Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-03-20 / 24. szám

Az igazgató-választmány az elnökségnek luxus- ós katonai lóvásár rendezése tárgyában tett előterjesztését elfogadta s elhatározta, hogy a vásárt április 24-ón fogják Békéscsabán megtartani. A vásárnak minél szélesebb körben leendő hirdetése iránt az egylet kórelmet intéz a földmivelésügyi miniszterhez. A vásár rendezésére a mult évi bizottság küldetett ki, melynek tagjai B e 1 i c z e y Géza elnöklete alatt : S e i 1 e r Elek, E eisz Simon, Bajcsy Gusztáv, Áchim János ós Pfeiffer István titkár. Hosszabb vita volt a faj tehenek beszerzése kérdésénél. Alapos eszmecsere után megbizatott az elnökség, hogy tegyen lépéseket nem-e lehetne jutányos áron a Budapesten március hó 26-án tartandó tenyész-állatvásában a földmivelésügyi miniszter által importált Montefoni jól tejelő tehenekből vásárolni. Ha ez nem járna sikerrel, ugy a történő előjegyzéseknek megfelelően kuhlandi tehenek vásárlására felkéretett Gr a 1 g ó c z y Géza és az egyleti titkár. Ennek elintézése után, a lapunkban már közölt arankairtási szabályrendelet tervezetet tárgyalta a választmány, melyhez Frank Ferenc, M o r v a y Mihály, Seiler Elek, s az elnök javasoltak módosításokat. Nevezetes intézkedései a szabályrendeletnek, hogy vetésre szánt lucernamagot a kereskedő csak ólomzárolt 5—10 kilós zsákokban árulhat; gazda csak akkor adhat el magot, ha községi bizonyitványnyal igazolja lucernájának arankamentes voltát. Köteles a gazda, ha lucernája arankafoltos, az inficiált tetületet lekaszálni, felégetni és felásitani. Megszorítás történt a lucernamag cséplése körül is : a gép tulajdonos, büntetés terhe mellett csak oly gazda lucernáját csépelheti, aki községi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a magnak hagyott lucerna arankamentes volt. A községi elöljáróságok e vizsgálatot díjmentesek tartoznak teljesíteni. A kihágást elkövető gazdákat a szabályrendelet 1-től 500 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtja. Beliczey Géza nagyon üdvösnek tartja a szabályrendeletet, de ha az csak Békósmegyében lesz érvényben, eredménye aligha lesz kielégítő a közgazdaság általános érdekeinek szempontjából. Lépést kellene tenni, hogy az egylet kebelében magvizsgáló állomás lótesitessók s ez iránt feliratot kíván intézni a földmivelési kormányhoz. Az ekként részleteiben alaposan átvizsgált szabályrendeleti tervezetet az egylet benyújtja a megyei törvényhatósághoz azon kórelemmel, hogy hasonló szabályrendelet alkotása iránt intézzen körlevelet | a társtörvényhatóságokhoz. ' Az egylet ez értelemben megkeresést intéz az ország összes gazdasági egyleteihez Az igazgatóválasztmány végül küldöttséget meneszt a földmivelésügyi miniszterhez, mely a csabai földmives iskolánál magvizsgáló állomás felállítását fog kérelmezni. A községi faiskolák kezeléséről alkotott szabályrendeleti tervezet tárgyalását más alkalomra halasztották. A földmivelésügyi miniszter leküldte az egylethez véleményezés végett Gyula város helypénzszedési szabályrendelet tervezetét, melyben a tarifa ujabbi felemelése céloztatik. Az igazgató-választmány a gyulai vásári helypónznek mindennemű emelése ellen tiltakozik, mert Gyulán a vásári helypénz a megye többi községeihez viszonyítva, már eddig is