Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-04-10 / 30. szám

Krassó-Szörényvármegyók területén szintén egy egyházmegye alakíttassák. Nagybecskerek az alakitandó egyházmegyékre Békés, Csanád, Csongrád ós Duna-Marosköz elnevezést jelöl meg. Nem nyilatkoztak: Bánfalva, Csorvás, Sámson egyházai. Gyula a szétválasztást nem kívánja, de nem is áll útjába. Az egyházak túlnyomó része az egyházmegye felosztása mellett foglal állást. A békés-bánáti év. ref. egyházmegye az elmúlt év őszén Szegeden tartott gyűlést, amelyen két napon keresztül tárgyalta az egyházmegye felosztásának nagyjelentőségű ügyét. Az egyházmegye fölosztási kérdésének előkészítése céljából a közgyűlés bizottságot küldött ki. A közgyűlés a kiküldött bizottságnak föladatává tette, hogy az egyházmegye fölosztasára nézve tervezetet készítsen ós pedig külön Békésvármegye területén, külön Csanád, Csongrád vármegyék területén és végül Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyék területén alakitandó három egyházmegyére. Elrendelte továbbá, hogy készítendő azonkívül egy másik tervezet Békésvármegye területén és külön Csanád, Csongrád, Torontál, Temes és Krassó Szörény vármegyék területén alakitandó két egyházmegye szervezésére nézve is. Mindkét esetre nézve megállapítandó az egyházmegyék költség vetése ós kimutatandó, hogy az egyházakra a mai egyházmegyei és egyházkerületi kormányzati költségekkel szemben mily költségek hárulnak. Indokolt tervezet készítendő az egyházmegyei vagyonnak s a lelkészi nyudijintézeti választmány meghallgatása mellett a lelkészi nyugdijintózetí vagyonnak mikénti megosztása, esetleg egységes kezelése iránt. A közgyűlés által kiküldött bizottság elnöke G a r z ó Gyula tanácsbiró, tagjai pedig Fekete Márton, S z e r e m 1 e i Sámuel, Futó Zoltán, Fekete Gyula, S z a 1 a y József ós Böszörményi Béla. A közgyűlés felhívta az egyházmegye egyházait és az egyházmegye tisztviselőit, hogy a közgyűlés által kinevezett bizottságnak a szükséges adatokat haladék nélkül szolgáltassák be. A bizottság hót hónap óta dolgozik már az eléje utalt föladatok megoldásán. Tervezeteket, költségvetést készítetné* kimutatta, hogy az egyházakra a mai egyházmegyei és egyházkerületi kormányzati költségekkel szemben mily költségek há rulnak. Az ügy ilyotónkóppen előkészítve, most újból a közgyűlés elé kerül és valószínű, hogy ha most nem is, de közelebb mégis csak döntés történik a békés-bánáti ev. ref egyházmegye tölosztásának ügyében Lesz-e uj adó? — ápril. 7. — Az államháztartást az állami, vármegyei tisztviselők, községi jegyzők fizetésrendezése jóval több mint évi husz milió uj kiadással terhelte meg. A közel jövőben a felekezeti tanítók, vasutasok fizetésrendezését fogják megoldani. Hozzáértők számítása szerint tisztviselői fizetésrendezések cimón össze-vissza 35—40 millió korona fog kelleni évenként. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy a 48: XX. végrehajtása is tetemes összeget fog igényelni ; ha tekintetbe vesszük, hogy a beruházási összegek kölcsönpénzből fedeztetvén, évi 12—13 millió korona kamat-kötelezettséget rónak majd az államra: biztosra vehető, hogy államháztartásunk kiadásai 50—60 millió koronával szaporodnak részben már a folyó évben, de egy-két év múlva feltétlenül. Óriási össaeg ez s bár költségvetésünk az egy milliárd korona körül jár, melyhez viszonyítva az 50—60 millió eltörpül ; — mégis, tekintettel arra, hogy közgazdaságunk nyomasztó viszonyok között él, fölmerül a kérdés : az uj kiadások nem billentik-e föl államháztartásunk féltve őrzött egyensúlyát, nem lesz-e kénytelen az állam uj adóforrásokat nyitni, hogy az uj kötelezettségeket teljesíthesse. Attól, hogy az uj kiadások megzavarhatnák államháztartásunk egyensúlyát, nem kell tartani, mert erről szó sem lehet. Államháztartásunk oly egészséges alapokon nyugszik, hogy a vállalt uj kötelezettségeket minden megerőltetés nélkül teljesíthet- j l'ük. Uj adóforrást nyitni — nem szükséges.

