Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-02 / 45. szám

jutása érdekében évtizedek óta működő organizációja van, amit a szerény magyar iparnak csak küzködéssel ós nagy áldozattal lehet megteremteni. Az osztrák ipar lölöttes voltát e szervezet teszi hatályosabbá s innen ered évek óta felpanaszolt rettenetes függőségünk az osztrák ipartól. Az ujabb esztendők fejleményei még azokat is, akik a vámközösség előnyeit szerfelett magasra tartották — az ellenkezőről győződtették me . Mert ha tudjuk is, hogy azok a vérmes remények, melyek, ha a nehezen várt, de kétségtelenül nagy s rengeteg áldozatokat igénylő változás beálland is, csak évek hosszú sora, fáradságos és kitartó munkája révén válhatnak valóra, a jelen állapot egysaerüen tarthatatlan. Az osztrák és magyar ipar igazi versenyéhez egyenlő versenyfeltételek volnának szükségesek. Ez ma ninos megadva. Két független állam között a vámtótelek alacsonyabb vagy magasabb volta egyenlítheti ki a különböző versenyalapot. Ettől a magyar ipar meg van fosztva. Ausztria javára szolgál régi, fejlett ipara, nagy és olcsó ipari tőkéje, amely már rég amortizálva van, értékesítési szervezete, a képzett munkaerők nagy ós feles száma, általán a munkaerő olcsósága, jobb adórendszere, mindezek eredményeképp nagyobb fogyasztóképessége, sűrű vasúthálózata, hajózható vonalai, több idegen állam területével való közvetlen határ, az udvari és közös hatóságok pártolása és fogyasztása, szóval, a szinte leküzdhetlen előnyök egész garmadája. Ezzel szemben áll az alig négy évtizedes modern Magyarország a maga kezdetlegességével. Tőkénk sem elegendő, sem olcsó nincs, hozzá ipar felé még nem is előszeretettel fordul, alkotásaink túlnyomó részben ujak, a beléjük fektetett tőke amortizálva nincs, uj alapításokhoz, átalakításokhoz szükséges tőketelesleget tehát nem nyújt, szakbeli munkaerőnk csekély, a munkaerő különben is drágább, adórend szerünk felette avult, ósdi, f'ogyasztóképességünk csekély, közlekedési rendszerünk nem teljes, alig két állam területével vagyunk egyenes érintkezésben. Csak tiszta gazdasági tolyomáijy, hogy ekként a magyar ipar mindig inferioritásban van, mikor tapasztalhatjuk, h.jgy előnyöseb termelési viszonyoknak örvendő ipar még magasabb bevételi vámok akadályait is letudja győzni s versenyképesen tud megjelenni az idegen, vámhatárral elzárt piacon. A magyar ipír rendelkezésére ily körülmények között vájjon mi állhat? Az u. n. állami kedvezményekkel ma már teljen tisztában v-igyunk. Nagativ jellegű kedvezmény, mely jó, ha egyébként is kedvező az ipír helyzete. Da bizony egymaga nem lehet hatással arra, hogy emelje az ipart. A harmadik ilynemű törvényünk van, de a legutóbbi romlott gazdasági korszakban alkottatván, nem látjuk eredményeit, i^izolván azt, hogy állami jóakarat vajmi kevés életerős ipar teremtéséhez. És igy osztrák oldalról az állami kedvezmények ellen intézett támadásoknak tárgyai alapja nincs. Az állami támogatás rendszere bármily megokolt is legyen hazai iparunk közepette, ugyancsak a tapasztalat igazolja szintén nem elegendő a nagy nemzeti cél elérésére. A magyar iparpolitikának e két eszköze csak szubszidiárus jellegű s hogy nálunk nagyobbra nőtt, azon helyzet folyománya, hogy a közös