Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-03-20 / 24. szám

YYYl évfolyam, Békéscsaba. 1904. Vasárnap, március hó 20-án 24. szám. EOZLQNT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér Előfizetni bármikor lehat, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő : BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Állami háztartásunk. Lukács László pénzügyminiszter indemnitási beszédében levonta az egy esztendős obstrukció pénzügyi tanulságait; örvendetes képét adta a magyar állam financiáinak. Az obstrukció kerékkötő ellentállása a magyar államot egy esztendőnél hosszabb időre megfosztotta bevételeinek két fundamentumától: az egyenes adók és az illetékek jelentékeny részétől. A bevételek e két állandó és legnagyobb forrása hiján is a magyar állam nemcsak fennakadás nélkül és könnyen teljesítette normális fizetési kötelezettségeit, hanem ezenfelül még képes volt elvállalni olyan rendkivüli kötelezettséget is, mint aminő az állami tisztviselők fizetésének pótlása Egy esztendőnél tovább tartott az a szomorú időköz, amelyben egyenes adók cimén az állam pinztárába jelentősebb összeg egyáltalán be nem folyt. És ha ennek dacára állampénztárunkat zavarba hozni nem sikerült: k' léphet fel a jövőben azzal a hangzatos és közkeletű vádaskodással, hogy a magyar pénzügyi politikának egyedül és kizárólag az adósróf volna az alapja? Ám, ha a pénzügyminiszter ezeket a nagy megnyugvással fogadott tanulságokat állifőtta is előtérbe, az államháztartásnak az indemnity utjáu való mielőbbi formai rendezését azért igen melegen ajánlotta a Ház figyelmébe. Formai szempontból meg kell teremtenünk mielőbb az állami háztartás törvényes kontinuitását. Általános közgazdasági szempontból pedig mielőbb meg kell szüntetnünk az állam gazdasági erejének azt a lekötését, mel' .alvégéhez közeledő állapotok folytó-v l <következett. Mert Magyarországban nagyobb érdek a financiák teljes rendje, friint bárhol a világon Mert Magyarországban, ebban a tőkeszegény országban gazdasági érdekek istápolásukban legelső sorban is az államra támaszkodnak. Hogyan feleljen meg az állam ennek a nagy kö telezettségének, ha gazdasági erejét a maga normális létének első sorban szükséges életföltételei lekötik ? A magyar állampolgárokban az állam iránti kötelességeinek érzete szépen, megnyugtatóan fejlődik. Ne romboljuk le ezt a nagy eredményt! Ne adjunk táplálékot annak a balhiedelemnek, hogy az állam adófizetők nélkül is ekszisztálhat, hogy az adójövedelem forrásától megfosztva képes megfelelni kötelese Ltségeinek hosszabb időn által is! Önmagában is veszedelmes ilyen balhiedelem felkeltése, de még veszedelmesebbé teszi a pszikológiai valószínűség, hogy ha egyszer ilyen hiedelem keletkezik, az átcsip más területekre is és végzetes lejtőre jutatthat bennünket. Mind ez általánosan átérzett és a pénzügyminiszter által jellegzetesen kidomborított tanulságokon kivül a pénzügyminiszter beszédének végén néhány konkrét és gyakorlatilag fontos kijelentéssel szerezte még meg a képviselőház osztatlan helyeslését. Válaszolt arra a kérdésre, hogy a kormány a törvényen kivüli időkből való adóhátralékos polgársággal szemben minő eljárást kontemplál ? A pénzügyminiszter a kormány nevében kijelentette hogy a törvényen kivüli időkben keletkezett adóhátralékok beszedésénél a lehető legenyhébb eljárást fogja tanúsítani ; a hátralékok utólagos teljesítésére utólagos részletfizetéseket engedélyez mindazoknak, akik azt kérik, s akik ezt á kérésüket méltánylást érdemlő oVokkal támogatják. E tekintetben a kormány legmesszebbmenő jóakaratával fognak ta.lálkozni. De kijelentette továbbá a miniszter azt is, hogy az ex-lex időkben keletkezett adóhátrálékok után késedelmi kamatokat szedni nem szándékozik. Az egész beszéd alatt a miniszter hallgatósága szinte egyetlen egy tábort alkotott. Helyeselték a minisztert minden oldalon. És hálás lesz az egész nemzet. Vége az ex-lexnek. — Fővárosi munkatársunktól.