Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-08-28 / 70. szám

XXXI. évfolyam. # Békéscsaba 1904. Vasárnap, augusztus hó 2

8-án 70. szám. BEKESMYEI EOZLONY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visszs. Megjelenik hetenkent kétszer: vasarnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fö-tér, 876. száma ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Nemzetközi szövetkezeti kongresszus. Békéscsaba, aug. 27. Lapunk e helyén már több alkalommal foglalkoztunk a szövetkezetekkel, azok eszméjével. Legutóbb akkor, amikor a csabai ipartestület kebelében ipari hitelszövetkezet alakult. Az alábbi sorok abból az alkalomból kínálkoznak tollúnkra, hogy a legközelebbi napokban a világ minden művelt részéből összesereglenek Budapesten a szövetkezeti eszme barátai, hogy kongresszust tartsanak. Altalános gazdasági és társadalmi szempontból is nagy súlya van a kongresszusoknak, különösen pedig a szövetkezetek kongresszusának, amelynek fontosságát nagyban emeli az a körülmény, hogy nálunk tartják meg, ahol annyi tenger orvosolni való van a szövetkezeteken. Manapság minden téren a szocializálás. a reíomálás a cél. A termelő és fogyasztó egyének szövetkezése az egész gazdasági rendszer szociálizálása és igy a szövetkezeti eszme fejlesztése végső eredményében a társadalmi gazdasági reformjához fog vezetni. A szövetkezeti eszme tehát mint ilyen, nagy hasznára lehet országunknak. És használ is ott, ahol helyes az alkalmazása. De nem mindenütt helyes, hanem nagyon sok helyütt ártalmára van az ország közgazdaságának. Mert ugy nálunk, mint külföldön a legtöbb szövetkezetnek az a baja, hogy vagy politikai, vagy felekezeteti, vagy éppen nyerészke dési célokra használják ki Innen van az, hogy a működés helyes formája ismeretlen legtöbb szövetkezeteinknél. Amig pedig a helyes működési irány nincs meg, addig a szövetkezeti eszme nem missziót, hanem romlást, visszafejlődést teljesít. És innen magyarázható meg az a népszerűtlenség, amelylyel még manapság is viseltetnek hazánkban a szövetkezetekkel szemben. És addig, — mint egy jeles nomzetgazdasági írónk mondja, — amig a politikai tusák és felekezeti izgatás egyrészről, egyesek haszonlesésepedig másrészről a szövetkezeti társulást arra használja ki, hogy a szövetkezet jó kortestanya, vagy elsőrangú uzsorafészek legyen, addig nemcsak népszerűek nem lesznek a szövetkezetek, hanem ellenkezőleg, üldözni és gyűlölni fogják őket a társadalom legszélesebb rétegeiben. E bajok orvoslása végett gyűlnek össze a szövetkezeti eszme bajnokai a magyar fővárosban. Nekünk, magyaroknak, akik épp most készülünk tüzbedobni elavult szövetkezeti törvényeinket, sokszorozott érdeklődés sel és figyelemmel kell az összeülő kongresszus felé fordulni. Küldjük oda a dologhoz értő fériiainkat mentül nagyobb számban, hogy azok levonhassák számunkra a tanulságokat, mert, - hogy föntidézett közgazdasági jelesünkkel szóljunk, — nagyon lényeges, hogy uj törvény alkotásának küszöbén jól ismerjük azokat a modern gondolatokat, amelyeknek a szövetkezeti eszme legilletékesebb férfiai fognak a közeli kongresszuson kifejezést adni. Remélhető is, hogy illetékes szakköreink nemszalasztják el a kedvező alkalmat a magyar szövetkezeti eszme javára. (P-) A nagyvilágból, Politika és egyebek. — Levél fővárosi munkatársunktól. — Budapest, augusztus 27. Qui vivra verra ós megértük ós látjuk, hogy haladunk mi is a nyugoti nemzetekkel. Nem kell menni kiállításokat nézni külföldre, nem azért, mert itthon nem látnánk. A vidéki városok egymással vetélkednek a kiállitások rendezésében. Amig a forumon szereplőket közelebb vitte a nagy amerikai kiállítás felé a „Szlavónia," addig idehaza három nagy vidéki városban nyílt meg tanulságos ós értékes kiállítás : Hódmezővásárhelyen, Miskolcon ós Sopronban. A hódmezővásárhelyi, amelyről már szólottunk