vámterület kényszerít a kerülő uton való haladásra s állami költségen kell ez oldalról a közösség hátrányai ellen védekezni, oly helyzet, mely sehol a világon elő nem íordul, mert etikailag tarthatatlan is. a mérnöknek, hogy mi járatban van. Az komoly arccal hallgatta, de belül mosolygott. — Dehogynem. Majd uj tervet csiná lünk most, mikor majdnem elkészült a hid. Nyolcezer dollárról van szó, gondolta magában a. mérnök és az küldte el az indián küldöttséget, hogy majd beszól az illetékes .emberekkel és reméli, hogy nem lesz okuk panaszra. Egy levélben a kuriózum kedvéért meg is emiitette a dolgot, de persze vá laszra sem méltatták. Nyolcezer dollár sok pénz ! Annyit nem veszíthet a társaság, hogy az indiánok érzelmeit ós kegyeletét ápolja. Elvégre is nem bontják el a síremlékét, pusztán hidat építenek fölötte. Igy gondolkozott az igazgató, meg a többiek. Es a dolog el volt intézve. Néhány hét múlva készen állt a hid és a vonatok dübörögve rohantak rajta éjjel, nappal ; a szent sirhalom tele volt korommal, pernyével. Pakontash megint összehívta a falut. — Hozza el mindenki minden lőporát, amit ra szarukban otthon tartogat. És elhozta mindenki csöndben lőporát. Pakontash egy kis hordóba tette, gyutacsot helyezett belé és hosszú kanócot kötött hozzá. Maga vitte a hidra és letette egy oszlopra éppen a sinek alá. Aztán vártai^ mig jön a vonat. Mikor a hegytetőn az egy k gőzös füstje oda látszott, meggyújtották a kanócot és elmentek haza. A vonat sebesen jött, a kanóc pedig sebesen égett. Borzasztó robbanás és vége volt a hidnak, a vonatnak ós sok embernek. A gőzös lecsúszott a hidról és kígyózó vonalban zuhantak utána a Pullmanxkocsik. A lezuhanó vasgerendák, oszlopok pedig eltemették az egészet. Jöttek orvosok, újságírók, ezernyi ezer ember és jöttek végül katonák. Az egész világ tudta, hogy milyen nagy szerencsétlenség történt. Az indiánok, akiket agyon nem lőttek, a hegyek közé menekültek. Az egész világ tudott erről is ós szidta az indiánokat. Mindent tudtak, csak azt nem, hogy nyolcezer dolláron fordult meg az egész. Nyolcezer dolláron. Da indiánból azért megint kevesebb lett háromz ázzál. 4 gazdasági egylet közgyűlése. Junius 1. Hivatalosan is konstatált osekóly számú érdeklődése mellett az egylet tagjainak, elmúlt vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta a Bókésvármegyei Gazdasági Egyesület ez évi rendes közgyűlését a békéscsabai kaszinó helyiségében. A közgyűlésen az egylet elnöke : Wenckheim Dénes gróf elnökölt, ki a közgyűlést megnyitván, átadta a szót Zsilinszky Endre drnak, az egylet igazgató elnökének, ki az alábbi, minden rész> letet felölelő, tartalmas évi jelentést terjesztette elő a közgyűlésnek. Évi jelenté*. Zsilinszky H]ndre dr. azzal kezdi évi jelentését, hogy az 50-es, 60-as években, mikor a magyar gazdaosztály leszoríttatott a politikai élet küzdelmes ós legtöbbször áldástalan teréről, — volt talán legáltalánosabb a gazdasági élet iránti érdeklődés. A magyar gazda Antheuskónt ae anyaföldhöz szorult s ebben talált vigaszt, örömet és gyönyörűséget. A mult bizonysága szerint akkor keletkeztek a gazdasági egyesületek, melyek később politikai központokká is lettek. A 70-es és 80-as években már a vert csapáson könnyű volt a