— Budapest, márc. 19. Egy hónap hijján esztendeje már annak, hogy a kormány törvényhozási fölhatalmazás nélkül intézi az ország pénzügyeit. Azóta leledztünk törvónyenkivüli állapotban. Pénteken aztán végre megszűnt az ex-lex állapot. A képviselőház nemcsak általánosságban, de részleteiben is megszavazta az 1903. évi indemnitási javaslatot, azzal a módositással, hogy annak hatályát 6 hónapra emelte föl, hogy legyen idő az 1904. évi költségvetés letárgyalására. Most már megindulhat a komoly politikai munkálkodás, mert helyreállott a megbillent államóleti egyensúly. A záróbeszédek során két érdekes beszéd hangzott még el, az egyik Apponyi Albert gróf ajkairól, a másik a miniszterelnök részéről. Apponyi gróf éles bírálatot mondott Tisza István politikai múltjáról, amely őt bizalmatlanná teszi. Szóvá tette a katonai és gazdasági reformok dolgát és a magyar nemzeti érdekeknek a kiegyezés keretén belül való érvónyesitésót követeli. A kiegyezés cső.djóről, mondotta, beszélni nem lehet addig, amig a kiegyezés tényleg végrehajtva nincs, ellenben azt kívánatosnak tartja, hogy Ausztriával való érintkezési pontokat csökkentsük, mert minden érintkezésünk konfliktust okoz. Tisza István Sgróf nyomban válaszolt Apponyi beszédére. Nincs kifogása, — úgymond,— hogy politikai múltja alapján bírálják, mert ő hű maradt ahhoz, míg az előtte szóló következeklennek bizonyult. Védekezik az elhangzott vádakkal szemben ós jól felfogott érdekünkben valónak tartja a kiegyezéshez való ragaszkodásunkat. A részletek tárgyalása is elég gyorsan ment. Módositásokat maga a kormány tett rajta, az egyik az volt, hogy a fölhatalmazás négy hónap helyett hat hóra terjedjen, a másik módosítás s illetve pótlás egy negyedik szakasznak a beillesztésére vonatkozott, amelylyel a kormány azt a kedvezményt akarja az adóhátrálókosoknak biztosítani, hogy szóbeli előterjesztéssel is kérhessék az adóhivataloktól a részletfizetés engedélyezését. Vége lóvén az ex-lex-állapotnak, megfognak indulni országszerte az adókivetések s adóbehajtások, ami persze nem kis aggodalommal tSlíi el a népet. Aggodalomra azonban nincsfok, mert a kormány, ugy a minis terelnök, mint a pénzügyminiszter utján több izben megnyugtató kijelentéseket tett, hogy az adóhátrálékok behai' ájja körül kíméletesen fog eljárni s hogy fizetési halasztásokat bőkezűen engedélyez. Sorra kerül most már rövidesen az Békésmegyei Közlöny tárcája. Knn história. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája — Irta : Gyökössy Endre. Hajdú Laciról, a hirts fiskálisról szól ez az irás. Kunságon, Keviben lakott. Kuruc magyar volt testes.ó', lelkestől. A szabadságharcban, mint a " Oz kunok hadnagya, hősiesen harcolt. Szabadságunk csillagának lehullása után őt is halálra kerestették az osztrákok, de nem tudták kézre keriteni. Pedig sohasem ment túl kevi határán. Egy izben már-már elfogták a zsandárok. De ügyesen kimenekült a városból s a mezőn kondással cserélte ki a ruháját. A zsandárok mindenütt nyomában jártak s a határ alatt éppen tőle kérdezték meg, hogy nem látta-e Hajdú Lacit ? — A tekintetes urat ? Már hogyne láttam volna, nem régen ment erre. A kisújszállási dűlőn Karcag felé fordult; azt mondta, Debrecenbe tart. Még csodálkoztam is, hogy gyalogosan iparkodik olyan nagy útra. Mint a vak a garasnak, úgy megörültek a jó fogás reménységétől boldog zsandárok a becsületes útbaigazításnak, még szivart is adtak a szives kondáslegénynek. Ok pedig mentek Hajdú Laci után, egészen Debrecenig. Illetékes helyen be is jelentették, hogy helyes nyomon járnak. Az igazi kondás meg azalatt az országút mellett búslakodó avittas csárdában ivott Hajdú Laci ruhájában. Nagyot bámult a csárdás, mikor iga?i, vert aranynyal fizetett a szt

