Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-08 / 38. szám

len és kizsákmányolja a munkaerőt. Ez azonban ezen merev formájában a legszóditőbb valótlanság,? melylyel a munkasaövetkezósek vezetői — a nagy gondolkozók — saját lelkiismeretük háborgását igyekeznek megnyugtatni. Amidőn részvénytársaságok alakulnak és a tőke nem egy embernek, hanem egy testületnek kezében végzi haszonszerző hitatását, az úgynevezett jogi személy, emberi lélek nélkül matematikai pontossággal keresi a töke érdekét. A kockázat nem izgat senkit, a haszon jólesik mindenkinek s a testület alkalmazottja, ez az első munkás, a saját munkabérét azáltal fokozhatja legjobban, ha minél nagyobb hasznot képes produkálni. Ám ezzel szemben áll a konkurrencia és a munka kizsákmányolását a munkakereslettel akadályozza meg. AH továbbá az, hogy a gyakorlati életben a jogi személy vagyona rendszerint móltányos : az öröklött vagyon bőkezű ; legridegebb és legkevésbé hozzáférhető a munkával szerzett vagyon, melynek tulajdonosa féltékeny és görcsösen ragaszkodik tulajdonához. Kockázatot viselni nem akar, a hasznot azonban követeli, nem törődik munkás érdekével, humanitárius vagy gavallér szempontok által magát befolyásolni nem engedi. Ha tehát a munkások harcot inditanak a tőke ellen, rendszerint a munkával szerzett tőke az, mely ezt a támadást provokálja. Am aki ennek a tőkének megsemmisítését óhajtja, az magát a munkát gyalázza meg ; mert lehetetlenné akarja tenni minden munkásnak azt, hogy képességei révén vagyont szerezhessen. Pedig a gondolkozók előtt világos, hogy a munkás csakis a legszigorúbb munkáltatási elvek betartása mellett lesz ,képes vagyont szerezni és világos az, hogy az ilyen szerzett vagyon egy generáció után már öröklött vagyonná válik [és rideg jszámitó elveit fokozatosan veszti el. Lehetnek végül esetek, midőn egyesek vagy éppen társaságok egymással azért szövetkeznek, hogy a munkakereslet megakadályoztassák és az olosó munkaerőt ily módon kizsákmányolhassák ^Ez bün és véleményünk szerint törvényesen hivatalból szigorúan üldözendő oselekmény. Am ilyen esetekre alig van példa. A dolgok természetes redje szerint a tőke kizsákmányolási képessége a munkával szemben gonosz mese csupán és ezt legfényesebben bizonyítják a most tomboló sztrájkmozgalmak, melyekből kitűnik, hogy a munkaadók a legteliesebb mértékben sarokba szorulnak ós vagy arra kénytelenek, hogy produktumaik árát a bérharc miatt felemeljék, vagy arra, hogy üzemeiket beszüntessék. A töke kizsákmányoló ereje táplálkozhatik a spekulációból, a hitelmüveletekből, csak éppen a munkabárekből nem táplálkozhatik. Ezért a legnagnobb mértékben elhibázott dolog az általános bérharc-mozgalom, mely az egyéni munkásszabadságnak, ennek a leghatalmasabb szabadságjognak elpusztítására vezet, Ma a munkás értékesíthető az egyéni képesség szerint, a munkásszövettségek alkotójának megvalósulása esetén az egyéni képesség többé külön érvényesülést nem nyerhet, a munka becsülete a gép nívójára fog lealacsonyadni. Ez lehet a bérmozgalomnak legelső eredménye. A munkásosztály ezt végtelenül kegyetlen következésekből fogja megérezni. Mert nem elég az, hogy ő, az egyén ebben az akcióban megsemmisül, hanem a nagy áldozatok és önfeláldozás