Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-12 / 39. szám

XXXI évfolyam. Békéscsaba. 1904. Csütörtök, május hó 12-én 39. szám. 7 Bfl BEKESMEGT KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hóva a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehat, évnegyedül belül Is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az uj ülésszak. Szombaton királyi kézirat megnyitotta a parlament uj ülésszakát. Tizenegynapos szünet esett ezúttal a régi és az uj ülésszak közé, ám a rendes szünetektől eltérően nem a pihenés számára, hanem a felizgult kedélyek lecsillapulása számára volt a szünet. Valóban dicsérni kell a kormány bölcsességét, hogy — bár szokatlan módját ragadva meg, — gondoskodott időről, mely alatt a vasúti sztrájk okozta izgalmakat felváltja a higgadt és józan belátás. Tizenegynapos szünetet kellett adnia e célra s e tizenegy nap alatt a kormány helyreállította a rendet az összes vasúti vonalokon, holott a tizenegy napos szünet nélkül a parlamentnek talán — ha több nem — legalább ugyancsak tizenegy munkanapja abban telt volna el, hogy az ellenzék a gravámenek tömegét hánytorgatta volna fel, pártpolitikai célokra akarván fölhasználni a sztrájk amúgy is káros és örökre sajnálatos eseményét, és hogy e gravámenek felsorolása egyrészt tovább is izgalomban tartotta volna a kedélyeket, másrészt a vasutasok ön megnyugvását is megnehezítette volna. Nem valószínű ugyan, hogy az elzék a maga gravámenjeit e tizenegy napos szünet után most már magába fojtaná, de annyi bizonyos, hogy e gravámenek elsorolása többé nem akadályozhatja meg az immár bekövetkezett tényt: a vasutasok lecsillapodását, és hogy e gravámenek elsorolásának hangját nem szíthatja túlzásra az események közvetlen hatása alatt fellobbanó szenvedély. A két ülésszak közt való szünetnek e szokatlan módját is magában ez a két eredmény teljesen igazolja. Az államnak nem lehet érdeke, hogy törvényhozása tanácskozásain a szenvedelem hangját engedje úrrá lenni. A törvényhozás tanácskozásának a higgadtság és a józan megfontolás jegyében kell folynia; előrelátó bölcseséget tanúsít tehát az a kormány, mely ezt lehetővé teszi. Azt mondottuk, hogy az ellenzék a maga gravámenjeit, melyeknek élét az elmúlt napok tompították már, nem fogja magába fojtani. Midőn tehát az uj ülésszak képét előre vetítjük, a parlament működésének prognosztikonjában a poszthumusz vasúti sztrájk-vita eshetőségével is számolnunk kell. Nincs szükség túlságos optimizmusra, ha e vitának sem tartalmára, sem fontosságára nézve túlságos jelentőséget nem tulajdonítunk. Elvégre a miniszterelnök eljárásának helyességét nemcsak a következmények vagyis a rend helyreállása igazolja, hanem mellette szólal a közvéleménynek egyhangú megnyilatkozása is. A siker pedig, — az a siker, melyet a közvélemény pecsétel meg —. szentesíti a harc fegyvereit. A Tisza sikerének a közvéleményben keltett visszhangját semmiféle dörgedelmes ellenzéki szónoklatok nem tudják már tuldörögni; eszélyes ellenzéknek be kell tehát látnia: hogy e sztrájk-vivitából már nem szűrhet le a maga számára semmi erkölcsi eredményt. Mérlegelvén mindezt, talán biztosra jósolhatjuk, hogy a sztrájk-vita nem fog mélyebb örvényeket felkavarni s hogy e vitával az ellenzék inkább csak úgynevezett »becsületbeli" kötelességének fog eleget tenni. A szombaton megnyílt, de valójában csak hétfőn kezdődött uj parlamenti ülésszak egyébként rövid pár nap múlva máris ujabb szünethez jut. Május 14-ére van ugyanis tervezve a delegációk tanácskozásának megkezdése és a delegáció ülésezése idejében két-három hétig szünetel a parlament. Ez a pár nap azonban, mely a delegációk tanácskozásának megkezdéséig hátra van, inkább csak formalizmusokkal fog eltelni, no meg a sztrájkvita lebonyolításával. A beruházási javaslat, valamint a tisztképző intézetek ösztöndíjas helyeiről szóló javaslat csak a delegációk után kerül sorra. A beruházási javaslat törvénynyé vállását a legáltalánosabb érdekek kívánják, a tisztképző intézetek ösztöndíjas helyeiről szóló javaslat megvalósulása pedig ugyancsak nemzeti közóhaj. Egyébként is ugy áll a dolog, hogy a vármegyei tisztviselők fizetésrendezésén kívül csupán ez a két törvényalkotás az, melyet az újra munkaképessé lett parlament pozitív eredményként felmutathat; minden egyéb munkássága eddig is és még jó időre csak az obst

