Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-12 / 48. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1904. évi 48. számához miniszter ur ő nagyméltóságának jóváhagyása után még két könyvtár elhelyezését határozta el tanácsunk, súlyt fektetvén arra, hogy a tanyai lakosság olvasni vágyó közönsége már ebben az esztendöbeo több könyvtárhoz jusson. Felhívjuk ennélfogva a tisztelt községi elöljáróságot, hogy a két vándorkönyvtár elhelyezése iránt a mellékelt kezelési szabályzat ivén javaslatát mielőbb megtenni szíveskedjék, közölvén egyúttal az illető könyvsárkezelők nevét, is. Tisztelettel: Wlassics, a muzeumok és könyvtárak országoz tanácsának tlnöke, György Aladár előadó titkár. A két uj vándorkönyvtár az egyes külső határrészek népessége szerint, nézetünk szerint Gerendáson a gróf Apponyiféle uradalomban, s a sopronyi tanyai iskolák egyikében volna legalkalmasabban elhelyezhető. Ezen uj intézményeit a kulturális előrehaladásnak Csaba közönsége Zsilinszky Mihály államtitkár ügybuzgó utánna járásának köszönheti. E helyütt megemlítjük, hogy a Múzeumok ós Könyvtárak Országos Tanácsa nevében "Wlassics elnök meleg hangú köszönőiratút küldölt Chrisztián György csabai könytár-kezelőnek azért a busgalomórt, melylyel a népkönyvtár népszerűségét előmozdította s látogatottságát elősegítette. A sztrájkok és a csabai ipartestület, Felirat a miniszterhez. Az ország minden részében duló sztrájkmozgalmak szomorú tapasztalatai mind erősebben sürgetik, hogy ennek az ügynek gyökeres rendezését az állam haladéktalanul kezébe vegye. Ez érdeke nemcsak a munkaadóknak, nemcsak azon józanabb munkás elemeknek, melyek a fékevesztett terrorizmusnak telülni nem akarva, békés munkával óhajtják megérdemelni a mindennapi kenyeret ; hanem érdeke annak a tömegnek is, mely felülve az izgatók lelketlen bujtogatásainak, ma már a bórgyilkosságtól sem riad vissza. A sztrájkokat törvény utján rendes mederbe, megállapított határok közé kell szorítani. Békósvármegye munkaadó iparosainak, különösen az épitő mestereknek, a közel múltban arányL.g rövid idő alatt többszörös sztrájkon kellett átesniök. S miért? A sztrájkolókat az egyeztetési tárgyalások tanúsága szerint csak mellékesen vezette az a törekvés, hogy a napibóreket 1—2 fillérrel emeljék ; ellenben valamennyi bérharc történetében hatalmasan tör elő a vörös vonal : a munkaadók iránti ellenszenv. Ez a mottó a legtöbbnél: néhány év előtt a mester is csak segéd volt s hogy mesterré lett, ezt csupán a munkások kihasználásának köszönheti. Ezzel a felfogással a józanság, szorgalom, takarókosság, tudás, — mely az előrehaladásnak kizáró- J lagos eszköze — teljesen elveszti jelentőségét. Az aradi ip irtestület volt az első, mely a sztrájkmozgalmak túlkapásainak megszüntetését íeliratilag sürgette a kormánynál. E feliratot megküldte az ország öszsses ipartestületeinek, ezektől hasonszellemü pártoló felirat küldését kérve. A csabai ipartestület elöljárósága csütörtöki ülésében tárgyalta ezt a feliratot. Bosenthal Ignác elnök rövid beszédében a sztrájknak jogosságát, mig az a munkás helyzetének javítására irányul, szabadelvüségónél fogva elismerte, de amikor azt kell tapasztalnia, hogy a sztrájkolok mindent megendedhetőnek tartanak : gyilkosságra bujtanak, társaikat leütik, akkor ez nem sztrájk, ez már anarchia s ez ellen minden eszközzel védekeznünk kell. Ezután az aradiak feliratot olvasták fel. A legutóbbi "szociális küzdelmek nálunk — mondja a felirat, — valamenynyien a terrorizmus jegyében zajlottak le, A munkások a sztrájk, a bojkott fegyvereivel szállottak arra s a munkaadóknak mindig engedniök kellett, sőt az a felfogás érvényesült, hogy mindig a munkásnak kell győzni. A szociáldemokrata pártszervezet, mely minden nap rohamra vezeti a maga hadait az ipar ellen, ma