által ,'kivivott eredmények gyümölcsét sem élvezheti, mert minden szükséglete drágább árért lesz kielégíthető, az ö magasabb bórkeresmónyének az értéke még kevesebb lesz, í mint amennyi a kisebb bérnek értéke volt. Az emberi egyenlőség fogalma nem az egyéni képességek összemérésénél szokott érvényesülni, hanem a szabadságjogok gyakorlásánál, ahol az egyik ember joga a másiké fölé nem emelkedhetik. A békésbánáti ref, egyházmegye közgyűlése. A békésbánáti református egyházmegye, mely egyike az ország legnagyobb ós legtekintélyesebb egyházmegyéinek, szerdán és csütörtökön tartotta meg Hódmezővásárhelyen tavaszi rendes közgyűlését, melyen Dombi Lajos esperes és dr. H a jnal István főgondnok elnököltek. A gyűlés iránt ezúttal az egyházmegye kötelékébe tartozó egyházak részéről nem valami nagy 'érdeklődés nyilvánult meg, mert a tagok aránylag gyér számmal voltak jelen. Holott a tárgysorozaton egy nagyfontosságú ügy, az egyházmegye felosztásának kérdése is szerepelt, melyet azonban most levettek a napirendről ós tárgyalását az őszi közgyűlésre halasztották, mivel a dolog kellőleg előkószithető nem volt azon okból, mert időközileg magának a tiszántúli egyházkerületnek kétfelé osztására vonatkozólag is nyújtottak be illetékes helyről javaslatot. Ilyeténképpen aztán a legfontosabb tárgy lekerülvén a napirendről, a közgyűlés csupán az adminisztrácionális ügyek elintézésére szorítkozott, ami két napi tanácskozást vett igénybe. Magáról a gyűlés befolyásáról röviden a következő tudósítást adjak : Békésvármegyóböl jelen voltak a köz gyűlésen az alábbiak : Békés : Kecskeméti Ferenc, Mucsi Já nos, Domokos Gábor. Gádoros: Pánczél József. Orosháza: Hódi Márton. Gyoma: Garzó Gyula. Szentandrás: Darabos Sándor. Köröstarcsa: Szabó János. Mezőberóny : Paulinyi Károly Öcsöd : C«apó Péter. dr. Oláh Antal. Doboz : Szabó Mihály, Körösladány: Tóth József. Csorvás Kis Mózes. Gulyás János (Gyula). A közgyűlést az ó-templomban istentisztelet előzte meg, hol Pap Imre lelkész mondott szép alkalmi imát, a közgyűlést pedig Dombi Lajos esperes nyitotta meg szintén alkalmi, ritmusos zengésű, megható imával, mely után, mint elnök szívből üdvözölte a megjelent közgyűlési tagokat. Azután a gyűlés lefolyása a következő volt: Hajnal István dr. gondnok lelkesítő alkalmi bevezetés után felolvasta gondnoki jelentésót. Megemlékezett a királynak Rákóczi hamvai hazahozatalában nyilvánuló ténye nagyszerűségéről, Dógenfeld József gr. egyházkerülei főgondnok amerikai útjáról s nagy dicsérettel adózott Tisza István gr. miniszterelnöknek azon érdeméről, hogy a kormányelnöki programmjába az 1848. XX t.-c. megvalósítását is felvette. A gondnoki jelentós szerint az egyházközségek valláserkölcsi élete kielégítő, mindössze pár helyen okozott zavart a szociális mozgalmak elfajulása. Lúgoson októberben önálló ref. egyház alakult s a gyermekoktatás végzését a földmivelési miniszter kincstári épület átadásával elősegítette. Küldöttségileg vett részt az egy házmegye a mult öszszel az egyházmegye szép emlékezetű esperese Szabó János síremlékének leleplezési ünnepélyén Debrecenben. A debreceni protestáns egyetem felállítására irányuló ujabb nagyarányú mozgalmat az egyházak szeretetébe ajánlotta a gondnoki