Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-07-10 / 56. szám

XX'X. évfolyam. Békéscsaba, 1904. Vasárnap, julius hó 10-én 56. szám. B 1 BEIESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A kereskedelem bajairól Csaba julius 9. A kereskedelmi szakoktatás mai rendjének korszerű reformja is égetően szükséges, mert szakképzett, magyar kereskedőkre égető szüksége van hazánknak. Ezt a célt mindenképen el kell érnünk. Habár a kereskedelmi ismeretek főként gyakorlatiak, amelyek tehát tényleges működés nélkül el nem sajátíthatók, a szakiskolákra rendkívül súlyt kell helyeznünk, mert megfelelő elméleti tudás nélkül igaz alapon nyugvó gyakorlat nem lehetséges. Kereskedelmünknek egyik baja éppen az, hogy a szakbeli kiképzés elhanyagolt, régies, hiányával modern szellemnek s ujabb irányoknak nem felel meg. Vajmi számosan vannak még, sajnos, akik kimerittetnek vélik a kereskedő feladatát azzal, ha a gyakorló személyzet a vevőközönséget kiszolgálja, ha a segéd jól tud „szervírozni" Igy a segédben is gyökeret ver ama balfelfogás, hogy üzletnyitáshoz és vitelhez teljesen elegendő az imént emiitett fogyatékos tudomány, mig az élet, a tönkrejutás s bukás az ellenkezőjéről meg nem győzi. Hogy az ismeretek, a tudás mekkora mérvével kell birni éppen a modern kereskedőnek, nem méltányoltadk. Nem is csoda tehát, ha ekként nővén fel az ifjúság, ennek zöme a beszerzési forrásokkal, vasúti, postai szabályokkal, törvényekkel, rendeletekkel; árkalkulációkkal tisztában nincs; nem ismeri az újításokat, a közönség jellegét, szükségleteit, fogyasztó képességét, nincsenek kellő ismeretei az Írásbeli teendők, a levelezés, a könyvvitel terén. A mindennapi küzdelmet vivó kereskedők zömére tényleg súlyos terhet Békésmegyeí Közlöny tárcaja. Dalok. i. Valamikor, régen, őszrehajló este Leszállott egy angyal halk, suhanó szárnynyal. És a lelkeinket összekötözgette Édes szerelemnek arany fonalával. Azóta, azóta olyan a mi éltünk Mint a bárány felhős szép. májusi reggel Sokszor megharagszunk, egymásra se nézünk, Mégis tele vagyunk égő szerelemmel. II. Ne haragudj rám én mindenségem, Bocsásd meg az én sok gyengeségem, Ki lennék én, ha te nem volnál Szivem fölé ha nem borulnál ? Te is, meg én is, árvák lennénk, Boldogságra sohase lelnénk, Gyászból volna a fejünkalja, Szomorúságnak volnánk a rabja. III. Enyém a gond, enyém a bánat Sokasodó vékony redője, A küzdelmek, a vágyódások, Csillagtalan, álmatlan éjje. Tiéd a zengő madárdalos erdő Könyharmatával, virágaival, A gondtalanság tiszta, kék ege, Az élet, az ifjúság, a dal . . . Kató József. ; róv a személyzet kiképzése, annál inkább, mert nem is kap megfelelő tanoncanyagot. Pedig a gyakorlati élet szempontjából a szakképzés súlya főként idehelyezendő, mert belátható időkig e medencéből táplálja kereskedelmünk személy-szükségletét, nem pedig a felsőbb kereskedelmi tanintézetekből. Ezek közönségére, a kereskedelem zömére még hosszú, nagyon hosszú ideig nem számithat, mert ez egészen más igénnyel lép az életbe. A kereskedőosztály belbajainak forrását képezik az előadottak. Nem boldogul a detailista. Nem képes megfelelő tanoncanyagot, igy segédszemélyzetet tartani, mert ily állapotok közepette épen a magyar társadalomban, kinek legyen kedve a kockázatos, nehéz munkával, fáradtsággal járó kereskedő pályára lépni ? Kénytelen a kereskedő oly elemekkel megelégedni, akik épen rendelkezésre állanak. Az u. n. jobb osztályok, nem úgy, miként külföldön, elfordulnak a kereskedelemtől, amiként ezt már fentebb előadtuk. A segédszemélyzet jogviszonyai rendezetlenek s a pár év előtt nyilvánosságra jutott kormányjavaslat lekerült a napirendről. E kérdés is a sürgetősen rendezendők közé sorozható s attól függ, megoldható-e ez s mikor, az ipartörvény tervezett revíziójának keretében. Elodázni soká nem lehet, mert kereskedelmünk fejlődésének, rendességének egyik föltétele a segédszemélyzet viszonyainak megfelelő rendezése. Szerfelett hátrányos, hogy a kereskedelmi személyzet munkaközvetítési ügye teljesen szervezetlen, amiből a személyzetnek nagy anyagi és erkölcsi kára van. A közvetítés jobbára ügynökök útján történik, .ami megbizhatlan, drága s örökös zavarok kútforrása. A főnök és személyzete között felmerülő vitás esetek száma rendszerint az anyagi helyzettel kapcsolatos. De nehezebbé válik az elintézés azáltal, hogy ezek részére