Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-19 / 50. szám

XXX évfolyam. Békéscsaba 1904. Vasárnap, junius hó 19-én 50 szám. # BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visszaMegjelenik hetenként kétszer: vasárnap es csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes sz.i.n 16 fillér Előfizetni barmikor lehat, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Iskolai év végén. Bókésoaaba, junius 18. A muló hónapot bátran az iskolai vizsgák hónapjának nevezhetjük. Ez az idő a nemzeti életnek valóban aratási korszaka. Ara int a mezőgazda Péter-Pál napja tájékán veszi számba egész évi fáradságos munkájának eredményét s takarítja be csűrébe a megérett termést: éppúgy iskoláink is most szedik le a nemzeti közmivelődés aratási munkájának gyümölcsét. És nem véletlen az, hogy ez a kettős aratási mu^.ka egy időre esik. Egy egész nemzet előrehaladásának, megerősödésének előfeltételeit rejti magában a juniusi időszak. A közgazdasági erők biztosítottsága ikertestvére a másik nemzet fenntartó feltételnek : a fejlett nemzeti közművelődésnek. Botorság volna azzal kérkedni, hogy mi fedeztük fel azt az igazságot, hogy a nemzeti előrehaladását nem csupán a közgazdasági erők tömörítése, fejlesztése biztosítja; valamint azon állítás is üres szappanbuborékként patina szét, hogy a nemzeti közmű velődés azon egyedüli panacea, mely a magyar állam boldogulását, ellenálló képesséségét, a világversenyben való helyt állását varázslatos erővel emeli a tökéletesség piedesztáljára. A nyugati államok sokat hangoztatott példája, de saját nemzetünk ezer esztendős történetének gazdag tanúságai már régen megalkották azt a törvényt, hogy nemzetgazdasági és kulturális előfeltételek nélkül állam nem boldogulhat; mindkét feltétel egyenrangú államfentartó tényező. Egyiknek elhanyagolása, vagy előtérbe helyezése a másik felett: egyformán megbénítja az észszerű nemzeti előrehaladás folyamatát. A nemzeti közmivelődés most folyó aratási korszakában a megelégedés érzetével tölt el bennünket, amikor arról szerzünk örvendetes meggyőződést, hogy iskoláink nem töltötték haszontalanul az elmúlt esztendőt. Ezer számra megy azon csemeték száma, akik hasznos ismeretekben gazdagodva, a tovább haladás feltételeiben megerősödve, a m igyar nemzet boldogulásának, előrehaladásának tényezőivé lesznek. A nemzett közművelődés migtára tehát értékes anyaggal gazdagodott; legyen érte hála a fáradhatlan tanítói karnak, a buzgó magvetőknek, akik az e'vetett magvat szeretettel ápolták, megtermékenyítették, a kikelt vetést mindenféle dudvától, a fiatal csemetéket fattyú-hajtásoktól megtisztogatták, az idő viszontagságaiban felnevelték, a termést learatták s betakarították. És amikor az idei iskolai aratás ezen eredményével foglalkozunk, lehetetlen megelégedéssel nem konstatál nunk, hogy Békésvármegye különösebben pedig Békéscsaba az utolsó tiz évben erejének teljes megfeszítésével rohamos lépésekben haladt előre azon az uton, amelyen a közművelődés fejlesztésével az előrehaladás feltételeit biztosítja a maga számára. Évről évre ujabb és ujabb közmivelődési intézményeket létesített; ezek közül most hadd szóljunk a népoktatási intézetekről. A népiskolákban van letéve alapja az ismeretekben való előrehaladásnak. Népoktatási intézeteink, ugy az államiak és községeik, mint a felekezetiek vállvetett munkát fejtenek ki, nemes versenyre kelnek egy mással a közös munkában. De igazán hasznos munkát csak akkor végeznek, ha e munkájukat magyar nemzeti érzés hatja át, ha azt a 3—4 ezer gyermeket, akik gondjaikra van bizva, szívben és lélekben magyarnak nevelik, ha a fogékony gyermeki lelkekben már a fogalmak keletkezésének idejében átörökítik azt az érzést, hogy ők a magyar nemzet tagjai. És erre különösen Csabán van nagy szükség ; nem azért, mintha a csabai nép nem tekintené magát szivveMélekkel a magyar hnza fiainak, nem is azért, mert a „jóindulatu" szomszédoknak abban telik gyönyörűsége, ha minden lehető és lehetetlen alkalommal a csabaiak hótságát vethetik szemünkre ; sőt még azért sem, mintha szégyen volna e hazában a magyarou