Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-12 / 48. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904 Vasárnap, junius hó l^én BÉIÉSBE&YEI KÖZLÖNY 48. szám. POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Egyoldalúság, Nem akarjuk fokozni a panaszt és kedvetlenséget, melyek ma kalászosaink és fakarmányunk kiszáradt helyén oly bőven tenyésznek és amelyet a tegnapi eső valamennyire csökkent is talán. Csak ráakarunk mutatni a veszedelmekre. melyek állandóan ott lebegnek minden oly ország fölött, melyek túlnyomóan mezőgazdaságra vannak berendezkedve, következőleg futó felhők szeszélye és kegyelmének vannak kitéve. Nagy Magyarország élete nem függhet örökké puszta véletlentől, mint most. Minden függés között ez jár a legtöbb kockázattal s mégis ettől kívánunk legkevésbé szabadulni. Mert a mezőgazdaság mellett őrizhetjük meg leghívebben öröklött tulajdonjogainkat és' hagyományainkat. Mindig ezt szerettük, mert itt lehetett érvényesíteni „a paraszté a dolog" ismert elvét s ami ezzel együtt jár: az urizálást. A jobbágyság nagyban hozzájárul ahoz, hogy anyagi berendezkedésünkben ez egyoldalúságot örökítsük meg s az ipart és kereskedelmet mesterségesen betelepített idegenekre bizzuk. Ezzel jó időre megpecsételtük sorsunkat anyagi téren, mert bizvást elmondhatjuk, hogy ha kezdet óta több érzéket, kedvet és hajlamot tanusitunk a termelés ez utóbbi ágai iránt is, ma nem szorulnánk a felhők kegyelmére s exisztenciánk nem volna egy májusi esőtől, vagy szárazságtól függővé téve De hogy a jobbágy a mezőn mindent elvégzett helyettünk s ezzel hozzászoktatott ahoz, hogy dolog nélkül is megélhetünk: e jó szokásunkban ugy gondolkoztunk, hogy végezzék már az ipart és kereskedést is mások helyettünk és — nekünk. Igaz, hogy ezek helyett annál többet politizáltunk, hadakoztunk és véreztünk, melyek közül a változott idők folyamán a politizálást máig hűen megőriztük. De legalább azóta változtunk volna egyebekben, mióta őseink véres kardja fogason függ s a békésebb időket minden nemzet kulturális fejlődésére fordíthatta. Gróf Széchenyi s -mellette néhány buzgó társa a mult század elején és közepéig eleget fáradtak azon, hogy nemzetünkben a reális gondolkozást, munkakedvet és tiszteletet föléleszszék s a modern haladás föltételeit biztosítsák. Ha céljukat nagyobb mértékben elérik, mint ahogy tényleg megközelítették, ma már bizonyára nem kellene iparfejlesztésről gondolkoznunk. Nem még akkor sem, ha legalább a 48-iki nagy átalakulás után fogtuk volna föl komolyabban a jobbágyság felszabadulása által gyökeresen megváltozott helyzetet Mi azonban görcsösen ragaszkodtunk tovább a mezőhöz, ennek is more patrio műveléséhez, habár többé ez se elégíthette ki igényeinket, legföllebb még a hajlamainkhoz közelebb álló hivatali pályát karolva föl mellette, ahol ha kevés is a fizetés, de van cim és összeköttetés. Ha aztán beáll egy-egy rossz esztendő, nem tudunk magunkon segíteni s hátrányait megérzi kivétel nélkül mindenki, mert hiszen végeredményben mindnyájan a földből élünk s a dolgok természetes kapcsolatánál fogva a mezőgazdaságból buzog egyetlen föntartó forrásunk. Hogy ez mily roszszul van igy, azt csak akkor látjuk bé, mert csak akkor érezzük, mikor a sovány esztendő tényleg beáll. Máskor hasztalan minden figyelmeztetés, mert a társadalom hallgatással mellőzi a legokosabb és gyakorlatiasabb intelmeket is. Egy jobb termés: s még azt is elfelejtjük, amit több silány esztendő miatt szenvednünk és nélkülöznünk kellett. A baj pedig nem arra való, hogy könnyedén elfelejtsük s még csak ne is okúljunk belőle, mert igy mindegyre annak leszünk kitéve, hogy visszatér. Ha azonban tanulságait hasznunkra fordítjuk s az ellenszerekről következetesen gondoskodunk, végre még a baj is javunkra szolgál, mint a keserű orvosság. A fő tanulság az, hogy mai egyoldalú közgazdasági berendezésünk tarthatatlan. Életerős nemzeti iparra