jelentés, melyet a közgyűlés végül sűrű éljen kiáltásokkal fogadott. Egyházi tisztességekre a felbontott szavazatok szerint 38 egyházközség által megválasztattak: egyházi főjegyzőnek, a néh. Széli Akos kir. közjegyző helyére dr. Baksa Lajos ügyvéd; világi tanácsbirónak dr. Csathó Zsigmond csongrádmegyei főispán, egyházi aljegyzővé : Bay József gyulavárii lelkész, tanító képviselőkül Gulyás János Gyuláról és Császár Péter Hmvásárhelyről. Dombi Lajos esperes szívből jövő szavakkal méltatta a megválasztottak érdemeit, isten áldását kérte működésükre s a még fel nem esketett Bay József az esküt is nyomban letette, ugy ő, mint Baksa Lajos köszönetet mondottak a bizolomért. Részvétet keltett Técsi József volt szeghalmi lelkész halála, kinek helyét a hivek meghívás utján Csánki Benjámin tiszafüredi lelkószszel töltötték be s kegyeletes visszaemlékezésekre adott alkalmat az egyházmegye hajdani szeretett esperese, Hajnal Abel feleségének, sz. Sipos Eszternek haláláról szóló bejelentés, melynek búcsúztató szavai arra indították dr. Hajnal István gondnokot, hogy megilletődve mondjon köszönetet a közgyűlés részvétéért. Dombi Lajos esperes viszont az egyházmegye szeretetét tolmácsolta dr. Hajnal István iránt, kit az összes közgyűlési tagok ovációban részesítettek. A missziói körök beosztását az őszi közgyűlésre halasztották. Szintúgy levették a napirendről egyelőre az egyházmegye felosztásának tárgyalását, AZ egyházak beérkezett véleménye annyira szótágazó, hogy megfelelő javaslat még nem tehető. Annyival is inkább erre az álláspontra kel lett helyezkednie a közgyűlésnek, mert a beregi egyházmegye magának a tiszántúli egyházkerületnek felosztására tett indítványt s ezen indítványra vonatkozó kerületi döntés természetszerűleg befolyásolni fogja az egyházmegye felosztásának ügyét is. A beregi egyházmegye indítványát átfertőzéstől rongyos a lelkünk, idegen piaci kapca a viseletünk. Biz' igy van ez atyafiak ! Maholnap keresve sem találunk oly igazi, oly erős, oly hazát fentartó, nemzetét gyarapító törzsökmagyart, milyenekről 9 könyvecskében ejtettem szót, amilyenek seregestől növekedtek az enyhe, tartósan meleg szép hófehér boglyakemencék mellett, melyekhez én is oly szívesen járok melegedni, merengeni, enyhülni, vigaszt keresni. Ki tudja : meddig ? . . . A Jókai-utca. Irta : Zöldi Márton. Jókaival szemben a jelenkor is megtette — ugy ahogy — a magáét: a király kinevezte főrendiházi tagnak, a nemzet saját, külön büszkeségének. Ezeket s egyéb titulusait Szák Máté csabai gazda egy ujabbal toldotta meg. Előléptette okos embernek. Valahol megírtam már megfelelő vicinális lelkesedéssel, hogy nekünk csabaiaknak van egy parasztutcánk, amely noszszabb és szélesebb, mint az Andrássy-út. Érdekes utca ez még felekezeti szempontból is. Az egyik oldalán csupa luteránus, a másik oldalán csupa katolikus lakik. Mindannyian vallásos hitűek, de a felekezetiség ebben az utcában csak lakodalmak és temetések alkalmával ütközik ki. Egyébként soha szóba nem kerül. Az ilyesmiről — gondolják a csabaiak — beszéljenek a papok. Azért fizetik őket. Ezt az utcát ujabban Jókai-utoának nevezték el. Jó minapában otthon járván, találkoztam a Jókai-urcában Szák Máté urammal, akit gyermekkorom óta ösmerek. Hatalmas, robusztus aggastyán, hosszan lelógó hajfürtökkel. A hajfürtök csillogó ezüstjét egy kis háj barnítja. A háj a hajon és a csizmán hagyomán. Es Szák Máté uram nem azok közé tartozik, akik szakítani szeretnek a hagyományokkal. Nincs benne egy mákszemnyi forradalmi elem A pátriarkális hangú üdvözlés után, amelyben ő engem még mindig „pán szuszed

