Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-19 / 50. szám

most már „volt disszidensek" Hungáriabeli párthelyiségében. Ezzel Apponyi is visszatért régi ideáljához, a nemzeti eszméhez és mint a gyűlést megnyitó beszédében hangoztatatta a nemes gróf, mig ól, nem is hagyja el azt soha. Ellenzéki részről egyóbbkónt Apponyihoz szegődtek kevés számú régi hivei. Apponyi ajánlására a tisztségeket a következőkép töltötték be: elnök lett, Gullner Gyula, alelnök: Sághy Gyula, jegyzők: Hammersberg László és Urmánczy Nándor, háznagy Bernáth Béla. Beszéltek még az értekezleten Gullner Gyula ós gróf Batthányi Tivadar. Előbbi Apponyi megnyitó beszédére válaszolt, utóbbi pedig a vasutasok fizetósrendezóséről szóló törvényjavaslatot ismertette ós a a párt megbizásából a képviselőházban is ő fogja a párt álláspontját, mely a vasutasok követeléseinek alapján áll, kitejteni : Apponyi a Háznak napirenden levő indemnitási vitájában már nem vesz részt, hanem a költségvetés tárgyalásakor fog felszólalni. Az értekezleten még szóba |került a párt országos szervezésének elökészitése, de ezzel a kérdéssel ^legközelebb, külön e célból összehivandó |konferencia fog foglalkozni. * Fontos ankét volt a hét közepén Budapesten. Az országos ipartanács újjáalakítása óta szerdán tartotta H i e r o n y m i Károly kereskedelemügyi miniszter vezetése alatt első ülését, melyen az országos iparfejlesztést tárgyalták. Ott volt ezen az ankéton a magyar kereskedő világ szine-java. A kereskedelmi miniszter nyitotta meg az értekezletet. Élőbeszéde, mely csak ugy áradozott a magyar ipar szeretetétől, nagyon kellemes benyomást gyakorolt. Azután megindult a vita, melynek folyamán nagyon sok figyelemre méltó kérdést bolygattak meg a felszólalók. Igy hangsúlyozást nyert az a kijelentés, hogy Magyarországon bár nehéz az önálló vámterület nélkül az iparfejlesztés, a kormány által tett előterjesztésben javasolt eszközök alkalmasak a magyar ipar hathatós előmozdi tárára. * ingy ujabb, de már régóta rebesgetett politikai jelenség, mely a kormány ellen készülődik, ütötte fel fejét a héten. Olyanforma ellenzéki szövetkezés, amely, hogy helyesebben mondjuk, ellenzéki megegyezési gondolatnak a Házban is akadt már szónoka, P o 1 ó n y i Géza személyében. Most még csak készülődik, mint a politika kulisszái mögött rebesgetik egyesek. Nem amolyanforma ellenzéki szövetség ez, amely a nemzeti politikusoknak az egységes táborban való felvonulását jelentené az uralmon levő kormány ellen, hanem csak afféle időleges megegyezés, a közeledő harczok, mely elől Tisza miniszterelnök nem tér ki, megvívására. A megyezós alapjául azt állítják oda a kérdéssel foglalkozó politikusok, hogy ezidőszerint minden ellenzéki párt az önálló vámterület alapján áll, mig a kormány a vámszövetség fentartása mellett van. Csakhogy megfeledkeztek egyről a nagy kombinálok. Az ellenzéki szövetkezésnek úgyszólván elhárithatlan tárgyi ás még több személyi akadálya van, amelyen kudarcot kell vallania a kormánynyal szemben. * A merészen fantáziáló politikai kombinálok is megmozdultak a héten. Egyszerre két minisztert is menesztettek : P 1 ó s z Sándort ós Lukács Lászlót. A kormány részéről a nagy politikai szenzációt még eddig hivatalosan nem cáfolták meg, de illetékbs helyen egyenesen tagadják a hir