kivül más nemzetiségnek is a mem^et boldogulásán munkálkodni ; hanem azért, mert már az 6—12 éves gyermekkel megkell értetni, hogy a magyar haza különböző nemzetiségek egyeteme ugyan, de a magyar nemzet egységes és oszthatlan. Fővárosi levél. Budapest, junius 18. A hét politikai eseménye ott kezdődik, hogy Apponyi Albert gróf ismét megfújta a jászberényi kürtöt. Régen hirdették, s voltak rá kiváncsiak is: a nagy Apponyi legújabb átváltozására. És megtörtént az, hogy Jászberény szabad ega alatt tizenhárom férfi, ki hü maradt Apponyihoz, ünnepélyesen megesküdött, hogy az Apponyi által hirdetett legújabb programot elfogadja, nagy bscíben tartja és a nemzeti pártot ismét feltámasztja, — amit csakugyan meg is tett a hét folyamán. Apponyi követeli, hogy az udvar félévig Budapesten székeljen, hogy a külső hatalmak képviselői ez idő alatt s a közös minisztériumok is itt hivataloskodnának. Apponyi akarja, hogy a címerek, zászlók, egyáltalán minden jelvény magyar legyen. Kivánja a nemzeti hadsereget, a magyar vezényszót, mihelyt csak lehetséges az átmenetet az önnállóvámterületre, de minden esetre az agrár érdekek kíméletével. Nem hasonlit mindez a szélsőbal programjához, mint tojás a tojáshoz és nincs ebben sem a 67. kiegyezésnek ugyanaz az erőszakos magyarázata, mint Bánffy báró követeléseiben ? Mindezek a kívánságok, melyeket egyrészt a szélsőbal, másrészt Bánffy ós Apponyi fejeztek ki, a magyar nemzet kivánatai, melyeket távolabb fekvő időben bizonyára meg lehet valósítani. A legjellemzőbbnek azonban az tetszik, amit Apponyi a szavazati jog kiterjesztéséről mondott A census mérséklése által követeli a szavazatok szaporitását és kivánja, hogy megfelelő módon adják meg a gazdasági és ipari munkásoknak a szavazati jogot. Más szóval ez azt jelenti, hogy továbbra is biztosítani szeretné a a mezőgazdasági lakosság számára a választásoknál a túlsúlyt. Amint a föntebbiekből látható, Apponyi vasárnapi beszámolójában vagy mondjuk programmbeszédében nyílegyenest versenyfutásnak eredt Bánffy báróval és a szélsőballal ós ezen átváltozása a szélső nemzeti politikusból legszélsőbbé, nem mindenkit melegit fel. * Apponyi jászberényi beszédjével uj életre ébredt nemzeti párt az elmúlt szerdán este tartotta meg alakuló gyűlését a Békésmegyei Közlöny tárcája. Öszi vihar. -- A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Palatínus József. — Itt is egy fehér hajszál, emitt is, — mondta a még mindig teljes szépségében pompázó asszony, amint ráhajolt a mellette ülő Füzéresi Zoltán vállára, akivel immár huszonöt éve ette a boldog házasság kenyerét. A májusi napsugár vigan szökelt át az ablak nehéz csipkefüggönyén ós pajzánul csillogtatta elő a számtanácsos deresedő.' fején az ezüstös hajszálakat. Nem is igen kellett őket keresni. Füzéresiné egymásután babrálta elő rózsás ujjaival s szinte kedvtelő mosolylyal mondta : — Nézze Zoltán, itt meg egész fürt hófehér ! Ki hitte volna ezelőtt huszonöt esztendővel, hogy hollófekete haja ugy megváltozzék. Az asszony még közelebb simult a multak emlékein kalandozó emberhez, liljomfehór karjaival átfonta nyakát és a becézett gyermekek behízelgő hangján fűzte tovább szavait : — De lássa Zoltán, azért ma is úgy térdeltem mellé az iir zsámolyához, mint ezelőtt huszonöt esztendővel, amikor elhangzott ismételt eskünk ; ma is a szerető gyengéd férjet, támaszomat láttam magában, mint akkor, mikor először rebegtük el egymásnak a holtomiglant, holtodiglant. A számtanácsos úr egészen elérzékenyült. Héevel ölelte szivére az imádott asszonyt s a kezdő szerelmesek epedő szavával suttogta fülébe: — Oh te jóságos, te szerető, te istenasszony ! Édes, zavartalan boldogság derűje sugárzott körülöttük. Az ötvenet meghaladt férfi s a negyvenháromon tul levő asszony, mint boldog szerelmesek hallgatták egymás szerető szivének dobbanását. Nem az ifjúi hév lángolt már bennük, de a megtestesült szerelem elolthatatlan ós egyenletesen lobogó csendes tüze, az élet delének szerelme, az egymáshoz való kölcsönös ragaszkodás, az egymás megbecsülése, az igaz, hótiszta szeretet. Erősebb ennek a rózsalánca, mint