u-nek (szomszédnak) szólított, gratuláltam neki ahhoz, hogy utcájukat Jókainak nevezték el. — Ejnye, pán szuszed — mondotta Szák Máté, — de jó, hogy találom, legalább megtudom, hogy ki az a Jókai. Mondják, hogy igen jóravaló ember. — Biz igen, — válaszoltam, — hires, nagy ember. — Mi a mestersége ? — Könyveket csinál . . . Szák Máté gondolkozott. — Ahá, kompaktor (könyvkötő) — mondotta megelégedetten .— az is csak szép dolog. Megmagyaráztam neki, hogy Jókai a könyvcsinálás komplikáltabb fajtájával vesződik. Nem köti, hanem betűkből rójja össze. — Az is csak szép dolog, — bólintott Szák Máté, nagy, kerek fejével. Aztán tovább tudakozódott. — Van-e tanyája ? — Biz' az nincsen. — Virilista? — Még nem . , . Ez mintha kissé lehűtötte volna Szák Máté bizalmát és lelkesedésót Jókai iránt. Kulturmentes paraszt józansága sehogy se tudta bevenni, hogy mi az isten nyilának hires, nagy ember valaki, ha tanyája nincsen, s nem tud helyet szorítani magának a virilisták listáján? De csak tovább érdeklődött. —Hát családja van-e? — Van szép fiatal félesége ? — Ugy ? 0 is fiatal. — Bizony már nem fiatal. Olyan maga korabeli. — Ej haj ! — csettintett Szák gazda, s pödörni kezdte a lelógó bajuszt. — Fiatal feleség . . . hm . . . hiszen akkor az mudri cslovek (okos ember). Aztán hozzátette : — Ha találkozik vele pán szuszed, mondja meg neki, hogy tiszteltetjük . . . — Köszönöm szépen. A mult héten megint lent jártam Csabán s újfent találkoztam Szák gazdával. Már messziről kérdezte: — Mit csinál a Jókai ur ? — Megvan, hála Istennek. — Ha találkozik vele, mondja meg neki, hogy nagyon szeretnénk, hog}' le. jönne ide hozzánk egyszer. — Persze, — mondottam — szeretné látni a mudri csloveket . . . Szák Máté hamiskásan pislogott. — Hát azt is ... de még jobban a szép menyecskét. — Es erre a gondolatra ugy kiegyenesedett a dereka, mint a hetyke legénynek a sorozóbizottság előtt. iratban megküldötte s a közgyűlés az átirathoz hozzájárult. E szerint az egyházkerület 3 részre osztatnék Debrecen, Szatmár és Hódmezővásárhely szókheiylyel. Az egyházmegyei nyugdij-intézet ügyében javaslatot kérnek az erperes elnöklete alatt működő nyugdíjügyi választmánytól. Az egységes liturgiára nézve ugy határoztak, hogy az eddig beérkezett munkálatokat az egyházherülethez terjesztik honventi felhasználás végett. Az egyházkerület májusi közgyűlésére az egyházmegye képviselőiül megválasztották : egyházi részről : Garzó Imrét, Sza bolcska Mihályt, Papp Imrét, Futó Mihályt, Darabos Sándort, Tóth Józsefet, Szabó Jánost, Kecskeméti Ferencet, világi részlől : Fekete Mártont, dr. Baksa Lajost, Juhász Mihályt, dr. Csathó Zsigmongot, dr. Bodoky Zoltánt. A Körözs partjáról. (Mondókák - ha van miről.) Az elmúlt hót közéleti helyi eseményeiből két hir ragadta meg különösebben fi?yelmünket. Két ellentétes esemény: De mind a kettőben — különösen