Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-03-27 / 26. szám

Békéscsaba. 1904. Vasárnap, március hó 27-én 26. szám. Bfl KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. i lap szellemi ,ek küldendők. .em adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kór. Egyes szam 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belill is. Felelős szerkeszlő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő : BELENCERESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. jelügyi reformok. üyors tempóban halad a belügyi munkaprogramm a kivitel felé. Ugy a vármegyei tisztviselők, valamint a községi és körjegyzők fizetésének rendezésére vonatkozó javaslatokat általános helyesléssel fogadták minden oldalon. A jegyzők íizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadták a bizottságban és nincs kétség afelől, hogy ezekből a javaslatokból mielőbb törvény lesz. És ime máris igen becses Ígéreteket tett a miniszterelnök a belügyi igazgatás terén tervezett újításokról. Ezek közül legnevezetesebb, hogy a vúrosi tisztviselők, valamint a körorvosok fizetésének szabályozását is tanulmányozza, akik most kimaradtak a rendezésből. Sőt mint sürgős feladatot — helyezte előtérbe ezen kérdések megoldását Az egész községi és megyei közigazgatásra vonatkozó általános szervezeti átalakulás sem maradhat sokáig, mert Tisza István gróf ennek az általános közigazgatási rendezésnek keretében akarja megoldani a szol gálati pragmatika, a fegyelmi és nyugdijkérdéseket is. Ezek most mind egymásután következnek; már a dolgok készülnek s ha csak azt a gyorsaságot vesszük alapul, aminőt a községi és körjegyzők és a megyei tisztviselők fizetésének rendezésénél tapasztaltunk, talan néhány hónap múlva kész javaslatokkal állunk szemben. A belügyi közigazgatás rendezésének mái egész külön története van, mióta a közigazgatás államosításának elvét törvénybe iktatták. Ez a lökő erő, mely akkor megindult, nem szünetelt azóta soha. Ha a törvényhozás nem is foglalkozott közigazgatási ügjekkel, azért a belügyi reformok nem aludtak el, hanem a miniszteri bürókban szakadatlanul folytatiák a törvényjavaslatok előkészítését. Innét van az a nagy készültség, hogy egyes sürgős kérdéseket oly gyorsan nyélbe tudnak ütni. E tekintetben különösen mesteri munkát végzett a belügyminisztérium a községi és körjegyzők, valamint a vármegyei tisztviselői* fizetésének rendezésével, amelynek pedig annyi sokféle ága-boga van. Mégis rövid két hónap alatt a belüg, miniszter teljes tökéletes, egyhangúlag elfogadható javaslatokkal állott elő, amelyek immár a legerősebb kritika tüzpróbáját is szerencsésen kiáltották. Ezek a javaslatok egyszersmind bizonyítják azt is, hogy a mostani belügyminiszternek mily helyes érzéke van a javaslatok előterjesztésének sorrendje és azok sürgőssége tekintetében is. A jó és becsületes közigazgatás első feltétele, a tisztviselők tisztességes exisztenciájának biztosítása, ime megvalósítva lett. Most már haladhatunk tovább. Azok a panaszok szintén csakhamar tárgytalanok lesznek, amelyek a körorvosok és a városi tisztviselők fizetésrendezésének ezúttal való elodázása folytán felmerültek Hisz min denki tudhatta, hogy ezeket a kér déseket nem ejtették el. Csak beilleszteni nem tudták a sürgősnek ismert javáslatok keretébe. Előbb tehát más oldalról kell hozzáférkőzni ezekhez az ügyekhez. Igy például a körorvosok közigazgatási jogi állás sincs teljesen tisztázva. Fölmerült ezenfelül a közegészségügy államosításának eszméje. Ennek kivitelére egész sereg kidolgozott javaslat hever a belügyminiszter asztalán. Némelyik az egész közegészségügyi adminisztráció államosítását veszi alapul. Az állategészségügyek államosítása lebeg némelyek szeme előtt. Mert ez valóban bevallott és vonzó példa lehet Ámde ha az egész közegészségügyet államosítani akarjuk, ennek megint megszámlálhatatlan sok vonatkozása van, eltekintve a rengeteg költségektől, amelyekbe ez kerülhet. Vannak, akik csak parciálisan óhajtják életbeléptetni az ál'ami orvosi intézményt. Ezek abból indulnak ki, hogy az országnak csak elhagyatottabb vidékein kellene alkalmazni állami orvosokat, ahol 'a nép szegénysége és műveltségének alacsonysága mellett a magánorvos meg nem élhet és csakugyan napijáró földterületeken nem talalható orvos. Akármilyen terv keresztülvitelének irányában induljunk is el, ez mindenesetre kihatással lesz a mostani egész körorvosi rendszerre. A változástól függ aztán a körorvos egész ekszisztenciája. Éppen azért most csupán azon a cimen, mert a körorvos és a körjegyző egy és ugyanazon közigazgatási területet szolgálja és ugyanolyan községi funkcionárius, a fizetésük együttes rendezését indokoltan követelni valóban nem lehet. De sietünk megnyugtatni a panaszkodó körorvosokat, hogy róluk sem feledkeznek meg ós a belügymini szter minapi kijelentéseiben joggal bizhatnak, mert ezek minden esetre beváltandó Ígéretek. A városi tisztviselők fokozottabb mertékben követelhetik fizetésük rendezését, mert ezek tulajdonképpen a községi és körjegyző feladatait végzik, persze, nagyobb keretben, a városok községi életének magasabb fejlettsége folytán. De itt is arra kell néznünk, hogy egy kalap alá még sem vonhatók sem a vármegyei tisztviselőkkel, sem a községi és körjegyzőkkel. A belügyminiszter a városi tisztviselőknek szintén megígérte, hogy fizetősöket, anyagi ekszisztenciájukat mielőbb rendezni fogja. Ez is tehát elsőrendű sürgős ügy. Ezzel egyszersmind a fizetésrendezés Magyarorszán összes köztisztviselőire nézve be lesz fejezve. A nagy célt teljesen elértük. Beruházási törvényjavaslat. A csabai Indóház. A osabal gyermekmenhely. A III. tranazverzáJ's műút. Töméntelen milliók csatornáját nyitotta meg a kormány a ber

; iázásokról szóló törvényjavaslattal,' amelyet Lukács László pénzügyminiszter terjesztett elő a képviselőház osütörtöki ülésén. Közel 32y millió koronával az állam sok uj munkára nyit alkalmat, módot a keresetre, kenyeret biztosit kereskedőnek, iparosnak, mezőgazdának, napszámosnak egyaránt, előmozdítja a nemzeti, közgazdasági erők gyarapodását. Bekesmegyei Közlöny tarcaja. Mese öt leányról és egy asszonyról. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája — Irta : Frank Zoltá.n. Még a tavaszszal történt, de én nem tartom magamat ahhoz, hogy történeleimet okvetlenül történésük idején mondjam el, hát most irom le. Egy szép és kecses menyecske ismerősömnél voltam látogatóba egy derűs tavaszi délután. Az ura jó barátom, — a látogatásommal meg már régen voltam — adós nékik. Hát elmentem hozzájuk. Szívesen láttak, meg is ozsonáltáttak a házuk szép kertjében. Ozsonna után aztán hosszasan elsétálgattunk kertjükben, hol teljes késő tavaszi pompában virágoztak a késői virágzásu fák. Jó ideig tartó sétálgatás után aztán szinte önkéntelen elfáradással egy virágjában illatozó terebélyes fa, egy hársfa alá ültünk, az alatta lévő léces kerti lócára. Köznapi dolgokról folyt a beszélgetés egy darabig köztünk, mikor csak egyszerre, hirtelen és minden átmenet nélkül rám néz a kis menyecske s azt mondja: — Mondja! mért nem házasodik meg már egyszer maga is ! ? — Én! — csodálkozám e váratlan támadáson. — No igen, mag i. Lássa, előttem a nőtlenül maradt férfi olyan . . . olyan félbe maradt valami, nem tökéletes alak. S hogy kertben vagyunk, hát hogy valamelyes megfelelő hasonlattal éljek, olyan mint egy fa, melynek lefagy, vagy lehull a virá a — mint ennek a hársfának a virága a miga ölébe — mielőtt még valamelyes gyümölcsöt is termett volna. Ez a meglehetősen találó és váratlanul jött beszéd, hirtelenében mondhttom, meglepett. Hanem a következő pillanatban szinte ötletszerűen válaszoltam. . —Asszonyom ! — szóltam mosolyogva — tudja mit, a helyett hogy erre holmi üres megtegetődzéssel, avagy annál, ön előtt még kevesebb értékű érvelésekkel felelgetnék, elmondok egy mesét: öt leányról e's egy asszonyról . . . — Hallgassa meg I . . . I. Mielőtt még a