Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-12 / 48. szám

kivándorlóról. Sőt egyenesen kijelenti, hogy ez neki nem kell, Nem, mert ő többet akar de mindenállami garantálás nélkül, — csak ugy... Ez a csakúgy pedig olyképpen értendő, hogy a vállalat egyetlen kivándorlótól sem kór útlevelet, hanem szállít boldog-boldogtalant, aki csak megfizeti az utért dukáló taksát. Ez már igazán baj ; olyan nagy baj, amelynek komoly következményei nagyon is érdemesek arra, hogy kellő megfontolással mérlegeljék azok, akiknek bölcs és egyszersmind gyors intézkedésekkel módjukban áll a fenyegető veszedelemnek idejekorán elejét venni. Értsük meg a dolgot. A kivándorlókra nézve útlevólkényszer áll fenn. Vagyis a magyar állam törvényeinek értelmében csak az az egyén kap a kivándorlásra útlevelet, — mely az idegenben egyéni igazolására és védelmére szolgál, — aki az 1903. IV. törvénycikkben előirt feltóteleknek képes megfelelni. Ez az útlevólkényszer kötelező a Cunard Line utasításaira ; de nem kérik számon utasaiktól a német hajóstársaságok, melyek nagyobb forgalmat tudtak teremteni, mint a Cunard Line. A kellőleg ellenőrizhetetlen határon át szökdöső, útlevéllel nem biró egyének — nagyon természetes, — a német hajóstársaságokat keresik tel a Cunard Line nem csekély kárára. Hamar belátta ezt a Cunard Line ós nem is késett az orvossággal. A kivándorlóktól, — mint megbízható forrás jelenti Bécsből, — ezentúl ő sem kér útlevelet. Kivitorláztatja Amerikába ugy a hazája földjón megélni nem tudó nyomorult, de tisztességes népsk ezreit, mint a Bőhm Adolfokat, Kecskemótyket vagy Fenyő Sándorokat, mert neki főcél: mentül nagyobb üzlet! Szomorú dolog ez tervnek is. De még szomorúbb, hogy amint a hiratalos jelentós mondja, nem igen van megvalósulásában lehetetlenség. Ha a veszélyes terv valóra válna, nem kevesebb bajt vonna maga után, minthogy : megszüntetné az államnak a kivándorlók ellenőrzésére vonatkozó törvényes jogát; hogy ujabb gyökeret verne az embercsempészet, szinte fölujulna az évszázadokkal ezelőtt eltörölt rabszolga szállítás, maga a rabszolgaság; hogy szabad út nyilna az igazság sújtó keze alól menekülő gyilkosoknak, sikkasztóknak, állami rendbontóknak és egyób gonosztevőknek ; hogy megszűnne az állam törvényei iránti tisztelet. A kormánynak, mely igen nagy horderejű kérdésekben mindig bölcs megfontolással határoz, ezt nem szabad megengedni ; mert a törvénynek, mely tiszteletet parancsol, tiszteletet is kell szerezni. Csak nézzük a közel jövő aggodalmas képét. Ugyan mi is következnék be, ha tényleg megszűnnék a kivándorlási útlevél kényszer ? Az erőt, életet, boldogságot, reményt adó Alföld innen-onnan három hónapja szomjúhozza az áldást hozó esőt. Szá« ós százezernyi nép, mely rajta és belőle él, mint egy nagy család, siró szemmel nézi a hosszú szárazság által leperzselt termést. Mi lesz ezzel az Isten verte néppel, ha roszul üt be a termés ? Pedig a kilátás az, hogy rosszul üt be. Miért vándorolnak ki évenként annyi ezren ? Mert az amúgy is súlyos terheket viselő szegény népet nem tudja eltartani a föld. Már most mi történik, ha ez a sors verte népáradat megindul. Ennek egyetlen tagja sem köteles útlevelet /áltani, a kormány pedig nem tehetne semmit ellenük. Ez olyan pusztulást hozna a különben is keserves viszonyok között vergődő országra, mint amilyent a tatájárás okozott. Ez lenne ránk a második mohácsi