Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-02 / 45. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, junius hó 2-án 45. szám. B BEKESMEGTEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. szimu ház, hova a lap szellemi részét il'et<5 közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visszaPOLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: SZIHF.LSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A népoktatás reformja. Berzeviczy miniszter törvényjavaslata hatalmas oszlopa lesz a magyar nemzeti államnak. Biztató, szép perspektívát nyújt ez a bölcs, nemes hazaszeretettől áthatott haialmas munka, amely a magyarságnak óriási szolgálatokat van hivatva tenni. Népoktatásunk történetében uj korszak kezdődik majd, ha e törvénytervezet életbe lép és ebben az uj korszakban a felekezeti népiskolákban is fokozott mértékben fog érvényesülni a magyar nyelv és gyorsabban lesz valósággá a nemzeti állam kiépítésének biztató reménysége. Lehetetlenné fogja tenni ez a törvény a magyar nyelv kötelező tanításáról rendelkező régi törvény kijátszását s végét fogja vetni annak a képtelen állapotnak, hogy Magyarországon olyan tanitó taníthasson, aki nem tud magyarul. Az uj törvény ezt azzal éri el, hogy a felekezeti tanítóképzést az állam közvetlen felügyelete és ellenőrzése alá helyezi. Igaz örömmel üdvözölheti ezért minden magyar ember az uj törvény tervezését amely a néptanítók fizetésének rendezéséről is gondoskodik. Csaknem negyedszázad mult el azóta, hogy a magyar nyelv kötelező tanítását a népiskolákban törvénybe iktatták s mégis az anyaország lakosságának jó 40 százaléka nem beszéli a magyar nyelvet. Ez a körülmény egymagában szükségessé teszi a népoktatás reformját oly irányban, hogy a magyar nyelv kötelező tanítása eredményes is legyen. Ezt a hazafias célt nagy mértékben elősegíti az uj javaslat, melynek széleskörű megvitatása céljából a miniszter az egyházak vezetőiből, a parlament tagjaiból és a szakférfiak köréből mult héten nagy ankétét tartott. A tervezet első fejezete a tankötelezettséget reformálja. Ezt különösen a nagymértékű megokolatlan iskolamulasztás tette szükségessé, aminek megkadályozására a javaslat pénzbüntetéssel sújtja azt a szülőt, gyámot vagy gazdát, aki a gondjaira bizott gyermeket iskolába nem járatja, vagy az iskolából ok nélkül visszatartja. A tervezet második fejezete, amely a hat éven át tartó mindennapos és a három éven át tartó ismétlő-tanfolyamról rendelkezik, azt a fontos ujitást tartalmazza, hogy oly nem magyar nyelvű népiskolákban, ahol a növendékeknek legalább 20 százaléka magyar anyanyelvű, az idegen nyelv mellett a magyar is kötelező tanítási nyelv. A nem magyar nyelvű népiskolákban a nyelvet ugy kell tanítani, hogy a tanuló «az ő életviszonyainak megfelelően gondolatait magyarul tisztán és szabatosan ki tudja fejezni, továbbá tudjon magyarul folyékonyan olvasni, helyesen irni és számolni." A felekezeti iskolák iskolakönyveit a kultuszminisztérium megbírálhatja abból a szempontból, hogy nem tartalmaznak-e államellenes, alkotmányellenes, vagy törvényellenes tanításokat. A tervezet harmadik fejezete a községi és felekezeti tanítók fizetését rendeli oly módon, hogy a rendes tanítók és tanítónők fizetése legalább 800 korona, a segédtanítóké 600 korona. Az ötödéves korpótlék 100-100 korona. Ha az állam valamely községi, vagy felekezeti tanitó fizetéséhez 120 koronát meghaladó állami segítséggel járul hozzá, a tanitó kinevezése a kultuszminiszter jóváhagyásától függ. Ha az állami segítség 800 korona, az illető tanítót a kultuszminiszter nevezi ki. Fegyelmi eljárás alá kerül az a tanitó, aki a magyar nyelv tanítását elhanyagolja, aki az iskolában a kormány által tiltott iskolakönyveket használ, ha államellenes irányt követ s végül ha kivándorlási ügyekkel foglalkozik. Államellenes iránynak tekintendő a javaslat szerint különösen minden cselekmény, amely az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása, vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott allkalmazása ellen irányul, történt legyen az akár az iskolában, akár azon kivül. Minden tanitó köteles esküt tenni, hogy hü lesz az alkotmányhoz, a népoktatási törvényeket megtartja és följebbvalóinak engedelmeskedni fog. A tervezet legfontosabb része a negyedik fejezet, a tanítóképzés reformjáról. A tervezet szerint e felekezeti tanitóképzőkalapvizsgálataira a kultusz| miniszter kormányképviselőt küld, kinek kötelessége meggyőződést szerezni arról, hogy a tanítójelölt a magyar nyelvet oktatóképességgel bírja. Még sokkal szigorúbb és hatásosabb az állami ellenőrzés a tanitó képesítő szakvizsgálatnál. Ez a szakvizsgálat ezentúl csakis állami tanitóképző szakvizsgáló-bizottság elölt tehető. A felekezeti iskoláknál ebben a bizottságban egyenlő számmal vannak a miniszter és a felekezeti főhatóság által kinevezett tagok. Egyik elnökét a miniszter nevezi ki, a