0ónysorsú magyar. Van annak, aki adta, — gondolta magában a nekiduhajkodott legény, mivelhogy megrészegedett a jómódtól, meg a cifra, szép gúnyától, mely paraszti testét takarta Hogy aztán esteli harangszóra elvitték a cserepárok Hajdú Laci helyett, azon maga a fiskális mulatott leginkább, mert hiszen tudta jól, hogy hamarosan szabadjára hagyják a gyámoltalan kondást. Hanem azért a Bach-lmszárok rettegtek Hajdú kurucságától. Örökösen a gyászmagyarok bosszantásán járt az osze. Hazaárulóknak nevezte őket, mert hogy hivatalt vállaltak az elnyomatás idején. Paszomántos kis dolmánya kurucosan simult karcsú derekához. Betyáros, pitykés pantallót vagy sujtásozott magyar nadrágot viselt. Pörge, darutollas kalapott csapott a fejébe. Ezüst fokosát el nem hagyta volna magától. A fiskálisságot az ötvenes években folytatta. — Becsületes magyar fiskális nem ragaszt kétfejű sasos bélyeget az iratokra ! Ézt mondogatta „Laci bácsi," ahogy a fiatalabbak szólítgatták Keviben. Sokszor megtáncoltatott egy-egy vitéz „Bach huszárt." Kenéz Elek, Kunság kapitánya, az utolsó kun kapitány, kinek a hét kun város : Kevi, Kisújszállás, Karcag, Madaras, Kunszentmiklós, Kunszentmárton fölött hatalma ós jogköre, olyan volt. mint a megyékben ma a főispánnak, sokszor figyelmeztette Hajdú Lacit: — Laci, Laci, elébb-utóbb megkeserülöd a dolgot. Hagyj már békét szegé- j nyeknek. — Jó, jó Elek. Még csak egyszer lesz • dolgom velők. De azt oszt elvégzem be- i csületesen, magyarosan. Mindjárt gjndolta Kenéz Elek, a kunkapitány, hogy valami nagyobbfajta kutya- i ságon töri Laci a fejét, de mégse gondolta ; azt a kuruc históriát, amit most elmondok. Vasárnap történt. A ha' vanas években, mikor szabadabban lélegzett már a magyarság ; amikor már itt-ott sóhajtani s panaszkodni lehetett legalább. Délelőtt, ahogy a templomból kijöttek a keviek, a téren rendesen meghallgatták, hogy mit publikálnak" ? . . . Ugy történt most is. Már-már oszladozott a népség, mikor a publikáló helyre lépett Hajdú Laci, a tekintetes úr. — Megálljatok emberek | Hatalmas hangját meghallották és megismerték. Kíváncsian kérdezgették egymástól, mig újból csoportosultak : — Mit akarhat a tekintetes úr ? — Csak egy szóra, keviek. Hallgassatok meg ! — Halljuk, Halljuk ! — s már szinte követelték, hogy beszéljen. — Délután két órakor minden becsületes, egészséges ember a községháza előtt 1 egyen.^ Még azt se tudták, mit akar a tekintetes ur, de már rázuditották : — Ott leszünk ! ! — Mindenkinél legyen valami jófajta ütőszerszám. — Lesz tekintetes ur! — zúgták szinte lelkesedéssel a parasztok, mintha érezték volna, hogy valami nagy dolog készülődik. — A munka lehet, hogy nagyon könnyű lesz ; de lehet az is, hogy — véres. — Nem baj, nem baj az sem ! — Nem kell nekünk osztrák-copfos hivatalbeli. Letesszük valamennyit. — Éljen, éljen a tekintetes ur ! — Megértették kendtek ? — Nagyon is tekintetes ur ! S ki hinné ma, hogy ily rövid, — igaz hogy tartalmas — szónoklat, lázba hozta a kevieket. Alig is várták, hogy délután legyen. S ahogy hire ment a városban Hajdú Laci kikiáltásának, megijedtek a „Bachhuszárok". Nem mert kilépni egy se házából, s amelyik tehette, a városból is elillant. A jegyző meg elment „Laci bácsihoz". — Legalább engem hagyjon meg Laci bácsi. Hiszen ón jó magyar ember vagyok. — Annál rosszabb, hogy mégis az osztrákot szolgáltad ! S nem is kegyelmezett senkinek. Délután, mikor összesereglett a népség, fejszékkel, vasvillákkal, kaszákkal, egyikmásik egy-egy ócska, rozsdás karddal, vagy valami ősi flingával, odeórt Hajdú László uram is. Ösi kardja fényes csizmáját verdeste. Megállt a népség előtt, mint valami hadvezér. Zúgó riadalommal s óljenzéssel fogadták a tekintetes urat, ki mindjárt a munkába kezdett: Sirolin 5> a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült broncliitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. mén az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).