Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-29 / 44. szám

kások az ország több vidékén sztrájkba léptek, a munkaadók túlkapásai ellen az államhoz fordultak védelemért. Jogos volt a sztrájkjuk, meg is kapták a kért oltalmat, ugy, hogy ma már törvény védelmezi dolgaikat. Amikor pedig törvény védi a munkaadót ós munkást egyaránt, teljesen jogosulatlan fegyver a a sztrájk. Ez a fölfogás uralkodik manapság már a nagyközönség körében is, amely pedig szimpatizált a sztrájkokkal mindaddig, amig arról volt meggyőződve, hogy a sztrájkok céljai jogos érdekek kikilzdósére irányulnak. Most már azonban éppen ellenkező véleményen van a nagyközönség is, aminek érthető oka az a szomorú tapasztalat, hogy túltengés mutatkozik a sztrájkokban is, amelyek kevés kivétellel kihívják maguk ellen a tisztességes kritikát. Ez pedig való igazság, amely igazságnak rövid magyarázata az, hogy a legtöbb sztrájkmozgalmat, magát a vasutast sem véve ki, nem maguk a sztrájkolok csinálják, hanem csinálják egyes vezetők, akiket semmi egyéb cél nem vezérel áldatlan munkájukban, minthogy a kényszerítésnek ós a fenyegetésnek minden elképzelhető ós legtisztességtelenebb eszközeit felhasználva, munkamegtagadásra irányuló mentül nagyobb összetartást teremtsenek — a saját zsebeik megtömésére. Es a munkástömeg túlnyomó része, mely még nem lát át a szitán, mit a lelketlen agitátorok tartanak eléje, vakon követi őket, s kárhozatos ballépésükkel mintegy magukkal kénytelenitik a józanul gondolkozó ós látó munkáscsoportokat is, akik különben kárhoztatják a sztrájkot. A sztrájkokat előidéző okok kutatói felfedezték a hibákat. Igaz, hogy elég későn. De még mindig nem oly későn, hogy az esetleg még ezután keletkezhető jogosulatlan sztrájkoknak elejét ne lehetne venni. Ott van például Budapest székesfőváros, amely csak e hónap első napjaiban egyhangú határozatot hozott a sztrájk ellen. Ebben az üdvös határozatban, amelynek az éle a sztrájkcsinálók ellen irányul, kifejezésre jut, hogy a túltengő szellemi proletáriátus megélhetési módnak tekinti a sztrájkcsinálást, melyeket üzletszerűen folytat s a szegény emberek százait és ezreit megfosztva kenyerüktől, mig maguk a lelketlenek urizálnak. Helyénvaló és indokolt ez a határozat és nagyon elkellne másutt is. A bajok orvoslására azonban be kell folynia az gységes magyar társadalomnak is, amely sajnos, ma még csak fogalom, remény. B

S • l' I Li—UL11J

—I . tegbe . . . Idő multán nyilt az ajtó. A szénégető tartotta a mécsest. A feketehajú szép fiatal 'asszony pedig párolgó fazekat hozott kezében Kappanleves párolgott a fazékban. Sava-borsa helyben volt hagyva, ízlelt is a kiéhezett császárnak. Kiderült az arca is, midőn a jámbor szénégetőktől megtudta, hogy arról tanakodtak az imént, melyik kappannak vágják el a nyakát? Később pedig oly jóizüeu aludt az illatos szénán, hogy a bécsi császári várkastélyban soha sem szokott ilyen jóízűen aludni. * Hajnal pirkadásakor hallgat az erdő zúgása. A vadak búvóhelyökön lapulnak. A szelid őzike hivságosan bámul a patak vizébe, melynek partján kóknefelejts virágzik. A gerlicék kacagnak, a vadgalambok búgnak, az ezernyi madár füttyenget, sivit és a tapsifüles nyulacska a tisztás szélen hancúrozik párjával. Méhek döngicsélnek virágról-virágra. A harmatos levelen