másikat az egyházi főhatóság. Ezentúl nem is fog megtörténhetni, hogy oly jelölt kaphasson tanitói oklevelet, aki tökéletesen nem beszél magyarul. A tervezet ötödik fejezete az állami tanfelügyelet tökéletesítését célozza, oly módon, hogy a miniszter a tanfelügyelők mellé szükséghez képest megfelelő számú iskolafelügyelőt alkalmazhat. Ezek szintén állami felügyeletet gyakorolnak az iskolában. Az uj törvény szerint a tanfelügyelő a tanítókat kisebb hanyagság vagy engedetlenség esetén pénzbirsággal sújthatja. ... Ez a javaslat. Erős, okos, nagy munka, magyarság és hazafiság él benne. Nemsokára törvény lesz belőle a magyarság szolgálatára és dicsőségére. — A szegedi választás. Az uj párt, melynek programmját B á n f f y Dezső alkotta meg s igy annak vezére is, Szegeden, hol kedden lolyt le a képviselőválasztás, győzelmet aratott Három jelöltre: Rónai Jenő kormánypárti, Bánfíy Dezső báró uj párti és Becsey Károly dr. függetlenségi pártira történt a szavazás. B á n f fy Dezső báró 933, Rónay Jenő 760, Becsey Károly drra 50 szavazat esett, igy Bánffyt 115 szótöbbséggel Szeged •áros képviselőjéül választották. Iparunk és &z állam támogatása. i. Iparunk méltán telve van panaszokkal. Rendkívüli küzdelmet kénytelen folytatni a fejlettebb, tőkeerősebb osztrák iparral, melynek hazánkban való érvényre Békésmegyeí Közlöny tárcája. Poétasors. Bclencéresi Deasfí halálára irta : Karassi Ödön. Csak egy halovány poéta halt meg, Csak egy nótázgató legény. A rózsanyilást ép hogy megérte S az első szállal elhervadt szegény. Egy pici napfényt, a tavasz legéből Akácillatot vitt csak magával, Csak az kísérte kora sírjába, Meg egy elhaló édes madárdal. Csak egy halovány poéta halt meg, Csak egy kis szürke pacsirta, Nótáit félig úgy elkacagta, Félig meg búsan, titkon elsírta. Lépteit dicsőség, hír nem követte, Magának dallott csöndes magányban, Sírjába is hát dalom kisérje Meg egy elhaló édes madárdal. Csak egy halovány poéta halt meg, Mi tudjuk milyen kár érte, Mi, kiket, hogy mosolyra fakasszon, Ragyogó lelkét foszlányra tépte, tiő szíve vérével írta nótáit, Fényt hintett széjjel s maga járt árnyban Itt a jutalma: egyszetü sírdomb, Meg egy elhaló édes madárdal. Csak egy halovány poéta halt meg S száll a szívembe bús sejtés; Ez a közös vég? Poéta sorsa Rövidke élet s hosszú felejtés?! Mi fölöttünk is pár hívünk áll majd Lecsüggedtfővel, búsan halványan? Bennünket is pár sóhaj kísér csak, Meg egy elhaló édes madárdal ? ! . .. Lásd elsiratlak ! megérzed-é ott lent, Hogy a köny csókom vitte magával ? / Poétasors ez : csók, sóhaj, könnyek, Meg egy elhaló édes madárdal. Pihenj hü társam! sírod virágos, Míg éltél tövisen jártál, Ez uton most én megyek előre; Tudom ez úton ez a vég vár rám ! A vasút. Irta : Szebenyei József. A Worthwestern Canadian Lake-ShoreRailrod Compány vasutastársaság {igazgatója, Seeple direktor várja a mérnököt. Már két perccel elmúlt tiz óra és mindig nem jelentkezett. Még két percig kellett várnia, mig a mérnökbelépett. — Későn kelt föl, mérnők ur, mondja Seeple, amint leült az asztal mellé. A mérnök megnézi az óráját. — Igen, öt percet késtem. Azzal bon; togatni kezdi az iratcsomót, amit az aszi talra tett. A Worthwestern Canadian Leke-Shore Railrod Company olyan vasúttársaság, amelynek egy méternyi sine, egy fia lokoraobilj vagy egy bakterháza sincs még. Ellenben van már tiz millió tökéje. A mérnök egy térképet térit az asztalra és magyarázza: — A helyrajzi adatok és traceirozás alapján a következő utvonalat állapittották meg. Itt a tavak mentén a Panadai határon, föl a Jellorostone parkig. Tessék átnézni. Ez a legrövidebb. Kétszáz mértföldnyi megtakarítással jár, na a Holey-völgyet áthidaljuk, viszont a hid százharmincnyolc ezer dollárbakerül. Ha megkerüljük aBowd hegyet, a kétszázmértföldnyi utkülömbség j 130,000 dollárt tesz ki. Tehát nyolcezer dollár a pénzbeli differencia. Ennyit takarítunk meg az áthidalással. — Nagyon okosan. Nyolcezer dollár sok pénz, eltekintve az ut megrövidítésétől. Tehát tessék az építészeti hivatal főnökével tárgyalni ugy, hogy tavaszra megkezdhessük a munkát. Az anyag megrendelésénél szigorúan kell ragaszkodni a költségvetéshez, kivéve, ha olcsóbban jutnánk valamihez. — Igen. Tehát a Holey völgyet áthidaljuk. — Feltétlenül. — Helyes. Ajánlom magamat. — Alászolgája. A Borod hegy oldalán kis indián falu zsugorodik a terjedelmes tisztás egy sarkában. Az ősz már sárgára festette a fák leveleit, és a tisztáson már csak imitt-amott zöldellik ki a fü a levelek közül. Azt is legelik a lovak övig. Lenn a Holey völgyben pedig egymás tetejére rakott kőhalmaz áll, mintha valami alaktalan ház volna. A gyönyörű kerek völgyet szinte eltorzítja. A völgy szélén óriási vasoszlopok, szénrakások és sinek hevernek, mig a hegyen fenn nyüzsgő sokaság dolgozik. Gőzgépek, dinamógépek morognak-zugnak a hegyoldalon és emelődaruk emelik a vaslemezeket. A „N. W. C. L. S.

