Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-19 / 50. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny I904.évi 53. számához előtt, ami a szivüket nyomta. Odamondo­gatták neki alaposan, hogy a párt-titkár a neki nem tetsző pártvezetőségi tagokat önhatalmúlag kidobta a pártból és hogy ezeket papi bérenceknek és kormányzsol­dosoknak nevezte. Azt is a fejéhez vag­dosták a párttitkár úrnak, hogy önhatal­múlag nem teheti ki a pártból egy kikül­dött szüret sem, csak a kongresszus. Mezőfi mindezen igazságokra olyasmivel próbált mentegőzni, hogy az eltávolitott kiküldötteket sikkasztással gyanúsították. Csakhogy a gyűlés arról is gondolkozott) mielőbb meggyőződött a központ igazság­talan eljárásáról, hogy Mezőfi ne adhassa a szépet és ne bujhassék ki a csávából A csabai szervezet titokban ugyanis behívta az értekezletre a Mezőfi által vádlóknak mondott vidéki kiküldötteket, akiket szem­besítettek Mezőfi vei. Most már dilemma elé jutott a párttitkár ós vezér. A vidék bizalma, vagy a saját becsülete forgott kockán. Kékült-zöldült, ötölt-hatolt s végül is az utóbbit tartotta drágábbnak. Dühöd­ten kiáltotta oda az általa kidobott kikül­dötteknek : — Papi béreucekkel nem tárgyalok ! s aztán elhagyta a gyűlés termet. Ennyi épen elég a helyzet megisme­résére. Ami ezután következik, annak a csiráját elvetette Mezőfi és a központi intézőség. Meg is fogant s valószínű, hogy hamarosan meg is hozza a gyümölcsöt: az újjászervezett szociálista-pártnak kettésza­kadását. A vidéki szocialistákat élénken foglalkoztatja egy vidéki szociálista-páit létrehozásának eszméje s a terv megvaló­sítására már a közeljövőbea nagyobb szabású akciót indítanak s a vidékieknek e célra van már magyar és tót pártlapjuk A esabai alsófoku iparostanonc iskola évzáró vizsgája. Azon intézmények sorában, amelyek az utolsó évtized alatt Békéscsabán az ál­talános műveltség terjesztésére s a nem­zet) közművelődés erősödésére keletkeztek, avagy fejlesztettek: első helyen kell emli­tenüuk a békéscsabai alsófokú iparostanonc iskolát. Nem azért, mintha a többi inté­zetek nem töltenék • ba azt a magasztos hivatást, amelynek teljesítésére tudásuk­nak, munkabírásuknak és munkakedvüknek teljes erejével törekszenek; hanem: mert ez az intézet az, ahol Magyarország ipará­nak biztos jövőjét készítik elő azzal, ho ry müveit, képzett, élethivatását tisztelő ós megbecsülő, a modern haladás iránt érzé­keny, szépért és jóért lelkes iparos nemze­déket nevelnek a hazának. Mindazok, akik a csabai alsófoku iparostanonc iskola mult vasárnapi évzáró vizsgáját végig hallgatták, örömmel ta­pasztalhatták, hogy ez iskola a hozzáfűzött várakozásoknak nem csi.k mindenekben 1 megfelel, de már most olyan eredményt tud felmutatni, aminőt csak évek multán remélhettünk. A tanulók szorgalma különösen a rajzban ós a szakcsoportokban kitartó volt. Dacára annak, hoj;y a rendes tanítási idő­ben a tanítóknak fogyatékos előkészültségü tanulóanyaggal kellett küzdeni, mégis szép eredményt értek el, mert a szabad­kézi rajzcsoportoknak sikerült a tanulás folyton növekedő érdeklődését, mint a haladás szükséges előfeltételét, ébren tartani, a szakcsoportokban pedig a tanonciskolák oktatási szinivonalának megfelelően össze­állított szaktanmenetek elméleti része a gyakorlati irányú szernezeti mintasoroza­tokkal, mint szemléltető eszközökkel és iparmütani gyűjteményekkel hatékonynyá tették a tanítás munkáját s megérttették a tanulókkal, hogy a műhely és az iskol* szakirányú képzése mennyire képesit az önálló munkára. Az iskola ezen megállapí­tott szaktanmenetóvel és ennek támogatá­sára szerkesztett mintasorozattal megelőzte az országos ipartanácsot, mely az ipar­iskolák szakirányú fejlesztésére irányuló javaslatában ugyanezt a tanmenetet ajánlja. A reáltantárgyakban kimutatott ered­mény szintén jó. Van az iskolának önképzőköre is már 3 év óta, mely szélesebb körben igyekszik művelni