Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-09-15 / 75. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, szeptember hó 15-én 75. szám. BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap es csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tillér Előfizetni bármikor lehet evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : MAROS GYÖRGY. | PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Hivatalos kioktatás. Békéscsaba, szeptember 14. Nincs szándékunk vádolni, de ---tó, még ezt akarnók . is tenni, nem volna módunkban és legalább is nem joggal és igazsággal. Csak őszinte igazság és nem vád vagy meggyanusitás az a kijelentésünk, hogy a magyar népnevelés ügye, bár a magyar tantestület mindenkor hivatása magas latán állott, nem tudott mégso arra a fokra fölemelkedni, hogy népünk szellemi és erkölcsi világára irányító és döntő befolyással legyen. És a magyar népnevelés ügye addig nem is emelkedhet erre a fokra, amig Magyarországon a népiskola nem lesz olyan intézmény, melynek apró templomai minden községben feltalálhatók, s amig a nagyobb váró sokban nem lesz annyi népiskola, amennyi a tanköteles gyermekek befogadására szükséges, addig bár menynyire hivatásának magaslatán is áll a tanfelügyelői, tanári és tanitói testület, kulturhivatásának nem tud teljesen megfelelni. Mert a népnevelés csak akkor és ugy érheti el célját, ha a népnek minden gyermeke részesül iskolai nevelésben. Bizonyára tudja ezt és ennek igazságossága felől a mostani kultuszminiszter, Berzeoiczy Albert is megvan győződve. Adott is ki rendeletet — de nem a népiskolák szaporítására. Nem olyan féle rendelet ez, hanem a tanfelügyelőköz szol. A miniszter ur ebben a rendeletében hivatásuk kötelességeire oktatja ki a tanfelügyeket. Nem mondható tehát éppen fölösleges munkának, bár hiszen a kötelességtudó tanfelügyelői kar e rendelet nélkül is teljesítette volna minden bizonynyal hazafias kötelességét. De ha már kiadta a kultuszminiszter, lássuk mi van benne. A rendelet különösen hangsúlyozza a minél gyakoribb iskolalátogatást a tanfelügyelők részéről. Iskolalátogatások alkalmával lelkére köti a tanfelügyelőnek, hogy kiváló gondot forditson arra, hogy a tanitó megtett-e minden lehetőt az ifjúsági egyesület szervezése érdekében s ha nem, mik voltak a szervezés akadályai; helyesen vezeti-e a tanitó az egyesületet; van-e az iskolának ifjúsági könyvtára; ahol padig nincs. Miért nincs? A tanfelügyelő körrendelet értelmében maga tegyen meg minden előintézkedóst annak létesítése iránt. Ahol gazdasági ismétlő iskola van, figyelje meg, hogy a tanitó a mindennapi életben, a nép körében is igyekszik-e és minő eredménynyel megkedveltetni az intézményt, a munkaszeretetet és az okszerű gazdálkodást. A gazdasági ismétlő iskolai külön szaktanító érintkezik-e a néppel; megtartja-e az 1902. évi 66569. sz. rendelettel kiadott gazdasági ismétlő iskolai szervezetnek idevágó rendelkezéseit ? Az alkoholizmus elleni küzdelem ügyében az 1903. évi 1125/eln. sz. alatt kiadott rendelet végrehajtása céljából törtónt-e valami intézkedés ? Itt különösen figyelmezteti a tanfelügyelőket, hogy az olyan tanítóval szemben, aki maga isvét a mértékletes életmód ellen, teljes szigorúsággal járjanak el. A tanítási idő kihasználására kívánatosnak tartja, hogy a heti szünidők lehetőleg két délutánra állapíttassanak meg. Ügyeljen a magyar nyelv tanítása érdekében kiadott 1902. évi 30332. számú rendeletnek, továbbá az elemi népiskolai 5. és 6-ik osztályoknak szervezése és az ezen osztályokra utalt kötelezett tantárgyak tanítása ügyében kiadott 1899. évi 28352. és 1902. évi 38966. sz. rendeleteknek végrehajtására s az e tekintetben a mulasztó tanítók ellen a megtorló eljárást minden egyes esetben indíttassa meg. A magyarul nem tudó és magyarul sikerrel nem tanitó községi és felekezeti tanítókról mindenkor személyesen, iskolalátogatás alkalmával szerzett tapasztalatok alapján, az iskolalátogatási jegyzőkönyvek csatolása mellett, december és junius hónapok végén tegyen jelentést. Viszont a magyar nyelv tanítása, az ifjúsági egyesületek szervezése