valóságos állam az államban. Pedig józan felfogás szerint az államnak védeni kellene a munkát, védeni az ipartermelést ós egyformán kell kiterjesztenie védő szárnyait a gazdasági élet minden tényezője felett. A bérharcokat csak addig volna szabad tűrni, amig nem veszélyeztetik egész iparágak feninaradását és csak olyan formában szabadna megengedni, amely nem közeledik a büntetőjog határtához. A munkaadó ós munkás mérkőzését csak addig szabadna tétlenül nézni, amig nem a nemzeti értékek £megsemmisitése forog kockán. Ma nem a munkás a gyengébb, hanem a munkaadó. És az államnak fenn kell tartani az erólyóbe, tekintélyébe vetett hitet, melynek szót1 rombolása az állam egyik fundamentumának meggyengülésével egyértelmű. Az utóbbi években lábrakapott részleges, szakonkénti cs általános sztrájkok annyira megbénították a munkás ós munkaadók közötti viszonyt, hogy ennek tovább fejlődésót a legnagyobb aggodalommal nézzük s egyben konstatáljuk a bomlás, a fejetlenség és anarchisztikus irányzatok csiráit. Végül arra kéri az ipaitestelet a kormányt, hogy nemcsak az általa felhozott indokok alapján, hanem azon mindenesetre nagy halomra gyűlt tapisztalatok figyelembe vételével, a melyek minisztérium kebelében rendelkezésére állanak, egyelőre rendeletileg szigorúan utasítsa a hatóságokat, hogy tételes törvényeink szellemében minden erőszakos mozgalmat megakadályozzanak s egyben intézkedjék, hogy ugy a mezei, mint a gyári ipari munkások bérmozgalmai törvónyhozásilag szabályoztassanak s végre-valahára megszabaduljon az ország a jelenlegi személy- ós vagyonbiztonságot veszélyeztető állam ós társadalom ellenes mozgalmaktól, visszaállitassók a munka tekintélye és becse s adassanak meg a békés fejlődésnek minden atributumai. Az elöljáróság a felterjesztés megszerkesztésével, melyet az e téren szerzett ujabb tapasztalatokkal egészítenek ki, az elnökséget bízta meg. Szájról-szájra. Éppen ezt felejti el . . . Orvosi szigorlatot tett a múltkor állítólag egy megyénkbeli fiatal orvosszigorló. Természetesen nem hiányzott nála sem a vizsgákhoz feltétlenül szükséges két képesítés: a bátorság, no meg a — drukkolás ! Áll tehát a vizsgálat s adják fel sorba a kérdéseket. — Mondja — szól az orvostanár — szigorló úr, hogy miféle betegség is az a lépbaj. A szigorló annak rendje, módja szemét el is mondja. — Jól van kérem. Hát, hogy is gyógyítják ?... Gondolkodik a szigorló, gondolkodik jó sokáig, végre a bizottság is rá unt már s oda szól az egyik tanár. — Nos! — Mindjárt eszembe jut kérem ; azaz pardon, de ezt az egyet igazán — elfelejtettem ! — No hallja, szerencsétlen fiatal ember, éppen ezt felejti el, amit eddig az egész világon — senki se tud! ! A csuka meg: a professzor. Valamikor régebben, élt Csabán egy derék, öreg jó kedélyű professzor, aki sok máig is regélt tréfát csinált. Egyszer dolgozgatása közben szörnyű lármát csapott az ablaka alatt egy gyerekhad. Hogy szabaduljon ettől a lármás seregtől ? gondolja magában. Kiszól az ablakán : •— Qyerekek, fussatok ; ni ott szalad egy csuka ,! Kapja magát a gyereksereg s rohan észnélkűl torka szakadtából kiáltozván ; — A csuka! szalad a csuka ! ! . . . Persze utánna irramodik egy csomó ember is. Ezen közben elfelejtette, a derék paedagogus saját tréfáját, kinéz az ablakán s a mint látja a sok iramodót, hát megkérdi, hogy mi az, hová szaladnak ? . . . — Amott szalad egy csuka az utcán, mondják kérdezettek. — No már ezt én is megnézem; szól s tova irramodik ő is — a saját tréfája után. Hitelesség nélkül: Szemtanú Bandi. Munkás és sztrájk ügyek. — Megszűnt sztrájk. A gyulai épitő munkások, kik junius l-én azért állottak újra bérharcba, mert a munkaadók vonakodtak a még csak az óv végével lejáró bóregyezményt ujabb három évre kötelezőleg elfogadni, tegnap délután végre belátták