Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-08 / 38. szám

XXXI évfolyam. Békéscsaba. 1904. Vasárnap, május hó 8-án 38. szám. BEEESH POLITIKA/ LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor léha?, evnegyeden belUI is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Hetvenkilenc évet élt, 60 évet irt egyfolytában az a nagy ember, kit most már elért a mindig biztosan megérkező és mégis mindenkor váratlanul jövő — halál! Hetvenkilenc évig élni és 60 esztendőkön át állandóan közéleti dolgot végezni olyan kolosszusa a számoknak és az idő mennyiségét jelző fogalomnak, mely még köznapi embernél is hatalmas arányú, meglepő, ami nem mindenkinek adatik meg e földön: már az maga is kiválasztottság. De hetvenkilenc évet átélni és 60 éven át akként dolgozni, mint azt az immár örökkévalóságba költözött nagy lélek élte és dolgozta át, az valóban — fenséges, tüneményszerű! Egy hosszú, 79 éves élet mindennapos cselekvései, lelkének derűje a legideálisabb regény legmagasztosabb erényü hősévé tették őt mint embert, az emberek legjobbikának mintájává, kiben minden gondolatot és cselekvést a szjv fenkölt jósága uralt. És egy hosszú, 60 éves irói mult minden munkássága az Isten véghetetlen és kimeríthetetlen nagy kegyelméből és adományából, az igazi nemzeti és a költők — a szó teljes értelmében vett költők — szinte mitoszi fenségü királyává avatták őt még életében. Költővé, annak isteni fenségü értelmében, ki szavával és Írásával mindent a rideg való és a poros föld felé emelt; szebbé, nemesebbé és magasztosabbá! A minden rendű szeretet ihletett rajongó lelkű dalnoka volt ő; a honszerelemtől a földi szerelemig, minden erkölcsi érzést csak szebbé, nagyobbá és varázslatosabbá festette őt s ilyen értelemben kívánatossá, szükségessé és hasznossá is varázsolta. Nevelt és nemesitett azokhoz mindenkit. De nem is csoda szinte utólérhetlen hatása irói munkásságának; hiszen ő is mindent, de annak igaz, őszinte valójával és értelmében, — valóban szeretett. Szerette hazáját, nemzetét, az élelet és természetet; környezetét és mindent és mindenkit, de legfőképpen hivatását, mely nála nem volt mesterség, a boldogulás létrája s a kenyérkereset rideg eszköze, de életének rendeltetése, lelkének isteni, magasztos, fenséges ösztöne. És ebben rejlett munkássága, ellenállhatatlanságának és varázslatának titka. Az ő lelke sírt, az ő lelke nevetett s az ő nagyfogékonyságu és mélységes érzékenységű és végtelenül kifinomodott érzéke önmaga élte és érezte át mindazt, amit másokkal éreztetni és átéletni akart, s amivel hatni kivánt, először a maga teljes valójával őt hatotta, át legjobban. És ezért volt ő igazi költő, a költők királya, ki saját fenséges érzelmeivel elragadott mindent és mindenkit feltartózhatatlanul, a töldi köznapiság fölötti eszményi, magasztos világba... A napsugár, a derű, a vigaszok, reménységek, a jóleső megnyugvások kimondhatatlan értékű világába : a fenséges költészet nemesítő hónába. Hiába tagadnók, de nincsen olyan sivár földi lélek, kinek ne volnának érzésre hajló percei és ne rejtőznének szivében arra fogékony húrok is. Csak tudni kell felhangolni és játszani is rajta. O tudott; mert nála az nem az akarat, a mesterség, de az isteni adomány ösztöne volt, melynek örökké, nyüzsgő és megnyilatkozni kivánó kitöréseit mérhetetlen képzelmével és fennenkölt szellemével csak megformálnia kellelt. És talán csupán csak ennyi is volt belőle az, ami az iróban mesterség. A többi mind, mind ... az isteni alkotó képességnek magában rejtőzött hatalma volt . . . És letört ő is . . . Nem zizzen a nád, nem játszik a a magyar róna festői délibábja többé leiró tolla alatt. Nem harsog a tárogató és hősi harci moraj; bűbájos szerelem festő holdvilágos esték holdja nem ragyog; locsogó vizek, hableányok és tündérek nem beszélnek többé, s alvóra tértek immár annyi mintái is a káprázatos erényü tündérleányok és hős lovagok, nagy szivü matrónák és rendithetetlen emberi erényü urambátyáméknak is mindörökre . . . Kiket gáncsot és keserűséget soha nem ismerő tolla örökidőkre, mindenkor szükséges emberi jobbulásul megfestett nekünk. Magyar lányok és legények; öreg anyókák és deres hajú férfiak, sőt széles e nagyvilág művelt kedélyű emberei, kik annyiszor és kivétel nélkül jobbultatok és nemesbültetek meg az ő halhatatlan munkáiból, erre a halálhírre szívből, igazán sirhattok, hogy meghalt a magyar nemzet költő királya ... „Minden bánatnak van oltogató könnye!.. " De a szívnek, igazán — nincsen!... (tx) Munkaszabadság és egyéni képesség. — május 8. A szabad ember hatalomra való törekvése kísért és elbizakodottságában készül keresztre feszíteni egy kialakult kétezer éves társadalmi rendet. Tisztviselők, ipari és gazdasági munkások, jóformán kivétel nélkül minden rendben és osztályban, egymással szövetkezve igyekeznek uj mederbe terelni az élet folyamát. Ez a törekvés hatalmas csapásokat mór kivétel nélkül minden emberi alkotásra ós végső eredményében elpusztítaná önmagát. A munka jogának uralma nélkül sohasem volt társadalom. A legképtelenebb társadalmi hazugság az, amit szárnyaló jelszónak ismerünk, hogy : a munka joga háttérbe szorult, s hogy ennélfogva ezen jog érvényesüléseért most együttes erővel kellene küzdeni. Klz nem igaz. Nem igaz azért, mert a munka joga ugy van beillesztve a modern társadalmi rendbe, hogy annak a jognak minden ezetre és pedig a legteljesebb mértékben, érvényesülnie kell. A munka joga mindig elsőrangú jog, mely soha semmi szin alatt, háttérbe nem szorulhat Az a nagytőke, melynek megsemmisítésére munkaszövetkezések törekszenek, minden garasában az egyéni munka jogosult szerzeménye. Viseli a vállalkozások kockázatát és folytonos mozgásával mindenkinek módot nyújt arra, hogy hozzáfórkőzhessék. Ma a tied, holnap az enyém lehet, ha az egyének képességeinek kifejlődését é« munka szabadságát meg nem korlátozzuk. Az uj társadalmi rend, a szocializmus, mai formájában halálos ellensége az egyéni munkaszabadságnak és gátakat vet az egyéni képességek kifejlesztése elé. Okul veti, hogy viszont a tőke lelketBekésinegyei Közlöny tarcaja. A rózsa születése. Szép, májusi reggel, hogy kész lett az Isten Az egész világgal, Derűs, jó kedvében lemosolygott rája A nap sugarával . . . Aztán gondolt egyet; szemlét tart felette, Hogy a nagy mindenség jól van-e tereintve? Akad-e még olyan, mit kiselejtezne, Vagy tán' valamicske nincs-e kifelejtve ? De a földön immár semmi sem hiányzott, Maga a Teremtő mindent helyén látott, Mosolygott a földneK sok ezer virága, Csicsergő madarak vidám nótájára . . . De im' az Ur arca egyszerre komor lett S mint ki gondra bukkan, hirtelen ráncot vett. Kettő még hiányzik ! . . . Lám, ki hitte volna ? A kecses, gyönyördús : leány és a rózsa ! És lőn mind a kettő . . . Adám'bordájából lett teremtve Éva S a rózsa, virágok bájos királynéja. Azt mondják, hogy Évát kíváncsiság bűne Az Éden kertjéből messze, tova űzte . . . És az Ur kegyelme nála mit sem hagyott Emlékül, csupán egy piros-rózsát kapott, És a piros rózsán tövis akkor támadt S azóta együtt jár: örömmel a bánat.j De a rózsa azért nem pusztul el soha ; Öröm bokrétája s örök nóták fája . . . S örökké virít is ezer, szép virágott • Fehéret, mint a hó; vöröst, mint tűzlángot : Fehéret, mely szelíd ; pirosat mely éget: Szende leányokat s tüzes — inenyec-kéket! . . . (Békéscsabán) Frank Zoltán. Kipusztult alakok. Irta : ifjú Mórior. Pál. A mig a gőzös füstjével nem piszkolta be a magyar mezők virágait, a kátyús országutakon sok tarka karaván kerülgette egymást. A különféle hajcsárok, vásáros nép, ósdi batáros uraságok, kesely'ábu lovas betyárok, vándor komédiások kerékre : helyezett mozgódeszka háza, a robogó posta, mely dallamos kürtszóval hívta fel az utazókat kitérésre, porlepett katona csapatok . . . Roskatag csárdák az öreg ákácfák alatt. Magasra nyújtózkodó kútgém. a hólyaggal beragasztott ablakon keresztül