és vezetése, az ifjúsági könyvtárak létesítése körül kiváló buzgalmat és sikert tanúsító néptanítókat jutalmazásra jelentse be. Végül felhívja a tanfelügyelőket a nemzeti ünnepekre s kötelességükké teszi, hogy ez ünnepek betartását szigorúan ellenőrizzék. Szép ez a rendelet, van benne sok bölcs tanács is, de ezeknek csak stilisztikai értékük van. Mert száz szónak is egy a vége: a népnevelés ügyének előmozdítása érdekében tanítónak és társadalomnak egyaránt szüksége van a népiskolák szaporítására; mert ott, ahol a nevelés nélkül maradt gyermekek erkölcse szükségszerben hatását gyakorolja a többi lelkületére, ott a tanitó munkája, legyen az bármily lelkiismeretes, nem tud a maga igazi értékében érvényesülni. Állam és társadalom tehát egyaránt szaporítsa a népiskolákat, a kultura apró templomait, mert ezek többet érnek minden kioktató rendeleteknél. rfékésvármagye augusztusban. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága szeptember havi rendes ülését hétfőn tartotta meg Lukács György dr. tőispán távollétében F ábry Sándor dr. alispán elnöklete alatt. Rövid, alig két órás ülés volt ez, de mindamellett érdekes. Kellemes oldalról abban nyilvánult érdekessége, hogy a bizottság melegen ünnepelte a megye uj nemesét, a közkedvelt, rokonszenves tiszti főorvost, Z ö 1 d y János drt. A szomorú érdeklődést két csinos pikantériával Csák György m. kir. péazügyigazgató keltette föl a bizottságban. Az egyik az, hogy hivatali pénzek szabálytalan kezelése miatt fegyelmit indíttatott G o 1 i á n Soma szarvasi adótiszt eiien. a másik, még érdekesebb javaslata, amelyei szintén határozatra emeltek, Orosháza község elleni felelősség kimondása adók be nem hajtása miatt. Az ülés többi idejét egyébként a különböző havi jelentések töltötték ki, amelyek semmi különösebb dolgot nem emiitettek föl. A gyűlésről az alábbi részletes tudósítást adjuk : F á b r y Sándor dr. alispán üdvözölve a megjelent bizottsági tagokat, pontban kilenc órakor megnyitotta az ülést. Az uj nemes ünneplése. Az alispáni megnyitó beszéd egy kedves eseményről emlékezik meg. A királyi kegy ismét meglátogatta a vármegyét. A Békésinegyei Közlöny tárcája. A régi jóidőkből. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Zlinszky István. Mikor a szülőfalum veszélyben volt. Ne vegyék rossz néven tőlem, hogy ismét a multak emlékein kalandozom, de hát az ilyen öreg ember már csak a multakon ól. Egy epizódot akarok ifjú barátaimnak elmondani a 48-iki szabadság harc idejéből, olyan apróságokat, melyekről a história meg nem emlékezhet, de azért jellemző világosságot derít az akkori dolgok folyására. Az 1849-ik év juni havában a magyar szabadság ügye napról-napra rosszabra fordult. Az orosz colosszus vérszomjas hadai árasztották el az országot, (tehát azért, vagy legalább azért is püfölik most azok az apró japániak oly kegyetlenül őket ?) A magyar vezérek között viszály dult. A kultuszminiszter, a boldog emlékű Horváth Mihály püspök, országos imákat rendelt el, — valóban ugy állt már a haza sorsa, hogy csak az imádság menthette volna meg a szabadság ügyét. De az ima, — talán az ágyuk ós harci paripák roba jától — nem hatott fel a magyarok istenéhez, mert a szabadság gyenge fáját éjszak zordon szele letörte, letiporta. Álsó-Dabas kis falucska Pestmegyóben 3—4 mórtföldre — vagy mondjuk az ifjabbak kedvéért — 25--30 kilométernyire fekszik a fővárostól, s igy nékiek bőven kijutott az ellenség látogatásából Hol a német, hol a norvát, hol az orosz, hol meg vegyesen — mint a jelen alkalommal is— látogatták meg a kis községet. Felső-Dabas, Alsó-Dabas és Gyón, ez a három kis falu, ugy szólván össze van épitve ugy, hogy az idegen egy községnek gondolhatja, pedig még is nagyon különbözők egymástól. Felső-Dabas közbiztonossága és lakosai katholikusok voltak : A Kovasocy, Körmöozy, Jeszenszky, b. LafFert, Susáaszky ősbirtokosok, és néhány elpusztult földes ur és báró, kiknek Felső-Dabas olyan menedékhely volt, mint a nyugdíjas katonáknak Grác ós Pozsony. Miután a külföldön elvezték vagyonukat, ide vonultak. Ez utóbbiak köze tartozott valami báró