vész. * Monstre pörök folynak szerte az országban. Nem gyilkosok, közönséges gonosztevők vannak a vádlottak padjára állítva. Ellenkezőleg. Tisztességes munkában megkérgesedett kezű munkásemberek ós magas fatermörderben járó, fényes cilindert viselő urak, akik egyidőben munkálkodtak, — az egyik erejével, a másik tudásával — a magyar államvasutak vonalain. Az államot képviselő királyi ügyészek pálcát törnek telettük és azt mondják, hogy bűnösök ; a védelmet képviselő jogászok pedig ártatlanságuk mellett replikáznak. Annyi tény : akik a nagy sztrájk idején megtagadták a köteles szolgálatot, azok bűnösök ós büntetést érdemelnek. Ámde bűnösnek mondható-e az a váltóőr, mert nem tudta, hogy tudatlanságán hajba kapnak a jogászelmók ? Bünös-e az a négy elemi iskolát végzett fékező, mert nem kapcsolta össze a kocsikat, nehogy megfoszszák életétől az igazi bűnösök, akik a jsztráikot tapintatlanságukkal, erőszakos, r ^ükal, elhamarkodásukkal előiuézték. Pedig amint vannak ártatlanok a vádlottak padjára hurcolt vasutasok között, ugy vannak igazi bűnösök, akik óvatosan kicsúsztak a törvény felelőssége alól. De nézzük másként ezt a dolgot. Bármily komoly is, tagadhatatlan, hogy nem tragikomikum nélkül való. Hogy is ne 1 Miskolcon elítélik a pörbefogott vasutasokat, mert közhivatalnokok és megszegték hivatalukkal járó kötelességüket. Ugyanezen törvény alapján fölmentik a szegedieket, mert a vasúti hivatalnokok nem közhivatalnokok s ha még megszegték volna is hivatali kötelességüket, felelősségre nem vonhatók, mert nem közhivatalnokok. Már most az érdeklődés a budapesti bíróság felé fordult: marasztaló vagy fel mentő ítéletet hoz-e a tizenhármakra ? Az előzmények után várhatjuk ugy az egyik, mint a másik esetet ; mert ugylátszik, a magyar törvénykönyv olyan, amelyiket, ha akarom erre csavarom, ha akarom amarra. Hanem az talán mégis különös, hogy az egyazon szövegű törvényt egyik magyar bíróság másként olvassa ós magyarázza, mint a másik Hol hát itt most már az igazság ? A. esabai ipartestület köréből. Uj hltelsaövetbezet. — Tanonckiállitás. A csabai ipartestület elöljárósága Rosenthal Ignác elnöklete alatt csütörtökön délután érdekes lefolyású ülést tartott. Mint tudva van, az ipartestület tagjai még az elmúlt évben Rosenthal Ignác elnök indítványára elhatározták, hogy az ipartestület kebelében, az országos központi hitelszövetkezet támogatásával, heti 20 filléres befizetéssel, hitelszövetkezetet alakítanak. A szövetkezetbe tagul eddig 122-en léptek 500 drb rósz-jegygyel. Miután a megkívántató részjegy igy biztosítva lett, az elöljáróság elhatározta az alakuló közgyűlés megtartását, s erre meghívta az országos hitelszövetkezetek igazgatóját H o r v á t h János drt, Az alakuló közgyűlést e hó 29-én Péter és Pál napján, délután a községháza nagytermében lógják megtartani. Az évenkénti iparostanonc munkakiállítást az ipartestület jövő vasárnap rendezi. E kiállítást rendesen az ipariskolai záróvizsga alkalmával tartották; ez évben azonban az iskola vizsgája a nyári vásárra esik, s az iparosok ezzel kapcsolatos érdekeire való tekintettel két héttel előbb, ma vasárnap, délelőtt 8—12-ig a régi gimn. épületében tartatik meg. Ezzel kapcsolatosan az elnök felkérte az elöljáróság tagjait, hogy e vizsgákon lehetőleg teljes számban jelenjenek meg. A tanoncmunka kiállításon részt vesz 54 kiállító 80 tárgygyal. Rendezési költségekre