tulmagas. AboDyvármegye megkeresésére, hogy katonai lóvásáron, a lóavatóbizottság előtt alkuszok ne jelenhessenek meg, hanem csak a lótenyésztők, kérni fogja a gazdasági egylet Bókósvármegyét, hogy hasonló felterjesztést küldjön a kormányhoz. Ezzel meg fognak szűnni azon visszaélések, melyek az alkuszok tolakodása révén eddig a gazdák károsodását okozták. Az országos magyar gazdasági egyesület átiratában tudatja azon óvó-rendszabályokat, melyekkel a szarvasmarha állománynak nagymérvű csökkenését óhajtja megakadályozni. Ilyenek : borjut 1—3 éves korig vágatásra eladni nem szabad ; a a kormány az apaállatoknak kedvezményes áron való vásárlására Dyujtson módot s azok díjazására nagyobb jutalmakat tűzzön ki. A megyei szabályrendeletek oly módon változtassanak meg, hogy a közlegelőn nyugati fajta bikák használata is engedén lyeztessék. — A választmány az 0. M. G. Eátiratában foglalt irányelvek helyeslése, mellett az ügyet áttette a szarvasmarha szakosztályhoz. A dobozi ev. ref. egyház lelkésze kért az egylet kertjéből, a templomtérnek befásitására néhány fát ós bokrot, mit a választmány készségesen teljesített. Ezzel az ülés véget ért/. A csabai épitő-ipari téli tanfolyam. Az iskola harmadik évzáró vizsgája. Magyarország iparának fejlődését csak akkor láthatjuk az előrehaladás ama fokán, amelyen a hazai szükséglet ellátásán kivül magasabb igények kielégítésére is alkalmas : ha iparosainkat az általuk művelt iparágak ban az eddiginél kiterjedtebb mértékben ró szesitjük szakoktatásban Sajnos, ennek a nagyjelentőségű iparfejlesztési tevékenységnek ez időszerint még csak a legkezdetén állunk, igy a megindult üdvös akciónak csak óve'i múlva élvezhetjük gyümölcseit. Örvendetes, hogy a modem iparoktatás terén vármegyénkben mindenfelé üdvös mozgalmak keletkeznek ; e mozgatmakban Csaba vezet. Itt már három évvel ezelőtt lerakták alapjait a rendszeres ipari szakoktatásnak ; a község és a kereskedelemügyi kormány áldozatkészsége mellett harmad éve megalakult az épitő-ipari téli tanfolyam s ennek szervezetében a fa-, bőr- és szabóipari szakcsoport is kellő oktatásban részesült. 1904. évi ujoncjavaslat. Hogy ezt mikor szavazhatja meg a Ház, ma még tudni nem lehet. Egy-két hétig mindén esetben várni kell erre. Pedig minden napért halálos vétek. A miniszterelnök s a honvédelmi miniszter kimutatták, hogy e javaslat gyors elfogadása nem a kormány, nem a hadsereg érdeke, a hadseregnek csak egy érdeke van, az, hogy október elsején újoncot kaphasson. A javaslat gyors elfogadása a társadalom érdeke, a társadalom azon tagjaié, akik sorozás alá kerülnek. Sorozás alá pedig — mivel földmivelő ország vagyunk — legnagyobbrészt a mezőgazdasággal foglalkozók kerülnek. Mezőgazdasággal foglalkozóknak pedig csöppet sem közömbös, hogy márciusban, vagy májusban, juniusban kerülnek-e sor alá. Márciusban a mezőgazdasági munkás még ráér, a későbbi, pláne a nyári hónapokban azonban a sorozás lényeges anyagi kárral jár rá nézve. Figyelembe veszik-e ezt az ellenzék némely frakció, különösen az Ugronisták ? Az erősen kiforrott közvélemény elől most már a legdühösebb obstruktorok sem térhetnek ki, s ón hiszem, hogy legközelebbi levelemben ismét örvendetes hirrel lephetem meg önöket. A gazdasági egyletből. Luxuslóvásár. Tejelőtehenek. Aranka irtási