jogtalan követelésük voltát. Pénteken a gyulai építő mesterek küldöttségileg keresték fel Lukács György dr. főispánt, Fábry Sándor dr. alispánt, kérve 'ez áldatlan, folytonos bérharc megszüntetésére a hatóság támogatását, mire szombaton Fábry alispán a differencia eloszlatására tanácskozásra hivta a harco^k megbízottait és a munkaadókat, kik 6—6 megbízottat küldöttek ki. Az alispán a megyeház kistermében tartott értekezleten rámutatott a munkások áldatlan harcának minden fázisára, s azt javasolta, hogy a munkások álljanak el az egyezmény további három évre szóló azonnali ujabb megerősitésótől, a sérelmesnek vélt munkarend kijavitására később majd közös bizottságot válasszanak s e cólre az alispán be fog kérni nyolc, Gyulához hasonló helyről munkarendet. Ugy a munkaadók, mint a munkások elfogadták az alispán javaslatát s a béke helyreállt, hétfőn munkába állanak. Békésen a bérharc tovább folyik. A békéltetési kísérletek eredménytelenek. — Székely aratók az Alföldön. Folyton azon panaszkodunk, hogy az alföldi munkásnak, a mezőgazdaság egyoldalúsága, a gyáripar teljes hiánya miatt foglalkozást nem tudunk nyújtani s a mezőgazdasági munkás a rövid aratási idő alatt nem képes annyit keresni, mennyi a lótfentartásra szükséges. Sajnos, ez óv terméshozama alig mondható közepesnek s ennek betakarítására se lenne elég munkaerő az Alföldön ? Azt a hirt közlik velünk, hogy a székelyföldi kirendeltség vezetője ötezer székely aratómunkást szerződtetett el alföldi uradalmakba. Minthogy az Alföldön jóval előbb érik a vetés, mint a hegyvidékeken, az oda elszerződött hegyvidéki munkáskéz fölszabadul arra az időre, amikor a saját periferiáj an kezdődik a mezőgazdasági sürgős munka. — Vármegyénk aratómunkásai, saját érdekükben bizonynyal azon lesznek, hogy munkát vállalva, {plöslegessé tegyék az idegen munkásokat. — Akadékoskodó munkások. Tudvalévő, hogy Csabán a selyemgubóbeváltónak kibővítésén most már javában dolgoznak az egyes mester emberek. A kibővítési munkálatokhoz a parafa falak felállításához Budapestről jött néhány kőműves, kiket tegnap munkájokban a szintén ott dolgozó N y emecz ós Bányai vállalkozónak csabai kőműves munkásai veszedelmes fenyegetődzósekkel munkájukban állítólag azon cimen, hogy nem tagjai a szakegyletnek megakadályoztak. De sőt meg a szinté

n' ott dolgozó asztalosmestert, M e 1 c z e r Józsefet is megakadályozták munkájába

n met vetett a leányra. De Borcsa nem szívelhette, mert tudta, hogy Gergely a mostohája szeretője volt. Vagy két hónappal ezelőtt Corvás József uram behivatta a lányát és maga mellé ültette. Nem teketóriázott, hanem elmondta neki, hogy Kőporossy Gergely megkérte. Borcsa megvárta, mig az édes apja kibeszélte magát s aztán szelíden, de határozottan kijelentette, hogy sohasem lesz a Kőporossy Gergely felesége. — Nem-e? Majd meglátjuk! — felelt az öreg Csorvás — a dobot megütik az udvarunkon s azután mehetsz te is, meg öreg apád is koldulni. Gergely öcsém gazdag ember, kifizeti az adósságomat, te a felesége leszel, igy lesz, igy akarom . . , Punktum ! . . . Ugy is lett. Borcsát erőszakkal vitték a templomba. Mikor aztán a lakodalmas házba mentek, felhasználva egy őrizetlen pillanatot, elszökött. Gergely utána iramodott, házrólházra kereste a leányt, mig Vaczoknénál rátalált. A boldogtalan leány kiugrott az ablakon s a kerteken keresztül idemenekült, a hol aztán fáradtan összerogyott. Igy törtónt az eset, — fejezó be Nagy Ferke, nagyot húzván csakhamar az üvegből. A tiszteletes urak fejüket csóválták, de nem szóltak, az asszonyok azonban amúgy Istenigazában elmondták az öreg Csorvást mindennek a világon. Na de csakhamar rázendített a cigány és senki sem gondolt többé Csorvás Borosára, hacsak nem az a vékony bajuszu halvány gyerek, a ki az asztal végén sűrűn nyúlt