valóságát. Egy lépéssel közelebb értek a haza földjéhez dicső emlékű Rákóczi Ferenc hamvai is. A szultán ugyanis aláirta az irrádót, melyben megengedi a drága hamvaknak hazaszállítását. Egy másik eseménye a hétnek az indemnitás letárgyalása és megszavazása. Mielőtt a kormányelnök reflektált volna a vitában elhangzottakra, Eötvös, a vajda is szót hallatott az ő művészi beszélő talentumával, szeretetreméltóságával. Füzesgyarmat és Bacsatelep viszálya. Lapunk hasábjain már többször volt emlités téve arról a viszálykodásról, amely Bucsatelep ós Füzesgyarmat között folyik a telepnek az anyaközségtöl való különválása iránt. Bucsatelepnek ugyanis minden törekvése odairányul, hogy önálló községgé válva, önálló adminisztrációt nyerjen. Erre nézve már évek óta folynak az érdekeltek között a tárgyalások, amelyek azonban mindezideig nagyon helyesen, nem vezettek eddigelé semmi eredményre, sőt úgy látszik, hogy most már helyreáll a megbomlott egyetértés, jó hosszú időre az önállóság felé törekvő telep és az anyaközség között. A két együvé tartozó helységről abból az alkalomból Íródnak e sorok, hogy a mult hét utolsó napján ismét tárgyalások folytak a különválás iránt Bucsa és Gyarmat érdekelt kiküldötteiknek a jelenlétében. Erről az egész napot igénybe vevő ós helyes megoldással végzett tárgyalásról tudósítónk jelentése alapján a következőkben számolunk be : Bucsatelep vezetői a legutóbbi időkben ismét a különválást forszírozták. Mivel az eddigi sikertelenségeken tanulva, nem tudtak másként beleakaszkodni az anyatán! — pattant föl hirtelen az asszony. Hát a fiatal grót ? Nem látja, hogy él-hal Violáért ós a gyermek sem lelné föl más férfiban a boldogságot ? Viola az ón gyermekem. Nálamnál senki sem óhajtja boldogabbnak. A gyermekek szívvel-lélekkel szeretik egymást s igy a legnagyobb igazságtalanság volna őket egymástól elszakítani. Nézze, most is mily édesen simulnak egymáshoz, amint karöltve sétálnak az árnyas fasorban. Oly boldogak, ós az ő boldogságuk az enyém is ! Különben is ugy tudom, hogy a gróf ellen eddig nem volt semmi kifogása. ' — Volt, — mondta elkomorulva Füzóresi, — de lehet, hogy eddig nem emiitettem. Könnyelmű teremtés, akire egyetlen leányomnak jövőjót alapos aggodalom nélkül egy órára sem bizhatom. Maga tudja legjobban Giza, mint pocsékolta el az ilju Sárossy gróf minden vagyonát. Itt nincs semmi biztosíték Viola gondtalan jövőjére nézve. Vagy az üres grófi rangban elég biztosítékot lát talán ? — Ne ítéljen oly hamar Zoltán és ne legyen kegyetlen ! Aggodalmát ón se tartottam minden oknélkül valónak, de bizhatunk Sárossy gróf Ígéretében, hogy amit könnyelműségével elveszített, becsületes munkával visszaszerzi. Maga az Zoltán, aki legtöbbször hangoztatja, hogy legjobban méltányolja a becsületes munkát, legjobban tiszteli a munkás embert. Es most egy megtért bűnös előtt megakasztaná a tisztességhez vezető utat ? Meg vagyok felőle győződve, hogy ezt nem fogja maga megtenni, — mondta kérlelve az asszony. — Végtelenül sajnálom — szólt némi gondolkodás után a számtanácsos — hogy először életünkben ellenkezésbe kell jutnunk, de leányom jövőjót nem tehetem fel kockára ós csak következetes maradok, amikor álláspontom mellett maradok. — És tudja Zoltán, hogy igy hova taszítaná Violát ? Egyenesen