szabályrendelet. gyulai vásári helypénz. A békésmegyei gazdasági egylet igazgató-választmánya mult vasárnap igen látogatott s a hozott határozatok tekintetéből igen fontos ülést tartott. Ha a létre jött határozatok egyike-másika szélesebb körben fog hasonló mozgalmat előidézni, igy például, ha az arankairtási szabályrendelet nem csak parciális, hanem országos hatályú lesz, ugy ennek a statutumnak nagy közgazdasági haszna számokban alig fejezhető ki. Az igazgató-választmányi ülésen Zsilinszky Endre dr. elnökölt. Jelen voltak : Beliczey Rezső, Beliczey Géza, Beliczey Tibor, Sztojanovits Gyula, Reíner Béla, Kraft Viktor, Sztraka György, Seiler Elek, Vidovszky Károly, Vidovszky László, Zsíros András, Wilim István, Frank Ferenc, Morvay Mihály, Öreg Gtábor, Áchim János, Reisz Simon, Kállay Ödön, Badics Elek. Az igazgató-elnök bejelentette, hogy a földmivelésügyi miniszter még december hóban 28 drb fajbaromfit küldött az egyletnek szótosztásra, azon ígérettel, hogy legközelebb az egyesületnek nagyobb menynyiségü fajbaromfi adományozásé iránti kérelmét a lehetőség szerint teljesíteni fogja; a bejelentést örvendetes ludomásul vették. — Látom, hogy mindnyájan itt vannak kendtek. — Itt vagyunk ! ... itt vagyunk ! — Nagyon helyes Hát dologra ! Nagy András birót letesszük. — Letesszük ! Le ! — Kit választunk helyette ? Hallgattak. Várták, hogy kit ajánl Hajdú László. — Jó lesz Biró Benedek ? — Jó ! Éljen ! — Tehát Biró Benedek a biró ! — Balogh Péter jegyzőt is letesszük. Jó lesz helyette a káplán úr! — Éljen a káplán úr! S az utolsó bakterig letettek ós megválasztottak mindenkit; a régiek azonnal elhagyták, az ujak foglalták el az állásukat. A Bach-huszárokat a nagy Kunság minden városában letette s akiket választott, halálig hivatalukban is maradtak. Igy tett Hajdú Laci fiskális az ötvenes években Most kint porladozik teste a kevi temetőben, de lelhével odafönt az égben, talán most is hadakozik a Bach-huszárokkal, ha ugyan Bach-huszár egyáltalán felkerülhetett a mennyországba. Találkozás. — Szakaszjegy ? — kérdezte a kalauz s már rá is tette az ujját egy hatkrajcáros cédulára. De abban a pillanatban rajtam feledkezett a szeme, jegyeskönyvecskéjét ,társolyába dobta, összecsapta kezét. Én is összecsaptam önkéntelen — Ezsiás ! Te vagy az Ézsiás ? ! — Én ! En! Oh, nagyságos ... izé . . . ejnye no . . . Nagy, széles tenyerével összefogta két kezemet s megrázta hatalmasan. — Jaj Istenem, Istenem ! Nagyságos uram . . . izé te . . . Mindjárt, mindjárt, csak jegyet adok az uraknak. E pillanatban megállt a kocsi, Ézsaiás izgatottan csengetett, ott hagyott az utcán egy egész famíliát, mely esernyőkkel fenyegetett utána, de bánta is Ézsaiás O most nem látott, nem hallott. Szaporán kiszaggatta a jegyeket, 10 krajcárosokat adott azoknak, akik hatkrajcárosokat kértek, meg viszont. Lihegve, kipirult arccal tért vissza hozzám. — Hány esztendeje vagy itt, Ézsaiás ? — Huszonöt esztendeje ! Es te ? — Én is maholnap huszonöt esztendeje. — S ennyi idő alatt nem találkoztunk. Na, ez csuda. Hiszen el akartam hozzád menni sokszor, mert tudtam, hogy itt vagy, de . . . — Hát miért nem jöttél el ? Lásd, ha én tudom, hogy itt vagy, felkereslek. — Igazán ? 