a tanulók értelmét. Az év folya­mán 7 gyűlést tartott. Az énekkar a rendel­kezésre álló csekély idő dacára is szép eredményt ért el. A tanév folyamán létesült az ifjúsági segélyegylet is ; célja a szegény tanulókat ! felszabadulás után ellátni szerszámmal és ruhával Az egylet az iskolai bizottság felügyelete alatt áll s tökéjét a tanuló ifjúság önkéntes adományai, az önképzőkör gyűlései alkalmából tartott gyűjtések és az iskola pénztára évenkinti 30—40 koro­nás adománya fogják növelni. Az iskola statisztikai adatai bizonyit­ják legjobban városunk iparának fejlődéset, mert a tanulók 40°/ 0-a idegen. A tanulók létszáma : felvétetett 318, felszabadult 44, eltávozott, meghalt 19, tanév végén volt 255. Ezek közül jeles eredményt ért el 31, jó eredményt 62, elégséges eredményt 111, elégtelen osztályzatot 88, osztályzatot nem kapott 26. Jó magaviseletet tanúsított 16U tanuló. Anyanyelv szerint volt a tanoncok kö­zött magyar 277, tót 26. német 13, román 2. A tanulók közül békéscsabai volt 179, békésmegyei 53, más megyebeli 86. A szakoktatásban resztvettek a faip iri csoportban asztalos 26, kerékgyártó 7, esztergályos 2, képfaragó 5, kárpitos 2, kocsifónyező 2, összesen 44; a ruhaipari csoportban 17 szabó. Legjobb tanulók voltak az elmúlt tanévben. Előkészítő kezdő: Horváth Mi­hály. Előkészítő haladó (a..) Balog István. Előkészítő haladó (B.) Kállay József. I. A. osztályban Timkó József, Orvos Pál, Kört­vélyesi József, Székely János. I. B. osz­tályban Győri János, Goldfinger Arnold, Petrovszky Pál, Parocai János. II. Á osztályban Tar Gábor. II. B. osztályban Csókásy Károly, Szalai László. III. osz­tályban Fischer Imre, Tomka Károly, Ambrus Mátyás, Koncos János, Filipinyi András. Jeles rajzolók: Lipták András, Orvos János, Uhrin Károly, Fischer Imre, Szekerka Mihály, Cza^lédi Mihály, Tomka Károly, Ambrus Mátyás, Filipinyi András, Szabó István, Lipták János. Elismeréi illeti mindssért az iskola derék tanitó testületét, különösen Láng Gusztáv igazgatót, az iskola nagy tudásu, lankadatlan munkásságu lelkes vezérét, akinek erélyes vezetése alatt a jeles inté­már ma is a tökéletesség korát éli. A vasárnapi vizsgán ott láttuk a köz­ség előljárósági tagjait, az ipariskolai ellen őrző bizottság képviselőit, az ipartestület vezetőit, a csabai iparosokat, külöuösen a fiatal nemzedékből tekintélyes számban, akik azzal a megnyugtató tudattal távoz­tak a vizsga szinhelyóről', hogy ha Ma­gyarország minden községében ily gonddal ápolják az iparos tanulók művelésének ügyét, ugy nem kell félteni a magyar ipart, mert rövid idő alatt műveltségben, szak­tudásban, hivatása iránti lelkesedésben erős és egészséges ipiros nemzedék veszi fel a harcot a nagy világversenyben. A csabai kórház 48-as mentéje. Lapunk olvasóközönsége előtt nem ismeretlen hangzású a Bimbó Katalin másként Boldis Kata neve. Nagy idők nagy tanuja ennek a névnek viselője, aki egy összetöpörödött, ráncosképü anyóka ós évek óta lakója a csabai szegényápoltak házának. Annyi ránc az arcán, ahány a bő, kopottas fekete szoknyáján és nem sokkal több a hófehér hajaszála, mint a hány év nyomja a vállait. Viruló, piros pozsgás csabai menyecske volt, mikor be­köszöntöttek a dicsőséges szabadságért vivott nagy napok, amelyek dicsőségéből talán bőségesebben kivette a részét, mint akárhány rettenhetetlen vitézséggel dicse­kedő hadfi. Es amint beborult Világos fö­lött a magyarok ege, semhogy a halálig gyűlölt ellenség kezére jusson, megmenekült és éveken át Törökországba bujdosott, ahonnan visszatérve, Csabán munkálkodott egyszerű napszámos asszonyként, miglen az aggsággal járó tehetetlenség odajuttatta, ahol most morzsolgatja napjait. Es amint multak fölötte az évek, növekedett az érdekessége Annyira érdekes asszony lett, hogy neve és hire bejárta a hazai lapok utján az egész országot, be a külföldet, s igy a párisi világlapokat. Akadtak olyanok, akik messze földről