és kereskedésre kell törekednünk, melyek az időjárás véletlenségeitől megmentenek, mert rossz mezőgazdasági években saját forrásaikból táplálnak, jó években pedig terményeinket itthon dolgozzák föl s ez által a külföldtől függetlenítenek. Csakhogy erre megint nem elég maga az államhato"' minden tényező hathatós közreműködése nélkül sehol se tudott teljes sikert elérni. Itt már a társadalomnak is nagy kötelességei vannak, miket részint tőkéinek befektetésével, részint a fogyasztásban megnyilatkozó pártfogásával, részint az ipari pályák fölkarolása által teljesíthet. Ismerjük be, hogy a mostani viszonyok miatt hasztalan rekriminálunk egyszer az időjárásra, másszor a kormányra. A rossz esztendőkért csak magunkra vessünk, mert mentől civilizáltabb, előítéletektől megtisztultabb, és életre valóbb egy nemzet, annál inkább fölötte áll a természet uralmának. Fővárosi levél. Cunard Line. A vasutasok pöre. Budapest, junius 11. A Cunard Line egy idegen hajóstársaság, mely kivándorlókat szállit tengerentúlra, Amerika földjére. A magyar kormány nem régen megállapodásra jött ezzel a hajósvállalattal, melynek értelmében a Lunard Line, (a célzat Fiume tengeri forgalmának föllenditése, a titkolt célzal ellenben a kivándorlás terén óriási agitációt kifejtő német hajóstársaságok trösztjeinek ellensúlyozása) az egyetlen magyar tengeri kikötőn, Fiúmén át exportálja szabad Amerika földjére azokat, akiket nem tud eltartani „a tejjel mézzel folyó Kanaán." A magyar kormány azt az áldozatot is meghozta, hogy évenkint harmincezer magyar kivándorlót garantált ennek a vállalatnak, csupán csak azért, hogy a tenger szörnyetegei ne minden haszon nélkül vitorlázzanak be Fiume kikötőjébe. JÜZ mind szép, de még szebb, illetőleg hasznosabb a Cunard Linenek, tehát a milliomos részvényeseknek. Ami ezután következik az már azonban határozottam csúnya dolog. A Cunard Line el merészeli követni azt a hallatlan dolgot, hogy lemond a kormány részéről neki fölajánlott és szerződésileg kikötött kedvezményről, t. i. a garantált 30 ezer Békésmegyei Közlöny tárcája. Sirató. Ugy-e, most már másnak mondod, Hogy igazán szereted. Ugy-e most már másra veted Ragyogó két szemedet ?' Csókjaidat másnak adod, Mást ölel két fehér karod, Nem engem, — Azt az időt, boldog időt, El kell, ugy-e, felednem, Emlékét is el kell, ugy-e, temetnem ? Az a más is csak úgy csókol, Csak úgy ölel, úgy imád, Lábaidhoz rakja az is Akár az ég csillagát. Hanem azért úgy titokban Tudom, a múlt fel-fellobban Szivedben: Nem tud ő úgy veled — sírni, Ugy-e nem tud helyettem, Ahogy sírtunk, sírdogáltunk mi ketten. Szávay Gyula. Kót sirdomb. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Ketten ültek a vadszőlővel árnyékolt szellős verrandán. Az öreg Benedekfalvi nemes földesúr és fia, Gábor. Utóbbi vitte a szót. Keserű lemondás rezgett ki minden szavából. Az öreg pedig lehorgasztott fővel, komolyan hallgatta. — Minek is arra szót vesztegetni atyám, hogy én itt maradjak ? Hogy ezerszeresen érezzem azt az őrületes fájdalmat, mely valómnak minden részét reszketésben tartja, mióta Vilma elhagyott . . . Utolsó szava elcsuklott az életerős, hatalmas férfinek. Szemeiben köny rezgett s hogy gyengeségét eltitkolja, arcát közé fúrta a vadszőlő levelének ós azon át kitekintett a messzeségbe. Mindenütt, amerre ellátott, serény munkások dolgoztak I dalolva, kedvvel. Csak tőle tagadta meg a sors a boldogságot, csak tőle rabolta el

