Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-07-10 / 56. szám

meg a költségvetést. Ezek a Bánffy beszédének főbb momentumai. * A magyar kormánynak egész sereg kereskedelmi szerződést kellene rövidesen megkötnie a külföldi államokkal. Ezek egyikének, az olasz kereskedelmi szerződésnek a tárgyalását a héten kezdték meg Rómában. A tárgyalások, melyekre ólomnehézséggel sulyosodib a borvámkórdós, mintegy háromhetet igényelnek s mint jelentések mondják, akkor is csak valószínűleg ideiglenes szerződés lesz az eredmény. A legnagyobb baj azonban a forró nyári hőség, amely legutolsó szerződések tárgyalásakor, 1891-ben is megugrasztotta Rómából a tárgyaló feleket, akik Münchenben fejezték be a tárgyalásokat. Az idén meg Budapesten kereshetnének üdülést, s an nak a Budapestnek csinálhatnának egy kis idegenforgalmat, amely bikaviadalokra szorult, hogy emelje idegen forgalmát. Adópolitikánkban a modern adóelmóletek egyetlen jottája sem érvényesül. Ezt mutatja az a minduntalan megismétlődő eset, hogy a szegény ember feje alól a vánkost és a családi birtok legutolsó holdacskáját, az utolsó zsák búzát viszik el adó fejében. A másfólévi ex-lex veszedelmes következményei most jelentkeznek. A pénzügyminiszter már is intézkedett az adóhátralékok behajtásáról. Es ebben a törvényes intézkedésben megnyilatkozik egy humános vonás. A pénzügyminiszter ugyanis minden oly esetben lemond az árverésről, amikor a birtok elárverezéséből nem várható annyi, mint a mennyit az adóhátralék kitesz. A pénzügyminiszter egyébként az adóbehajtásról szóló javaslatát a . napokban terjeszti a törvényhozás elé. * Ismeretesek az úgynevezett katonai engedmények, amelyek után még mindig nagyon sok követelni valónk van. Ilyen mindjárt a magyar nemzeti nyelv érvényesülése a katonai igazságszolgáltatásban. Mint egy kormányhoz közelálló ausztriai újság közli, a közös hadügyminiszter ós gróf Tisza István magyar miniszterelnök közt az uj katonai büntetőeljárás nyelvkérdése tekintetében az a megállapodás jött létre, hogy tizóvi időtartam alatt gondoskodnia kell a hadügyi kormánynak elegendő számú magyarul beszélő hadbirákról s ez idő alatt a magyar ezredeknél nemcsak a belső szolgálatban, hanem a külső érintkezésben ós eljárásban is általánosan érvényesülnie kell a magyar nyelvnek. Ez a megállapodás természetesen föltételezi, hogy a katonai törvényszékek tagjainak is érteniök kell a magyar nyelvet, vagyis magyar ezredekhez csak magyarul tudó tisztek nevezhetők ki. A héten véget ért a költségvetési vita. Érdekes volt, egy cseppet sem unalmas, mint amilyennek Ígérkezett Érdekessé tették azok a nagy felszólalások, amelyek a honatyák nem csekély élvezetére csemegéül bizonyos pikantériákat lepleztek le a Bánffy-érából. A vita végén a miniszterelnök szólott, az önálló vámterületrül és ennek kapcsán az ischli-i klauzuláról, természetesen leghosszasabban és legbehatóbban az uj párt vezérével. Ez sem hagyta magát, rákenvén az ischli-i klauzula kombinációját Lukács Lászlóra. És tán tovább folynak a pikantériák, ha Apponyit el nem fogja a beszólési viszketegsóg. Apponyié volt tehát a zárszó és ezzel véget ért a