gazdasági élet ú'ján való Haladás. Majd az alkotmányos ól«t helyreállása után ismét, sokan váltak ki a gazdasági élet köréből, belemerülvén a politikai szereplés változatos szerencsével járó útvesztőjébe ; s újból csak az igazi gazdasági órzóküek maradtak a gazdák és gazdasági élet istápolói. Azóta csaknem állandó e hullámverés: politikai és gazdasági tevékenykedés váltakozása a gazdánál. A helyes, arányos fejlődés e párhuzamos társadalmi munkálkodásban gyakran vált ki a politikai élet javára s a gazdasági fejlödée hátrányára. De legjobban talán mégis az elmúlt év szorította háttérbe a gazdát, a teljesen túlsúlyra vergőd ,tt politikával. Egyletünk — úgymond — e hosszú mult küzdelmes ós különböző irányzatok között hullámzó napjaiban is mindig arra igyekezett, ho y rendeltetÓBÓt minél hívebben töltse be. S bár a közérdeklődés a mult óv folyamán i» a politikai dolgok felé fordult, mi igyekeztünk ügyünk emberei maradni. S ha nem is volt általában élénk a gazdasági közélet, a gazdasági egylet fejlődése normális keretekben mozgott. Elénk összeköttetésben állott társegyletekkel, községekkel. Sokszor vetette latba és kérték is ki szakvéleményét; több rendbeli gazdasági tanfolyamot létesített ós szakfelolvasásokat tartott; a nép gazdasági oktatását arra való olvasmányok terjesztésével mozdította elő. Különböző háziipari tanfolyamok felállításával pedig a kis exisztenciák sorsán igyekezett segíteni. A selyemtenyósztós, a marha- és lótenyésztés emelése érdekében is igen sok és üdvös munkát fejtett ki az egylet s két óv óta msghonositotta az állandó luxuslóvásárokat is. Nem feledkezett meg a növénytermelés fejlesztéséről sem; a békési dinnyetermelés azonban nem hozta meg a kellő sikert. Odaadóan gondozta az egylet a rétöntözés ügyét is. A tökéletesedésre való törekvés közben az egylet munkásságát itt-ott nem várt akadályok bénicották mag. Igy a vasúti sztrájk; mely bir sok ká'rt nem is okozott, mégis bénító'ag hatott a gazdasági életre ; szerencsére azonban a kormány ez áldatlan mozgalmit rendkívül gyorsan megszüntette. Emellett állandó veszedelme a gazdasági életnek a sokféle irányzatú, legtöbbször szertelen szociális mozgalom ; ezeknek ellensúlyozására kell, hogy a gazdaközönsóg társuljon s a" társulás erejével bénítsa meg e káros, veszedelmes és jogtalan törekvéseket. Az igazgató-elnök évi jelentését a közgyűlés lelkes óljenzóssel tudomásul vette. Beliczey Rezső inditványozza, hogy arra való tekintettel, miszerint az egylet tagjai e közgyűlésen csekély számban jelentek meg, az évi jelentést a jegyzőkönyvvel kapcsolatosan nyomassák ki az egylet értesítőjében, hogy arról igy az egylet távollevő tagjai is egész terjedelmében tudomást vehessenek. A közgyűlés ekként határozott. Záróazámadáa. Az évi jelentés után P f e i f f e r István egyleti titkár terjesztette elő a számvizsgáló bizottságnak az 1903. évi számadásokról szóló részletes jelentését, melyből kiemeljük az alábbiakat: Az egylet 1903. évi Maradvány 1902. évről Tagdijakból . . . Jutalékokból . Szelvényekből . . . Házbérekből . . . Egyleti kertből . . Kamatokból . . . Átmenetiekből. Különfélékből . . . bevétele volt: . 1591-53 kor. . 3666 — . 1389 87 . 256-— . 119308 , 4407.14 612 50 . 980 42 . 