Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-29 / 44. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Vasárnap, május hó 29-én 44. szám. a • BESESMEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visszaMegjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELÖFIZETESI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehat, évnegyeden belül is Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK Z OLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Mi vár reánk ? Csak alig néhány esztendeje, hogy telve reménynyel, várakozással beléptünk a huszadik századba. Azt hittük, hogy ettől a fordulótól az emberiség sorsának is uj fordulata kezdődik és máris egy csalódással vagyunk gazdagabbak. Mert az emberiség, melynek megérnie adatott, hogy befejezze a századot, mely telve volt munkával, küzdelemmel, fénynyel, dicsőséggel, az ész, a tudomány, a haladás ezerszeres vívmányaival, fáradtan, szárnyaszegetten áll szemben azokkal a feladatokkal, melyek reá a jövőben várnának. Őseinket a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjeért elvérezni látjuk. Trónok dőlnek romba, uj királyságok születnek, osztályok semmisülnek meg; a nép, mely annyi századon keresztül nem jött számításba, uralomra jut. Lelkiszemeink előtt változik a kép. Megjelen az ész, a tudás, a bölcsesség. Ingoványos mocsarak fölött dübörgve fut a gőzmozdony; mesés távolságra nyúló hegyláncolatok sziklabordáit keresztül ássa az acél; a folyamok és tengerek hátán kerekes hajók tűnnek fel; a rohamosan épülő gyárak gépei pótolják a munkás kezeket; a vegytan bontani és egyesíteni tanit; a csillagászat ismeretlen világokat tár szemeink elé; a távolságokat lerombolja a gőz és villany; nem ismerjük a lehetetlent, nem hat reánk semmi; nem lep meg semmi, a lefolyt század annyi hihetetlent, annyi elhépzelhetetlent valósított már meg. A tudomány kincstárát jóformán kiürítve elibünk rakott minden nagyot és bámulatosat és az emberiség mégis fáradt, szárnyaszegett, kimerült. Miért ? <. A letűnt század ezernyi vívmányai közt nem hozott az embereknek lelkifényt, nem hozott szeretetet, nem hozott semmit, de semmit, ami felemelte volna az ember lelkét az örök széphez, az örök igazsághoz, a fenséges eszményéhez! Sőt ellenkezőleg. Mentül jobban terjedt a tudomány, annál inkább sötétült az ember szive-világa. A természettudós egyetlen számítása, a csillagász egyetlen fényképfelvétele a körülöttünk kavargó égitestek bármelyikéről elég volt ahhoz, hogy az ember hitét, melyben felnőtt, megingassa, hogy illuzóit, melyeket az iskola lelkivilágában felébresztett, szertetépje. Az emberiség kimerülve a haladás vívmányaitól, sóvár tekintettel kutat egy nyugvópont után, keresvc-keresi azt a tárgyat, melyben fáradt lelke megnyugvást, örömtelen szive vigaszt és enyhülést' találhat-. Hiába keresi, a nagy világban nem talál ilyent. A merre a szem lát, a merre csak a mult század haladása eljutott, a lét keserves harca folyt. Harca kenyérért, a megélhetésért, az életért. Ember emberre agyarkodik, nemzetek nemzetek ellen küzdenek, és a haladás szörnyű iróniájaként a népek kulturális céljaitól elvont millióiból halomra gyűjtött gyilkoló szerszámokat — békének nevezik. Ha a mult századok nagy hősei és vértanúi kikelnének sírjaikból és látnák a mai silány korszellemet, ha látnák, mivé sülyedt a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméje, talán megátkoznák azt a percet is, melyen e három szót ajkukra vették. A létharc, az önérdek kapzsi réme megszülte gyermekét. Az emberiség a közöny karjaiba sülyedt, ott vonaglik, ott kínlódik tehetetlenül. Nincs tér, nincs kör, nincs társadalom, ahol a közöny fel ne ütötte volna hidra-fejét, ahol ne pusztítana, ne ölné az emberek lelkét. Mindezt látva, mindezt tapasztalva, mindezért érezve, önként felmerül előttünk a kérdés, hogy hova vezet mindez? Az ujabb kor azért lepte volna meg a világot annyi bámulatos vivmánynyal, hogy ezekkel nyomorba döntse és kipusztítsa a föld lakóit? Nem. Amint a