kaoéran lebegteti himes szárnyát a pillangó és fakérget kopácsol a fürge harkály. Langyos, illatot) az erdő és a napsugáritól zöldaranyszinben olvadoznak a harmatlepte levelek. ü. szénégető cigány, mert cigány volt az eltévelyedett József császár házigazdája, már kora hajnalban talpra állította a császárt, a ki most könnyű szivvel indult a madárdalos erdőben darócruhás vezetője után. Még el sem érték a rengeteg erdő szélét, a sok aranyos ruhás lovas és gya log katonák, vadászok, főtisztek, udvari lakájok már is egész seregestől rajzottak elejbük, a császár urnák keresésére. Száz trombitát is megfújtak, midőn a császárt egészségesen látták ós ujjongattak nagy vigságokban. Az egész aranyruhás sereg földig emelte kalapját ... A szónégető bámulva tekintett kopott zöldkabátos éjszakai vendégére, hogy kettőjük közzül melyiket illeti ez a nagy megtiszteltetés 1 — Hoch der Kaiser 1 E'jen a osászár 1 az aranyruhás sereg egyre csak ezt kiálNem folyhat be, mert nem létezik. Nem cselekedhet, mert még ma nem áll egyensúlyban. És nem áll egyensúlyban, mert amig a társadalom egyik része szinte fuldokol a jog és szabadság bőségében, addig a másik, úgyszólván túlnyomó része nélkülözi e feltóteleket. Amaz csupa kiváltság, emez csak kötelesség. Az egyik élvezi a jogot, a másik csak alamizsnát kap belőle Egyesittessék a kettő. Altalánosittassanak a közjogok ós közszabadságok ós akkor meg van teremtve az egységes magyar társadalom, amelynek megszületése ugy a sztrájkok, mint egyéb sociális bajok halálát jelenti. Megyegyülés. n. A déli harangszó előtt a vidéki megyebizottsági tagok legnagyobb része elhagyta a közgyűlési termet s a tárgysorozatnak mintegy 120 hátralevő ügyét a délután folytatva tartott közgyűlés gyors tempóban intézte el. Egyedül Szarvas község azon határozata tárgyalásánál, melyben a vámosutak átvételére való hajlandóságát tagadta meg, volt felszólalás. Havi ár Lajos azt. ajánlotta, hogy ne kényszerítsék a községet a vámosutak átvételére, mig Fábry Sáador alispán az átvételt a községre előnyösnek tartja. Ez értelemben a közgyű'és Szarvas község képviselőtestülete által hozott határozatot feloldotta s a községet ez ügyben ujabb határozathozatalra utasította. A közgyűlés által elintézett fontosabb ügyekről tudósításunk a következő : A Bókésvármegyei Gazdasági Egyesület által ajánlott aranka-irtási szabályrendeletet elfogadták. A vármegye főispánjának, dr. L u k á c s Györgynek átiratára elhatározta a közgyűlés, hogy indokolt feliratot intéz a fóldmivelésügyi kormányhoz, melyben arra kéri a minisztert, hogy a legközellebb felállítandó selyemgyárat Csabán létesítse. A gyulavári körgát folytatólagos kiépítésére tett előterjesztést az alispán s a közgyűlés kimondotta, hogy a körgát munkálatainak teljes befejezésére még néhány havi haladókot ad a községnek. Az újonnan alakítandó katonai lóavató bizottságok elnökeiül megválasztattak : Gyula városában: Szekér Gyula, A gyulai járásban Meg ele Béla, Békésen M o r v a y Mihály, Szeghalmon Reck Géza, Csabán B e 1 i c z e y Géza, Gyomán K h e r n d 1 György, Orosházán és Nagyszénáson Bulla Sándor, Orosházai járásban J u r c s e k Győző, Szarvasi járásban Dérozy Péter, Szarvason Zlinszky István. Az alföldi első gazdasági vasútnak megengedték a mezőberény vésztői