2513 22 Összesen : 16609"76 kor. Az 1903, évi kiadás volt: Adókra 369-11 Tagdijakra 460'— Fizetésekre 4192'— Utazásokra 76606 Számlákra 109967 Allatdijazásokra . . . 1155'— Jutalékokra .... 90'48 Posta dijakra .... 145 20 Iroda szükséglet (telef.) 595 84 Kertészetre 2582-34 Épületek javítására . . 448"98 Különfélékre .... 1647 57 kor. Összesen: 13553 16 kor. Maradvány 1904. évre . 3056 61 kor. Az egylet vagyona különben most mintegy 30,110 korona, mely részint készpénzben, részint értékpapírokban kamatozik. A közgyűlés a számvizsgáló bizottság jelentését tudomásul vette s a pénztárostitkárnak a szokásos felmentvónyt megadta. Ai egyleti kertész Jaleatéaa. Majd felolvastatott Ásványi József egyleti kertész részletes jelentése, mely szerint eladatott mintegy 18923 drb különféle fa és más növény, mig az évi szaporítás mintegy 20 ezer drb különféle fa ós növényfaj volt. E jelentéssel kaposolatosan előterjesztetett az is, hogy mivel a kert ez óv folyamán úgyis eladásra kerül, a vezetőség költséges beruházásokat tenni már nem akart; ez az oka annak, hogy a beruházás költségeivel szemben a kert jövedelme aránytalannak tűnik fel. Az igazgató-elnök e részbeni jelentését is a közgyűlés tudomásul vette. Választás. A közgyűlés azután 2 uj tagnak a számvizsgáló bizottságba való megválasztását ejtette meg. A számvizsgáló bizottságba az igazgató-választmány ajánlatára K á 11 a y Ödönt rendes ós Haraszti Sándort póttaggá választotta a közgyűlés. Közgyűlés után D o r u József ismert csabai mügépész bemutatta saját találmányú uj és tökéletes rendszerű lemez-törekrostáját, szakszerű fejtegetésekkel magyarázva annak előnyeit. Minthogy sem írásban, sem szóval bejelentett indítvány nem volt s a közgyűlés tárgysorozata is kimerült, elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Sztojanovics Gyula és Szalay Gyula egyleti tagokat kérte fel s ezzel a közgyűlés — az elnök zajos éltetése közben — 11 órakor véget ért. (

BELENCÉRESI DEZSŐ 1878-1904. I Élt husaonbat évet! Ebben a rövid három szóban tökéletes kifejezést nyer az ő tragédiája. Alig bontogatta szárnyait, alig hogy az embertorgatagban, mit közönségesen életnek neveznek, magtalálta azt a helyet, melyen az emberiség javára munkálkodhatott volna, minden, amit a szépen indult életpálya jót ós nemeset magában rejtett : immár az örök enyészeté. Csupán rövidke, közöttünk töltött működésének emléke marad meg nekünk . . . Szegény, szegény Belenő érési Dezső ! Az ő borongó, örökszép verseiben hányszor, de hányszor zengett dalt arról a szomorú végről, mely immár néki is szomorú osztályrészéül jutott ! Mialatt a pusztító kór, a tüdővész rombolta gyenge életerőt, háay és hány cikkben foglalkozott azzal iz országos törekvéssel, mely a tüdővész romboló erejét igyekszik emberi intézményekkel megtörni ! Mintha sejtette vol ía, hogy ennek a veszedelmes kórnak lesz ő is időelőtti áldozata. S tavasz pompájában, a nyiló rózsák illatárjában itt hagyott bennünket; itt hagyta kora elhunytán kesergő szüleit, itt hagyta azt a tágasabb családot, melyhez a Békósmegyei Közlöny révén az igaz szeretet szálai fűzték: lapunk olvasó közönségét. Akik bele pillanthattak az ő mélyen érző lelkébe, különösen mi, akik nap-nap után vale közös munkát végeztünk s