természetnek megvan a maga törvénye, ugy megvan a haladásnak ts. Az utolsó század a forrongás, a teremtés, az alkotás, az ész százada Volt. Most az áldásos munka, a kölcsönös emberszeretet, a béke százada következik. Az emberiség kimerül a folytonos agyarkodásban, az önzés eltelik, az „én" kipusztul, a „mi" pedig feltámad. Igen, bízzunk egy szebb, egy nemesebb, egy boldogabb jövendőben, mert hiszen az ember lelki világa üresen nem lehet. Lelkesedés az igazságért, sóhajtás az anyagtalan, a szeplőtlen szépség után : ez az emberiség sorsa szivének legmagasztosabb vágya, képzeletének le^igézőbb képe! Ideig-óráig, sőt emberöltőkön keresztül megfoszthatják e vágytól, a külső behatások eltompíthatják nemesebb érzelmeit; de amint kikeletkor a természet' meghozza a maga virágait, ugy támad életre a szunnyadó vágy az emberek kebelében. És ha ez a vágy uj életre kelt, az ónsulylyal reá nehezedő közöny kell, hogy megtörjék. H É. Mé* néhíny szó a sztrájkokról. A közelmúltban lezajlott vasutas sztrájk, amely annji tengerkárt okozott nemosak gazdaságilag, iparilag és kereskedelmileg nyomorban tengődő hazánkra, hanem azoknak az államoknak is, amelyekkel ugy behozatali, kiviteli, mint tranzitó forgalmat tartunk fenn: aktuálissá tette a sztrájkokkal való tüzetesebb foglalkozást. Most pedig időszerűvé teszi az a sztrájk, amely ugyan — hála a munkaadó körültekintő eljárásának, napokkal ezelőtt véget ért, de körülbelül kót héten keresztül beszüntette a forgalmat egy nagyobb csabai iparvállalatnál, amely pedig ipari tényezőként szerepel nemcsak Csabán, hanem egész környéken is. Nem célunk a szóban forgó sztrájk keletkezését, lefolyását és eredményét bírálgatni. Eltekintve mindezektől, csak általában szólunk a sztrájkokról. Az utóbbi időkben az egész ország területén majdnem minden iparágban megujuló sztrájkmozgalmak önkénytelenül is fölvetik a kérdést : jogos-e a sztrájk ? Ami a kérdést illeti, tagadhatatlan, iiogy a sztrájk bizonyos fokig éppen olyan jogosult fegyver a munkás kezében, mint katonáékon az öldöklő Manlioher. Használható, de csak ha a szükség parancsolja. Ellenesetben azonban tilos, mert a jogosulatlan fegyverhasználat snlyos következményeket von maga után. Ha a katona háború esetén vitézül harcol ós lelövi *z ellenséget, érdemrenddel tüntetik ki, előléptetik. De cselekedje meg ezt béke idején, oknékül,szántszándékkal, megfosztják rangjától, szabadságától, súlyos fogságba hurcolják, esetleg életét veszik. Ilyenformán van ez a munkásosztálylyal is. Annak idején, mikor az arató munBékésmegyei Közlöny tárcaja. Sóhajos napok. Ha az a tenger — sok nehéz sóhaj, Mely tépi most a lelkem S nem enged megpihennem, Valahogy egyesülni tudna, hajh, Micsoda orkán volna, Mindent, hogy elsodorna Bősz erejével ez a vad vihar! Nem állhatnál meg benne még te sem, Legerősebb e világon, Siró nebántsvirágom, Én féltve féltett drága kedvesem — Ha csak a két karoddal At nem fognád azonnal Vállam szorosan és szerelmesen ! Szavay Gyula. József császár vadászkalandjaiIrta: Ifj. Móricz Pál. A viaszkolt bajuszu, csontos arcú, rézmedáli'ás magyarbakák bodor füstöket eregetnek a kurta pípaszárból és mélázva fülelik a több kapitulációs vén baka szavát, ki a kaszárnya szoba rideg estóit regékkel ólónkiti. A hires Máriássy-regiment bakái ezek, a kik a kanyargós Tisza öntözte alföldről kerültek" a piroshajtókás regimenthez. Messze a lengyelszélén, a fenyőfák alól búsan sóhajtoznak az alföld, a füzfaloinbtól árnyékolt folyó szőke vize után. Ott kompok járnak-kelnek. Szárnyas kerekével vigan lapátol a potrohos vízimalom és az almapiros orcájú menyecske nótázva meríti korsóját a zsongó habok közé. A vitézlő 37-dik gyalogos regimentnek ekkor a jeles hirü Máriássy ur volt „inhober