és jutalmakra 122 koronát szavazott meg az elöljáróság. A kiállítást rendező bizottságba megválasztattak : Z v ar a t k ó Pál, T i m k ó György, H o rv á t h Mátyás ósTurcsán Pál. A bíráló bizottságok szakonként következőleg alakultak meg: a faipari csoport: Láng Gusztáv, Snóbel János, Michnay Gusztáv és Gulyás András; vasipari csoport: Vlcskó János, Valentiny János, Jeney Endre és Viski Dezső; bőripari csoport: Karácsonyi György, Priplata Emánuel, Maulis György, Mayerhoffer István és Eobitsek János ; szabóipari csoport: Molnár Samu, Könyves Kálmán, Michnay Gyula és Fekete István; vegyes tárgyak csoportja: Wagner József, Subasitz Károly és Varga János. A kiállítás megtekintése díjmentes. Az ülés további folyamán U h r i n András pénztáros jelentést tett a pénztári forgalomról. E szerint a mult hóban tagdijakból befolyt 33 kor., dologi és nyomtatvány dijakból 129 kor. 40 fillér. Kiadás volt tiszti fizetésekre 99 kor., szegény iparosok segélyezésére 46 kor. Az ipartestület tagjainak száma 770, májusban felvétetett 3, töröltetett 1. Tanonc szerződtetett 21, felszabadult 12. Az ipartestületek országos kongresszusa már tizenegy év óta kéri a kormányt az ipartörvóny módosításra, melyre vonatkozó terveit a kongresszus terjedelmes memorandumban fejtette ki. Az ország ipartestületei nevében Thék Endre, elnök ez ügyben a mult hónap folyamán az lletókes minisztériumban eljárt; ez most átiratban tudatta az ipartestülettel, hogy az ipartörvény módosítására a minisztérium a hazai anyagot már egybegyüjtötte, s mostsserzi be a külföldi anyagot. Ha az összes anyag rendelkezésre áll, a miniszter megvitatás végett a teljes komplexumot közölni fogja az ipartestületekkel, ami a jövő évben be fog következni. Az aradi ipartestület átirata alapján foglalkozott az elöljáróság a sztrájkmozgalmak túlkapásaival: erről más helyen szólunk. Schwarz Mór előljárósági tag a női szabómesterek azon eljárását tett6 szóvá, mely ly el ezek a női-szabósággal foglalkozó, de iparengedólylyel nem biró nőket az iparhatóságnál feljelentették. Kéri az elöljáróság intézkedését. Ez ügyben azonban az elöljáróság mit sem tehet, mert ipart csak az űzhet, akinek iparengedélye van, s ha a feljelentettek annak idején ezt elmulasztották megszerezni, a testületnek nincsen mód jában részükre most ilyet kieszközölni. Vándor népkönyvtárak Csabán. György Aladár dr.-nak, a muzeumok és könyvtárak országos tanácsa előadó titkárának pár héttel ezelőtt Csabán időzése alkalmával a községi elöljáróság a kisgerendási tanyai lakosok rószó-e vándorkönyvtárt kórt; ezt a kórelmet az országos tanács telj esitette, nemcsak, de ezen felül még két vándor könyvtárt helyez kilátásba a csabai tanyai lakosság részére. Az országos tanács erre vonatkozó határozata a következő: A községi elöljáróság közölte már velünk, hogy a kisgerendási tanyán elhelyezendő egyik vándorkönyvtárunkat érvényben levő szabályaink szerint Szti k Gyula községi tanyai népiskolai tanító kezelésére bízzuk. Tanácsunk május hó 30 án tartott ülésében tudomásul is vette becses óhajtásukat. A békéscsabai tanyákon a közoktatásügyi sóhaját. Tudom, hogy értem imádkozott. Imája hatott is, meggyógyultam. Azóta minden vágyam, hogy itt élhessek, itt hallhassak meg ós ameddig elkövetkezik az a pillanat, egyik nap ugy teljék el fölötte, mint a másik. Itt rövid szünetet tartott az öreg Benedekfalvi. Beszéde mintha hatott