Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-04-24 / 34. szám

.ig. A viszonyokkal oer a sürgős intézke­JSSZWK O menő határát ismerte ítézkedésben, voltak azonban — napisajtó egy részénél — a kik a lászat könnyű és a pénzszerzés tág "etü tárgyaivá tették e sürgős •ket. íz utóbbi időkben rendszeres meg a kivándorlási törvény len. A lárma már oly nagy aláment is kénytelen volt ií. De mert nincs olyan valami jó ne származnék, ak is megvolt a maga jó gy alkalma nyilott gróf , hojy a legaprólékosabb • ismertesse a kivándorlás AZ ügyét. Mindenki ismeri válaszát, mely kimutatta, ás a legégetőbb kérdé­/ a szabályozás mikéntjé­ebb ós viszonyaink közt •ndezése épen az a meg­it a sajtó egy része a '•ságok egy részének " í og;ásol. ".leteiben is repro­beszédében ki­kimutatásokat, rtjuk, hogy az unk egy olyan dig nyilvánosan tő okokból nem jk kimondásában dlyezhet. zterelnök is rámuta­i módon" a lármás /ozott arányban nő­.jóstársaSágok hirde­iszéről kibővíthetjük :i reflexiót egy kérdés­^y a kivándorlás szabá­idetlenkedők tollára sem a pedig most nem akadt fel ándorlásnak kérdése ? Nem kérdést feszegetni, mert na­igos eredményekre ^jutnánk, zt arra is, hogy igen sok ur, - ós népmentő szerepét játsza, ban, sem a jelenben egy fikar­örődött ezzel a néppel, ellenben jrővel veti rá magát, ha tárgyul iát a hirdetésekig botrányokká fel­J akcióhoz. A kivándorlás szabályo­>k oly módon való rendezése, mint ^isza István miniszterelnök kifej­iniszterelnök adatai nyomán beszél, ugy, hogy az nem , de leszögezni kívántuk a \3orr;y zést, mert rá akartunk ijet^zsfój a évek óta olyan készség ^en^neoa meg a kivándorlás kér­|9U %OTdása iránt, mint a kivándor­^úo^ozásának honmenteni látszó kri­anál, ma már nem kellenne szabá jnk a kérdést, mert már meg is old­csöndben, szellő bujdos, kíváncsian .lopva a titkok titkát, — és a sápadt, JÍe férfi érzi, hogy szédület ereszkedik igy ára, halálsejtelem s ivére ! . Egy fatörzshöz dől, a fulladás rémével küzdve, segítségért tárja karjait a tündöklő égbolt felé — és ekkor, a megtiport rej­tekösvényen egy emberpár iön eléje, át­ölelkezve, meg-meg állva, csókot váltva, lem látnak semmit május varázsából, — jsak egymás lángoló arcát, — nem halla­nak semmit május regéjéből, — csak egy­más hálaadó föifohászkodását. Most megint összeér lázas ajkuk, hogy megujuló csók­kal üdítsék örök szomjukat és eközben egyszerre megpillantják a — harmadikat. A harmadikat, aki szoborrá meredt, akinek szakadozó hörgés tör elő nyitott száján, akinek homályosuló szeme rátapad a fehér ruhás asszony fölismert arcára. A phantom ! a jelerés ! a beteljesült bosszú ! — rebegi alig érthetőn ós az imá­dott arc, melynek minden vonása feled­hetlenül léikébe rajzolódott ama végzetes, átdőzsölt éjszakán, — az imádott arc, me­lyet keresve-keresett, — amelyért éjjel­nappal sorvadt, — egy másik férfi arcához simul szégyenkezve, védelmet esdve, szelid odaadással. E látványtól megrohanja a fölindulás láza, roskadozva megtántorul, térdre bukik és elterül a pázsit puha ölén. Hirtelen éjszaka sötétjébe vakul bele, a csönd sü­ketté válik ; húnyó pillája fáradtan meg­rebben, — egp fehér tünemény hajol föléje, gyönge kezét az ő vergődő szivén nyugtatva. — Engesztelődj meg irántam ! — su­sogja a férfi elhalón, mialatt úgy érzi, mintha azt a hajdan belé vert száz élü tört érintenék meg ezek a nőiesen remegő, kicsiny kezek, hogy m» ,n rkésett irgalommal '•'húzzák keresztül v !"