u vasúttársaság hidaltatja át a Holey völgyit. A faluban csak gyerekeket látni. Félmeztelen játszanak, nyargalnak a kis viskók között. A felnőttek ott állnak a Parkontosh háza előtt. Asszony, férfi vegyest. Parkontosh az utcaajtóban áll, ha ugyan utcaajtó az a nyilás, ahol bebújik az ember a viskóba. Parkontosch szép szál, hatalmas férfi; nagy fekete sastollak díszlenek félkörben a fekete kalapja búbján, bőr nadrágján oldalt széles cifra rojtok lógnak. Nyugodtan, meggondoltan beszél, olyan méltóságosan mintha a tizek tanácsában elnökölne. — Hát azért hívtalak össze benneteket, hogy ti határozzatok. Most már rövid az idő, mert a fehérek sietnek a dologgal. Az az egy bizonyos, hogy meggyalázzák az anyám emlékét. Hogy a völgyben temettük el az anyámat, azért tettük, hogy a nyugalmát ne zavarja se sasmadár, ae keselyű. Es most az ő sirja fölött, az emlékkövek fölött, melyet két kezünkk«l hordtunk a sirja fölé, a mi legszentebb templomunk fölött, ahova imádkozni járunk : a fehérek dübörgő vonatot építenek, elcsúfítják a levegőt, megsértik a halott emlékét. Az éjjel álmomban meglátogatott az anyám. Kérve kért, hogy ne engedjem az ő nyugalmát megzavarni. És én megesküdtem. Ez az asszony, aki engem emlőin táplált, aki a szememet látásra nyitotta és aki mindnyájatoknak az édes anyja volt, ez az asszony könyörgött, l)ogy mentsük meg a siri nyugodalmát. Én megesküdtem és most azt kérdezem tőletek : szabad-e a fehér embernek a halottaink emlékét meggyalázni ? Nem elég-e az, hogy kiszorítottak bennünket a földünkről ós hogy egy hegyoldalon kell élnünk örökös nyomorban, mert a fiaik ellövik előliünk a vadat? Ézt akartam elmondani. Négy legöregebb emberrel elmegyek holnap a hegyre és megmondjuk nekik, hogy Hagyják abba a munkát és vigyék haza a szemetet. Most menjetek haza. A nép eloszlott, a gyűlésnek vége lett. Mély szomorúság, elkeseredés ült a marcona arcokon. Az emberak lelkében ott ült a dacos, a kérlelbetlen, a mindent kockára tevő elhatározás. Az indiánus jellemes, büszke, sőt gőgös lélek, aki meghal, de a jussából nem enged egy jottányit. Nem ha^idik, nem alázatoskodik, amikor kér, akkor is követel. Elnyomni, összetörni lehet, de más hitre téríteni, elvenni egy darabot öröklött lelki tulajdonából nem lehetett négyszáz éven át és nem lehet soha. Egy Pokahoutas nevű Sioux főnök 300 évvei ezelőtt megmondta, hogy a fehér ember papirossal teszi tönkre az Indiánokat. Pakontos'a másnap lóra ült ós a négy legöregebb emberrel megindult a hegyre. Ott nagy csodálkozva nézték őket. — Hol van a főnöktök ? kérdezte Pakontosh igen haragos angol nyelven. — Ott van egy ur. azzal beszélhetsz A mérnök volt. Pakontosh odaáll elébe. Elmondja, hogy ő ki és kinek a fia, „hogy a falujában háremszáz férfi van. 0 azoknak a nevében beszél. Nagy bőbeszédüséggel mondotta el