lapunkban és a soproni ipari ós mezőgazdasági, a miskolci iparművészeti Hirnökei és jelentői ezek a fejlődő, erő-ödő ós tért követelő magyar iparnak ós iparmüvószetnek. Nem tökéletességek, amit e kiállításokon láthatni, de sokkal több a kezdetnél, s nemcsak biztatás a jövőre, hanem olyan alap, amelyre fényes palotája tog idővel épülni a magyw iparnak. Csak nagyobb legyen irántuk az érdeklődós, mint eddig volt. Amig egyfelől a kiállitások ébresztenek valainetyes örömet a magyar hazafias szivekbe, addig másfelől történnek dolgok, amelyek keserűségeket támasztanak. Akadnak mindenkor generálisok, magasabb katonai egyéniségek, akik gondoskodnak időnként a magyarság arculcsapásáról. Legutóbb Beck ós Albori voltak ilyen gyász osztrákok, akik rúgtak egyet a magyarságon. Szerencse, hogy nem csupa Beck ós Albori urakból áll a hadsereg, hanem vannak benne R ó n^a i Horváth Jenők is. A Gesammt-monarchie fekete-sárga lovagjainak durva, nemzetsértő és lekicsinylő beszéde után jól esik a magyarságnak hallani Hónai pécsi vezérőrnagynak magyar érzéstől duzzadó, a nemzet igazát átértő, polgárainak jogait méltányló, a humanitás elveit szem előtt tartó, szép, hazafias beszédét, melyet a király szülósnapján mondott el, s a pécsi hadapród iskola tiszt helyettesekké fölavatott növendékeihez in-" tózett. Csak az a sajnos, hogy napjainkban még nem a Horváthok, hanem az Alborik és Beckek fekete-sárga akarata az erősebb. De lesz idő, hogy fordul a kocka. Aminthogy most is fordult, még pedig ugy, hogy fordulása párját ritkitja a katholikus egyház történetében : A király zárgondnokságot volt kénytelen elrendelni egy püspökség vagyonára ós jövedelmeire. Odajutottunk tehát, hogy nemcsak a szegény ember feje alul húzzák ki a lelketlen uzsorások a párnát, hanem a püspökről is leráncigálják a palástot. Szomorú eset, nagyon szomorú. Amicus certus in re incerta cernitur. Apodiktikus ez a régi közmondás. De hát addig vagyunk már a humanitásban, hogy nem igen találkozik nagylelkű, aki utána ugrana a vizbelulónak ós kimentené. Pedig már a nagy vagyonnal ós hatalommal rendelke ő katholikus egyház reputációja érdekében is érdemes volna megmenteni a rozsnyói püspököt, aki, mint az eddigi jelek mutatják, önhibáján kivül került uzsorások kezébe. Minden újság három napig tart, aztán Bekésmegyei Közlöny tarcaja. Rabok. Hosszú csapatba, négyes sorba, Lehajtott fővel mennek a rabok. Mindegyiknek arcára irt a sors, Tépett lelkéből egy-egy darabot. Egyiknek bűnt, bánatot, szennyet, A másiknak kihűlt szerelmet. Az egyik csalt, lopott a másik, Talán úgy nőtt fel, mint az árva, Bünbefogamzott s szinte belenőtt Abba a szürke rabruhába. A nyomorúság körülölelte S az ami szülte, el is temette. Ha valaki olvasni tudna A halvány arc vékony redőiből, Kiolvasna egy nagy szerelmet, Amely nem kér tanácsot senkitől. Összetörik s van ereje mégis, Kitépni a szivek gyökerét is. Szomorú, szótlan, csöndes emberek, Mögöttetek olyan sötét a múlt, Olyanok vágytok, mint a puszta hely, Hol egy emésztő vihar elvonult: Amelynek nyomán semmi sem maradt, Csak szenny a levert levelek alatt. Haladjatok csak szemlesütve, Nyomon kisér úgyis a vétek, Ne nézzetek ti föl az égre, A napsugár nem a tiétek. Csak a fellegek, csak az árnyak, Csak a kesergő néma vágyak. Kató József. — Szívesen, — mondta a jóbarát és másnap már szórakoztatta a barátja menyasszonyát. Es addig szórakoztak, hogy szerelmesek lettek egymásba. Az idő telt, a halál késlekedett, a jóbarát nem jött és a szerelmesek megesküdtek. A jóbarát csak a lakodalom után érkezett meg a nagynéni temetéséről. — De mit csináltál te a menyasszommal ? — kérdezte a barátját. — Villámhárító voltam ós belém csapott a ménkű, — mondta a jóbarát a legtermészetesebb hangon A flegma. A gazdag ember megbízta a szegény embert, hogy a vásáron, ahová ő betegsége miatt nem mehetett