0 Istenem! Hányszor mentem el a házatok előtt. De mindig visszafordultam. Ej, gondoltam magamban, terhére leszek. Szegény konduktor vagyok... — Osztálytársak voltunk, Éssaiás. — Huszonöt esztendő előtt. — Lásd, oly élénken emlékszem rád. Hosszú, cingár fiu voltál . . . — Szegény diákszolga. — Sokat nyomorogtál, az igaz. De jókedvű voltál mindig . . . — No az igaz, hogy husz diák sem éhezett annyit, mint én. Hanem amikor te hazulról elemózsiát kaptál, na, akkor istenes dolgom volt. Hej, de bekebeleztem a kolbászból, a pulykából. Emlékszel-e ? — Emlékszem, Ézsaiás, emlékszem. De arra is emlékszem, hogy ha megszorultam pénz dolgában, te szereztél. Az egész diákságnak te voltál a pénzszerzője. — No, ehhez értettem, — hunyorgatott szemével Ézsaiás. S mintha mondta volna : Akarod, hogy most szerezzek ? Még most is tudnók szerezni. Közbe-közbe megzavarta emlékezésüket a jegyosztás, a stációról stációra való csengetés. Ézsaiás dühös volt. Néha alig utazik egypár száll ember, most pedig az egész világ az ö kocsijára száll. Pedig jön utána három is. Mórt nem szállanak azokra? — No hála Istennek, megint beszélhetünk. Hol szállasz le ? — Kimegyek a ligetbe, hogy tovább beszélgessünk a régi jó időkről. — Bizony jó idők voltak azok. Sokat sanyarogtam, de jó idők voltak. — Hanem azért megszöktél tőlünk, Ézsaiás. — No . . . no . .. hát az igazat megvallva, meguntam az éhezést. írtam az apámnak, küldjön öt piculát. Azt irta vissza szegény (az isten nyugtassa meg), hiszen ha volna küldenék, fiam, öt pengő forintot is, de még sóra sem telik. Ezt különben és tudhattam volna előre. Gondoltam magamban, minek kínlódjam itt többet. A tudomány ugy sem igen ment a fejembe, pap nem lesz belőlem : elmegyek világgá, szerencsét próbálok, mint a mesebeli szegény legény. Nyakamba vettem a tarisznyámat s egy fólkenyórrel, meg egy kupa szilvával, nekivágtam a világnak . . . Egy ur szállott fel, hatkrajcáros jegyet kért. Ezsiás kiszolgáltatta a jegyet. Aztán folytatta : — Hiszen ha nekem akkor hat krajcár lett volna a zsebemben! Egy fityingem sem volt. Tyhü ! H«, reggel 6 órakor kezdeném a beszédet s éjfélig beszélném, akkor sem tudnók végére jutni az én keserves bolyongásomnak. Mig Udvarhelyről Budapestre vetődtem, voltam közbe napszámos, kocsis, borbélylegény, cirkuszos, ós még szárazdajka is. Egy tanyai iskolában még tanító is. Ez volt a legkeservesebb állapot. Száz gyermeket tanítottam s ötven forintot ígértek egy sztendőre. Azt sem fizették meg. Otthagytam, mint Szent Pál az oláhokat. — Ezsiás, még nem adtál jegyet nekem. — Nem is adok. — Jő aa ellenőr. — Akkor adok. Nesze. Mire a pénzt átadhattam volna, már bent volt a kocsiban. — Kinek nincs jegye ? — kérdezte hangosan. A csabai ópitőipari téli tanfolyam, mely keletkezése óta mai napig Áchim Gusztáv községi főmérnök lelkes igazgatása alatt áll, mult vasárnap tartotta harmadik v^áró vizsgáját, amelyen a kereskedelemi minisztérium képviseletében részt vett V i g h Albert országos iparoktatási főigazgató ; ott voltak a község, az ipartestület, a községi iskolaszók, a földmives iskola kiküldöttjei, s iparosok nagy számban, Az egyes osztályok a különböző szakokból, tanítóik vezetése alatt külön-külön mutatták be képességeiket; az elért szép eredmény a jelenlevőket kellemesen lepte meg s az országos főigazgató tartalmas beszédben adott kifejezést megelégedésének. A