vita, melynek hullámai még sokáig nem simulnak el a politika örökké mozgó viz tükrén. Az országos függetlenségi párt értekez| letet tartott a héten. Nagy dolgot határoztak el. Föltámasztják halottaiból az obstrukciót, a civillista felemelése ellen. Erre a halottámasztásra aligha lesz azonban szüksége a függetlenségi pártnak. Beavatott parlamenti körökben ugyanis azt híresztelik, hogy Tisza István gróf miniszterelnök a civilista ellen megindítandó harcot nagyobbszabásu, az udvartartás körül adandó engedményekkel akarja lefegyverezni. Csabai tisztviselők lakbére. Lapunk mult vasárnapi számában már röviden jeleztük, hogy Csaba nagyközség tisztviselői, számszerint harmincnyolcan, memorandumot terjesztettek a község elöljárósága, illetőleg képviselőtestülete elé, mely memorandumban alapos ós megszívlelendő indokokkal lakbér megadását kérik. Részletesebben foglalkozva és ismertetve a memorandumot, eleve is kijelentjük, hogy annak minden egyes pontját helyesnek és megfelelőknek találjuk ós a csabai tisztviselők álláspontját teljesen magunkévá tesszük. " Mint a memorandum is megemlíti, Csaba nagyközség Magyarország első nagyközsége. Több rendezett tanácsú városa van az országnak, amelynek ugy népességi száma, mint kulturális előhaladása nemcsak hogy meg nem közelitheti Csabát, hanem mögötte áll. Csabának a jövőben is meg kellel őriznie e méltósággal járó elsőségét és meg kell őriznie e tekintélyét különösen akkor, mikor Csaba felvilágosodott képviselőtestülete minden egyes tagja tudatában van annak, hogy Csaba rohamos előrehaladásában nagy érdeme van azoknak a tisztviselőknek, akik most jól megérdemelt lakbért kérnek tőle. Csaba képviselőtestületének buzgó tisztviselői e kérelmének megadása elől nem szabad és nem lehet elzárkóznia. Eléggé meg nem magyarázható nagyfontosságú érdekek kívánják a községi tisztviselők memorandumának elfogadását, semhogy az ellen érthetetlen szűkmarkúságot tanúsítsanak kicsinyes okokból. Részünkről annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy ilyen kicsinyes okokat nem fog támasztani Csaba képviselőtestülete még akkor sem, amikor tisztviselői lakbérének rendezése 2°/

0-os községi adófelemeléstől függ. Reméljük hogy Csaba képviselőtestülete az ügy érdekében és a község érdekében nem fog visszariadni ettől az áldozattól, amelyet közvetve magának hoz és egyhangúan megszavazza a tisztviselők lakbérét, amelyek aránylag kisebbek mint a hasonló fizetés mellett Csabán alkalmazott állami hivatalnokok lakbérösszege. Csaba község tisztviselőinek memorandumát, amelyet megküldtek minden egyes képviselőtestületi tagnak, röviden a következőkben ismertetjük : A memorandum első részében az 1886. XII. t.