törvényhatósági út igénybevételét. A filloxera kipusztította az alispáni lakás kertjében a szőlőtőkéket. Az ujraültetésre a közgyűlés 140 koronát szavazott meg. A vármegyei gyámpénztárban köz.pontilag kezelt pénzek gyümölcsöztetóse tárgyában a belügyminiszter rendeletére uj vármegyei szabályrendelet vált szükségessé. A közgyűlés a bemutatót uj szabályrendeletet elfogadta s kimondotta, hogy az eddigi 6% kölcsönkamatlábat öy^/o-ra szállítja le. A kamatjövedelemből a tartalékhoz 10%-ot osatolnak. A Gyulán létesítendő viavezeték céljaira a városi tanács azt kérte a közgyűléstől, hogy a vármegyeház udvarán és az árvaszéki épület padlásán vixtartómedencóket helyeahessen el. A kért engedélyt elvileg megadták. Szeghalom községe engedélyt adott S o ó s Istvánnak vizimii lótesitósére, mit Kiss Ferenc megfelebbezett. A közgyűlés a felebbezósnek helyt adott, mert vizimüvek engedélyezésére nem a község, hanem az alispán illetékes. Az államépitészeti .hivatalnak megengedte a közgyűlés, hogy 6 hónapra kisegítő napidijast alkalmazzon. A békési önkéntes tüzoltóegylet felebbezését, Békés községnek a bérházi nagyterem alkalmi használatáért kiszabott dij megállapítása tárgyában hozott véghatározata ellen, elutasították, Körözsladány község képviselőtestületének aszfaltjárda építése céljából 76.000 korona kölcsön felvételét célzó határozatát jóváhagyták. Doboz község határozatát egy végrehajtó alkalmazása ügyében, D é z s i Lajos és tarsai által beadott felebbezés elutasításával jóváhagyták. Jóváhagyták még Körözsladány község legeltetési szabályrendeletét, Vésztő közsó nek a vadasi lólegelő tehénlegelőül használata tárgyában s ezzel "kapcsolatos kérdésekre hozott határozatát. Orosháza község képviselőtestületének határozatát Kiscsákó pusztának önálló állategészségügyi kerületté leendő átalakítása tárgyában, Szarvas község határozatát az ártézi kutak elhelyezése tárgyában, Békés község határozatát Őri Lajos segédgyám fizetési többlete folyósításának megtagadása tágyában. Szarvas község képviselőtestülete a Káka, Toniszállás stb. pusztákra nézve kimondotta, hogy azokat nem illeti meg a községi feladó kedvezmény. Ezt a határozatot gróf C s k y Albinná ós társai megfelebbezték ; a megyei közgyűlés azonban a felebbezés elutasításával a község határozatát megerősítette. A többi, adásvételi szerződésekre vonatkozó községi határozátokat a közgyűlés jóváhagyta. Politika ós a nagyvilág. - Levél, fővárosi munkatársunktól. Budapest, május 27. A delegációk e heti albizottsági üléseinek reánk magyarokra nézve legfontosabb eredménye az, hogy a napról-napra szaporodó és tömérdek összeget kitevő hadügyi kiadások némi vissaatóritésekóppen a magyar ipar védelmére való törekvés mindinkább utat tör a delegácionális tanácskozások határozatai révén. Azt a tömérdek pénzt, mit ugyanis a hadügyi kiadásokra áldozunk, némileg visszatéríteni igyekszenek azsal, hogy a katonai szükségletek szállításánál és megrendelésénél a kvóta arányában a magyar ipar is részeltessék. A delegációk albizottságai különben zárt ajtók mögött tanácskoznak, utóbb is, csak annyit engedtek meg, hogy a tárgyalások kevésbbé fontos momentumait országgyűlési gyorsírók feljegyezhessék. Magyar részről pénteken a hadügyi és tengerészeti albizottság ülésezett. A tengerészetiben az