eljöttek Csabára, hogy megismerhessék Kata asszonyt, akinek nem régen Bécsből is volt egy magasrangu úrhölgy látogatója. . . . Ott kezdődik a Bimbó Kata, tót­származásu öreganyóka története, hogy amint a fórjeurát a negyvenes évek előtt besorozták katonának 5 Ferdinánd császár, egyik Gradicskában székelő ezredébe, kö­vette az emberét, Nagy Gábor uramat, aki Békésnek volt a szülötte. Ismeretes az osztrák tartományokba s étszórt katonafiuk csodálatos vitézsége, amelylyel, mikor neszét ' vették, hogy ve­szély környékezi a hűségesen szeretett ha­zát, mint vágták át magukat az őket fel­tartóztató osztrák ármádián a határon. De nem volt előttük gát. Mint lavina jöttek, s me'gfogyva bár, de törve nem, siettek a haza védelmére. A fenyegető veszedelem hire talán leghamarább eljutott Gradicskába, Nagy uramékhoz, akik nem soká tanakodtak, hanem egy csillag-fényes éjszaka nekivágtak, számszerint hirmincaa szép Magyarország­nak. Szerencsésen el is jutottak Kiss Ernő vitéz táboráig, ahová be is állottak mindnyájan, miga Nagy uramnó, Bimbó Kata is, aki az ezred markotányosnője lett. Eletének további érdekes és küzdel­mes történetét aztán már ismertettük la­punkban. Hogy egyike volt azoknak, akik utoljára beszéltek a magyar nemzeti költé­szet korán letűnt csillagával, Petőfi Sándor­ral, aki mielőtt a segesvári szerencsétlen kimenetelű harctérre indult volna, ivott a csinos markotányosnő poharából. Az is meg volt irva, hogy Kossuth Lajos, mikor kormányát Aradra tette át ós Csabán keresztül utazott, állítólag homlokon csó­kolta a bátorszivü, tüzestekintető Kati asszonyt. Szegeden is megfordult. Mikor a bá­náti rácság ostromolta a szegedi várat. Bimbó Kata a vár mellett mosott, harmad­magával harcoló vitézekre. Szoknyája fel volt tűrve s egy odatévedt ellenséges ágyu­golyó gyermekfej nagyságú lyukot szakí­tott rajta. Lelkesedéssel mutogatta minden látogatójának ezt a szoknyát, valamint azt a piros-fehér mentét, melyet a táborban viselt. Ezt a történelmi nevezetességű mentét takarittotta ki a napokban Kata asszony. Meghagyta ugyanis, ha meghal, ebbe a ru­hákba temessék el. Van a csabai kórházban egy ugyancsak 48-as szűc3, bizonyos S a­g u 1 y János. Ennek mondta Kata néni még mindég érces hangjával : — Mintha ugy érezném, hogy megha­lok. Takarítsa kend ki a mentém, adok a fáradságért egy hatost. És az öreg szűcs kitakarította, Kata asz­szony pedig most már nyugodtan várja a halál óráját, mely pedig ugy látszik, hogy nem nagyon siet. Kata néni pedig tovább szónokol, mesél, versel a kórházi betegek­nek ós a köréje gyűlt szegónyápoltaknak abból tűnt ki, hogy e kék szin magas hegyek csúcsáról tekintve, mind sötétebbnek látszót, Egy hires alpesi turista, Curt Davy határozottan állítja, hogy ő 3400 méter magasságban majdnam feketének látja az ég szinét, pedig a nap sütött, s az alatta levő létréteget képes volt a telette lévőtől teljesen égszínkéknek megkülömböztetni. Ez a tény abban leli magyarázatát, hogy a megfelelő magasságban, a hol lég­réteg mindinkább ritkul, már áttünik a vi­lágűr teljesen üres feketesége, A kék szin tehát csakugyan szoros összefüggésben van a"levegővel. Ujabban azután, W. Spring, szintén angol természettudós, vizsgálatai bebizonyí­tották, hogy az ég kék szine lényegileg az atmoszférában levő ózon és oxigén moleku­láktól származik. Különösen az ózon az, mely az ég kék szinét nagy mértékben elő­idézi. Spring erre vonatkozólag igen érde­kes kísérletet végzett Egy hatalmas, lég­mentesen zárható ballonba vegyi uton elő­állított ózont gyűjtött össze. A ballon, az ózon könnyebb lévén a levegőnél, néhány perc alatt 1000 méter magasságba volt. Ebben a magasságban azután egy villamos­szerkezet a ballont megrepesztette. A kö­vetkező pillanatban az elébb szürke szinü égbolt a legszebb égszínkékben tűnt fel. Bármily elmés ez a kísérlet-, végleg bizonyító ereje még sincs, még pedig azért, mert — a mint tudjuk — az ózon a leve­gőben csak Jgen parányi mennyiségben van jelen, honnan van mégis a végtelen meny­bolt kék szine ? íme tehát a magyarázat, nem mindig felelet ! A föld leghidegebb pontja. Miután Szibériáról kiderült, hogy déli részeiben gyönyörű aranykalászos rónák pompáznak, a hideg tekintetében ijesztőnek csupán az ószai sark maradt meg ; ami ter­mészetes is, hiszen a másik sark déli, ami — némelyek szerint — meleget is jelent­hetne. Es ime sem a déli, sem az északi sark nem aspirálhat többé elsőbbségre ! 