mai formájában meg lett volna a nőemancipáció ama része, hogy a nők is a férfiakkal egyforma joggal ós egyforma érvényességgel iskolákat •"égezhessenek, képesítést szerezhessenek, azt gyakorolhassák és abból kenyérkeresetet is űzhessenek; nekem már' VH-ed gimnázista koromban, — a miniszter különös engedélye folytán — volt két leány osztálytársam Ilonka és Annuska, két kálvinista papleány. Ilonká d ványszőke és sápadt, Annuska kerek, piros arcú, rövid és göndör hajú, 17 éves csinos kis leány volt. Előadásra a tanári szoba mellett egy kijelölt szobábin vártak és előadásra mindig az illető órát tartó tanár kíséretében jöttek a terembe, aki aztán őket udvariasan, maga előtt bocsájtotta be az iskolaszobába. A leányoknak az első pid előtt — éppen ón előttem — volt ket külön szókük, a melyen az előadás alatt ültek. Se ők nem láttak hátra, se mi őket szemben soha, kivéve azt a kis időt, mig előadási órára jövet az ajtótól helyükig értek. Hogy mindamellett hányunknak dobogott reájuk 17 éves ifjúi szivünk, bizony nem tudnám pontosan megmondani. Hetek multak és nem történt se köztünk és iskola társaink között semmi sem. Egyszer azonban, egy mathematikai óra alatt, egyik lábam a rendesnél jobban nyújtottam ki véletlenül a, pad alatt s szintúgy véletlenül — megütöttem az Annuska formás kis bokáját . . . Mondhatom, szörnyen megrémültem. Annuska pedig err < ovatosan és kipirult arccal hozzám hátra nézett s ugy mosolygott reám, hogy én attól a perctől kezdve folyton — verseket irtam hozzá! Jók voltak-e, rosszak azok a versek, igazán nem tudom. Azt hiszem, inkább rosszak. Hanem Annuska mindannak dacára valahányszor egy belőlük hozzá jutott, az nap az előadási órára jövet, már az ajtóból mosolygott rám pirba borult orcával s olyan barátsággal, hogy hat hót alatt a háziasszonyom legszebb piros képű cserepes raálj'vái ós p2llargoniáiból éppen öt darabot csentem át egy-egy hajnalon az Annuska szobájának félig nyitva tartott rácsos ablakába . . . Az évi vizsgák után aztán az iskola folyósóján találkoztunk. Félve, lopva közeledtünk egymáshoz és nyujtottunk búcsúkezet egymásnak ós váltottunk búcsúszót, — addig sohase beszéltünk együtt egymással. — Látogasson meg majd bennünket — szólt szemlesütve — ha a vakáción arra visz majd az útja Rimaszombatba. Nem történt meg, mert nem volt hozzá alkalmam; hauem más törtónt. Másodéves bölcsész voltam már Budapesten, mikor Annuska eljegyzési kártyáját megkaptam, meg egy pár sort is mellé. Azt irta : . . . Lássa, a mama akarta ; — meg ... ón is ! Hiszen már húsz éves vagyok, maga meg ki tudja, mikor lesz még 28, vagy 30, mint az ón vőlegényem — most ! Igaza volt. Tizenhét éves korában olyan keveset gondol arra az ember, amikor szerelmes lesz, hogy 3 óv múlva egy leány már 20 éves, s ő meg maga is szintén még csak 20^ éves lesz . . . II. Ellácska egy képviselő özvegyének volt a bájos ltánya. Kót elvitázhataflan tulajdonsága igazán meg volt. Az egyik, hogy bájos volt; a másik, hogy szegény volt. A bája miatt minden házasulandó ifjú szivesen kereste társaságát, de a szegénysége miatt valóban nem mindenik gondolt nála a házasodásra. . Hanem ő a bája miatt elfelejtette mindenkivel szemben a szegénységét és mindenkire számított ugyan, habár nem is gondolt mindenkire. En is udvaroltam neki, hevesen, tüzesen. Ellácska el is fogadta szivesen. az elsó látogatás után már ozsonnára is meg voltam hiva. Közte, meg Aranka húga között jutott a helyem — a divánon. Emlékszem reá, hogy az ozsonna pompás kávé, gyümölcs ós lépes méz volt. Az Ellácska kérdése meg az : hol van a Jenő ? Régen nem látta. Jenő nekem akkoriban lelki-testi ós elválaszthatatlan jó barátom volt. KülönSirolin* a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer

: iiidőbetejjségfeknél, légzőszervek hlirillos bajaillál úgymint idült broncliitis, Nzamárliiirut ós különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Rocké & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).