illetékes fórum a túlterhelt elsőfokú iparhatóság, mely szakszerű elbírálásra nem alkalmatos. Ennélfogva nálunk is fontolóra veendő, hogy az iparbirósági intézmény kapcsán, melyről az ipartövény többször érintett revíziójánál bizonyára leend szó, kereskedő bíróságok is alkottassanak az érdekelt csoportok autonómiájával a főnök és személyzete közötti vitás kérdések el-eldöntésére. Ez biztosithatná a szakszerűséget s a kölcsönös méltányosságot s igy a szociális békét, mely már-már a kereskedő segédszemélyzet, bár ez idő szerint töredékes része által is érintetik, dacára annak, hogy az önállósítás lehetősége itt még gyakoribb. A tisztességtelen verseny ellen való törvényt sürgetik folyton az érdekelt körök. Azonban az ehhez füzőtt várakozások nem valósulhatnak meg a kereskedő-osztály jelen váltságos helyzetében, a mikor a létezésért folytatott küzdelem, a mindennapi kenyérért folytatott harc sulyosodik reá. Ily viszonyok jellegzetessége a verseny elfájulása és ennél oly eszközök és módok alkalmazása, a mely a tisztességes versenybe ütközik. E körülménynek tudható be, hogy a kereskedő osztály kebelében is erős visszhangra talál a képesítés és társulási kényszer behozatalának sürgetése. A kereskedő-osztályban is számosan remélik ily intézkedésektől a helyzet javulását. Ez eszközök is a zaklatott helyzet türelmetlenségéből, a változásba ve tett hitből, a fordulat iránt való mohó, de szükségképeni vágyból eredő hangulat nyomán keletkeznek. Ám minden bajnak főforrása a gazdasági helyzet. Ez törvényekkel, rendeletekkel, formák kényszerével megváltoztatni bizonyára nem lehet. s. j. . P oli t i k a. - Levél, fővárosi munkatársunktól. Budapest, julius 6. Báró Simonyi Lajos II., azaz báró Bánffy Dezső pártvezéri szüzbeszéde vezette be a hét politikai eseményeit. Amilyen szokatlan érdeklődéssel várták politikai körökben ezt a beszédét, olyan páratlan érdeklődéssel is komentálták, amint elhangzott. P o 1 ó ny i vitte bele az új párt vezérét a költségvetési vitába, az a Polónyi, aki kacag most azon, hogy ő pattantotta föl azt a Pandóra szelencét, amelyből annak a bizonyos memorandumnak alapján Bánffy Khuen-féle parázs, és nem minden pikantéria nélkül való vita keletkezett. Hanem nagyon is ravaszul kezelte Bánffy báró a fegyvert, amelylyel a migas kormányra célzott. Ugy tetszik, mintha visszafelé sült volna el. Legalább ezt mutatja beszéde, amelynek legnagyobb része és főcélzata annak bebizonyítására törekedett, hogy ő már miniszterelnök korában is oly malomalatti politika szerint igyekezett az országot boldoggá tenni, mint amilyent most hirdet egyedül üdvözítő politika gyanánt. Egyébként, mint ellenzéki pártvezér, szerelmes az önálló vámterületbe, nincs megelégedve a katonai engedményekkel, a Tisza kormány iránt nem viseltetik bizalommal s végül nem szavazza A mostani Csaba telepítése. Irta és felolvasta Karácsonyi János dr., egyetemi tanár, a Békéscsabai Múzeum-Egyesület negyedik évi közgyűlésén Csabán, junius 26-án. (Vége.) Az 1723-ik év elején ismét rengeteg sokan, számszerint 69 család hagyta el Csabát. Ezek közt sokan voltak olyanok, ákik csak pár hónapja jöttek, de voltak olyanok is, mint például Bárány Pál, Csömörszki János, Juhász György, Kerepeczki Márton, Sárosi András, akik már 5—6 éve laktak Csabánr Ezen költözések által vált aztán Csaba olyan faluvá, amely csupán ev. tót lakosságból állott. Egész 1724-ig ugyanis az ev. vallású tótokkal református magyarok is laktak Csabán, de ekkor a Fekete, Sárai és Juhász családok Makó városba, Cibakháza, Inoka falvakba költöztek. A további kivándorlást, esetleg az egész falu megsemmisülését a gyulai uradalom és Békésvármegye egyesült erővel akadályozták meg. — A gyulai uradalom kérésére a királyi kancellária Klobusicky és Krucsay nemes embereket küldötte Békósmegyébe a szökések, költözések kiderítése s azok okainak megállapítása végett. E biztosok eljöttek Csabára is, összehívták a lakosságot, kikérdezték a költözködések okait s megállapisották, hogy korántsem az uradalomtól, vagy a vármegyétől kivetett terhek okozták a kiköltözést. A vizsgálatnak meglőn az eredménye, mert a további kiköltözés megszűnt, sőt a kiköltözöttek közül is sokan, például a Bohus, Czabarka, Yalent, Lehóczki, Zsilinszky, Sipiczki, Makovsaky, Sipka stb. családok visszatértek. 1736-ben már ismét régi csabai lakosok votak.