a telt pohár után . . . Apáthy Miklós volt ez az ifjú, Debreczen város későbbi szenátora. Egyszerre csak telkeit Miklós, vette a kalapját és a hátulsó ajtónak kerülve, kiosont az utcára s egyenesen a Kőporossy Gergely házának tartott. A szóles kötornácon, melyet megvilágított a teli hold, — ott ült Kőporossy Gergely. Az arcát beletemette két tenyerébe s csak akkor rezzent föl, mikor Miklós már előtte volt. Égy pillanatra elbámult, de azután felszökött helyéről ós igy rivalt az érkezőre : — Ha életed kedves, fuss, mert megöllek. Es az a halvány, gyönge ifjú nem ijedt meg attól a nagy, dühös embertől, hanem szelíden igy szólt hozzá: — Hallgass meg Geegely, nem bánod meg. — Beszélj hát, mi kell, de röviden. — Köszönöm Gergely, hogy meghallgatsz Eövid leszek. Látod, tudod, hogy Borcsa téged nem szeret. Azt is tudod, hogy az apja nem a szemedért erőszakolja hozzád a leányát, hanem a vagyonodórt. Térj eszedre Gergely s ne kivánd a poklot. A leány engem szeret. Vagy lemondasz róla, vagy egyikünk meghal. Gergely, mint a sebbzett vad ordított fel s pár perc múlva két élesre fent karddal jött ki a szobából. — Legyen, a mint akarod — mondá most már lecsillapultan. — Döntsön a fegyver, ha Isten nem hajlította felém a Borcsa szivét. Kiálltak az udvarra. A hold sugara végigsiklott egyszer-kétszer a villogó kardokon s a hármadik csapásnál Apáthy Miklós végigterült a homokos udvaron. Gergely megrázkódott egy pillanatra, majd kirurgusért futott. A sebész aggodalmasan vizsgálta a mély sebet s haza vitette a sebesültet. Mikor a kocsi nyikorogva kifordull az udvarházból, a kirurgus olyasvalamit hallott, mintha lőttek volna, de nem sokat tö rődött a dologgal, hanem igyekezett betegével haza. Apáthy Miklós reggelre magához tért, Kőporossy Gergelyt azonban átlőtt koponyával találták meg másnap azon ágy előtt, a mely hiába várta a Gergely aráját. Csorvás József, mikor reggelre kelve meghallotta a történteket, berohant a leány szobájába, ki álmatlanul töltötte az éjszakát és kiragadván őt ágyából, kezére tekerte leomló szőke haját s dühében ütötte, verte a boldogtalant. A nagy sikoltozásra berohant cselédek alig tudták a dühöngő ember kezei közül kiszabadítani a szerencsétlent, a ki osak azután értesült az éjszakai eseményekről. Az öreg Csorvás, a ki valahonnan Orosháza tájékáról szakadt Debrecenbe, ezután ugy eltűnt, hogy a legszorgalmasabb keresés mellett sem találták meg sehol. Eltelt egy év s Apathy Miklós nőül vette Csorvás Borosát. Lassan-lassan elfelejtették a szenvedéseket s mikor Apáthy Miklóst szenátornak választották, gondtalan napokat látott az ifjú pár. Ugy vagy hat év múlva a szenátor ur kis fia egy nyári alkonyatkor egy törődött, szegényes kinézésű öreg embert vezetett fel a vadszőlővel befuttatott kőtornácra. AZ öreg alamizsnát kórt s mikor a szépséges Apáthy né átnyújtotta neki a fényes pénzdarabot, az öreg ember megragadta a szenátornó kezét s letérdelve, zokogó hangon csak ennyit mondott: Köszöni a te rossz apád . . . Mikor Apáthy Miklós hazaérkezett, a felesége lábujjhegyen jött elébe, bevezette a szobába, hol tiszta ágyban ott pihent már az öreg ember. Aztán átkarolva az ura nyakát, szerelmesen, mélyen belenézett azokba a becsületes, nyilt szemekbe s lágy hangon, inkább suttogva, mondta : — ápám hazajött. — Legyen áldott az Ur, a ki őt hazavezérelte — felelt* Miklós és átölelte szép feleségét. Mindketten sirtak, az a sokat szenvedett öreg ember meg arról álmodott, hogy bűneit megbocsátja a szeretet . . . Álma igaz volt ós óbradóse talán az első boldog nap volt életében . . . legoiissóbb bevásárlási forrás B nagyban és kicsinyben ruhaszövetek, selymek, vászonLöwy Jakab L. és Társa SSSJS neműek, szőnyeg s függőn yökben Előnyös és pontos kiszolgálás Vidéki minták kívánatra bórmentve küldetnek. I