a mi társadalmi viszonyaink közepett — van valami, ami i feljegyzésre ós a gondolkodás boncoló • késére egyaránt méltó : van bennök tárgyalásul szolgáló valamelyes erkölcsi és tanulságos vonás. Az egyik esemény hire a mult hétnek az, hogy a csabai mabútorgyár munkásai hétfőn sztrájkba léptek, szerdán reggel dologba álltak s aznap délutánra újból sztrájkot jelentettek be a járási főszolgabírónál s azóta nem dolgoznak ; de úgy látszik, nem is fognak dolgozhatni, mert a gyár az ok nélküli herce-hurcának szükségét nem látva és azt m9g is unva, mai raktáron fekvő termelési fölöslege mellett — nem is fog hosszabb ideig dolgoztatni. És mindez miért! ? . . . Kevés a bér ? Rosz a bánásmód ! Vagy nincs megfelelő munka ! ? . . . Nem, egy sem az oka. A bérrel megvannak elégedve, hanem a gyár a törvónyparancsolta körülmények betartása mellett öt munkást elbocsájtott, de azokat munkástársainak egyesült óhajára később vissza vette. Azok közül azonban hir szerint kettő nem akar munkába lépni, mig köztük és a művezető közötti, személyes differenciák miatt a gyár vezetősége a művezetőt el nem bocsájtja. Ezekkel azonosítja magát valamennyi, s ezért nem akar egy se dolgozni; de viszont e miatt nem fog a gyár egygyel se dolgoztatni. Urak, urak ! munkás urak ! mindennek, de főleg az igazságnak meg van egy bizonyos megtóveszhetlen általános mértékű jellege, ami fölött sem alkudni, sem erőszakoskodni nem lehet s ez az, hogy : az igazság mindenkire csak egyféle lehet mint igazság! A jogos munkabér elérésére való tisztes törekvés, a munka megbecsültetésének senki által el nem ítélhető akár egyéni, akár együttes törekvése lehet a józan, a helyes cselekvésü ós gondolkodású munkásnak ; de azt, hogy a gazda kit akar és kit nem akar megtartani munkájának, korlátozni, avagy testületi erőszakoskodással befolyásolni akarni azt, hogy a törvény parancsolta körülmények dacára a gazda megtartsa azt, akit nemakar, v igy éppenséggel bocsássa el azt, akit megtartani akar : ezt a törekvést nincs a földön olyan pártatlan s legszélsőbb szabad szellemben gondolkodó ember, aki az igazat meg is meri mondani, hogy helyeselni vagy pártolni tudná. Nem jól van ez igy tisztelt munkás urak. A munkás joga: szabadon választani munkát, munkahelyet ós gazdát; de viszont a gazdának is kell, hogy sérthetetlen joga maradjon szabadon megválasztani az általa adott munkára a kölcsönösen kialkudott bórért, a munka elvégzésére vállalkozó munkást. Eibocsájtás ós felmondás indokolást nem követelő, törvényes módon szabályozottjogviszony, melynek fentartására.munkás ós munkaadó kölcsönösen kötelezett, azontúl semmire ! Azontúl csak egy helyzet van csupán — de ez már csak két egyén közötti viszonylagos állapot. Én nem dolgozom neked ennyiért ! vagy; Én nem tartalak téged semennyiért se ! Tessék nekünk elhinni, ez a mezítelen igazság ! Lehet, hogy nem tetsző ; de hisz az igazság nem is a hiúság ós nem is az egyoldalú érdekek legyezgetője. De kell, hogy éljen ós uralja, legalább is ellensúlyozza az élet szertelenségeit. Igazán mi is volna nélküle sokszor belőlünk ! ? . . . A másik dolog nem ilyen kényes, nem is ilyen keserű s még kevósbbé vigasztalan. Az egy egyszerű, de még is nagyszerű ember hősi, felemelő dolga.