éből. Kegyet­r«h próba! - ér jelenés kót­erővel fo erozsdásodott mig végre zatos küzdés •kitja a sc \ élet ír kiszív hattuk volna. Csakhogy a mi közéletünk ugy van berendezve, hogy osupán egyesek dolgoznak, a többség pedig kritizál, azt hive, hogy a tentával együtt a bölcseség is önmagásói folyik a kritikusi tollból. verz es­ős Közgyűlés Csabán. Szokatlanul népes gyűlést tartott mult hétfőn Békéscsaba község képviselőtestü- : lete ; szeretnők hinni, hogy nem csupán azért lendült fel a közügyek iránti lelke­sedés a városatyákban, mert a meghívó tárgysorozatában választás is volt napi­rendre tűzve — ámbár a főpénztárnoki választást is igen fontos községi ügynek tekintjük, — de főleg azért, mert az elöl­járóság a mult évi számadások beterjesz­tésével beszámolni volt hivatva az 1903. évi sáfárkodásról. Nagyobb emóció sem aa első, sem az utóbb emiitett kérdés eldön­tésénél nem fejlődött ki. Az uj főpémtár­nok, s nem kevésbé újdonsült községi számvevő ajkairól monoton hangon per­gett le a sok-sok százezer koronáról való elszámolás, — a képviselőtestület ugyanoly egykedvűséggel, szinte letargikus közöny­nyel adta meg minden számadási címletnél a szankciót. Habernus papam ! Meg van az uj fő­perceptor! — ezzel az összes városatyai funkció kimerült, A rendes havi közgyűlés ünnepies nyitánynyal kezdődött: a képviselőtestület meleg ovációkban részesítette évtizedeken át egyik legmunkásabb tagját: V a r s á g h Bélát, akinek a közgyűlés napján lapunk révén köztudomásra jutott legfelsőbb ki­tüntetése fölött érzett örömét a jjegyző­könyvben megörökítette. .Részletes tudósításunk alábbiak szerint következők : Választás. S a i 1 e r Elek járási főszolgabíró pont­ban délelőtt 9 órakor a városatyák szívé­lyes üdvözlése mellett megnyitja a köz­gyűlést. AB elnöki előterjesztések során tudatja, hogy a főpénztárnoki állásra sza­bályszerűen meghirdetett pályázat után Gally Mihály (általános éljenzés) h. fő­pénztárnok jelentkezett. Felhívja a képvi­selőtestületet, hogy a megüresedett főpénz­tárnoki állásra jelöltjeit nevezze meg. A jelentés során inkompatibilitási vita fejlődött ki. Rosenthal Ignáe, hivat­kozna a községi törvény vonatkozó szaka­sza^ felveti ait a kérdést, hogy az egyet­len jelentkező Gally Mihály vériéges rokonságban lóvén Gally Gyula jegyző­vel, nem forog-e fen a jelöltnek megvá­lasztását gátló rokonsági összeférhetetlen­ség. A vitában résztvettek S a i 1 e r Elek főszolgabíró, Korosy László főjegyző, dr. Zsilinszky Endre, Kocziszky Mihály, H a á n Béla tiszti ügyész; végre is a t. ügyésa törvénymagyarázata fogad­tatott el s kimondatott, hogy a jelen eset­ben rokonsági összeférhetetlenség nem fo­rog fenn, mert a pénztárak ellenőrzése nem a jelölt testvére, hanem a főjegyző hatás­körébe tartozik. Ennek a kérdésnek eldöntése után a képviselőtestület — a közgyűlés felfüg­gesztése mellett — a városháza udvarára vonult, ahol az egybegyűlt nép Zsiros András, Megyeri Imre, Chrisztián György és Zahorán János bizalmi fér­fiak közreműködése mellett „egyhangúlag" főpénztárnokká válásztotta az „egyetlen" jelöltet: Gally Mihályt, aki a hivatali esküt az újból megnyitott közgyűlésben a főszolgabíró kezébe nyomban letette. Az állatorvosi állásra hirdetettjjpályá­zat, — mint azt mult számunkban jelen­tettük — meddő maradt, mert csak egyet­len pályázó akadt, Vajda Jenő, akiről kitűnt, hogy megválasztatása esetén az állást el nem foglalhatná, mert októberig, mint egyéves önkéntes — katonai szolgá­latban áll. Erre azzal hivja fel S a i 1 e r főszolgabíró a képviselőtestület figyelmét, hogy évi 800 koronás fizetés mellett az állás iránt nagyobb érdeklődés nem vár­ható. A felvetett kérdésen azonban a köz­gyűlés könnyen átsiklott, s elhatározta, hogy az állatorvosi állásra uj pályázatot hirdet. Ezzel a főszolgabíró átadta az elnöki széket Z s i r o s András községi bírónak s a tanáoskozás színhelyét lelkes éljenzés közb n elhagyta. Varaágh Béla ünaeplóse. Rosenthal Ignác napirend előtt indítványozta, üogy abból az alkalomból, hogy Őfel Age V a r s á g h Bélát, » ^egyei és hely' %t jeles vezérférfiát -i­selctef Hosszú éveken P* lan munká? lés a F A rendkívül meleg hangon, szép sza­vakban előadott indítványt a közgyűlés harsány