rukció alatt kelt tartozások kiegyenlítésében merül ki. E tartozások kiegyenlítésére részlettörlesztésként szerepel a tavalyi s az idei újoncok megszavazása, a tavalyi költségvetés, az indemnitás és a horvát provizórium elintézése, de hátra van még a tartozásnak jelentékeny része : az idei költségvetés és a nemzetközi kereskedelmi szerződések elintézése. Erre szintén már csak a delegációk üléseinek befejezése után kerül a sor. Csak ha ez a hátralék is letörlesztődött: akkor szabadul fel teljesen a parlament, akkor válik csak a törvényhozás igazán munkaképessé arra a munkára, hogy az ország jólétének alapját mentül erősebben kiépítse és mentül jobban megszilárdítsa. (80 Politika és a nagyvilág. - Levél fővárosi munkatársunktól. Budapest, május 11. A világ minden nagy eseménye s ezen ország sok rendű fontos politikai dolga között e héten reánk magyarokra— talán mondanom is fölös — legszomorúbb eseményünk volt e héten a nemzet nagy halottjának, a magyar költő-királynak dús gyászpompáju, fenséges temetése. Országszerte ismeretes immár annak minden megkapó és szomorú részlete s igy igazán visszaélés volna az immár megnyugvó kegyelettel szemben, a mély szomoruságu temetkezés részleteinek leirásával az úgyis nehezen heggedő sebet újból felszaggatni. Hétfőn volt a hatalmas, az egész ország szivét megremegtető s az egész ország részvételét magába foglaló végtisztesség. Részt vett benne a király képviselője útján, a főrendiház ós képviselőház, az egész ország politikai, közéleti, társadalmi, irodalmi és művészi jeleseivel, katonai és egyházi előkelőivel ós óriási részt vevő közönséggel egyetemben. B a k s a y Sándor püspök az egyház, Berzeviczy Albert miniszter a kormány, Beöthy Zsolt az irók ós hirl pirók, Békésmegyei Közlöny tárcája. Tilalomfák erdejében. Muzsikaszó rabja vagyok, Hangos vigalomba\ S hejh, minden leány, minden asszony Egy-egy tilalomfa ! Tilalomfák erdejében Elbódulva járok, Tán ki se találok! Jó emberek, mondjátok meg Künn a nagyvilágnak. Hogy rab vagyok, hogy meghalok, Hogy sohase látnak ! S meglássátok, fel is kötöm Magam utoljára Egy tilalomfára ! Szávay Gyula. Virulás a bükben(Május.) Irta: Frank Zoltán. Nem tudom, más is úgy van-e vele, mint ahogy én vagyok, de nekem az óv mindenik szaka között legszebb : a tavasz ! Szép az ősz, a hol minden léptennyomon a halovány sárgától a rozsdás vörösig, az egész természet képe magán viseli az el nem kerülhető meghalás sötét ecsetvonásait. Szép a tél is, a m iga zordon fenségével ; van benne talán némi költészet is, de összhatása inkább anyagi az emberre. A csipős hideg libabőrössé teszi az ember bőrét s jóleső hatását a szükség kielógétósében érezzük leginkább, a meleg-gúnyában, egy fűtött szobában ós a párolgó étel mellett. Van benne költészet is. Ámde ez is materális: disznótor, vadászat, aztán elvontabban a társasélet maga, mely összehozza az embereket a négy fa! közé ezen a cimen : „mulatság". Ebből azonban nem jut KÍ csa'k annak, kinek a jó Isten véletlenül módot adott hozzá. A többinek pedig osztályrésze a nyomor, nélkülözés és erőt zsibbasztú nehéz, óriási küzdelem a megélhetésért. Hogy tarthatnám hát én az óv legszebb szakának azt, mikor néhány gondatlan, csengő kacagásba belesivít a fagyos szél, belevegyül az éhség, a nyomor ezer fogvacogása. s ezer nehéz sóhajtása . . . Legszebb évszak a tavasz és legmegnyugtatóbb is szívre, észre egyaránt. A bőség szarujával az örök természet eláraszt egy egész világrészt, s dus ölén a földnek, az útszéli koldustól a dúsgazdag úrig megtalálja mindenki kenyeréb, hajlókát és szórakozását is. A mezők liliomától, az erdők vadjáig mindennek öröm és könnyű az élet ! Es egyszer egy évben, ebben a szakában, áll igazán, szó szerint a mondás : „Ha nyulat teremt az Isten, bokrot is ád hozzá." Mert most minden bokor szállást ád, minden fűszál, minden faág reményt az élethez. De a tavasz évadjának is legszebb része a május ! Május! . . . Május! . . . Nevető, virító, mosolygó, dalos szájú május ! Május szép idusa, költészet bölcsője, a természet feslő rózsabimbója. Olyan vagy te, mint a serdülő legénykor, vagy a leáyóletnek a „backfisch"ság ideje Nevető arcával, redőtlen homlokkal, lépten-nyomon kacérkodó szép reménnyel, hittel. A gazdát gyümölcscsel, a beteget gyógyulással, a szerelmest remónynyel, a bánatost vigasztalással töltöd el ; virágos, illatos orcáddal, nevető ós daloló száddal. Szeretem a várost, oda vonz az agyam, hol tornyosok a házak ós minden felfelé tör, a gyári kéményfüsttel; — eszmék, gondolatok, vágyak, fel, fel egészen a kéklő, magas égig , Hol tusát kell vivni s harcolni azért, amig valaki elmondhatja magáról: ez „ón" vagyok 1 De ha számbaveszem a szivem érzését, ugy falura vágyom. Itt csend van és béke ; néha borzalmas nagy, szinte a végső — lelkifurdalásig; ha keserű, bánatos emlékeink vannak. Csak egy hónap kivétel s ez: a ragyogó május ! Pompája megvakít, ereje elkábit, élő ábrándozás benne minden napja. Nem is hiszem, hogy nem ez a hónap a kipihent földnek rózsás,hajnali —szépiálma ! A kora szürkülő iiajnalnak pacsirtadalától, a késő est lágyan bongó esti harangszójáig : ez egy májusi nap! S e közben mi minden van ! ? . . . Ablakom alatt almafa virágzik, rajta hernyózó verebek hangos csirepelése ver fel hajnali álmomból. Nincs az a bokréta, mely ehhez hasonló volna; több rajta a virág, mint a zöld falevél. És minő virágok! Hófehér, dus, csak a szirmok felé kissé rózsaszínű. Nevetnek az ébrandő hajnali kéjben ós hívogatnak ki, kifelé a négyfalu börtönből . . . Utam arra veszem, hol legmagasabb a bérc s a hegyek ormáról legtávolabb lehet látni. Ott aztán megállok és figyelő szemekkel nézem környöskörül az elterülő tájat. Hetek óta tart ez, hetek óta látom a természet titkos, vissza nem fojtható hatalmas munkáját. Itt meg nem is régen száraz, arasznyi magas lombavar takarta a földet. A fürge gyik futása rajta jónagy zörgés számába ment, a tavaszi szellő meg hatalmas forgó oszlopokat varázsolt az elhullott falevelekből, amiket a tél hava őrzött meg az elmúlt őszről. És ma ? — Nincs sehol az avar 1 Hatalmas fű nőtt KÍ a tetején, > eltűnt . . . Isten tudná hova ! ? . Amott a hegyek közt, az egyik a legmagasabb orom meredek oldalán, egy kis pásztorkunyhó állott, ma eltűnt, elveszett. A körülte elterülő erdő dus lombsátort takart, innen a távolból a kéményből feltörő kékes füst mutatja csak nyomát. S jobbra, balra tőlem hegyek, völgyek váltják fel itt egymást. Szerte-széjjel a hegyek oldulán kis falvak ülnek meg, ugy látszik, mintha féloldalt ülnének a lakás meredeken, mintha minden pillanatban felbillennének. Aztán mind távolabb, majd a torony hegye, egy füstölgő város és végül a végtelelen szürkés kékes távol, egy nagy — semmi . . . Legalább a szem látóképességének annyi. És a tiszta levegőben ugy tetszik, bizton nem vehető ugyan ki, mintha az egész völgy el volna lepve apró, mezgó bábokkal ; ezek valószínűleg a sürgő, mezei munkások Az orom másik oldalán pedig az őstermészet képe. Sehol a fejszének, fűrésznek vagy a vakoló kanálnak egy tenyérnyi nyoma, Csak az aljban mered fel az égnek egy száraz, nyúlánk kútgóm s mellette az itáló vályú. A hegyek tetején a kipusztult szőlők elősövónyei között az épen maradtgyümölcsfák virulnak: fehér az egész hegy, mintha a természet tejet öntött volna rája a magas kók égből, csak itt-ott egy vörös, vagy rózsaszínű folt, ezek a barackfák. Túl a dús, zöld buzavetóseken egy da rab friss szántás, abból nő ki őszig a fa magasságú szálas, kemény levelű kukoricaszár majd. Itt-ott lombos tölgy és csererdő tarkítja a képet, közötte dús tejelő legelő s hol legmélyebb a völgy ós legvizenyősebb, a sárga pimpó-virág von élő szönyegett. És környes körül minden olyan néma, nyégodt, csendes . . . A tavaszi harmat ós verőfóoy füröszti