1) Ezzel elvégződött Békés-Csaba 'településének korszaka. Már most azt kell vizsgálnunk, honnan, mely vidékről származott a mai Békés-Csabának lakossága, kivált pedig honnan jöttek a legelső, 1717—20-iki települök? E tekintetben a hagyomány Mitna, Hradistye és Csal falvakat emlegetvén, Nógrád- és Hontmegyók éjszaki részére utal bennünket, mert Mitna, magyarul Vámosfalva és Hradistye Divóny közelében, Nógrádmegye éjszaki részén esnek, Csal pedig Csábrág vártól délre, Hontmegyében fekszik, de e tekintetben a hagyomány ismét nagyon téved, mert az első települők közt egyetlen egy sincs, aki Nógrádmegyéből származnék. Az Oszdin, Zelenyánszki, Tosnyiczky, Szugyiczky ós Streborszki családok, akik neveik után itólve, nógrádmegyeiek, mind 1725 után költöztek Csabára. Hontmegyéből az Unjatinszky, Medovarszki, Drenovszki, Csankovszki, Rakonczai, Sipiczky ós Zsibritoczki családnevek tanuságk szerint jött ugyan legalább 7—8 család Csabára, de mind csak 1724 után. A legelső közülök, a Drenyovszki, sem telepedett meg hamarább, mint 1721-ben. Szerencsére azon földesurak, akiknek falvaiban az első csabaiak előbb laktak, 1727-ben lépéseket akartakjtenni arra nézve, hogy a csabaiakat régi lakóhelyeikre vissza*) A békésmegyei régészeti egylet évkönyve. VII. k. 85 89. II. vezessék. Evégből 1727. december 30-án a csabai lakosok régi ismerőseitől tanúvallomásokat vétettek ki Kis-Hontmegye tisztikara utján. Kitűnik e tanúvallomásokból az, hogy az első csabai települőknek csakugyan van közük Hontvármegyéhez, de nem ám a mai Hontvármegyéhez, hanem a régi, most már Gömörvármegyével egyesült Kis-Hont megyével. E Kis-Hont megye egykoron a Rima folyó felső völgyét foglalta magában s Rima-Szombat volt egykori szókhelye. A tanúvallomások szerint e vármegyéből Felső-Pokorágy faluból került ki a Bánszki-család s tudjuk, hogy a mostani Békéscsabának első, 1717-iki birája Bánszki György volt. Ugyancsak Felső-Pokorágyról jött még a Gajdács család. Cserencsényből jött a Brezovszki család, Yarbócról a Czabarka és Gécs család, Kecegéről jött a Dón, vagy a Dunával egynek vehető Dona és Stefanovics (Stefáncsik) család. Rimabányáról származott a Holló, másként Kovács család, az ettől nem messzire, egy mellókvölgyben eső Lehota faluból költözött le a Kozma, vagy Kosznó család, Rimáczáról pedig a Csipán család. Rimabrezóból származott a Frankó család. Rimaszombattól éjszaknyugotra a Szuha patak felső völgyében esik egy kis Szelce nevü falu. Ez adta Csabának a legtöbb ós legállandóbb családot. Innen költöztek le az Angyal, Botó, Csicsel, Dienes, Likerec, Melis, Szikora és utoljára a Bielik családok.

2) Méltán mondhatjuk tehát, hogy a mos*) Ilarruckern levelek a gr. Károlyi levéltárban. F. Nro. 49. a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer

: (ÜdŐbetejf SCg'tiknél, légfZŐSZervek hui'lltos bajainál úgymint idült broncbitis, szamárbarut és különösen lá^ibadozókaál influenza után ajánltatik. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolitja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).