Ekkor az országgyűlés, Deák Ferenc vezetése alatt, elhatározta, hogy mindaddig, amig gróf Ráday Gedeon ellen a király, vagy a kormány ezt az összeférhetetlenségi kifogást teszi, sem újoncokat, sem adót nem szavaz meg, a kormány előterjesztéseit nem hagyja jóvá. Alkotmányviszonyaink történetében ez egj

rike a légszebb kérdéseknek. De a vármegyék a saját részükről szintén állítottak fel összeférhetetlenségi korlátokat. A kormány a követek részéről békés hajlamot, törvénytiszteletet kivánt; a vármegyék pedig esküt vettek követüktől, hogy sem az országgyűlés ideje alatt, sem a berekesztéstől számított 3 vagy 16 évig a kormánytól semmi hivatalt, kitüntetést, bérletet, szóval semmi kedvezést a világon el nem fogad. Akik ellenkezőt cselekszenek, azok mint a közállomány megrontói, megbélyegzett emberek, - „vármegyénkbe' pedig őket többé ne lássuk." Körülbelül erre szorítkozott 1848. előtt az inkompatibilitás. Sorba került biz ott aztán Valamennyi lány, asszony. S szállt bőven az epitheton : — A -né mutat, mint a páva, Otthon pedig, úgy kallódik, Alig telik a konyhára . . . Éppen olyan B.-né asszony, Ott is mindig üres a zseb, Hozzá szegény oly figura ! Az uránál fele kisebb . . . C.-né az a puffadt képű, Kopott, mint a ki nem birja, Pedig annyi tenger pénze, Az csoda, hogy ki nem túrja . . . Valamire való köztük D. bankár kis felesége, Az meg szegény mindig göthös, Férje is megunta végre . . . A lányokról ne is szóljunk, A legtöbbje oly ostoba . . . Bármelyiknél különb voltam . A legsültebb bakfis korba'. Egész népség bosszant, untat, A nagyváros ... az kérem más! De a zsurt nem hagyhatom el, Mert hát tudja ... a megszólás . . Bocsánat, hogy közbeszólok, Kockáztattam meg a kérdést, — Több úrasszony nincsen is tán A határba és városrészt? — Vanni vannak, több is mint sokÁm barátom hova gondol! . . . De férjeik messze járnak Uri rangtól, diplomától ! Szerkesztő úr, édes apám Paraszt, s annak született; Nemde, fia ennélfogva Ilyen zsúrra nem mehet? Mert biz e' tény kompromittál S ne adj ég, hogy megtudják ! Nevemet a zsúrlisztából Hamarost ki-surolják. Ezt gondolva, válasz után A fotöljból fölálltam : Nagyságos asszony, kisztihand ! És magamat ajánltam. A zsúrmama maga maradt, Sajnáltam is nagyon — Hogy személyem sebtiben nem Becsülhette agyon . . . —latin— A „Békésmegyei Közlöny" taviratai. Tisza levele. Budapest, október 8. (Saját tud. táv.) Tisza István ugrai levelére a szabadelvűek azt mondják, hogy az nem veszedelmes, de azért azt fhiresztelik Tisza erősen készülődik a választásra. A miniszterelnök megtett minden előkészületet a képviselőháznak télen való feloszlatasára. Az ellenzék nem ismeri Tisza tervét, mennyiben változtatnának a házszabályokon. Az ellenzék vasárnap értekezietet tart. Orosz-Japán háború. A japán hadsereg lassan előrenyomul, az oroszok pedig megerősítik pozíciójukat a Hun folyó vidékén, miáltal Mukdenbe ujabb és ujabb csapatok érkeznek. Mindazonáltal nincs kizárva, hogy Kuropatkin, vissza fog vonulni Tielinbe, bárha be kell ismernünk, hogy amellett az „eshetőség" mellett az orosz sajtó nem igyekszik hangulatot teremteni. Mivel azonban történtek már nagyobb csodák is a háború folyamán, el lehetünk készülve az ilyen meglepetésre is. Pétervári udvari körökben tudni vélik, hogy a cárt nagyon elkedvetlenítette az a körülmény, hogy Nikolajevics Nikolaj nagyherceg vonakodik a mandzsu országi hadak főparancsnokságát átvenni. A cár ebből arra következtet, hogy a nagyherceg jobban van informálva a mandzsúriai helyzetről s hogy az a helyzet immár reménytelen. Katonai