1 Takarékoskodni kell. Oly kiadásokat, | melyek nem feltétlenül szükségesek, vagy amelyeket minden figyelemre méltó érdek sérelme nélkül ellehet halasztani, törölni kell a költségvetésből. Fel kell használni a rezervákat. Hogy rezerva alatt mi értendő? Mondjuk, hogy az egyenes adók címén befolyhatott volna esztendőnként tapasztalat szerint-átlag száz millió korona. A költségvetésben azonban soha száz milliót e címen nem irányoatak elő. Előirányoztak 80—85 milliót. Ezentúl be fogják illeszteni csaknem az egész száz milliót. Ami áll az egyenes adókra, áll sok más lényegesebb tételre is. Nagyobb bevételek várhatók az államélet egész vonalán az ország természetes fejlődése következtében. Ime, nem kell félni sem az egyensúly felbillenésétől. sem uj adótól. Ami különben az adókat illeti, még mindég tartja magát egy téves hit, az a hit t. i., hogy államháztartásunk egyedüli alapja az adósróf. Hogy ez nincs igy, legkönnyebben érthető meg most, mikor még mindenki ismeri az ex-lex viszonyokat. Az ex lex idején az államháztartás vagy ötvenmillió koronát nem kapót meg, a pénzügyek terén mégsem volt semmi fennakadás. Lehetséges volna-e ez, ha csakugyan az adó srófon bazirozna államháztartásunk ? El fogja ismerni ós kell, hogy ismerje minden objektív ember, miszerint államháztartásunk oly egészséges alapokon nyugszik, hogy a további szolid fejlődós biztosítottnak tekinthető. Mezőkovácsháza—Csaba—Vésztő. A motoros vonal mütanrendőri bejárása. Végre tehát tetté vált az ige: az A. E. G. V. csaba—vésztői szakasza tegnap óta át lett adva a közforgalomnek s ezzel vármegyénk jelentékeny vidékének, különösen a Sárrétnek fejlődésében egy jelentős uj korszak nyilik. Közgazdasági szempontból ma, e vasutvállalat csecsemő korában, még hozzávetőleg sem tudják megállapítani azon előnyöket, melyek Békésvármegyének a motoros által összekapcsolt nagy kiterjedésű vidéket az előrehaladás kedvező és biztos feltételeihez juttatják, de az az általános lelkesedés, melyljel e vonalon a forgalomba helyezés pillanatát mindenütt lázas érdeklődéssel várták, arról tesz tanúságot, hogy gazdaságilag elmaradt községeink a viszonyok jobbra fordulása iránt legszebb reményeiket fűzik ezen közlekedési vállalat működéséhez. Sok bajjal, nehézséggel, akadálylyal kellett megküzdenie e vállalatnak, mig célját elérnie sikerült; nem csak a másfél éven át tartó zűrzavaros politikai helyzetnek szenvedte káros következéseit, de ittott szándékos félreértések, rosszakaratú balmagyarázatok ellen kellett felvennie a harcot. És a csatát nsmesen végigküzdötte: kész az uj közlekedési vonal, mely az országos ós nemzetközi forgalomból eddig kizárt Sárrétnek a közgazdasági érvényesülés hajnalhasadását jelenti. Az A. E. G-. V. csaba—vésztői vonala, melynek építéséhez a társulat ez óv tavaszán kezdett, immár végleges befejezést nyert. A csaba—békési szakasz már a mult év őszén lett átadva a forgalomnak ; a békés — vésztői szakasz építési munkálatai azonban lassan haladtak előre. Nem a társulat hibájából, hanem főleg a békési Körözshidnak késedelmes építése s az ezzel kapcsolatos nagyarányú földmunkálatok lassú elkészülte folytán. De hát semmi nincs a töldkerekén, melynek végére nem jutnánk; a társulat a békés—vésztői vonal szakasz