éljenzések közben emelte határo­zattá ; mire Y a r s á g h Béla mélyen meg­hatva köszönte meg a nem várt szívélyes óvációt, szerényen elhárítva magától az érdemeket, melyek alapján a legmagasabb helyről jövő kitüntetés érte. Az érdemeket a képviselőtestületre hárítja, mert a kép­viselőtestület tagjainak lelkes közreműkö dése tette lehetővé, hogy az ő szerény munkássága eredményeket tud felmutatni. A megujuló éljenzés csak lassan viharzott el a szép beszéd után. A napirend. Az elöljáróság szokásos havi jelenté­sét az adófizetés eredményéről, a pénztá­rak véletlen vizsgálatáról, a kórház ós szegény intézet állapotáról és népmozga­lomról, tudomásúl vette a közgyűlés; ha­sonlóképpen tudomásúl vette a főszolga­bírói hivatal által végérvényesen megálla­pitott névjegyzékét a legtöbb adót fizető képviselőknek. AD M. K. E. elnöksége felhivást in­téaett a községkez, hogy lépjen az egye­sület köteléKÓbe ; miután azonban a köz­ségnek hatványozott segélyben keil része­síteni saját közművelődési intézeteit: a közgyűlés — a tanács javaslata alapján — a felhivást egyszerűen tudomásúl veszi. Mult éri számadások. Gally Mihály főpénztárnok ismer­teti a község 1908. zárszámadásait; majd Tóth László szátcvevő terjeszti elő részle­tes jelentését a zárószámadás indoklásáról. A közgyűlés egyhangúlag elfogadja a la­punk mult számában részletesen ismerte­tett összes számadásokat s azokat jóvá­hagyás végett a vármegyei törvényhatósági bizottság elé terjeszti. A kórházi költségvetés. 3499-44 kor. bevétellel, 48485-48 kor. kiadással, 44986'04 fedezetlen szükséglettel elfogadtatott s megerősítés végett a bel­ügyminiszterhez felterjesztetetni határoz­tatott, oly kérelemmel, hogy a jövő évi napi ápolási dij 1 kor. 64 fillérben engedé­lyeztessék. Ezután tudomásul vették az építő ipari tanfolyam mult évi jelentését s az esküdt­birák összeirási munkálataihoz bizalmi férfiakúl kiküldték F á y Samu dr. és Sailer Vilmos képviselőket. Majd több­rendbeli adásvevési s különbsző kérvényi ügyeket intézett el a közgyűlés. Kvasz Sándor kanális-szabályozási ügyében a képviselőtestülelet az elesendő 2724 • ölért 12000 kor. vételárat szabott meg. A kanális-szabályozásának kérdésével kapcsolatosan H a á n Béla felpanaszolja az elöljáróság azon intézkedését, melylyei ez az ottani porta-tniajdonosoknak a portájuk­hoz való jutást az utcának szánt terület bérbeadásával lehetetlenné teszi. Mindenki örömmel üdvözölte a nagyszabású vám­szabálvozási tervet, egyesek siettek az eszme kivitelét elősegíteni azzal, hogy a szabályo­zás alatt álló területből építkezési célok­ból anyagi áldozatok árán telkeket vásá­roltak. De a jó szándék csak szándék ma­radt, mert telektulajdonosok — a közbe­eső tálikok miatt — saját portáikra nem juthatnak el, hacsak léghajó nem közvetíti a közlekedést. Szeberényi Lajos azt óhajtaná, ha a szabályozás folytán eladóvá váló területeket — viszont eladás céljából —• a község vásárolta meg s ezzel az uj városrész kifejlődését elősegitené. Korosy főjegyző megnyugtató kijelentései után az elöljáróság a tálik-rendszer beszüntetésére felhivatott. A képviselőtestület végül megállapította a jövő évi községi közmunka mérvének előirányzatát s ezzel a közgyűlés véget ért. A férgek. Kor en Pál templomi beszéde. Az „Igaz Eszme," szociáldemokrata szépirodalmi hetilap mult száma fenti cim alatt erős támadást intéz a csabai ág. hitv. ev. egyház érdemes lelkésze, a jeles egy­házi szónok s nagy tevékenységű egyházi iró, Korén Pál ellen mult vasárnapi templomi beszédéért. Sérelmesnek tartja az I. E. Korén beszédét azért, mert ebben „a tisztelendő úr kirohanást intézett a szociáldemokraták ellen, elnevezvén őket férgeknek, kik a fa gyökerein rágód­nak, hogy az elpusztuljon. Azt hozta fel, hogy a szegény embernek, & szolgának kötelessége, habár nyomorog és szenved, az ö