el, vegyen neki egy lovat Adott neki száz forintokat. A szegény ember zsebre vágta a pénzt és szörnyen kötötte a szamarat a karóhoz, hogy ilyen meg olyan jó lovat hoz a vásárról száz forintokért. Voltak a vásáron száz forintos jó lovak, de voltak, girhes hátú gebék is. A szegény ember ilyenformán gondolkozott: Amaz is ló, emez is ló, tehát mindegy. De már az éppen nem mindegy, hogy ötven forint hasznot tud-e magának csinálni, vagy semmit. Es vett egy ötven forintos gebét, a másik ötven forintot eltette Jmagának. A gebe sánta is volt, félvak is volt. A gazdag ember észre is vette. — Ugyan, hogy vehetted meg azt a a remondát ? — mondta mórlegődve a gazdag ember. — Hát nem láttad, hogy sánta is, vak is ? Az az ő baja, — mondta hideg vérrel a paraszt. — Osztán máskor abba találjon Apro történetek. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Palatínus József. A villámhárító. Volt egyszer két jóbarát. Olyan testilelki barátok voltak, akikre azt szokás mondani, hogy sülve-főve együtt vannak. Történt, hogy az egyik szerelmes lett No ebben éppenséggel nincs semmi különös ség, mert ez a fátum igencsak minden ha landót utói szokott érni. Kit előbb, ki utóbb. A szerelmes ember mindennap el járt menyasszonyához. Egyszer azonbai hosszabb ideig nem mehetett, mert el kel lett utaznia. Halálos beteg volt a nagynó nije, akinek ő volt az egyetlen örököse. I nagynénit teljes életében gyűlölte, de a millióka szerelmesebb volt, mint a menyasszonyába. Mielőtt elutazott volna megkönnyíteni a nagynéni haldoklását ós magához venni a milliókról szóló végrendeletet, elment a jóbarátjához és mondá neki a következőket: — Mindig jóbarátom voltál, sohasem tagadtad meg egyetlen kérésemet se. Remélem, most is meghallgatsz ós teljesíted kívánságomat. — Mond, mi legyen az, biztositalak jóbarátságomról, — szólt a jóbarát. Es a szerelmes ember igy folytatta : — Elutazom, mégpedig hosszabb időre. A menyasszonyom nem hagyhatom magára, hogy unatkozzék. Mert az a legnagyobb veszedelem, ha egy nő unatkozik. Szórakoztasd őt, mig távol leszek. Olyanféle villámhárító lennél mellette, aki szórakoztatod is, de távol is tartsz tőle minden veszedelmes férfit. Bízom benned, megteszed ? hibát, amit gazduram vásárol. Most pedig jobban cselekszik, ha megköszöni a jóindulatomat. * Szegénysors. Napok óta munka nélkül ődöngött a szegény ember. Éhezett ő is, a családja is. Munkát nem talált, hanem amint nagy elkeseredésébe levágta a fejét, az utca porában egy fénylő pénzdarabot vett észre Felcsillámlottak a szemei ós mohón nyúlt utána. Meg se nézte, hanem félénken a markába szorította, majd körülnézett és mivel hogy nem látta senki, rongyos zsebébe csúsztatta. Aztán elsietett a liget fái közé hogy meg nézze, milyen pénzdarabot talált.' Ott nem látja meg senki. — Bizonyosan arany, — suttogta lázas örömmel. — Ma, holnap és talán holnapután sem kell éheznem. Közben beért a sűrű bokrok közé. Kivette zsebéből a pénzdarabot, — hát egy vadonatúj krajcár volt. Elsavanyodott az ábrázata és ugy dörmögte boszúsan: — Szegény embernek szegény a szerencséje. Ha gazdag ember találta volna meg, annyi mint szent, hogy huszkoronás arany lett volna. _ — Es mórgiben eldobta a fényes krajcárt. Orvos és sirásó. Volt egyszer egy nagyon vendégszerető orvos. Jó barátságban ólt a falu aprajával uagyjáv d, meg a sirásóvil is, akivel pedig nem sziv^sen kezel még a koldusbíró sem. Nevenapja volt az orvosnak. Elment hozzászerencsekivánatait kifejezni mindenki, még a sirásó is. Es az orvosnak mindenStrolin a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer •' tüdőbeteg'ség'eknél, légzőszerve k hurutos bajainál úgymint idült broncliitis, Kzamárlinrut ós különösen lábbaduzóknál influenza után ájánltatikmeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a / gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).