az eget ostromló, szivet romboló szerelemé. Nem kór magának pillanatnyi üdvöt, ha mindjárt a pokol árán is, mert az egész menyországot bírja. Tüze nem perzsel, nem hamvaszt, hanem jótékony, áldásos sugarakat ont magából. Nem pazarol gyönyörökben, nem fuldokol az élvezetek árjában, csupán annyit kér magának, amennyit az üdvözítő szeretet mindenkor nyújthat, EJZ az igazi, a fenséges szerelem. — Oh te jóságos, te szerető, te isteni asszony, akit, hogy magamónak mondhatok, áldom az Istenemet! — suttogja az önfeledt, édes pillanatok multával ismét a férj ós egy forró csókot lehel az asszony homlokára. Az meg föltekint rá örömkönyben uszó szemeivel. Látja, hogy férjének szemeiben is a sziv drágagyöngye ragyog. Egy pillanatig átszellemülve olvassák ki egymás szeméből, arcáról a boldogságot A gyönyör érzete megindítja könyzáporhullásukat, azután ajkuk hosszú, édes forró csókba ful, amilyenbe először, amikor a férj keblére ölelte, mint feleségót. — Gizuskám, lelkem, — szólal meg Füzéresi, amint elcsattan a csók, — nagyon boldognak, végtelen boldognak érzem magamat. Én, aki'egykor annyit nélkülöztem, csupán megelégedést kívántam az élettől. A sors a gyönyörök gyönyörével tetézte vágyaimat. És ezt mind magának, egyedül magának köszönhetem Griza. Magának, akihez pedig alig volt bátorságom közeledni. De volt is rá okom. Emlékszik, milyen ür tátongott közöttünk. Magam is azt hittem, szinte áthidalhatatlan. Hogy is ne. A maga neve mellett ott ragyogott a grófi cimer, én pedig egyszerű miniszteri számtiszt voltam. De változtak az idők . . . — Igen, változtak az idők, — mondta kissé elhalványodva, az idegess türelmetlenségnek bizonyos rejtett árnyalatával az asszony. Atyám tönkrement. És tönkrejutott az egész család, csupán az üres semmitmondó cimer maradt meg. Erről meg én mondtam le. Lemondtam, — hangsúlyozta kissé erőltetett mosolygással, — csupán a maga kedvéért, csupán csak azért, mert . . . mert . . . magát szerettem Zoltán. Füzéresi a becsületes szivü, nemesen 03 egyszerűen gondolkodó szám tanácsos nem vette észre az asszony zavarát. Pillanatig sem kételkedett szavainak igazságában. Nem is volt rá oka. Az egykor fényes név viselője, a nagyúri kényelemhez szokott asszony mindenkor szeretettel viseltetett iránta. Hószonöt éves együttélésük alatt a borúnak csak leghalványabb árnyéka sem vonult át fejük fölött Néhanéha, mikor ugy magányosan meglepte az asszonyt, látott ugyan könyet csillogni a szemében, de az a jóságos teremtés olyankor mindig szeretettel borult keblére és mosolylyal mondta neki : — Semmi Zoltán, semmi ! Csak az öröm, a boldogság. Alig vártam, hogy jöjjön, hogy megmondhassam magánakj: nagyon, végtelenül szeretem ! Most, ezüstlakodalmunk napján is igy tett, amint a vendégek távoztak és magukra maradtak a kényelemmel berendezest villaszerű lakásban. És Füzéresi, mint annyiszor, most sem kételkedett. De ha a gyanúnak legparányibb árnya is hozzáférkőzött volna nyilt szivéhez, eloszlatta volna kételyét az a tizennyolcadik tavaszában viruló szépséges virágszál, akit szerelmük gyümölcsének mondhatott, egy tlen gyermekük, Viola. Amint behallatszik a kert árnyas fái alul a viruló hajadon üde kacagása, Füzéresi a bo'dogság fokozott érzésével fordul hitveséhez: — Hallja Violát, az édes gyermeket ? Akárcsak magát hallanám huszonötóvvel megifjodva. Bájos arcának minden vonása, szeme, szája, egyszóval mindene, akárcsak a nngáé Griza. Csak azt a boldogságot is elnyerhetné, amelylyel bennünket megáldott a sors. — Igen, igen, — suttogta rejtelmes titkot rejtő sóhajjal az asszony. Csak olyan boldog lenne, mint ón . . . mint maga .. . — Hanem, — szakította félbe Füzéresi itt is már az ideje, hogy komolyan gondoskodjunk jövőjéről. Mi tűrés tagadás, részemről találtam volna is már alkalmas ... — De hova gondol az Istenért ZolSirolinq a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer

: tüdobeteg-ségfeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült broncliitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolitja a köh ögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc). 8