; a kétségbeesésbe, a boldogtalanságba. Én tudom . . . — Nem tudja! — vágott közbe ingerülten Füzéresi. Honnan is tudná ? Az asszonynak minden tagja reszketett az indulattól. Föltámadt benne a szunnyadó démon, mely dacra daccal felel. Az eltojtott keserűség nehéz tusát vivott a szivében. Egy kezdő élet boldogságáról van szó. Azt meg kell mentenie. Mit tétovázzon ? Es a büszke asszony, a gyöngéd teremtés, mint tehetetlen báb omlott a hatalmas férfi lábaihoz, azokat kezeivel átkulcsolva sirta : — Tudom Zoltán, mert éreztem, mert nem akarom, hogy sorsomra jusson! . . . Elhangzottak a végzetes szavak. Egy pillanatra halálos csönd állott be. Füzéresi ugy érezte, hogy megdermedt ereiben a vér. s a légfojtóan nehezedett szivére, melynek szinte megszűnt a verése. Homlokán kidagadtak az erek, szemei kitágultak, s mint egy önmagával tehetetlen féreg, vonaglott az életerős embe:. Zilált a melle, szólni akart, de csak akadozva szakadozott ki elszorult tüdejéből a hang. Amint percek múlva visszanyerte erejét, vadul ugrott föl és megvetéssel lökte el magától a zokogó asszonyt. — Te hazug, te álnok kigyó ! Huszonöt éven át hazudtál szerelmet. Es mást szerettél ! Álnok volt minden szavad, dermesztő fagy minden ölelésed, mérges fullánk a csókod ! Oh ón boldogtalan, istenverte szerencsétlen, hogy most kellett ezt megtudnom! Reszketve hanyatlott vissza az ottománra. Vérzett a szive-lelke, de az irtózatos fájdalom megfagyasztotta könyeit. Csak B vergődő asszony keserves zokogása törte meg az izgalmasan fojtó csendet. Lassankint az is elhalt, mint elvonul nyári zivaközségbe, olyan követelésekkel léptek föl annak elöljárósága iránt, amelynek teljesítését az, nagyon természetesen erején fölülinek találván, egyszerűen visszautasított. Nevezetesen azt kérték a bucsaiak az anyaközség hatóságától: a közutait, járdáit, agyaggödreit hozza a kor követelményeinek teljesen megfelelő állapotba, állítson fel a telepen még egy községi iskolát a temetőjét is hozza rendbe. Ezek persze mind olyan dolgok, amelyeknek megadásától irtózott Gyarmat, de csak részletekben, erejéhez képest évek -során át volt hajlandó megadni. De a bucsaiak ugy voltak követeléseikkel, mint a cigány a fehér cipóval: adj uram Isten, de mindjárt, különben lopok. A bucsaiak meg különválni készültek. Ez iránt a tárgyalások meg is kezdődtek a mult szombaton. A tárgyaláson megjelent kiküldöttek kölcsönösen beismerték a vita során, hogy Bucsának az anyaközségtől való elszakadást ugy egyik, mint a másik félnek, csak hátrányára szolgálna. Bucsa nem tudná önállóan megállani a sarat, viszont Füzesgyarmat is érzékeny veszteséget szenvedne azon 10 ezer korona elvesztése folytán, amelyeket fizetnek községi adóban Gyarmatnak. Továbbá az érdekelt nagybirtokosok is kijelentették, hogy csak abban az esetben hajlandók belemenni a szakadásba, ha Bucsa biztosítja, hogy községi pótadójuk a szakadás után nem fogja rendes adójuk ,'50 százalékát meghaladni. Es ezek után az következett, hogy a bucsaiak kijelentették, hogy megmaradnak az anyaközségben. Ennek fejében viszont Füzesgyarmat kötelességének ismerte el a telep előbb emiitett követelményeinek teljesítését, természetesen éveken át megadni. ^s így most már. legalább egyelőre szent a békesség Füzesgyarmat ós Bucsatelep között Az érdekeltek között lefolyt tárgyaláson