! az életkedvet. Pedig ha a gazdagságot szeretné, talán boldog is lehetne. Oh, a fény, a pompa, a jólét sokakkal elfeledteti a bántódást, a fájdalmakat. De neki ér^ő szive van. S mit ér a gazdagság, ha az érző sziv nem nyugodt, mit ér az egész mindenség, ha az hiányzik, aki a mindenséget pótolná : Vilma, a feslő bimbójában letört virág, a bálványozásig szeretett, 1 fiatalon elhufiyt hitves. Amint kissé magához tért a megindultságtól, atyjához fordult. Szólni akart, de az megelőzte. — Egyetlen fiam vagy. Rajtad kivül nincs senkim, talán holnapután itthagyom én is a földi nyomorúságot. Es te elhagysz, örökre búcsút akarsz venni hazádtól is, hogy feledhess. Nem azért akarlak megakadályozni szándékod keresztülvitelében, hogy halálos ágyamnál itt légy és megkönnyezz. Nem azért, hogy talán kikísérj utolsó utamra. Nem a ért, mert talán nem méltányolnám fájdalmad, hanem mert ide kötnek a mult 'édes emlékei . . . Es itt hagynád feleséged sirját, melyen mihamar elhervadnának a frissen ültetett virágok ? — Hagyd el atyám. A mult boldog emlékei, a jelen sivársága, s az a virágos. sirhalom ölnének meg itt, ha még sokáig maradnék. Elmegyek messze, soha nem látott idegenbe és addig bolyongok, mig testem össze nem roskad, mig lelkem el nem hamvad a fájdalomban. Mert itt elviselhetetlen az egyedüllét. Minden pillanatban úgy érzem, hogy az őrület környékez. Minden legyek, csak élőhalott ne és itt ne! . . . — Csillapodj édes fiam ! Az idő itthon is idő ós meggyógyítja a sebeket. Azután meg ne haragudj . . . Tudom, hogy mindened^ volt Vilma. Azt is tudom, üogy sohasem szerettük azt szivből, igazán, akinek az elvesztését pótolhatjuk. Azért lásd; az ón meggyőződésem az, hogy idővel talán még olyan is akadna . . . — Ne tovább ezt atyám, ne tovább ! Tudom, mit akarsz mondani. Tévedsz föltevésedben. Oly mórhetetlenül messze áll már én tőlem minden asszonyi teremtés, mint a világűrben egymástól a csillagok. Vilma örökké és kitörülhetetlenül ól lelkemben, oda lény többé be nem hatolhat. Vilma, Vilma, én édes mindenségem, mórt is hagytál el, mért lettél hozzám oly kegyetlen ! . . . Es amint kitört belőle a zokogás, újra elfordult. Fejét ráhajtotta a veranda párkányára ós ugy sirt, mint egy gyermek, akit legkedvesebb játékszerétől fosztanak meg. Az apa egy ideig tanácstalanul nézte a vergődő embert. Majd odalépett hozzá ós reszkető kezét vállára tette. Azután megindultan beszélt hozzá, kérő, szelid hangon, mint gyengéd anya szerető gyermekéhez v — Én édes fiam, Gábor, nyugodj meg a változhatatlanban. Nézd, ón nem állok utadba. Menj, amerre a vágyod vonz. Menj feledni, gyógyító irt keresni vérző szivedre. Messze idegenben szép lehet a természet, elragadóan szép Ki is tagadhatná ezt ? És ki tudja, hátha a te vergődő szived nem hagyja üresen a természet varázsa. Tudok erre példát is. Nem is kell messze kalondoznom, csak egyik ősünkig, Benedektalvi Boldizsárig. A szerencsétlen kimenetelű trencsóni ütközet után történt, hogy a nemes gárda tagjaival követte a fejedelmet Lengyelországba. Bujdosott a szász udvarnál, a franciák hazájában, majd Rodostóba került. Törökországban családot is alapított. Hazájába, bár az volt minden vágya, nem térhetett már vissza, de halálos ágyán is azt hagyta örökül fiainak, hogy maradjanak hü gyermekei hazájuknak. Egyikük meg is látogatta Benedektalvát. Kötelességéi ugyan visszaszólították törökföldre, de bzive-lelke visszavágyott. A szeretetnek azzal a hevével csüngött az ősök szülőföldjén, mely föltartózhatatlanul hívta viszsza ölébe. És addig nem is volt nyugta, mig vissza nem telepedett. — De nem kell annyira se mennem. Magam is sokfelé bolyongtam a nagyvilágban. A sorsnak hasonló csapása sújtott, mint téged. Éppen akkor, mikor anyád, akit nem is ismertél, megadta néked a földi létet. Bolyongtam szerte, céltalanul s még betegebben tértem vissza. Az a régen behorpadt sirhalom gyógyított meg. Ámig messze jártam, az volt egyetlen óhajom, hogy még egyszer láthassam. És amint naponkint meglátogattam azt a csöndes sirdombot, úgy tetszett, mintha az alatta nyugvó megmozdult volna. A nehéz rögökön, a koporsó ércfalán keresztül hallottam a legkiválób'tanárok és orvosoktól mint hathatós szer

: tüdőbetegfség'eknél, lég'ZŐSKCrvek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhnrut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Oo. vegyészeti gyár Basel (Svájc).