építési munkáját a mult hónap végén befejezte, s előterjesztést tett a kereskedelmi kormányhoz a vonal mütanrendőri bejárásának sürgős elrendelése iránt. A bejárás mult pékteken ment végbe a kereskedelmi miniszter képviselőjének, Ney Ferenc vasúti ós hajózási főfelügyelőjének vezetése alatt. Részt vettek az ün nepélyes aktusban, a m. kir. államvasutak részéről: Sanndl kolozsvári üzletvezető, Herczog felügyelő pályafentartási főnök, Schmazsenka Ernő M. A. V. helyiérdekű vasúti üzletvezető Nagyváradról, a M. A V. igazgatósága ré'zéről : Csorba főellenőr Budapestről, Verő Zsigmond oszt. mérnök, a M. A. V. aradi üzletvezetősége részérő!: Kosztolányi Béla felügyelő, Steingassner Ármin felügyelő, az A. Cs. G. V. részéről: Oellérí Ernő felügyelő, az A. E. G. V. részéről: Sármezey Endre igazgató, Vásár helyi János h. igazgató, Laczay István mérnök, Bánffy Miklós forgalmi főnök, Békésvármegye közigazgatási bizottsága részéről : Hajnal István dr. s Haviár Lajos kir. főmérnök, Békéscsaba részéről: Korosy László főjegyző, Áchim Gusztáv főmérnök, Vésztő részéről : Csánky Jenő szeghalmi főszolgabíró s az egész elöljáróság élén a bíróval s Tardy Lajos főjegyzővel. A bizottság műszaki tagjai az A. E G. V. Csaba-közraktári állomásáról indultak a virág-guiriandokkal s nemzeti szinü zászlókkal díszített külön vonaton ; Békésen túl a négy kocsiból álló vonat valóságos diadal menetben robogott a vésztői végállomásra. A békési D'Orsaj-féle birtokon levő megállóhelynél a környékbeli tanyai lakosság ünnepi ruhába öltözve, zászlók alatt, egetverő óljeuzéssel fogadta a felvirágzott s fellobogózott motort; a deputáció vezére üdvözlő iratot nyújtott át Sármezey Endre igazgatónak. A vonat mentén a mezőkön dolgozó nép lépten-nyomon kalap lengetéssel, kendő lobogtatással üdvözölte az első motort. A vésztői végállomáson pedig a község lakossága, a járás érdemes főszolgabirájának s elöljáróságának vezetése alatt szűnni nem akaró óljeuzéssel, zeneszó mellett fogadta a motoros vonatot és előljáró küldöttséget. Ney Ferenc vasúti és hajózási felügyelő az eljárás folyamán többször kifejezést adott elismerésének s a vonalat a kereskedelmi kormány nevében és megbízásából a nyilvános forgalomnak — törvényhozási intézkedésig — ideiglenesen átadta. Vésztő községe a kawiaói helyiségben dólebéden vendégeiül látta a bizottság tagjait, ahol Tardy főjegyző ékes szavakban adott kifejezést a vésztői nép mélyen éraett hálájának azok iránt, akik ea uj közlekedési vonal létrehozásában közreműködtek, különösen meleg elismeréssel emlékezvén meg a mozgalom jeles vezéréről: Sármezey Endre igazgatóról. A bizottság asztalbontás után */

t4 órakor felült a motorosra s kevéssel 6 óra előtt Csabára visszaérkezett. A Körözs partjáról. — Mondókák, ha van, — miről. E héten a legszebb, de egyúttal legmozgalmasabb nap is, nálunk csütörtökön volt. Ezen a napon ebéd után olyan melegen ós mosolyogva sütött a nap a hátamra, a nyitva tartott ablakon át, hogy kimentem a Körözs partjára az égbe nyúló és sorba ültetett nyárfák alá sétálni, melyek ágain már bimbó hasad, tetején meg — a sárga rigó fütyülget. A Körözs maga pedig most se nem sebes, se nem mély, hanem alaposan kiszáradt. A kacsák benne úszás helyett — gyalog járnak, a halászok