egyébként a következők vettek részt: Csánky Jenő járási főszolgabíró, tárgyalást vezető elnök. Füzesgyarmat elöljárósága. részéről Nagy Imre községi biró, Fehér László és Bácsi Dani jegyzők, továbbá Oyáni képviselőtestületi tag, Bucsatelep képviseletében Sziics Bálint ügyvéd. Lamberg gróf uradalmának részéről Papp József ügyvéd, a Jakabfy nagy birtokosok, Springer báró képviseletében Ruffy Pál ós Blankenstein gróf képviseletében Wagner István uradalmi intéző. Az újjászervezett szocialista-párt bomlása. — Vidéki szociálisták szervezkedése. — Csinos pikantériák derültek napfényre az újjászervezett országos szociálista-párt központi vezetőségére, amelyek, mint az eddigi jelek minden kétséget kizárólag mutatják, mielőbb a földmives szocialistapárt felbomlására, illetőleg a vidéki szociálistáknak a központtól való elszakadására fognak vezetni. Es ez tiszta, való igazság, melyhez semilyen oldalról nem fér kétség. A vidéki vezetők már meg is indították a szakadás iránt a mozgalmat. tar után e felhő, mely áldásos cseppjeivel felüdíti az eltikkadt, szomjazó természetet. Oh jótékony sirás, melynek könyzápora mint a felhőé felüdíti, kedvrehozza a természetet, elmosod a fájdalmat, megkönynyebbited- a szenvedő szivet. Alkonyodott. A hűs májusi szellő felfrissítette a szoba izzó, nehéz levegőjét. A virágos parkból az ablakokon át balzsamos illat áradt be, mely fölolvasztotta a szivekben a keserűséget és belopta helyébe a szánalmat, a megbánást. Az asszony szólalt meg először. Még miudig ott térdelt a kinzó töprengésekben elmerült ember lábainál. Halkan, alig hallhatóan, de nyugodtan beszélt: . — Zoltán, eltaszított magától. Joggal, mert érdemtelen vagyok becsületes szivének jóságos ós igaz szeretetére. De hallgasson meg ós ne értsen félre. Hűséges hitvese voltam mindenkor. Akit titkon szerettem, valójában nem létezett számomra, csak emléke -ólt a szivemben. Fgykor jegyese voltam, de azt maga nem tudta. De amikor tudomására jutott, hogy rangomon kivül nincs egyebem, hűtlenül elhagyott. Kényszerűségből akkor lettem a magáé Zoltán, de szeplőtlenül, tisztán, s szeplőtlen tisztasággal hordtam a hitvesi nevet is. Én nem bántam meg soha, hogy neje lettem, n ert maga mindenkor jó volt hozzám. Szerettem odaadással, igaz szeret lemmel és ezerszer megátkoztam a sorsot, amiért azzal a hűtlennel összehozott, akinek emlékét hiába igyekeztem, de nem tudtam feledni s most, két élet letűnt boldogsága árán felfedeztem egy kezdődő élet boldogságáért. Drága volt a díj, de úgy érzem, meg kellett tennem. Most már ki is téptem szivemből a kinzó emléket, esküszöm, hogy kitéptem! És esküszöm, hogy szeretem magát, mint szerettem ; nem : jobban, ezerszerte jobban, ha mindDe hát mik is az okai enuek a hirtelen támadt zivatarnak az újjászervezett szociálisták táborában ? Több oka van ennek. Kezdjük mindjárt az elején. A magyarországi, illetőleg az alföldi legkisebb főldmivelöknek, legkivált az arató népségnek évek óta mindjobban fokozódó elégületlensóge különösen aratások idején tolult előtérbe. Ezek az elégületlenségek nem egyszer kitörésekre adtak alkalmat, amilyenek a szomorú emlékezetű élesdi zendülés, az aradmegyei, délvidéki ós több ilyen szociális jellegű villongások. A bajok orvoslása végett szervezkedtek a földmivelő szociálisták, akiknek élére a