megismerhettük jó szivét, minden jóért ós szépért lelkes hevületét, költői kedélyét, hazafias érzületét, munkakedvét s táradhatlan munkabírását; tudjuk azt, hogy azon a rögös pályán, melyen a magyar közgazdaság ós nemzeti közművelődés egyszerű közharcosakónt megindult, hasznos szolgálatokat teljesitendett vala a köznek : vérző szívvel, igaz fájdalommal gyászoljuk fizikai elmúlását. Kedves emlékét kegyelettel őrizzük, mely legyen mindenkor áldott! * Belencéresi Dezső hirlapiró, lapunknak három éven át segédszerkesztője, fiatal élete 26-dik évében, hétfőn hajnalban Mezőberényben hosszas betegség után meghalt. A szülők gondos ápolása, az aggódó édesanya nagy szeretete sem akadályozhatta meg a gyilkos kór romboló erejét: a tüdővósz magával ragadta a tehetséges poétát. A szomorú halálesetet a mély gyászba borult osalád következő halotti jelentésben tudatta: Alulírottak fájdalommal telt szívvel jelentik a kedves gyermek, testvér, unoka : Belencéresi Dezső hírlapírónak t. évi május hó 3l)-áu, élete 26-ik óvóben hoszszas szenvedés után törtónt csendes elhunytát. A kedves halott hült tetemei f. hó 31-én, délután 2 órakor fognak a mezőberónyi I-ső kerületi ág. h. ev. temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Mezőberóny, 1904. május 30-án. Áldás ós béke hamvaira! Belencéresi József és neje sz. Blahó Blanka, szülők. Özv. Blahó Józsefné sz. Sebő Czipora, nagyanyja. Balencóresi Brúnó, Belencéresi Józsika, Belencéresi Imre, testvérei. A temetés kedden délután 2 órakor ment végbe Mezőberényben a közönség óriási részvéte mellett ; a gyászház udvarát teljesen megtöltötte a jóbarátok ós ismerősök sokasága. A diszes ravatalt töméntelen virág borította. Békéscsabáról is nagy küldöttség vett részt a temetésen ; lapunk szerkesztősége, kiadóhivatala, technikai személyzete, az iparos ifjúság művelődési egylete, melynek az elhunyt egykor vig. bizotts. elnöke volt s a megboldogultnak csabai jóbarátai nagy számban zarándokoltak Mezőberónybe a fiatal költő végtisztessógére s a koporsót elhalmozták koszorúikkal. A halotti beszédet a ravatal felett J eszenszky Károly ág. ev. lelkész mondotta, a sirnál P a u 1 i n y i Károly ev. ref. lelkész költői szárnyalású imában búcsúzott el a halottól. Majd Karaszy Ödön, a megboldogultnak költő-társa szavalta el nagyhatású költeményét, melyet mai számunk tárcarovatában közlünk. * Belenc érési Dezső irodalmi hagyatékát, utolsó verskötetét: a „Szivverések"-et a megboldogult emlékének megörökítésére akként kívánjuk értékesíteni, hogy a verskötetét két korona előfizetési ár mellett ezennel a közönség rendelkezésére boosájtjuk s az igy befolyó jövedelemből Belencéresi De^síniek a mezőberónyi ág. ev. temetőben nyugvó porai fölé vasrácsos sirkeritést ós márványemléket állítunk. Megrendelések szerkesztőségünkhöz intózendők : a befolyó összegeket nyilvánosan nyugtázzuk. Szájról-szájra. A szokáa hatalma. Mondják, hogy mikor vármegyénkben t telefonhálózatot bevezették, hát nagy volt az öröm mindenfelé. De azt is mondják, hogy mielőtt a telefont a közhasználatnak átadták volna, hát az aggodalom is nagy volt arra nézve, hogyan is kelljen a megnyitás ünnepén megjelenni. Különösen aggasztotta a dolog egyik vármegyénkben közigazgatási tisztviselőt.