meg halászás helyett partján a halászás hasznos és unalmat űző foglalkozás szép emlékein merengenek. Hanem aztán a Körözs környéke annál szebb ám. Fent kék az ég, ameddig csak a föld felett eltérhet és lent zöld a gyep, amerre a zongorához s felhangzott a dal ós nótázás. Mióta a fiskális ur fia elkerült a háztól Pestre s a legkisebb lánya is férjhez ment, nem volt az utcánkban ilyen hangos élet. Aranka legfiatalabb volt s kevésbé tudott zongorázni. Ennek természetes oka lett az, hogy legtöbbet ő ült az ablaknál, a göndör fe jecskéjével. Legendy Flórián pedig azontúl még sűrűbben szaladgált hón i alá csapott ak tacsomókkal hol a törvényszékhez, hol a telekkönyvhöz. Ilyenkor rendszerint megállt az ablak alatt Arankával nevetgélni, diskurálni. Én pedig a kapunk nyílásán lestem, hogy a kis cudar milyen szivesen teszi mind kettőt. Esténkint pedig azontúl, hol a „Népkertbe", hol az „Avasra" tettek sürü kirándulást a vendégek kedvéért Agárdiók. Ilyenkor Flóri, meg Aranka együtt haladva, együtt osztották meg az egész társaság felső gúnyáit. Ók vitték ugyanis a karjaikon, mig meg nem hűvösödött az idő s szükség nem lett rája. Én pedig kezdtem szörnyű szórakozott lenni. A nagyapám pedig gyakran rajt kapott a csibukja szára /al a kapunk nyílásánál ; a matúra közelgett, de a könyvem sokszor becsukva tartottam a hátam mögött. Azért lepett meg rendszerint a finom, török megyfa szárral. De ón nekem a bajuszom még egyáltalában nem nőtt, — holott ,sürün borotváltattam titkon, a házunkban lakó kapitány kutya-mosójával, mióta kilestem, hogy Aranka szereti a Flórián bajuszát, húzgálni, pederni az ablakon át, — sem a ^helybeli lapok poétája nem voltam, sem patvarista nem voltam még Agárdi uramnál, de sőt az utcánk is elég szóles volt arra, hogy illetlenség nélkül átdiskurálhassak. Pedig!? Ugy emlékszem, rettentően szerettem volna ! Agárdi ur Nero kutyája ugyanis rendszerint ott feküdt a házuk zöldre festett kisajtajában, mig a mi Paszpászunk pedig a mi bolthajtásos kapunk iiüvös árnyékában hűsölt. Ez a derék két állat — mielőtt Arankáók Pestről lejöttek — a legpéldásabb szomszédi barátságban élt egymással. De mióta Aranka itt volt, Flórián ur pedig sűrűn állt meg vele diskurálni és mert az utca köztem és Aranka között igen széles volt, hát összevesaittettem őket. Azontúl nem volt nap, hogy legalább kétszer-háromszor össze ne vesztek volna. Aranka pedig Flórián ur pörge bajuszán, versein ós cukros manduláin felől igen szerette a hosszúszőrű Nérót. S ilyenkor rendszerint hanyat homlok rohant a védelmére. Én is ! S ez lett az ón szerelmi levelezőm ; saját külön virágnyelvem. Hanem Agárdi megsokalta ások kutya marakodást — ideges ember lóvén — még inkább nem tudott dolgozni. S Nérót elcsukták. S ő is, meg ón is búskomorságba estünk. Mire azonban az ón buskomorságmo ós a Néró — becsukása feletti — vonyitása a tetőpontra hágott, a nagyapám átküldött egy pörös atyafival, meg az aktáival Agárdiókhoz. Szörnyen elfogult voltam. Siettemben háttal nyitottam az irodáb . Aranka pedig éppen kifelé jött. Püff! . . . Összeütköztünk. Neki kisietett a kezéből a szamócáa tál, nekem az akták. En fülig vörös lettem, a szivem hevesen dobogott. Aranka pedig szelíden mosolgyott . . . Én egyszerre nyúltam