körökben Nikolajevics vonakodását nagyon elitélik. A japánok óriási tömeg eleséget, lövő szert szereznek be a téli hadias útra. Liaojang és Port-Artur között szakadatlanul folyik a vasúti forgalom, melyeken ujabb és ujabb segédcsapatok érkeznek. , A megbetegedés igen csekély. A tél beállott. Mukden elfoglalása. Érdekes tervük van a japánoknak, és komoly is, mint csifui hírek jelentik. A japánok e terve az, hogy november 3-ra elfoglalják Mukdent, hogy ezzel örömet szerezzenek a mikádónak, akinek ekkorra esik a születés napja. Tekintve az addig rendelkezésre álló időt, éppenséggel nem keresztülvihetetlen a japánok terve. Ezzel szemben a japánok letettek arról a tervről, hogy a tél bekövetkezése előtt elfoglalják a Sachalin szigeteket. Lujza hercegnő orvosai. Bécsi távirataink jelenti telefonon: A Matin közlésével szemben, hogy Lujza hercegnő elme állapotának megvizsgálásával már megbizták Gilbert, Ballet, Mottel orvosokat, Mattasich Géza még nem kijelenti, hogy az orvosokat jelölték ki. Eddig szakadatlanul folytak a tárgyalások, de határozathozatalra még nem kerülhetett a sor. P o 1 ó n y i Géza, akinek szándékában volt a képviselőházban a Koburg ügyben interpellátiót előterjeszteni, e szándékáról, mint Visontai, lemondott. Az ácssegédek ujabb bérmozgalmi Budapesten. Csak a minap ért véget a budapesti kőművesek krimicsaúja, a melyet a munkások boykottja ellen használtak fegyverül a vállalkozók és ma már ujabb boykottról kapunk hirt. Ezúttal az ácssegédek, kik a kőművesekkel együtt indították meg a bérharcot, mondták ki a boykottot a Freund Henrik és fia cég vállalkozóra, a ki nem teljesítette a munkások követelését. ÚJDONSÁGOK:. Haynau-alapitvány. Vármegyénkben is vannak olyan rokkant vitézek, akik résztvettek akár az 1848—49-ik dicső küzdelmekben, akár az 1864 évi schléswig-holsteini, vagy az 1866 évi osztrák-porosz, vagy osztrák-dán háborúban. Ezek érderóben pályázati hirdetményt tesz közzé a nagyszombati rokkantak házának paranc ncksága, hogy pályázhatnak a HÍ raau alapítvány kamataira. A feltételek úgy szólanak, hegy a pályázónak magyar honos) ak és nyomoréknak kell lennie. Az első osztályba tartozók 70, a másodikba 43 és a harmadikba tartozók 35 fillér életfogytiglani napi segélyre számithatnak. Az orvosi és egyébb bizonyitványnyal felszerelt folyamodványokat a nagyszombati rokkantak háza parancsnokához ke.U benyújtani. Amikor ezeket olvassuk, önkénytelenül azt kérdezzük magunktól: A bresciai hiénáról van itt szó ? Igen, arról a Haynauról, aki vesztőhelyre hurcolta az aradi tizenhárom hőst. A hóhéroknak is van tehát szivük. Azoknak az embereknek, akiket megutáltak, akik elhagyottan járják az élet utait: egyszer csak megmozdul a szivük. Mondhatatlan vágy fogja el őket a mások szeretete után. Az 1849-iki nagy hóhérlások után Haynau is szeretetre éhezett. Lelkifurdalást érzett. Szerette volna lelkéről letudni az átkokat, amelyeket özvegyek és árvák százezrei szórtak felé. Hogy ellensúlyozza az átkok erejét, alapítványt tett a szabadságharcban nyomorékokká lett magyar honvédek számára. Báró Haynau Gyula" táborszerszernak ez az alapítvány egy fillérjébe sem került, mások adták össze a pénzt. De akik az alapítvány jótéteményeiben részesültek, a szabadságharcban megrokkant honvédek, azok a hóhérnak tartoznak hálával. És báró Haynau Gyula boldog volt, hogy vannak, akik még neki is hálásak. — Zsilinszky Mihály beszámolója Csaba képviselőjének, Zsilinszky Mihály kultuszminiszteri államtitkárnak mai beszámoló beszéde iránt nagy az érdeklődés. A mai nap jelentőségét a sűrűen