Puthányi, a kinek egyebe alig maradt, mint címe ós — gőgje ' Gőgös volt, mint egy olygarcha és kiálhatatlan mintegy — pvjes^os kazár! Alsó Dabas közbirtokossága ós zsellérei a mi családunkat kivével — vastagnyaku kálvinisták voltak s azok még ma is. — A Halászok, Oláh, SZÍVÓS, Szőke, Kecse, Geze, Bereczky, Dinnyés, Parragh, Szalay, Torjay, Mészöly stb. Qyón községben ismét a Halász, Sigray és Zlinszky família uralkodott. A jobbágyság vegyes vallású volt. A három falu közbirtokossága jó egyetértésben ólt, a mi igazi csuda számba u ehet, mert úgyszólván mindannyian rokonságban voltak egymással, (csak ha a restaurátió avagy követválasztás következett, ütött ki köztük a háború), hanem a jövevények, a betolakodottak iránt általános volt az ellenszenv, különösen ha az illető szegény volt, de gőgös. Ilyen volt a legnagyobb mértékben báró Puthányi, aki vagyonának csekély maradványával Felső-Dabasra költözött, s ott egy üresen álló Körmöcy féle kastélyt és hozzá egy részbirtokot is megvett. A tagositatlan birtok apró parcellái sok alsódabasi kálomista úréval volt mesgyós, s igy persze könnyű volt a gőgős báróba belekötni s mesgye ós egyéb perekkel infesztálni. No hát meg is tették alaposan alsó-dabasi kálomista urak. Addig-addig háborgatták mindenféle apró perekkel a dühös bárót, hogy végre is kénytelen volt eladni kis birtokát ós elköltözött. De előbb megüzente a dabasi composserátusnak, hogy: „Majd eszedbe jutok még" ! ! Nem fogom elfelejteni a tisztelt közbirtokosságnak irántam tanúsított barátságos viselkedését, alkalomadtán az orom alá hintett borsót paprikával fogom viszonozni". Ezek a dolgok 1847 ós 48-ban folytak le. A három falu apraja, nagyja a magyar táborban ontotta vérét a szabadság szent ügyéért, s odahaza csak az öregek ós tehetetlen gyerekek és az asszonynép voltak, — de ezeknek is jobb lett volna otthon nem lenni, mert folytonos rettegésben éltek szegények. A szabadságharc szomorú vége felé közeledett. A magyar hadsereg részint a felvidéken, részint a tiszántúli részeken harcolt. A fővárosban ós környékén az osztrák és a muszka voltak az urak. Windischgratz herceg fennen hirdette, hogy ^Rebellisekkel nem tárgyal ós feltétlen megadást kíván" (De megnőtt ezeknek az uraknaü a szarva, pedig néhány hóval elébb olyanok voltak, mint a szarvatlan birka

) melyből egész nyáj is megszalad egy kis pulikutya elől 1) Igy a béke reménye, mely felé a nemzet higgadtabb elemei szívesen hajtottak volna, csak remények maradtak. Persze, .az osztrák főúr büszkeségének — a kinek pedig addig csak a hátát látták vitéz honvédeink, — meg volt a magyarázata, mert az orosz hadak elözönlötték az országot, s kihúzták a szálkát az osztrák urak körme alul, a hová a honvéd gyerekek ugyancsak mélyen beverték. Pirulva irom le, de történelmet meghamisítani ugy sem lehet, s közismert dolog is, hogy főuraink egy jelentékeny része — bár inkább csak a vagyonilag züllöfólben levők, kik anyagilag ezen gyalázatos uton akarták restaurálni az eddig) dicsőén fénylő, de általuk elhomályosított családi cimertés tisztelt neveket, nem pirult ak őseink neveit azzal mocskolni be, hogy muszka vezetőkké lettek, csakhogy a dinasztia kegyeibe juthassanak, mert hiszen a magyar kormánytól már mitsem remélhettek. Ezek közé tartoztak a többek között a bonyhádiak, — a kik elég gyáván — hogy erősebb kifejezést ne használjak, — letették az ősi Percei nevet, mert több derék tagja a családnak tevékeny részt vett a szabadság harcban . . . (De bezzeg később, miiíor a nemzet ügye jobb fordulatot vett, siettek uj bőrbe bújni és ismét Percelekkv- \"e<i tek át.) Ezek közé tartozott a FelsŐ-Dabasrói csak nem rég kiüldözött báró Putheányi is, aki mint kormány biztos vezetett be egy muszka hadsereget, s ennek ólén mint kegyelmes ur vonult be F.-Dabasra, a három, kis faluban kvártélyoztatta el az egész dan dárt. Természetesen Alsó-Dabas részesült a legnagyobb figyelemben, mert ott egy-egy úri háznál 50—60 katona is lett elhelyezve, a kiket aztán lovastul együtt a gazdának kellett napokon át ellátnia. Azt is tudnod kell ifjú -olvasóm, hogy Kossuth Líjos