tálért, aktáért. Meg aztán hebegtem is valamit, hogy : A nagyapám ! . . . Pardon ! . . . Meghogy Tóth János gazda ! . . . Igazán restelem Aranka kisasszony ! . . . A telekkönyvben volna . . . Higyje meg, nem akartam . . . Efféléket ! Különben magam se tudom, hogy mit beszéltem. Forgott velem a világ, az aktákat nem találtam, végre Aranka nyújtotta ide. — Itt van ! Ne keresse ! Erre aztán feleszméltem. Flórián nevetett, nemkülönben Agárdi is. — Sebaj, édes öcsém ! Nem vagy az ok* Aztán Arankához fordult. — Mondtam már, hogy ne járjatok nekem keresztül az irodán ! Még valamit hebegtem, aztán szerencsésen haza értem. A kalapom ugy küldték utánam az inassal haza délbe. Akkorra már felkutattam érte még a nagyapám dohányszitáját isÉs a mikor velem ez történt, a matúra már a zsebemben volt és az is el volt határozva, hogy — kis pap leszek. A konkurrálásra > ár be is pakoltam. TJtra készen voltam. Hanem ettől a villanyos bizsergő öszszeütközéstől odadobtam először a nagyapám akaratát, másodszor és harmadszor a reverendát s a lehető püspökséget is és kijelentettem, hogy nem leszek pup, hanem először is jogász, azután patvarista mint Legendy Flórián ós végül ügyvéd — akárcsak Agárdi, — azzal a kis különbseggel, hogy . . . elveszem Arankát 1 A nagyapám előbb meg akart pipaszárazni azzal a bizonyos csibukszárral, amelylyel már nem voltam éppen ismeretlen, aztán beletörődött. Én pedig elvégeztem a jogot; kétszeri bukás után a doktorátust is letettem. Akkora Aranka férjhez ment. Nekem pedig, miután meglehetős volt már a bajuszom, hát nem lőttem főbe magamat, hanem gratuláltam neki és ? — letettem egy óv múlva az ügyvédi vizsgát. Se baj, megmarad a fiskálisság. Irodát az alföldön nyitottam. Egy fél évig ügygondnokságból éltem, melyből t. i. 5—10 frt ügygondnoki dij jár. Mellékesen megtetszett a „Katalin"bálon — mely itt ősi szokás — a pálházi takarékpénztár igazgatójának leánya. — Annak is udvaroltam S miután megszerettük egymást, vőlegény koromban a leendő apósom meg akart választatni a pénztár ügyészének. Az ugyan nem sikerült, de én megnősültem. Élvettem Irmácskát. Aa tpósom megígérte, hogy egy évig goiidoshodiü ^látásukról, meg klienst is szerez. Szerzett is. Az első kliensem Csűrös Nagy Pál volt. Elnyirták a turi vásáron a két lova farkát, mig ő bent a korcsmában früstökölt. Ez volta panasza. Hanem gyanú felül nem tudott semmi elfogadható jog alapot nyújtani a perre. Éppen sakkrejtvónyt fejtegettem a feleségemnek a képeslapjából, mikor bekopogogtatott. Nem akartam elszalasztani az első klienst, azt tanácsoltam neki, hogy „puhatolja" ki a dolgot. Csűrös Nagy Pál elment. Vissza sem jött Hanem 4 hét múlva idézést kaptam büntető ügyben. Ugy voltam bemutatva a tekintetes bíróságnál, mint felbujtó. Csűrös Nagy Pál ugyanis azt állította, hogy ón tanácsoltam neki, miszerint verje el jól Péter uram fiát, a Sándor gyereket, akire gyanuskodott. Ugy értette a boldogtalan a puhatolást, hogy puffatolás, ami az ő szójárások szerint annyit jelentett, mint jól elverni valakit. Alig tudtam kimosakodni belőle. Csűrös Nagy Pál uramat pedig elítélték súlyos testi sértés miatt 6 hónapra. Az ítélettel eljött aztán hozzám. Fe' ibbezzem meg —- felibe. — Mert az il ig} szokás. Már mint az ügyvédi h rái im.