volna. Gábor látszólag lecsendesedett. Fölállt ós imbolygó léptekkel indult meg a századéves fákkal szegélyezett park felé. Nem szólt, hogy hová megy, de az apa sejtette és követte lépteit. Amint a veranda lépcsőjéhez értek, ismét beszédbe kezdett, az előbbi szelid hangon. — Lásd, édes fiam, ameddig innen ellát a szem, ez az ón világom ós ugy kellene, hogy a tiéd is legyen. E« az ódon kastély, amit nagy városban, mint idomtalan, ormótlan ócskaságot régen kisajátottak, lerombolta volna, de amely nekem többet ér a világ leghíresebb palotáinak összességénél, mert itt születtem ós itt ringott őseinknek is a bölcsőjük, talán hetediziglen. De nemcsak bennem gerjeszt kegyeletet ez az ósdi ház, hanem mint az ősi, a múltban gyökerező teüintély elpusztithatatlanságának szimbóluma, e vidék népében is, mely szinte áhítattal mondja ki nevét, a mi nevünket. Azután nézd ezt a százados fáktól árnyékolt kertet, melynek pázsitos utjain tanultam én, tanultak őseim és kezdtél te is járni. Messzebb, a hullámzó kalásztól ringó földek, vadvirágos mezők, kéklő hegyek alján elterülő fehér falvak, árnyas erdők, zuhogó patakok, mind-mind azt susogják, hogy : ez az én világom, amelybe régen beleszőttem ábrándjaimat mindenről, ami az életet édessé, a végigélósre érdemessé teszi, melyen mindig rajta a bűvös varázsu káprázat, amit az én ifjúi szemeim láttak felette reszketni s amely, ha az emberi kor legvégső határáig jutok, akkor is visszahozta nekem az én ifjúságomat. A lelkesedós hangjából hirtelen alászállott. A park végére értek, ahol a magas vasrácscsal elkerített ós megroskadt keretű sírok között frissen hantolt sír domborult. — Mindaz, amit elmondtam és amott, az régen behorpadt sirhalom, alkotják az ón világom . . . sóhajtott az ezüstöshaju Benedekfalvi. A fia pedig csak erőtlenül hullott a virágos sírdombra és ugy zokogta csöndes fájdalommal: — Igazad van atyám. Ez meg az ón világom . . . Palatínus József. Éjféli párbaj. Irta: Konc Ákos. Mikor Bacsó János uramat 1628-ban immár másodízben főbíróvá választották, n

agy vala az öröm a civisek városában. Bacsó János nemzetes ur nagytekintetélyü férfi volt Debrecenben. Sok volt a földje, lábas jószágának meg se szerit, se számát nem tudta. Nagy, kőtornácos háza a Póterfiajakab-utcán szakadatlanul tele volt vendéggel, mert hogy atyafi meg idegen egy sor alá jött a nemzetes ur portáján. Esze meg annyi volt Bacsó Jánosnak, hogy bizvás pap is lehetett volna, ha a természete ráállt volna a kegyes életre. De meg hogy egyetlen gyermeke volt Bacsó Tamásnak, aki sokáig fürmendere volt a városnek, — jobban illett az uri portára, mint valamelyes eldugott falu szegényes oklézsiájába. János ur a főbiróságot nem kereste, de azért, mikor megválasztották, nagyon jól esett neki a megtiszteltetés. Vagyon, tisztesség már volt, most meg hozzájött a hivatal. Énnek is megfelelt Bacsó János és mikor újból biróválasztásra került a sor, sóba se jött más, mint ő kegyelme. A választás estéjón nagy traktát adott a másodszor megválasztott főbiró. Leveles szint vertek az udvaron, a ládafiából előkerültek a főbirónó asszonyom cifra-szőttes asztalkendői és abroszai, melyekről eddig nem evett halandó ember. A pincéből hatalmas átalagokat emeltek a markos szolgalegények, a pirosképü szolgálóknak meg egész raja sürgött-forgott a nyílt tűzhely körül, hol a főbirónó asszonyom a. tűzzel versenyt pattogva osztotta