1902-ben Borisov orosz festő tájképtanulmányok céljából fölkereste Novaja Zemlja szigetét. Napokig tartott, mig a megfelelő skiccek birtokába jutott s már éppen hazatérőben volt, mikor ladikjával a tengeren járva, a part egy kiugró részén köemelvényt pillantott meg. Négy ós fél órai nyaktörő ós életveszedelmes ut után sikerült neki az örök jég- és hó-sivatagon keresztül az emelvényhez eljutni. A fáradságos munkát azután siker koronázta. Az emelvénynyel szemközt a sziklafalban egy üreget talált, melyben harminc évvel ezelőtt, egy ott járt tudományos expedíció (vezetője Höfer osztrák geologus volt) elrejtette összes műszereit. A többi között két hőmérőt is, melyek részben az átlag-hőmórsék, részben a legmagasabb hőmérsék jelzésére voltak berendezve. A legmagasabb hőfokot jelző thermomóter mínusz 7J fokot mutatott. Az összes arktikus kutatók, köztük Nansen is, megegyeznek abban, hogy az általuk elért legmagasabb hőfokot minusz 50—55-ben állapitják meg. Pedig e kuta­tók közül nem igen közel járt a sarkhoz. Igy nyilvánvalóvá vált, hogy a föld leghidegebb pontja nem a sarkon, hanem a Novaja Zemlja szigetén van. Álom és agyműködés. Az örökké furó-faragó emberi ész ime kisütötte, hogy az álom tulajdonképen nem az agy, hanem csupán a test nyugalmát jelenti. Bigelow a neve annak az amerikai lélekbúvárnak, aki szerint az álom, külö­nösen nagyobb müveltsógüeknól, egyenesen a lelki élet megnyilvánulásának ideje. Állí­tásainak bizonyítására felhozza a következő példát: Agassif arkeologus egy alkalommal egy fossil-hal váza után kutatott. A hal csontvázának csak egyes részei látszottak a lenyomatban és éppen Agassifnak kellett a hiányzó csontokat tudományos kutatások és tanulmányok alapján hozzákonstruálni. A munka már több hónapon át tartott ós kevés sikerrel biztatta a tudóst. Az állat­nak éppen afejcso'ntjai hiányoztak teljesen. Agassif már éppen abba akarta hagyni az egész rekonstrukciót, amikor az éjjelen megálmodta az állat teljes vázát. Az álmot rögtön megrögzítette s a mit azután később egy teljes épségben kiásott példány bizo­nyította, az álom ós a valóságos egymás­nak teljesen megfeleltek. Az elbeszélés, ha csakugyan igaz ala­pokon épült, határozottan Bigelownak ad igazat ; — de csak ebben az egy esetben, éppen azért nem bizonyít ez az egy eset Bigelow azon állítása mellett, hogy az álom térni meg a legfensógesebb ideákat ós az álom tulajdonképpeni lelki élet ideje. Nem, a természettudós máskép fejti meg Agassif esetét; a búvár hónapokig azon fáradozott, hogy az állat csontvázát rekonstruálja, agya percnyi pihenÓ3 nélkül e kérdést taglalta. Most mikor aztán egy­szer a természetes elfáradás következtében talán hosszabban pihent, agya, mely a ke­reset képet talán már utolsó vonásokig el­készítette, a reggeli órákban, az úgyneve­zett káb- avagy felálomban, megszülte a teljes csontváz képét. Igy fejti meg a természettudós Agassif esetét, igy marad igaza Bigelownak, aki azt állítja, hogy Agassif aludt ós igy van igazunk nekünk is, akik azt mondjuk, hogy a búvár akkor ép9n felébredt. Dr. H. I. ! egoleséísis bewásáHasi forrás ..... * , . i u-^if — nagyban es kicsin yben ruhaszövetek, selymek, vászon­R "s"függönyökílen Löwy Jakab L. és Társa SeSSfS Előnyös és pontos kiszolgálás ==================================== Vidéki minták kívánatra bérmentve küldetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents