Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-22 / 42. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Vasárnap, május hó 22-én 42. szám. B • BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. relefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap ég csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK Z OLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Pünkösd napján. Valahányszor ünnep esik a szürke és mindennapos élet hétköznapjai közzé, mindannyiszor ugy érezzük magunkat, mintha testi érzetünk üdébb, lelkünk pedig emelkedettebb volna. E szokásból származott élettani hatások, avagy lélektani okok idézik-e ezt a közérzetet elő, avagy mindakettő együtt, nem kutatjuk ; csak egyet állítunk e részben határozottan, hogy ez igy jól is van. Mi is lenne belőlünk a sivár, legtöbbször erőnkön felüli és mégis vagy eredménytelen, vagy legalább is kevésbbé eredményes életküzdelemben, hogy ha hitet nem ad Isten !? . . . Oh a hit nem csak a vigaszok és megnyugtatások menedékhelye, hanem a nemesedés és megerősödésnek értékes és fenséges isteni eszköze. De csak akkor, ha meg is értjük célzatát és vele, benne, általa formálódik is ki lelkünk. Mert a hit nem a mindennapitól eltérő emberi külső szokások és alakiságok gyakorlására szolgáló kivételes alkalom; ember felett álló isteni, erkölcsi erények példázatának napja tulajdonképpen minden egyes ünnep nap. Mit ér az ünnep maga és mi értéke van az ünneplésnek magának, ha csak arra szolgál, hogy e napon az ember tisztába öltözvén, jobb ebédet egyék, s a gyermekkori neveltetése utján úgyszólván külső képpen reáragadt hit-elvek, vagy szokások szerint ekkor egyszer, a többi naptól eltérőenkivételesen — mintegy a nap különösebb megkülönböztetéséül — elmenjen egyháza templomába ledarálni imádságát. A hit célzatának, a hit rendeltetésének nem itt és nem pusztán ebben a formában rejlik a szüksége, haszna és üdvössége. Hanem abban, mit éppen legtöbben nem szerzünk meg belőle, ami benne a lélek: a hiterköícs. Erkölcsi rend tartja fenn a világot, a társadalmat; de a kijegecesedett tisztaságú erkölcs egyúttal minden egyes ember boldogulásának egyetlen biztos alapköve. Az erkölcscsel: jellem, akarat, kitartás, munka és boldogulás együtt jár. Lelkében a hit révén igaz erkölcscsel biró ember gondolkodásában fenkölt, tetteiben nemes, akaratában erős, szivében emelkedett, testi élete megnyilatkozásában mértékletes, egyszerű és tiszta . . . És aki ezekhez közel jár, ahhoz már az Isten is közel van . . . Az már nem csupán átéli, de megszenteli, megtartja az ünnepet. Az a hitet már megértette s azt a hit már meg is nevelte, erősített rajta és erősbödött benne; hisz a hit nem csupán a vigaszok és megnyugtatások menedékhelye, hanem az emberi küzdelemre való megerősödésnek is egyetlen eszköze. A hit erkölcsi magaslatához legközelébb járó emberi érzelem világnak — a költészetnek — ősidők óta állandóan megénekelt ünnepnapja a pünkösd. Melyen hajnalban, harmat hullásakor nyilnak ki a virágok. De hagyományos emléknap ez másként is . . . Kétezer év előtt az erkölcsi világrend uj igazságait hirdető bátor szivü apostolai az Igének egy nap megfélemledtek az igazságnak bátor hirdetésében i bezárkóztak és reszketének . . . .. És ekkor megjelent az Úr — az Örök Igazság — és villámok, menydörgés közepett hirdette ki újból, leikökben megerősítvén a megfélemledetteket, hogy : az igazság örök és megdönthetetlen ! Menjetek, ne féljetek és hirdessétek minden népeknek. És elmének és hirdették az isteni jgéket . . . Es azóta hányszor félemlett meg az Igazság hirdetésében a legtöbbször olyan igen gyenge és félénk szivü ember . . . Jöjj el Szentlélek, erősits meg minket . . . - fa. Politika és a nagyvilág. - Levél, fővárosi munkatársunktól. Budapest, május 21. Az elmúlt hét legnevezetesebb eseménye mindenesetre a magyar és osztrák delegációnak a fővárosban való megalakulása volt. AZ osztrákok május 14-én délután 4 órakor, a magyarok esti 6 órakor estek át az alakulás formaságán. Osztrák részről elnökké Javorszkit, mig a magyarok Széli Kálmánt választották meg. A megalakulást követő napon vasárnap délben tisztelgett mindkét delegáció a királynál ; előbb a vendégosztrákok, utóbb a magyarok. Tudvalévő, hogy a közös költségvetés keretén belől a közös hadügyminiszter költségei fedezésére ez idén százhatvanhárom millióval kór többet, mint tavaly, rendkívüli szükséglet A hadügyi kormány eme óriási költségtöbblet követelése meglehetősen megdöbbentette az illetékes faktorokat, melynek valószínű hatása alatt aztán a felség a delegátusok fogadásakor adott válaszában ez óriási összegű kívánságot megnyugtatásként nem áldozatnak, hanem gazdasági előnynek tüntette ki beszédében. Széli Kálmán különben a fogadás alkalmával elmondott üdvözlő beszédében rendkívül melegen aposztrofálta a királyt Rákóczi hamvainak hazahozatalára vonatkozó intézkedéseért, tolmácsolván érte a nemzet háláját; de a király e köszönetre nem válaszolt semmit. Kedden, e hónap 17-ón már mindkét közös ügyes bizottság ülésezett is. A magyar külügyi albizottság a külügyi expozét ; az osztrák költségvetési albizottság pedig a hadsereg szükségleteit tárgyalta. Csütörtökön tartotta a pünkösdi szünet előtt az osztrák költségvetési bizottság utolsó ülését, melyben a tengerészeti költségvetést, a magyar delegáció hadügyi albizottsága pedig délután 4 órakor a hadügyi költségvetés tárgyalását kezdte meg. A delegácionális üléseket az e hét folyamára eső pünkösdi ünnepek miatt az ünnepi szünet idejére elnapolják. E hét folyamán még szerdán kezdte meg a képviselőház pénzügyi bizottsága is az 1904. évi költségvetés tárgyalását, melynek kiemelkedőbb mozzanata volt, hogy az ellenzék ellenvetései dacára a bizottság többsége megszavazta a király civilistájának 2 millióval való fölemelését. A kabinet irodára, a kabinet irodai nyugdijakra, a közösügyi kiadásokra is mindent megadtak. Pénteken különben harmadszori olvasás alá került a beruházási javaslat, ebben az ülésben tárgyalta a Ház a kvóta-bízottBékésmegyeí Közlöny tárcája. Pünkösdi királyság. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. A madarak országában a sólyom-csaád tudvalevőleg igen kiterjedt família. Eltekintve az oldalági leszármazottaktól, a vadász sólyom, vándor sólyom, énekes sóyom és szürke sólyom családok Európaizerte uralják az ornitalogiaj anyakönyvet. Ha a madárvilágban is volnának öröklégi perek, a sólyom családnál szépen írathatnának az ügyvédek. Levélhordó, [ézbesitő, végrehajtó is zavarba jönne, ha i sólyom családban kellene keresni a cim;et,tet, az idézettet, az adó hátrálékost. Alább ki fog tűnni, hogy ezen feltevóeim nem afféle elméleti eszmefuttatások, anem komoly gyakorlati tapasztalatok. Kőrözsfalván — a fiókákat nem száoitva — négyen viseljük a Sólyom nevet. . Sólyom Sándor az uradalmi jágér. II. iólyom Sándor a haszonbérlő; III. Sólyom lándor a kántor; és végre IV. Sólyom iándor tisztelettel alólirott, e lapoknak ülmunkatársa. Vérrokonságot ugyan a othai Almanach sem tudna e négy Sóíom között kisütni, de a Devünk révén nnál jobban össze vagyunk gabalyodva. Különösen a pósta van velünk megkadva. Az egyszerűen Sólyom. Sándor mzóssel érkező levek és táviratok mindmyiszor idegbeteggé teszik a postakiadó isasszonyt. Kit illessen az ilyen demokratias rövidséggel cimzett levél vagy távirat, a négy Sólyom közül ? Bizony ez olyan probléma, amelyet még a főpóstaigazgatónak is nehéz volna megoldani ! A kőrözsfalvai póstakiadó kisasszonyt a probléma végtére leleményessé tette . .. Urnának íróasztalára állított egy kiérdemült, tört fülü kávés bögrét. Négy papírszeletre külön-külön felírva az urnába tette ezt a négy nevet : vadász Sólyom, vándor Sólyom, énekes Sólyom, szürke Sólyom ... Már most a hiányosan cimzett leveleknél, táviratoknál, kihúz az urnából egy nevet. Ha vadász Sólyom jön