oppozíciót Eosenberg Gyula képviselte a magyar ipar érdekében, mig a hadügyi albizottságban H e 1 t a i Ferenc és Hegedűs Sándor küzdöttek a magyar ipar érdekeiért és működésük eredményes is volt. Az osztrák delegátusok póntekeu már nyilt plénumban tanácskoztak. A külügyi költségvetést tárgyalták, de a vita anyaga felölelt minden nagyobb politikai kórdóst is. A török kérdés, balkáni ügyek, sőt az orosz-japán háború is, mindannyi bírálat tárgyát képezte. A nap eseményét különben B a e r nr e u t h e r volt osztrák miniszter beszéde képezte ki, pénzügyi szempontból foglalkozott a katonai rendkívüli költségek fedezésének módjával. A delegációkkal párhuzamosan az országgyűlés pénzügyi bizottsága is ülésezett, letárgyalván az apróbb tárcák költségvetését. Nagyobb vita ós harc egyiknél sem volt. A király személye körüli miniszter egyébként a tárgyalások során egy kapcsolatos kórdós alkalmából kijelentette, miszerint ezentúl gond lesz arra, hogy a kitüntetéseknél ezentúl megne eshessek az az ellentmondás, hogy például a magyar nyelv tanításáért kitüntetett tanitó német átirattal kapja meg rendjelót ós „fiir Kaiser und Vaterland" órt való elismerését érdedemeinek, mint az a múltban néha megtörtént. Á hétre esik még a népoktatási ankét is, mely rendkívül népes volt s azon maga Hetek óta kíváncsi érdeklődéssel nézett a Sárrét e zeneestóly elé. Éz a kíváncsi érdeklődós igazi műélvezettel lett nemcsak kielégítve, de gazdagon felül múlva is. A keviek játékából kiórzett, hogy komoly, kitartó munkával készültek az „idegenben" való fellépésre. Az idegenben aratott sikerrel vendégeink meglehetnek elégedve ; sőt arra büszke is lehet f^iss Kálmán úr, a zeneegylet vezetője, ki a 16 tagból álló „úri bandát" finom érzékkel, ügyes karmesteri fegyelmezéssel vezeti. Érdekes — mint már jeleztem, — hogy a zenekarban két kisasszony is működik : Józsa Gizella óvónő ós Szabadfi Piroska tanítónő. Mind a két kisasszony másod prím hegedűt játszik, s a nyiretlyüt olyan ügyesen kezelik, hogy kétségtelenül nem egy legény szivének húrjait is rezgésbe hozták játékukkal. Az az hogy szómat el ne vétsem, a Gráciák a „kevi bandá

;'-ban is hárman vannak. A harmadik igazi magyar Grácia, a speciális magyar hangszer kezelője : Kovács Iduska. Ugy hallom, ez a bébé-arcú leányka Lányi Gézának, a kitűnő cimbalom művésznek tanítványa. Ez fényesen ki is tetszett játékán. De most riporternek is kell lennem. Sorrendet kell tehát tartanom. A műsor nyitánya után Kovács László ügyvéd, zeneköri elnök szépen lendülő beszédben mutatta be a kiránduló-társaságot. Majd kérte a vésztői publikumot: ne ijedjenek meg a kún inváziótól. Hódító szándékkal jöttek ugyan, de nem gyilkoló szerszámokkal, hanem hegedű vonóval kezükben. A hatszáz évvel ezelőtt is félre értett kúnok ivadékai a sziveket kívánják meghódítani, s erre fegyverül hozták kezükben a nyirettyűt ós ajkukon a dalt. A szóvvel előadott beszéd zajos tetszést keltett. A megnyitó beszéd után Szabadfi Piroska kisasszony, Sydnei Smith Eol hárfa cimü darabját adta elö zongorán, érzéssel, ügyes teknikával. Az elismerő tapsokra tozta. József osászár pedig, mert a kopott kabátos vadász ur tényleg József császár volt, a szénégetőhöz fordult, háromszor is kérdezte : — Jóbarátom, mondd meg nekem azt, hogy mit érdemel