u-je. Az ezred fölött? nagyhatalmú ur volt akkortájt az ilyfajta „inhober" ur. Élet-halál ós tiszti móltóságok adományozása fölött is rendelkezett ós mivelhogy még a kürtös nem rezgelődött a „takarodó" fuvásához, a Waterlooi medálj ás öreg baka szakított még időt József császár vadászkalandjának elbeszélésére. Jeles vadászkaland volt ez. A Máriássy „inhober" apja báróságát, nagy uradalmait ennek a vadászkalandnak köszönhette . . . Zúgott az ősi rengeteg erdő. Az esti széllel támádt ez a'rejtelmes zúgás, mely a fák odvából tüzes szemű badlyokat csalogat elő. A tölgy, a cserlombok fölé, mint óriási pók szövi homályfátyolát az éjszaka. Jaj, ki ekkor társaitól tévelyedve barangol a rengeteg erdő páfrányos, mohos, süppedékes ösvényein. A bokrok tüskés gallya kabátját szaggatja, arcát karcolja az eltévedt vadásznak. Az avar között rejtőzködő, kigyómódon csaródzott gyökórgáncsot vet a fáradt lábak elé. A csillagok rezge fényét mohón szívják fel a sátársürü levelek ; csak a János-bogárkák gyómántfónyes teste reszket a bokrok aljában és a homály növekedvén : az őserdő zúgását túlordítják, túlvonyitják az éhesen csatangoló vadállatok. Vakog a farkas, a medve bőg, nyirvákol a mérges karmu vadmacska, a forrás felé röfögve vezeti kondáját a sörtéshátu, szörnyű óriás vadkan. A lombok közül éjszakai madarak huhogása borzongatja a jó lelket . . . Jaj, az eltévedt embernek. József osászár felvilágosodott fejű, bátor szivü ember volt, mégis most megborzadt. Fázva gombolta össze kabátját. Vadászszenvedólye egész elvakította, addig tört előre az ősi magyar rengetegben, mígnem vadásztársaitól elszakadt. Kürtjét hiába emelte ajkához. A szakadozott hívogató hangokat elnyomta az ősi rengeteg zúgó morajlása, az ágakat tördelő, a lombokat tépdelő alkonyati vihar, mely időközben támadt. Pusztúlását várta a császár. Vagy a hűvös éjszaka rontja meg szervezetét, gyilkos fenev.tdak támadnak reá, vagy erdőben bolyongó gonosz emberek kezébe kerül i . . . Tépelődött ós fáradtan törte az ösvényt a sötét vadonban, hová s merre? . . . Maga sem sejtette; csak az örökkön élő emberi reménység nógatta tovább és tovább. Midőn a sötét erdőből halavány fény rezzent bágyadt szemébe ... Bizalma újra ébredt, kürtjébe fujt. Az erdő zúgásán tompa kutyacsaholás verődött a császár fülébe. — Hej ! Ide emberek ! . . . A. császár kiáltozva haladt tovább a fény iránt, amely erősen növekedett. Erdei szénégető hunyhójához ért. Afóle ágasokra iszkábalt kunyhó volt ez, melynek tetejét szőrös indái futótök ölelgeti, sárga virágokkal ékesítvén a kunyhót. A kunyhó előtt máglyában lobogott a tüz. Pattogtak, durrogtak az ősi fából hasogatott hasábok ós darócruhás, barna arcú, izmos férfi lépett a homályom, hűvös lombok közöl kibukkanó császár felé. A szénégető száraz gyertyánfa hasábot emelt kezében. A kunyhó-ajtóban feketehajú fiatal asszony szopó* gyereket emelt karján. Ugyan bámulta a vadászurat, mert ilyen aranypaszomántos, ezüst puskaportartós urak nem igen szoktak az ősrengetegben tévelyegni. József császár nem nevezte meg magát, bogy kicsoda, micsoda; de a szegény szénégetők szives barátsággal tessékelték, kerüljön belül a kunyhóba . . . Bement tehót József császár Nem is cselekedhetett volna másként: mert a szénégető kijelentette, hogy a világ minden kincseért sem vezetné most ki a rengetegből a kivánt helyre. Minden bokor mögött veszedelem rejtőzik ilyenkor. A vadász ur pedig adjon hálát, hogy fedél alá, emberek közé jutott. József császár sarokba állította puskáját. Szegre akasztotta vadásztarisznyáját és búsan, fáradtan heveredett az illatos erdei szénára ós mihamar fél álomba szenderült; noha a gazda azt mondta volt: vacsoráról gondoskodik . . . József császár suttogó hangokra riadt fel. Odakint a kunyhó pitvarában tanakodtak : — Ne tétovázz, csak vágjuk el a nyakát . . . Aztán elcsöndesült minden. A felriadt császár fegyvere után kapott, azt vélte, hogy az ő nyakát akarják elvágni és már vissza is vágyott inkább a sötét rengeSirolin 5> a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer

: tÜdŐbete|ffsé(f«!knél, lég-ZŐSZerFek tlUI'UlOS bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést ós a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Oo. vegyészeti gyár Basel (Svájc).