vizsga összhatását s az elért eredményt kedvezőtlenül befolyásolta ai az incidens, melynek következtében a szabóipari szakcsoport hallgatói a vizsgától távol tartották magukat. A mult hót közepén kitört csabai szabósztrájk ugyanis kimondotta, hogy a tanfolyam hallgatói a bérharc megoldásáig a tanfolyam óráit nem látogathatják s a vizsgán sem jelenhetnek meg. A sztrájk azonban mult vasárnapig békés befejezést nyert s igy mi sem akadályozta a tanfolyam hallgatóit a vizsgán való megjelenésben. Mégis, a félrevezetett ifjak távol tartották magukat a vizsgától s ezzel nemcsak a tanfolyam vezetőit juttatták kellemetlen zavarba, nemcsak a tanfolyam jó hírnevén ejtettek méiy sebet, hanem önmaguknak is pótolhatlan veszteséget okoztak. A tanfolyam mult évi eseményeiről Áchim Gusztáv igazgató jelentésének alábbi kivonata nyújt bőséges tájékoztatást: Beiratkozott az épitő-ipari tanfolyamra 20 kőmives, 20 ács, 11 szobafestő, 3 mázoló, '2 kövező, összesen 56, — a szabóipari szakcsoportba 15 segéd. A mulasztott félnapok száma az I. osztályban 67, a II. osztályban 50, a III. osztályban 70, összesen 187, melyből 86 igazolatlan. E téren lassú, de fokozatos javulás tapasztalható, mert az 190'/2 évi tanfolyamban 501, az 190V3 évi tanfolyamban 320 volt a mulasztott félnapok száma. A tanulók szorgalmát a következő statisztikai adatok tüntetik fel : jelesen végzett 20 75%, jó eredménynyel 2830%, elégségesen 37-73%, elégtelenül 13-20%. Az igazgatói jelentés kiemeli, hogy a tanoncok jelentékeny része, a segédek pedig általánosan a tanulásvágynak s az ismeretek iránti érdeklődésnek kedvező jeleit mutatták. A tanulás szükségének érzete, különösen a nagyobb tanulóknál, ugy látszik már kezd jelentkezni. Mikor az ellenőr leszállott a kocsiról, folytatta, ahol elhagyta. — Meg sem állottam Budapestig. Jó világ volt itt akkor. Még nem volt zóna, nem ugrott fel minden hitvány ember Budapestre, ha otthon egy kicsit rosszúl ment a dolga. A gyalogolást pedig nem minden ember birja ki. Nem bizony ! En kibírtam ! Egy kicsit széjjel néztem a városban. — No mondtam magamban, megjárja. Lehetne külömb is ez a hires város. — Ugy látszik, nem voltál megelégedve Budapesttel. — Hiszen az ábrázatja még tetsiett volna, de mindenfelé csak a német szó. Jaj, Istenem, mit csináljak! Most jó volna a „der, die, das." Hiszen, ha azt ón tudtam volna, hogy idekerülök ! Han*m azért nem hagyott el a székely kurázsi. Felmentem a lóvasut igazgatójához . . . — Ézsaiás, mindjárt a ligetben vagyunk. Nesze a pénz. — Jó, jó, ráér az még. Beállítottam, az ábrázatom megtetszett. Másnap már itt állottam ni, ezen a szentséges szent helyen. Azóta mind itt állok. Adom a jegyet hajnaltól éjfélig. Nehéz élet, de — jó. — Nesze a pénz, Ézsaiás. — Nem kell nekem. — Ne okoskodj, Ézsaiás. Csak nem utazom a te költségedre ? — De már itt én vagyok a gazda ! S ráütött a tarsolyára, hogy csak ugy csörgött benne a sok apró pénz. — Van itt pénz, ugy-e ? — Van, de nem a tied, Ézsaiás. Na nesze,. . . Ézsaiás arca elkomorodott. — Hát oly utolsó ember volnék, hogy egyszer nem lehetnél az ón vendégem ? ... . . . Asztalom fiókjában van egy leragasztott levélboriték. Egy hatkrajcáros jegy van benne. A borítékon egy név: Ezsiás. Hadd maradjon csak a kedves emléktárgyaim közt. Ott a helye. B. E.