-c. 21. §-a alapján a községek jogait és teendőit sorolja fel, amelyekből kiindulva, fölemlíti, hogy a községek helyi ós országos érdekű sokoldalú működése az anyagiak mellett a szellemi erőknek is óriási összegét igényli és emészti föl. Csaba az ország első nagyközsége, különös gonpot kell tehát a községnek arra fordítania, hogy tisztviselői értékes elemekből álljanak. Ha Csaba önmagához méltó tisztviselőikart akar tartani, önmagának kell a községi törvénynek részint elnyűtt, részint szükreszabott zubbonyát toldozgatni, azaz olyan anyagi helyzetet teremtenie tisztviselőinek, amilyent hasonló képesítéssel biró más tisztviselő hasonló mennyiségű munka elvégzésével élvez. A közhivataloskodás ellenértékei emellett nemcsak anyagiak és gazdaságiak, hanem morális értékűek is. A közhivatalnoknak és családjának a társadalomban is méltó helyet kell adni, hogy magán hordozhassa a közhivatal díszét, méttóságát. Ha a közhivatalnok anyagi helyzete ingatag alapokon fekszik, társadalmi állása sem lehet diszes és hivatali állásához méltó, mig ellenben, ha a tisztviselő szellemi erejét nem veszik igénybe anyagi gondok, szabaddá válik az elme, nyugodtá a lélek, a tisztviselő hivatásának él, kedvvel teljesiti kötelességét és nem fél azon óriási felelősség súlyától, melyet a közérdek és törvény vállaira rak. A községi törvény egyébb fogyatékosságai mellett a községi tisztviselők anyagi helyzetéről is elfelejtett gondoskodni, kivéve a községi jegyzőket. A többi községi tisztviselőkről való gondoskodás a község feladata. Minél jobban gondoskodik a község tisztviselőiről, annál nagyobb szolgálatot tesz a köznek, A köztisztviselők anyagi helyzete közérdek. Ezek elmondása után igy szól a memorandum : „Csak pár éve annak, hogy a községi tiszti nyugdíjintézet megalakult s bár ez fizetésünknek 4°/

0-át vonja el évente, mégis javitja helyzetünket, Tekint\e azonban, hogy fizetésünk legutolsó rendezése óta teendőink igen megszaporodtak, tekintve különösen azt, hogy azóta éppen a község gyors fejlődése ós rohamos haladása miatt a megélhetési viszonyok feledtóbb megnehezedtek, az élelmi szerek napról-napra mind jobban drágulnak, a lakásokért mind ragyobb és nagyobb összegeket kell fizetnünk s a lakbér, mondhatjuk fizetésünk 20—30 százalékát is felemészti: a folyó évi julius havi képviselőtestületi közgyűlés elé kérvénynyel fogunk járulni aziránt, hogy részünkre 1905. évi január hó elsejétől kezdődőleg lakbért méltóztassék megszavazni." A memorandum még megemliti, hogy az állam az összes tisztviselők fizetését rendezte már, arra azonban nincs semmi remény, hogy a községi tisztviselőkét is rendezze s ezért fordulnak eziránt a községhez. A memorandum további részében bemutatja a kért lakbér táblázatot, összehasonlítva a csabai állami tisztviselők lakbérével. A kért legmagasabb lakbérösszeg 450 korona, tehát 150koronávál kevesebb, mint hasonló képesítéssel biró állami tisztviselőé, a legkisebb pedig 160 korona. A lakbértervezet összesen 8950 koronát tesz ki, amely összeg községi adóban 2% emelkedést jelentene, miután, mint a memorandum is mondja, a lakbérre egyéb fedezeti alapot, mint a község méltányló jóakaratát, nem tud. A memorandum végén ott szerepel Csaba valamennyi tisztviselőjének nóvaláírasa. Fűzesgyarmat és Buesatelep viszálya, Fönti cimmel lapunknak ez évi 60-ik számában egy cikket irtunk, mely beküldött tudósítás alapján Bucsatelepnek Füzesgyarmat anyaközségtől való elszabadulását, illetőleg az ez ügyben az érdekelt felek között folyó óvi junius 11-ón folytatott tárgyalás eredményét ismertette. A jelzett tárgyaláson, mint