az, aki császárját a haláltól mentette meg ? . . . A szónégető csak hallgatott, de mivelhogy az aranyruhás főgenerálisok is biztatták, hogy szóljon valamit a császár kérdésére, mondá: — Ha már nem nyughatnak az urak, hát adjanak egy máriást . . . Akkortájt ugyanis a Mária képes pénz — másként márjás— forgalmi pénz volt. József császárt meghatotta a szénégető szerény kívánsága és minekutána parolázott vele, ekként határozta: — Jól van szegény ember! Megkapod a máriást . . . Mátől kezdve báró Máriássy a neved . . . A osászár azután a rengeteg erdőt, mint nemesi u radalmát adományoata báró Máriássynak. Várkastélyt is adott neki az egész vadásztarisznya aranyat és fő-fő katona tisztjéül is felfogadta és sem ő, sem az ő utódai nem csalatkoztak soha a Máriássyak hűségében ós bátorságában. * A 88 éves szegedi Bózsó Sándor, Máriássy-regimentbeli volt katona bizonyította nekem, hogy ez az igazi története a bakakrónika szerint Jóasef csáazár vadászkalandjának és a vitézlő Máriássy család nemesi eredetének ... A lembergi nagy kaszárnyában több kapitulációt órt vén baka beszélte az „inhober" ur apjáról — ezt a történetet ... A 88 éves Bózsó Sándornak mindössze osa az esett keservesen, hogy manapság mind császár, mind a haza felejtkeznek az ő hű katonáikról ; mert noha Bózsó Sándor 14 évig szolgálta a Máriássy ur regimentjében a császárt, de meg a Kossuth-világban a hazát is, ez is, az is felejtkezik, a Bózsókról, a közkatonákról, a kik öreg napjaikra elnyomorodnnk és mint útszéli koldusok koldulják az irgalom kenyerét. Sárréti levél. — A vésztői hangversenyről. Igaz ami igaz ! . . . A falusi társasólet és a természet ébredése riválisak. Mikor a márciusi rügyfakasztó fuvallat átsuhan a róna felett, a falusi ember mulató kedve letargikus álomba merül, s „újborig" alszik csöndben, édesen . . . És ennek komoly oka-foka van. Fecskeórkezéstől-fecskeköltözésig mi falusiak a szorgos mezei munkának élünk. Az előrelátó hangyával tartunk, s tavasztól őszig az éléskamra megtöltése a főgondunk. Igy aztán kevés időnk van a mulatozásra ; de nem is jutunk olyan helyzetbe mint a könnyű vérű tücsök, s biztosítva vagyunk arról, hogy Víg farsang idején nem kopik fel álunk, Nem kell megbőjtölnünk, ha a bálba járunk... De okkal-móddal fel lehet ám ébreszteni ami mulató kedvünket akácvirágos májusban is. Itt a példa rá: a vésztői hangverseny. Most pünkösd hétfőjén a szomszédos jász-kunos földjéről: Túrkevóből a zenekedvelők egyesülete rándult át hozzánk hangversenyezni. Azért akarok erről a zeneestélyről kissé hosszasabban írni, mert a túrkeveiektől valamit tanulhatunk mi békésiek is. S ez az, mint lehet különböző állásban lévő embereknek egy szép eszmét vagy ügyet vállvetve diadalra emelni, vagy a társas életet felélénkíteni. „Kevi"-ben kántor, tanitó, ügyvéd, patikus, póstás, — sőt akiket először kellett volna említenem — ifjú leánykák állanak össze, hogy a ze ében a szépet, komolyat kultiválják ; s ezzel a társasérintkezóst ólónkítség. Ha a klasszikus zene magaslatáig nem is jutottak még a túrkevei zenekedvelők, játékuk már jóval felül áll a dilettantizmus színvonalán ; a másik céljuk meg már éppen meg van közelítve. Bizony pedig azért is érdemes muzsikálni, hogy az emberek ne kerüljék ki egymást. (Ebben a demokratikus világban.)