gazdáját, a gazdagot védeni, épugy, mint a katonának a császárt, az ilyen férgek ellen, amelyek elpusztítással fenye­getik , úgy a gazdagot, mint a császárt." Es epébe mártott tollal nekiront a szépirodalmi újság a magyar honi ág. hitv. u" emberének, akinek lel ­Kötelességünknek tartottuk a dolog­nak utána járni és sikerült a szép egyházi beszédnek teljes eredeti szövegét megsze­rezni. i * A lelkésa szószerint ezeket mondta: Péter apostol oly keresztyéneknek irt, kiknek nagy része, saolga és pedig rab­szolga volt. Ezeket kéri, inti, hogy sorsu­kat, a szolgaságot, viseljék türelemmel, még ha néha ártatlanul is kellene szenved­niük, tudva azt, hogy az ily szenvedés a keresztyének hivatása. Sorsukban annál inkább megnyugod­hatnak, mert hiszen, amint minden égitest nem lehet nap, minden állat nem lehet elefánt, minden fa nem lehet cédrus, min­den növény nem lehet rózsa, minden tag nem lehet fej, de nem is akar lenni, és jó is, hogy nem az — ugy minden ember sem parancsolhat, kormányozhat. Hivatásuk ellen, az ártatlan szenvedés ellen pedig már azért se zúgolódjanak, mert igy szen­vedve, Krisztus nyomdokait követik. Azonban aa apostol szavai nem csak azon rabszolgáknak, hanem — amennyiben az Isten és az igazság szolgálatában állunk — nekünk is szólanak; minket is arra intenek, hogy szenvedésünket, ha ártatlan is, viseljük méltó nyugalommal. Ne feled­jük, hogy amióta all a világ, mindég ugy volt, hogy az emberek legnagyobb jóte­vőikkel tettek legtöbb rosszat, és a kiknek élete^áldás volt nemzetükre, honfitársaik azo kat halmozták el leginkább átokkal. Ily sors érte — hogy a számtalan közül csak néhány példát említsek — Szókratészt, Ariszti­deszt, Themisztokleszt, Julius Cézárt stb. Igy tett a zsidóság Jézussal. Soha sem volt az emberiségnek nagyobb jóltevője, mint ő ; és mégis senkit sem ért nagyobb gyalá­zat, mint öt. Ily üldözéssel fogadta a világ a keresz­ténységet is. S a keresztyénnek ma is sorsa és hivatása az igazságért szenvedni. Amint a Jézus koronáján több volt a köny, mint a gyöngy, ugy az igazság bajnokainak koszorújában azóta is több a tövis, mint a rózsa. Es ahol nincs ily szenvedés, ott valószínűleg nincs az igazság, nincs Krisztus ; s akinek e világ nagyon kedvez, az valószínűleg nagyon kedve szerint tett e világnak előzőleg. A keresztyénség szenvedése a régi, osak az ellenség serege és harcmodora más. Hajdan a királyok ós bölcsészek üldözték az egyházat, ma a társadalmi és szellemi világ söpredékével gyűlt meg a baja: haj­dan a nagyok, most á törpék rohanják meg ; hajdan a villámok sújtottak le az Isten kertjének fáiba, most a férgek rágják e fák gyökereit; hajdan a viharok pusztí­tották az Isten vetését, most a legyek ; hajdan a jég verte el az Urnák szőleit, most apró rovarok lepik el a szőlötövek gyökereit; hajdan az oroszláuok tépték szét az igazság martirjait, most szúnyogok ós legyek szivják a vérüket. Csak a sereg ós harcmodor más, de a szenvedés ugyanaz. Avagy mihez kell na­gyobb lelki erő : ahhoz-e, hogy a vértanú szent lelkesedésének hevében szembe száll a halállal ós egy-két óra alatt végez e hitvány élettel; vagy ahhoz, hogy az ember egy hosszú életen át levén kénytelen hit­vány legyek csipkedését szenvedni, keresz­tyénségéhez nem méltó eljárásra még sem engedi magát elragadtatni, hanem türelem­mel viseli sorsát f Küzdjünk tehát az emiitett emberi gyarlóság ellen, hanem hivatásunkhoz mél­tóan ; és el ne felejtsük, hogy a keresztyén fegyvertelensége az ő legjobb fegyvere. * A méltatlan támadásban részesített lelkész vallás-erkölcsi oktatásnak ezen szép s az I. E, által félre értett része legyen elégtétel a szenvedett meghurcoltatásért. Alkalmi morzsák. (A Máv. sztrájkja, mec """bekapcsolt dolgairól.) Régi idők f Azt tetszik rány felhők sz? égen ? . . . Oh dehr kai mosoly

Next

/
Thumbnails
Contents