központban Mezőfi Vilmos állott, mint a párt titkára. A párt annak idején a vidéki szervezeteknél kiküldötteket bízott meg a helyi ügyek intézésére. Pártalapot is létesítettek, persze a központban. Ide küldték a párt tagjai keserves keresményük filléreit, amely támogatásnak eddigelé hasznát ugyan nem vették mások, mint a sok helyen minden csekélységért sztrájkba lépett munkások, akiket inkább vezérelt annak a tudata, hogy hát minek dolgozni, mikor ugy is van sztrájk kassza, mely ideigóráig biztosit az óhenhalástól, — mint a jogos és igazi célravezető sztrájk meggyőződése. Jöttek aztán dolgok, melyek nem tetszettek a sztráj kólóknak. túlon-túl erőltetett sztrájkok elpattantották a húrt s következett a reakció, a belügyminisztériumnak a sztrájkok megfékezésére, a szakegyesületek felrobbantására kiadott rendelete. Ekkor történt, hogy a szocialista párt központi vezetősége a sztrájk értékeit, vagyonát megmentsék, külföldi pénzintézetekben deponálta. Es ekkor történt, hogy a vidéki párttagok, akik csak fizették a tagsági dijat, érdeklődni merészkedtek a párt pénze, mindnyájuk vagyona iránt. Itt jön aztán a pikantéria, mely a szakadás első lépcsőfoka. A vidéki kiküldöttek elszámolásra szólították fel a központot, hogy hát mi is történt a szorgal' masan beküldött pénzükkel ? A központ azzal felelt a™ kíváncsiskodóknak, hogy egyszerűen megtagadta a sáfárkodást, az elszámolást és kidobta a vidéki kiküldötteket. A központnak, mely iránt nem kevéssé rendült meg most már a vidék bizalma, ez az eljárása méltó visszatetszést szült a vidéki kiküldöttekben, amely visszatetszésüknek kifejezést is adtak a mult vasárnap Csabán tartott gyűlésükön, ahol Békés-, Arad- és Biharmegyéből mintegy 24 ilyen vezető szereptől megfosztott kiküldött je lent meg, akik alapos meglepetésben részesítették az értekezleten megjelent Mezőfi Vilmost és társait. A csabai gyűlésen kiöntötték Mezőfi járt szive mélyéből gyűlöl is. Nem kívánom, hogy fölemeljen magához, csak azt engedje meg, hogy szolgálója lehessek ! Csak azt engedje meg, hogy mégegyszer megcsókolhassam jóságos kezét, melylyel az előbb eltaszított magától. A bú-súzó nap utolsó sugarai bearanyoztá - 3zobát, melyben a vihar elmultával k • megifjodott sziv esküdött igazi hűséges szerelmet. — Elfeledtem. Gonosz álom volt, melyből gyönyörrteljes valóra ébredtem, — suttogta szerelmesen a férfi. — Most már egészen, egyedül csak a magáé, a tied vagyok Zoltán! —sóhajtotta az _ asszony. — Én meg ugy-e drága anyuskám a Sárossy Lacáió lehetek ? — szólalt meg hirtelen egy bájos gyermekhang. Viola volt, aki a gróffal észrevétlenül osont be a félhomályban derengő szobába. Észre sem vették őket, amint eléjük térdeltek, ugy el voltak merülve egymás gyönyörűségébe. Füzóresinó kérdő pillantást vetett jóságos urára, aki elérzékenyülve adta meg a választ: — Áldásom reátok ! Legyetek olyan boldogok, mint mi ! Tudományos apróságok. Miért kék az ég ? Miór kék az ég ? Ez is egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek régen foglalkoztatják a tudósokat anélkül, hogy kellő választ adhattak volna reá. Rayleigh angol fizikus azt a nézetét nyilvánította, miszerint, az égbolt kék : zine tisztán a levegő- molekulák fényszóró hatásának tulaj donitható. Hogy Raylegh-nak többé-kevósbbó csakugyan igaza is volt, az