megírtuk, a két tani Békéscsaba első lakosai a mai Gömörmegye nyugati részéből, az egykori KisHontmegyéből származtak. E Gömör, egykoron Kis-Hontmegyei családok, azelőtt Br. Vécsey Sándornak Dujardin Ferencnó, Yay Erzsébetnek és Jávoky László gömörmegyei alispánnak szolgáltak. E biztos adat tönhre teszi a hagyomány abbeli gyanitását, mintha az első csabaiakat valami hitbeli üldözés hajtotta volna a Tiszántúlra. Mert hiszen például Jánoky Lás? ló egyik erős oszlopa volt az evangelikus vallásnak s elképzelhetetlen, hogy épen ő üldözte volna vallásuk miatt evangelikus vallású alattvalóit, vagy hogy ha mások zaklatták volna, meg ne tudta volna őket védelmezni. Kis-Hont megyében az evangelikus vallás gyakorlatát az országos törvény biztosította, itt Tiszántúl az csupán a hatóságok elnézésétől függött, tehát csak e szempontból is nagy hiba ós esztelenség lett volna, a vallásuk miatt üldözötteknek Tiszántúl menedéket keresniök. Az egykorú iratok szerint nem is más hajtotta az első csabaiakat Békósmegyébe mint az, ami közülök annyit megint kiköltözésre kényszeritett, mint az, ami ma annyi magyart Amerikába hajt, a megélhetés. A gömörmegyeiekhez legelőször pestmegyei származású tót családok csatlakoztak, mint az a Botyánszki, Domanszki, Csömörszéki és Kerepeszki családnevek igazolják. Azután jöttek egyes családok másfelől is, de énnek kutatása már nem tartozik a telepítés történetéhez. Hogy Tiszán-tul miért épen Csabán alakult az első tót falu ? Azt is őszintén megvallják az 1720-iki csabai elöljárók. Oly nagy volt a félelem a török és tatár hadak pusztításaitól, hogy nem mertek állandó tanyát verni az akkori szegények másutt, mint nádasok, mocsarak, erdők mellett. Csaba keleti határa 1717-ben még csupa vizjárta, nádas, mocsaras hely volt veszedelmek esetén alkalmas búvóhelyül szolgálhatott. Ezért ütöttek itt tanyát s igy lön Csaba egész Tiszán-tul a felvidéki települőknek első faluja. Ő lőn egyúttal a kiinduló pontja a később bekövetkezet felvidéki telepítéseknek. Csaba telepítésének története tehát nem csupán egyszerű, helyi esemény, annak országos fontossága van. Épen azért érdemes foglalkozni vele, épen azért érdemes följegyezni ez esemény főrészesónek, Turóczi Miklósnak nevét és érdemes levonni e telepítés történetéből azon tanúságot, hogy amikor a nép nem tudatlan szájhősökre, hanem az ő tanult és hivatott vezéreire hallgat, áldásos nagy dolgokat visz végbe s magának biztos fészket ópit. r Arendakerülés. Irta : Palatínus József. írtak vala pedig ezernyolcszáznégyet, mikoron az alábbi eset megtörtónt . . . Dohányos gányóiról hires nevezetes Bánkút községére, mely jelenleg József főherceg tulajdona, alapos árendát nyomott vala a tekintetes vármegye. Soós János törvónybiró uramtól kezdve egész a koldusbiróig vagy mondjuk, a legutolsó zsellérig, mindenki ugy tartotta, hogy a vármegye sérelmes árenda kivetését apelláta alá kell venni. Össze is ültenek hát a vének, mint a krónika mondja, szent Josephus havának huszadik napján. Határoztatott pedig e tanáoskozáson, hogy a község a nemes és nemzetes vármegye sérelmes adókirovása ellen apellálandó, kunyoráló küldöttsó?