ki, a jáger kapja a levelet; a vándor Sólyom név kisorsolása esetén a bérlő tekintetik címzettnek, (mint bevándorolt indigene); ha énekes Sólyom kerül ki a bögréből, a kántoré a drága kis levélke; végre ha szürke Sólyom van a pipirszeleteu, ugy Kót-ess kapja az utánvételes küldeményeket. (Hogy a „szürke" jelzőt a hajamra, vagy tárcáim humorára érti-e a leleményes postás Milka; kipuhatolnom eddig nem sikerült.) Elképzelhető rendben megy ilyei formán a kőrözsfalvai négy Sólyom levelezése. Tanúságot fog erről tenni az én pünkösdi királyságom. Egyik fővárosi lap praktikus módon csiklandozta meg a vidéken szunnyadozó irói tehetségeket, . . . Pályadijat tűzött ki „Tarka krónika" témára. Első dijkéut háromszáz koronát ígért a legsikerültebb „tarkának." Lapunk hasábjain Szemtanú Bandi tolla kultiválja ügyesen ezt az irodalmi műfajt, amely gyakran kevés szóval is sokat mond ; s amelynek mindig van csipős éle, de soha sincs ölő mérge. A „szájrólszájra" lapunkban is olyan fűszer, mint a jó csabai kolbászban a bors: Csip, de élvezetet is nyújt. Ha valami irodalmi „zöldség"-röl van szó, kőrözsfalván könnyen találhattam volna témát. Mert a társaséletben, köz1 ügyek terén, nálunk is terem, mint teszem : Békésen. Ámde a pályázat határozottan tarka témát kívánt. Ha csak szinplán babért ígérnek, az I én irói vénám tovább szunyókál. A háromszáz koronáért azonban megnyergeltem a Pegazust. A szárnyas paripa ugyan kij kirúgott alattam, de én mindannyiszor füle közé ütöttem a tollszárral. Mint pályázó, igy kerültem ón is egy „Tarka témával" ós biztató reménynyel a szerkesztőségi start elé. Van nekem a fővárosban egy szépen iró kebelbarátom, aki az illető lapnál bententes. Cimszalagokat szokott irni a mutatványszámokra. Ezt a barátomat kértem fel, hogy siker esetén dringend értesítést adjon. Tessék mosf elképzelni, micsoda érzés viharzott át lelkemen, mikor egy ilyen tartalmú táviratot szorongattam ujjaim között: Sólyom Sándor Körözsfalva. Első dij Kasztoré. Hogy olvasóim is jogosultnak tartsák kitörő örömömet, tudniok kell még, hogy fentisztelt barátom engem becézve Kasztornak, s én őt Polluksznak hívom. Polluksz bizonyára diskrécióból irta a táviratot ilyen pithiai szövegezéssel. No de én tudtam a sorok között is olvasni . . . Tetszik tudni, az ón feleségem is olyan érző szivü asszony, mint a többi ; ő is ezt az aksziomát vallja: A megosztott öröm kétszeres öröm, a megosztott bánát felényi bánat. Természetesen az örömet most is sietett megosztani barátnőivel. Ezek révén azután futótűzként terjedt el Kőrözsfalván a háromszáz koronás sikeremuek híre ; s a délelőtti sörözésnél már melegen gratuláltak barátaim ós tisztelőim. Mit tagadnám, a sikertől ós a sörtől kissé ittas lettem. Meghatottan borultam a kántor nyakába, aki a tiszteletemre rendezendő esti bankettre nyomban aláírókat gyűjtött. Az énekes Sólyom — már mint a kántor — agilis rendezőnek bizonyult . . . Délután már a bankett módozatait is bizalmasan elém terjesztette. Számos jelenlévőt és tósztott biztosított, de ezzel szemben a költségekben is el marasztalt. Furcsának találtam ugyan, hogy az ünnepelt fizesse meg az ünneplők vacsoráját is, de siker mámorában beleugrottam a szecesszióá bankettbe. Kicsi, de lelkes (mindenek felett éhes és szomjas) publikum jött össze az irói lakomára. Unnepeltetósem valóban zajos volt! Amilyen arányban ürültek a poharak, olyan arányban emelkedett a hangulat. A mézeskalácsos már a birge-paprikás után biztosított, hogy jövőben velem irat lyrai verseket a mózeskalács szivekre. Tehát egy csapásra keresett iró lettem. A tósztok árja valósággal hullámokat vert. Ezek a hullámok legjobban elragada legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer

: tüdőbetegfség'eknél, Iég*ZŐSZervek llUrUÍOS bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatík. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roohe & Co. vegyészeti gyár Baiel (Svájc).