sirva visított a klarinét,. A csárda rücskös falára goromba betűkkel, piros krétával mázolta fel valami Írástudó : — Hó, megállj ! Itt a fogadó ! Tehát megállunk. Maradjunk a vándor komédiásoknál. Szóbanforgó Markulesz is a titokzatos életű csepűrágók seregébe tartozott. A maga idejében mint híres Herkulest emlegették a magyar alföldön. Gintányér, nagydob lármás zenéje mellett mutogatta nagy erejét. Ez a cintányér, ez a komédiás nagydob felharsogott a félreesőbb magyar falvacskákban is. A kis igényű nép megbámulta a kóbor komédiást Felesleg vagyonkájából garast, kenyeret jókedvűen nyújtott Markulesz uramóknak. Igy tengédtek a gyatra csepűrágók és ha tollas derékaljok nem is volt, illatos széna többnyire került, amelyre leheveredhettek. Fejedelmi ágy. Illett a koldus komédiások kopott arany himzóses színpadi ruhájához, görögtüztől fényes életéhez. Markulesz uram egyik boldog esztendőben Kecskeméten mutogatta nagy erejét, birkozási tudományát. Több cimborájával Kecskeméten hajdan hires Tamaskó-féle kávéház lombos udvarán fityogtatta magát a komédiás. Markulesz nagy erejét különösen csodálták. Olyan is az erő, hogy a nép szemében tiszteletet ébreszt. Már pedig Markulesz vetekedett Herkulessel. Egymásután földhöz verte a kecskeméti legerősebb mészáros legényeket. — No, megállj német ! igy fohászkodtak a megszégyenített jó fiuk. Ezt nem viszed el szárazon. Megemlegeted Kecskemétet. Ugyanekkor ólt Kecskeméten Szőllőssi János uram is. Nagy erejéről hires juhvágó, másként cincár. Azonbaa a muló eszten dők rozsdája nem fogott az ő nagy erején. A mószároslegónyek rávették az öreg gazdát, hogy a némettel szálljon sorompóba Kecskemét becsületéért. Mert ha a Markulesz legónykedésónek hire terjed, azok a kárörvendő nagykőrösiek ujabb csúf nótát szerkesztenek kecskecimeres Kecskemétről ós a kecskeméti rokkant izmu mészárosokról .. . Hejh pedig! . . . — No jó ! öreg Szőllősi parolát adott rá, megbirkózik Markulesz némettel. Csak egyet kötött ki, őt ne bujtassák trikóba. Ebbe a német is beleegyezett. A sok mészáros gazda, szókálló legények, akár osak a táborkar a főgenorálist, ekópp kisérték öreg Szőllősit a komédiaházba Tengernép gyűlt össze. Még a lombos fák tetején is ott kuksolt a sok kíváncsi inasgyerek. Kezdődött a komédia. Markulesz elöljáróban iszonyatos nagy vasgolyókat és rudakat emelgetett. Hetykén játs*ott a nagy sulylyal. Valószínűleg az öreg Szőllősit akarta ijesztgetni. Az öreg egykedvűen nézte a virtuskodást. Majd következett a birkózás. Szőllősi lépett a porondra. Miut becsületes bajvívókhoz illek : kezet fogtak. Ez igy a szokás. Mint a szita, ugy saótállott a Markulesz bokros nagy haja. Az öreg cincárral, mielőtt birokra kerülkeztek volna, a német kissé csúfolkodni akart. Szorongatta, cimbálta a kezét. De a mészárosok asztalától felsivitott egy borizü hang : — János bácsi! Fogja meg már kend ! Ne csúfolja az a német! — Nesztek ! János bácsi igy szólt ós egyik kezével megmarkolta a német derekát, a másikkal meg átnyúlt az ülepéhez. Aztán a levegőbe emelte a kosárfejü nagy németet és a nézők közé hajintotta. A. német ugy elrestelte magát, mikor feltápászkodott, elszaladt. Talán még most is szalad, ha meg nem halt! Noha, azt hiszem, hogy meghalt Markulesz, de meg a juhvágó Szőllősi gazda is ; hisz manapság kevelyen pöfögő, , döbörgő gőzösen vágtat a világ. Kedélyeskedni, barátkozni, virtuskodni senkinek sincs ideje és kedve. Mindnyájan a hasznot hajhászszuk, az idegen divatot majmoljuk és mégis rongyosodunk, cábárodunk, hitványodunk atyafiak ! Miért ? Mert nem becsüljük meg semmiben sem a magunkét; mert megtagadjuk a legerősebb faji tulajdonságainkat ; mert kivetkőzünk nemzeti sajátságainkból ; mert kapva-kapunk az idegenen a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : íüdőbetejfségftknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhnrut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Oo. vegyészeti gyár Basel (Svájc).