;et meneszt a császár ós királyi Kanoeláriához Bécsbe. Ugy is lett, amint határoztatott. A vének által megválasztott deputációzással megbízottak Soós János törvónybiró uram, Csík Gábor kisbíró uram ós Bánkút ékes pennázatú nótáriusa, Káposztay Farkas uram. Kötelességévé tétetett a deputációnak, hogy az uton mindennemű kiadásokat hiteles protokollumba iktassanak, kiköttetvón, hogy ellenkező esetben jogában áll a véneknek a deputációzásórt járó salláriumot megtagadni. Amint pedig a deputáció tagjai tisztelendő Hájas páter uramtól kezdve a házbeli komondorig elbúcsúztak vala, el nem felejtvén a szaporulai előtt álló Riska tehén nyakát sem megveregetni, a tisztes úthoz kidukáló áldomás után szekér oldalra ültek és nagysok hálálkodások közepette megindultának Bécsnek büszke városa felé. Eleinte lassan haladt előre a megfelelő mennyiségű világosával megrakott készség, lévén a hangfogó habarék oly ragadós természetű, hogy agyig ölelgette a kerekeket, mint nótárius uram a protokollumot, melybe nem felejtvén el bescribolni az első tételt, mely hangzott vala akképpen : Elindultunk Isten szent segedelmével pénteken (áldomás) 50-ven pengő forint. A deputáció minden nagyobb veszedelem nélkül, szerencsésen megérkezett az első pihenő állomásra, Szentesre, hol is 30 pengő forintok rovására megháltak. Itt történt az első baleset, nevezetesen törvónybiró uram elvesztette ékes cafrangozatu kostökzacskóját, melynek kárpótlásául a protokollum 1 forint ós 15 garasokkal terheltetett meg. De beszéljen tovább a megsárgult protokollum, melynek tételei hűséges tükröt mutatnak Bánkút érdemes deputá ciójának nemes ügyben fáradozó, küzdelmes útjáról. A további tételek pedig, minta protokollum mutatja, a következők : Szolnokon törvónybiró uram ko nájával találkoztunk, áldomás 4 forint; ugyanott meggyóntunk, áldomás 4 forint; ugyanott a barátoknak öreg misét szolgáltattunk 12 forint; ugyanott a perselybe 3 forint; ugyanott a koldusoknak 1 forint 30 garasok ; ugyanott a kocsinkat helyben hagytuk 40 forint; Szolnoktól Pestig 21 forint; Pestre szerencsésen megérkeztünk, áldomás 8 forint; vezetőnek a kecskeméti házig 3 forint; ugyanott szállás, étel-ital cigánynyal együtt 43 forint: a hajón Bécsig 78 forint; a hajón a kapitánynyal összekocódván, Komáromnál kitétettünk, áldomás 16 forint; gabonás hajón tovább Bécsig öt nap alatt 128 forint; nagy ügygyel-bajjal megérkeztünk Bécsbe, áldomás 11 forint; ugyanott állandó vezetőt fogadtunk rendes koszttal 65 forint 30 garas; törvónybiró uramat hiába kerestük, 30 forint ; 50-ven forint elveszett, áldomás 8 forint; a Cancellár laibhuszárjától utasítást kértünk 12 forint ; az elnöknek egy frakk ós cylinder-felber kalap 6 ) forint ; a tisztából kifogyván, szapoltattunk, 20 forint; törvónybiró urarn fülét fogkefével mosta, 50-veu garas ; az audenciára csismínkat lúdzsirral megkentük, 6 forint; a Cancellária épület kopaszpofáju portásának 10 forint; az ajtónállónak 2i) forint; egynek másnak jó szívért 100 forint; a Cancellárhoz bebocsájtattunk. 200 forint; meghallgatás ós biztatásért 400 forint; Cancellár uramtól hazamentünk, áldomás 9 forint; kisbíró uram érvágásáért 4 forint; a községi kocsisnak egy ajándék suhogóért, 1 forint 40 garas; a tanácsnak egy uti kulacsért 7 forint; tisztelendő plébános urnák egy gyermekbölcsőért 18 forint; apró-cseprő ajándékokért 400 forint; törvónybiró uram szeméremből egy fekete-sárga fabódéba cselekedett, büntetés 5 forint; törvónybiró uram nyújtózkodás közben kitágította az omnibusz oldalát, kártalanítás 50 forint; komédiáért 7 forint; et cetera valami száz tételig. A fő azonban, hogy a Cancellár-járás szerencsésen sikerült ós igy mikoron Soós János törvónybiró uram vezetése alatt teljes épségben visszaérkezett Bánkutra az érdemes deputáció, a tiszteletben álló Községi Tanáts lelkendezve szavazta meg a küldöttségnek azon három ezer egynehány pengő forint költségeket, melyeket a deputáció az árenda kerülés tárgyában Bécsbe tett utazása alkalmával jövet-menet ad vires eszközölt vala, mint ahogy ezt az írást őrzi vala Bánkút községének levéltárában, illetve tulipántos leveles ládájában.