parancsait. Lassankint alkonyodott s a vendégek szállingózni kezdtek. Elsőnek érkezett a tekintetes és nemzetes tanács, ugy gondolkozván, hogy neki illik elsősorban a főbiró udvarlására sietni. Bacsó János az in corpore való megjelenést nagy tisztességtudásával fogadta. A szenátorok ólén Pósalaki Sámuel nótárius üdvözölte a főbírót, takaros rigmusokat vágva ki, nem hagyván ki a dicséretből a még mindig szépséges, főbirónó asszonyt sem. A szenátor urak letevén galléros köpönyegüket, asztalhoz ültek s már javában kocintgattak, mikor megérkezett Kismarj ay Pál tiszteletes uram, Debrecen város első prédikátora. A főbiró elébe sietett az aggastyánnak, ki megölelte Bacsó Tamást Csakhamar megkezdődött a vacsora. Főbirónó asszonyom maga vezényelte a szolgálókat s az akkori idők szokása szerint nem ült az asztalhoz. Közbe-közbe azonban megjelent a vendégek közt s saját kezével tette egyik-másik vendég tányérjára a jó falatokat, különösen vigyázva, nehogy a tiszteletes urak valamiben hiányt lássanak. Nemes ós nemzetes Szabó Dániel uram épen köszörülte már a torkát, hogy dikcióját elmondhassa, mikor óriási robajjal bedőlt az utcaajtó ós egy vadult sikoltozó, kibontott hajú fehér-ruhás leány rontott be a leveles sziu kellő közepébe. Mintha bomba csapott volna a tisztes gyülekezetbe, ugy ugrált fel helyéről minden ember. Első pillanatban még a tiszteletes urakban is megfagyott a lélek az ijedtségtől ós talán meg is futamodnak, ha Darázs Dorka igy nem kiált: — Jézusom ! Hisz a Csorvás Borcsa, Csorvás József uram egyetlen édes leánya. No lett erre szörnyüködés ! Az asszonyok suttogni kezdtek, mig a férfiak közül néhányan hideg vízzel locsolgatták a földön fekve elájult hajadont. Mindenki szerette volna tudni azt, hogy mi törtónt s már éppen vallatni kezdték a magához térő leányt, mikor betoppant a sátor alá vérbenforgó szemekkel Kőporossy Gergely. — Akinek az élete kedves, hozzá ne nyúljon ahhoz a leányhoz, mert az az enyém. Egy órával ezelőtt esküdött hűséget nekem. De valaki megzavarta a fejét és csúfosan megszökött tőlem, ugy, a hogy látják kegyelmetek — menyasszonyi ruhájában. Jaj, annak, a ki ezt cselekedte ! Gyere csak velem, — s itt durván felragadta a halálsápadt leányt s mialatt a dühöngő embert megakadályozhatták volua, mint könnyű pelyhet vállára dobva feleségét, kirohant vele a sötét éjszakába, az öreg Csorváshoz. A rémes eset kissé megzavarta a társaságot és a kivánesiabbak talán el is széledtek volna, ha meg nem érkezik Nagy Ferke, a ki arról volt nevezetes, hogy jobban szerette a hirhordást, mint azt a kis hivatalt, a melyet szenátor uraimék szorítottak ki neki a városnál atyafiságos szeretetből. Nagy Ferke nem is késett, hanem szaporán elmondta a Csorvás Borcsa históriáját ekképpen : — Nem kell lakatot tenni a számra, hiszen kigyelmetekmindnyájan tudják, hogy Csorvás Józset nemzetes uramnak nincs rendben a szénája. Nemcsak a tanyája, ott a nyárfás mellett, hanem a nemesi kúriája is meg van terhelve adóssággal. Attól az időtől kezdett pusztulni, mikor hitestársa, a nemzetes asszony oly hirtelen meghalt. Ivott, ivott Csorvás József uram, egyetlen Borcsa leánya meg ott sirt odahaza. Aztán valami céda személy varrta magát Csorvás uramhoz, a kit később feleségül vett vesztére. Ez a hárpia üldözte azt a szegény leányt, na meg segített urának pusztítani a gyerek vagyonát. Egyszer aztán Kőporossy Gergely sze-